Hírek szülésügyben

Küzdelmes, döntéshozó néhány óra áll mögöttem. Délután a dokim javaslatot tett, hogy holnap reggel menjünk be és beindítják a szülést, tekintve a terminus végét, illetve a kedvező szülési pozíciót, a másik oldalon pedig a kockázatot, hogy innentől kezdve nem lehet biztosra tudni, Lehel jól van-e odabenn, még ha a mérések nem is jeleznek galibát. Szerinte a burokrepesztés után kb. 3 órával már a kezemben tarthatnám Lehelt. A beindítás miatt nem nőne az esetleges császár kockázata sem. Mit is akarhatnék még???
Mondjuk a szülésmegindulás misztériumát. A beindítás, olyan nekem, mintha kihúznák a talajt a lábam alól. Bízom az orvosomban és együttműködő szeretnék lenni, DE. Lehelben és a saját testemben még nála is jobban bízom. Szükségem van a kettőnk összhangjának tökéletességébe vetett hitre ahhoz, hogy végig tudjam csinálni. Olyan vagyok, mint a kezdő táncos, csak a kályhától tudok elindulni, nem tudok "útközben" bekapcsolódni. Lehelnek amúgy is megígértem, hogy kitartok mellette, ha Ő még nem akar jönni. Így aztán visszamentünk este, a rendelési idő végére és kértem még egy kis haladékot. Megegyeztünk a terminus napjában. 12.04.12. Tetszene. :) De lehet, hogy 11 lesz belőle... még jobb. :) Megnyugodott a lelkem. Senki ne kérdezze, mi a különbség. Racionálisan semmi. Nekem mégis óriási.
...és a szívderítő adalék: Leó a hírre, hogy holnap megszületik Lehel, így reagált: "Akkor már négyen leszünk." :)

Lehel 40 hetes

Nem hittem volna, hogy eljutunk idáig... :) A pénteki orvosi viziten már 5 cm-es volt a méhszáj, szerencsére Siklós hazaengedett, de a lelkemre kötötte, hogy nem hagyom el a várost... :) Illetve elejtett egy félmondatot, miszerint ilyen méhszájjal nem jó a terminustúllépés, ezért igyekezzem szerdáig szülni. Ez a határidő most egy kicsit idegesít, mert a szülésindítást mindenképpen szeretném elkerülni. Bízom Lehelben, tudja, mikor jön el az Ő ideje és úgy érzem, az én dolgom, hogy "megvédjem", hogy ésszerű határokon belül biztosítsam neki a háborítatlan indulás és érkezés lehetőségét. Most külön szerencse, hogy a hivatalos dátumunk (ami a terhességmegállapításnál alkudozással alakult :) 12.-e csütörtök. :) Leszámítva ezt a nyomást, mostanra nyugalom van bennem és várakozás. Szeretném már hallani a hangját, érezni a pici súlyt a pocakomon, látni az arcát...

Kicsi Nyilam :)

Még soha nem éreztem ennyire közel a pillanatot, hogy Lehelt a kezemben tarthatom. :) Nem tudom, hogy ma, vagy holnap, vagy holnapután érkezik-e, de egészen közel vagyunk már, az bizonyos. Én legalábbis készen állok. A mai nap döntő többségében 20 perces nem fájdalmas, de intenzív fájások voltak, majd néhány 15 percest követően megbomlott a rendszeresség, legalábbis én magam nem követtem, de érzésre ritkult is meg sűrűsödött is... A délutáni vizsgálat eredménye: 3-4 cm-es méhszáj, pénteken reggel 7-re a kórházban van jelenésünk, ha addig nem jelennénk meg... :)
Várunk, várunk, várunk, Kicsi Lehelünk! :)
"Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása; Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan." (Kahlil Gibran)

39. hét

Lehellel ma töltöttük be a 39. hetet. :) Több dolog is változott ma bennem. Estére megnyugodtam a szüléssel kapcsolatban, nincs már bennem félelem, bár nem jó szó ez, mert nem félelem volt, csak inkább nemakarás... :) Akárhogy is, de átvette a helyét a kíváncsiság és a várakozás, no meg a készenléti izgalom. :) Gyanítom, az időzítésben nagy szerepe van annak, hogy a dokim ma estétől elérhető. :) Olyan hátborzongató és hihetetlen, hogy Lehelt nemsokára a kezemben tarthatom...
A képünk a már három éve ilyenkor szokásos helyszínen készült, a szemközti virágzó fa alatt. Anno Leópocakkal, majd az egy éves Leóval, majd a két éves Leóval, most pedig Lehelpocakkal, illetve Leóval... A csapnivaló minőségért elnézést, de mégis olyan kedvesek nekem... Ha lesz időm holnap, kikeresem a régieket és csinálok egy áprilisi kollázst. :)

Még 13 nap, avagy miért legyen inkább mégis áprilisi Lehel?

Most jöttünk haza a dokitól. Olyan jó volt, mert most Laci elvitt, hogy már ne kelljen vezetnem, egészen más volt most így ketten végigülni a CTG-t, amin Lehel majd ki ugrott a pocakomból... :) Állítólag ma az összes pocaklakó ezt műveli, gondolom a front. Keményedések megint voltak, a napszaknak megfelelően. :) Ultrahangot is csinált Siklós, minden rendben, Lehel feje olyan nagyon lenn van, hogy a kis arcát meg sem tudtuk nézni. A mért adatokat pedig hazaérve persze rögtön összehasonlítottam Leó 38 hetes adataival és mosolyoghatnékom támadt. :) Lehel: BPA:93, FL:70, Leó pedig: BPA:92, FL:71. Testvérek. :)))) Erzsike, a tapasztalt szülésznő (mivel a doki nem bocsátkozott becslésekbe az uh számai alapján), megtapogatta a pocakomat és nyilatkozott: szerinte nagyobb mint Leó, most lehet 3300-3400g.
A rossz hír, a dokim csütörtök délutántól hétfő délután-estig nem lesz elérhető. Miután kijöttünk, pityeregtem egy kicsit, Laci meg is lepődött, nem értette, miért olyan fontos ez nekem. Olyan jó volt eddig nyugodt lenni ebből a szempontból, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok, tudtam, hogy nem kell kontrollálnom ott, akkor, abban a lelkiállapotban az orvosi részt, figyelhetek csak befelé, magunkra, mert nem tesznek semmit, amit nem kell feltétlenül. Mostanra kicsit megnyugodtam, mert Erzsike ott lesz, a dokim helyettese pedig remélhetőleg hasonló szemléletű, de amiben legjobban bízom, az persze Lehel és a saját testem. Mégis, most nem tudom, sürgessem-e, vagy késleltessem-e szegény Lehelt, bár talán a legjobb, ha ráhagyom a döntést, ahogyan eddig is. Tegnap este végül megcsináltuk az utolsó relax-beszélgetést, a "szülés főpróbáját" és olyan ügyesen mozgott a kezével és az egész testével, hogy egészen megvigasztalódtam a délutáni mélypont után. :) Most úgy érzem, olyan 75%-os készültségben vagyunk, befordulunk a célegyenesbe, amikor már csak egymásra figyelünk. Szerencsére Anyukám itt van és non-stop foglalkoztatja Leót, így kedvemre merenghetek, pihenhetek, lassulhatok. :)

38. hetes Lehel

Lehellel ma betöltöttük a 38. hetet is. Egy hete még nem hittem, hogy ilyen is lesz. A jóslófájások szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis a rendszeresség megszűnt, és a keményedés is más jellegű lett, kicsit erősebbek és jóval hosszabbak, mint eddig, de csak néhány van belőlük egy nap. Most úgy érzem, Lehel kicsit visszavonulót fújt, de, hogy meddig tart a vihar előtti csend, azt nem tudom megmondani. :) Ma lenne az utolsó relax-beszélgetés, de lehet, hogy elnapolom, mert testileg-lelkileg nagyon rosszul lettem ma délutánra. Leó nem akart se aludni, se enni ma, így egy óra próbálkozás után feladtam a délutáni altatósdit. Viszont mióta felálltam a matracról, kiugorhatott a csípőm, mert a bal lábam bizonyos mozdulatoknál cserbenhagy. Így nem tudok egyedül a WC-ről felállni, vagy előrehajolni... Néhány napja éreztem már hasonlót, de nem ennyire durván. :( Olyan nyomoréknak érzem magam, és ami a legrosszabb, nem tudom, hogy lehet így szülni... Bár Laci azzal biztat, hogy ahhoz nem kell sokat mozogni... Jó vicc. Így, ha most összegezni akarom a hetet, hát erőteljesen visszaléptem szülésügyben az előző héthez képest. Csak reménykedni merek benne, hogy a valaha is szívem alatt hordott legfinomabb Kisfiam bevárja indulásával vesztegelő mamiját...
Egyébként pedig rekordokat döntögetünk mi ketten, mert súlyunk 15 kg-val nőtt az induláshoz képest, a pocakom pedig soha nem látott méretű, azaz 99cm, míg Leóval a 39. héten volt 95. :) A kép a héten készült, talán pénteken... :)

Készülődés

Ma voltam dokinál, csinált ultrahangot, ctg-t, illetve megvizsgált. A jóslófájásoknak köszönhetően 2cm-es a méhszáj, az UH szerint Lehel 3kg fölött van már, a ctg rendben, sőt a streptococcus is negatív lett, amin meglepődtem, mert Leónál kapnom kellett anno vénásan antibiotikumot, de úgy tűnik, ez nem egy élethossziglani fertőzés. Szóval csupa jó hír, nem szurkálnak, Lehel érett és igencsak kifelé tekintget. Most jelenleg is nagyjából 10 perces jóslófájásaim vannak és ha nem is ma szülök, de biztos vagyok benne, hogy márciusi lesz Lehelünk. :) Ma már csak olyan sebességgel voltam képes gyalogolni, mint ahogy a szülő nők kimennek a mellékhelyiségbe... :) illetve kezdem érezni a már minden mindegy állapot szelét... :) és persze nagyon izgulok, mikor arra gondolok, micsoda csoda vár ránk... :) A csodavárás jegyében pedig itt egy nagyszerű kollázs, ami a képekkel együtt újra Kinga keze munkáját dicsérik. Köszönet érte! :)

21 nap

Még 21 nap van vissza a hivatalos dátumig, azaz Lehel betöltötte a 37. hetet is! :) Olyan érdekes ez a változás, ami bennem zajlik. Egyre kevésbé hasonlítok magamra saját magam számára is... :) nem okoz(na) problémát teljesen elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, egész nap csak ücsörögni és nyitott vagy épp csukott szemmel (olyan mindegy) nézni valahová nagyon messze, befelé. Ma volt az utolsó nap, hogy egyedül voltam Leóval. Azon nevettem magamban reggel, mikor Leó segített fölállnom, hogy igencsak szánalmas lehetek, ha a nem egészen háromévesemből is empátiát vált ki, ahogyan mozgok... :) Nem is csoda, pocakom és súlyom soha nem látott méreteket öltött, így minden szempontból rekordokat döntünk Lehellel. :) A pocakomat egyre lejjebb látom, már nem annyira lehetetlen ülni, a múlt héten még nagyon vicces érzés volt vezetni, nem tudtam hátradőlni, úgy ültem a kormánynál, mint a cövek... :) Bár Siklós szerint már múlt héten is nagyon lenn volt a feje, kíváncsi vagyok, holnap mit fog mondani, mert érzésem szerint néha már szinte kikukucskál... :)))

Végre! :)

Nálunk jártak ma barátaink, Kinga, Dani, Hanna, Mikolt, Áron és Lelle. Nekem igazi töltődős napom lehetett, mert Laci szenzációs vendéglátó, így nem sok dolgom maradt, mint hogy élvezzem a társaságot, gyönyörködjem a gyerekekben és "pocakotvillantsak" Kingának, aki mesteri képeket készített Lehelpocakról. Végre, vannak gyönyörű képek a Lehel-lakról így a 37. hét vége felé... Nagyon-nagyon köszönöm!!! ...ráadásul, ha kibújik ez a kis fotómodell, újra megismételjük ezt a sorozatot, csak már a mamiburok nélkül. :)
Lehel pedig a célegyenesben és erről nem felejt el jeleket sem küldeni nekem... :) egy hete vannak jóslófájásaim, változó gyakorisággal, vannak napok, amikor egy-két óránként, de csütörtökön délután tízpercesek voltak órákon keresztül. Először jól megijedtem, részint mert kire hagyom Leót, részint mert még picike, de a felkészülésemet némiképp megsürgette Picikénk. :) Másnapra minden kimosva, kivasalva, szülőszobaszett összerakva, én lelkileg beletörődve, relax-beszélgetések megkezdve. :)Ezt a szülésre-születésre való felkészítő relaxalkalmakat már Leónál is nagyon szerettem, de most különösen jól esik szerintem mindhármónknak. Jó együtt lenni hármasban, jó érezni Lehelt, milyen "hálás" és milyen "beszédes", mikor csak rá figyelek és kivárom, hogy mozduljon, jelezzen. Ráadásul egy további hozadéka is ezeknek az alkalmaknak, hogy olyan ügyesnek érzem, és ez is olyan megnyugtató a szülésre készülésben. Nem lesz sok dolgom... :)

Hogy is volt, hogy is lesz... :)

Lehellel betöltöttük a 36. hetet is. A napokban kezdte a testem tudtomra adni, igen, hamarosan szülök. Megijedtem, mert még nem vagyok készen, nincs még kiságy, kimosott-kivasalt babaruhák, kórházi pakk és legkevésbé pedig koncepció a fejemben, felkészülés a lelkemben. Aztán valami mégiscsak elkezdődött bennem és körülöttem. :) Olyan nyugalom van most bennem és egyre inkább nő a szeretetem mindkettőjük iránt. És ahogy egyre jobban hangolódom Lehelre, úgy leszek Leóval is egyre közelebb és nagyobb harmóniában, talán mint utoljára három évvel ezelőtt... :) Azt hiszem, kezdek valamit megsejteni a többgyerekes létből. :)

A 35. héten is túl

Elmaradt a beszámoló a 35. hétről. Tegnap készült is egy pocakfotó, aminek kedvéért még a kabáttól is megszabadultam, mert hát abban nem látszik, legalábbis a metrón senki nem adta át a helyét az Árpád hídtól a Nagyvárad térig... meg vissza. :(
Egyre nagyobb a készülődés és a várakozás bennem. Tegnap készítettem egy szülőszobás-kórházas listát, mint első lépés a pakolás előtt. A kisruhákat még nem mostam ki, bár minden nap bezengem Lacinak... :) Mindenesetre a szekrényben már üresen állnak a polcok, várva Lehel csodaszép ruhatárát. :) Ez a készülődésbeli ambivalencia jól tükrözi a lelkiállapotomat is... :) Lassan, vagy legalábbis lassabban megy a felkészülés mind fizikailag, mind lelkileg, mint Leónál. Nagyon fáradt vagyok napközben, ha Leó alszik, ebédelek, e-mailt nézek, aztán választhatok a Lehellel való beszélgetés, szülésre hangolódás, és az alvás között. Általában ebben a sorrendben történnek a dolgok, már ha Leó fel nem ébred közben.
Lehel édesen mozgolódik odabenn. Mostanában kezdem úgy érezni, bújósabbá vált mint eddig. A napi ritmusa azonban követhetetlen, mondhatni nincs. Minden nap más időszakokban van ébren, néha meg is ijeszt, hogy nem lesz meg a 10 mozgás az adott napra, máskor meg néhány óra alatt "teljesíti" a limitet. Hiába, kis családunk férfi tagjaitól nem áll messze a szélsőségesség. :)
Kedden megyek újra a dokihoz, és utána hetente már. :) Hihetetlen, hogy itt tartunk! A keddi szeánsz "fullos" lesz, lesz CTG, Uh, tenyésztés. Remélem Siklós kitalálja mi lehet velem, mert a gyulladás-mizériám újra felütötte a fejét. Jó lenne szülésre jól lenni.

34 hetes Lehel pocakban

Egyre többet gondolok a szülésre, meg arra, hogy hamarosan a kezemben tarthatom. :) Persze még olyan messzinek tűnik, de ahogy a naptárt nézegetem, nincs már sok hátra. Olyan érdekes megfigyelni, hogyan változunk így együtt. Lehel, Leó, meg én. Ahogy Lehellel egyre közelebb kerülünk, vagy legalábbis én egyre inkább befelé figyelek már, Leó úgy lesz egyre hisztisebb, egyre sipítósabb és egyre ragaszkodóbb. Mostanában azt csinálja, hogy a fejét hozzányomja a hasamhoz, sőt, valamelyik nap kifejtette, Ő már nagyon szeretne oda bebújni... Szeretem, ahogy ilyen egyszerűen kimondja a lényegét a dolgoknak. Nem kell pszichológus, hogy lefordítsa, mit is jelent ez... :)))
Szeretem a terhességnek ezt a részét, itt még elég jól mozgok, ráadásul meg is nyugszom, lelassulok (bár emiatt néha egész béna tudok lenni apró-cseprő dolgokban) és elkezdődik valami nagyon mélyen, összehangolódunk szép lassacskán, hogy mire tökéletes lesz az összhang, elengedhessük egymást ebben a formában és elkezdődhessen egy másféle összehangolódás... :) Nagyon várom mindkettőt. :)

(a borzasztó piros orrom nem alkoholos kilengés, de még csak nem is megfázás eredménye, egyszerűen a fények szerencsétlenek, igaziból nem ilyen... No mostmár mindenki észrevette... :) De olyan kevés pocakfotóm van, hogy nem volt szívem holmi hiúság miatt nem fölrakni. )

Lehellel túl a 33. héten

Mostanra igazi kis ficánka lett belőle, sőt, tegnap annyit mocorgott, hogy már kezdtem azt hinni, megfordult... Ma megnyugtatott a doki, a fejecskéje van lenn. :) Nagynak és erősnek érzem, igazi kisfiú, akit nem hat meg, ha simogatom, viszont azonnal mozgásba lendül, ha Leó visongat... :) Jövő héttől már számolnom kell a magzatmozgásokat, bár ha így marad minden, akkor elég lesz lefekvésnél számolnom néhány percig és meg is lesz a 10. :) Elképesztő ugyanis, mit művel, mikor lefekszem aludni végre... és ez gondolom így marad még egy ideig. :) Olyan kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz picibabának. Laci szerint jólalvó-jólevő főnyeremény... :) Én nem vagyok ilyen optimista, talán jobb is, ha nem erre készülök gondolatban. :) Ami a múlt hét óta változott a pocakom méretén kívül, az a gyerekszobaprojekt. Eddig úgy volt, hogy hálószoba csere lesz, én alszom a földön Leó mellett, aki az új emeleteságy alsó szintjén pocol, Lehelt pedig igény szerint magam mellé veszem a kiságyból. Ezzel a gondolattal két fő baj volt, az egyik, hogy nem akarjuk, hogy egy újszülött picike a földön aludjon, a másik, hogy én magam inkább az újszülöttem mellett tölteném az éjszakát mintsem a háromévesemmel. Így a mostani felállás szerint Leó marad a szobájában, megkapja az emeletes ágyat, de elveszíti kedvenc hálótársát, azaz engem, mert én csatlakozom a felnőtt részleghez, Lehel pedig kiságyával csatlakozik majd a mi nagyágyunkhoz. Majdnem hét hetünk van még, hogy Leó beletörődjön a sorsába. Ha nem megy, érvényesül a "mindenki minél többet aludjon" fő vezérelvem, és engedem, hogy úgy legyen, ahogy a legjobb mindenkinek. Végülis rengeteg matracunk van. :)

Lehellel a 32. héten

Gyakran vannak mostanság hullámvölgyeim, mikor azt sem tudom miért, de sírok, vagy félálomban türelmetlen és kifejezetten durva vagyok Leóval. Ezt követően legalább már tudom, miért sírok... Tény, hogy egyre fáradtabb vagyok és nem használt gondolom az sem, hogy a héten szinte minden éjszaka néhány órát "ébren", vagy legalábbis éber kómában töltöttem Leó mellett. Külön köszönet a ma éjszakáért Lacinak, aki átjött és a másfél órás sikertelen próbálkozásom után cirka háromnegyed óra után álombamesélte Leót. Jó lenne, ha mihamarabb véget érne már az overál-korszak, mondjuk holnaptól kisütne a nap és elég lenne csak kabát meg farmer. :) Mostanában érzem, hogy egyre inkább befelé figyelek, figyelnék. Olyan jó lenne kicsit kettesben lenni Lehellel. Valahol legbelül mégiscsak dolgozhatom, mert jönnek az álmok, készülök a kétgyerekes anyaszerepre. Nincs koncepcióm, és nem is fárasztom magam mindenféle terv készítésével, mit hogyan fogunk majd csinálni, mert tudom, teljesen felesleges. Elég, ha rugalmas tudok maradni, ha figyelek rájuk és majd elválik mi lesz a nyertes megoldás a konkrétumok szintjén. Aminél viszont szeretek elidőzni gondolatban, az Kicsi Lehel finom arcocskája, hangja, illata és az érzés, ami egy ilyen pici emberrel érkezik, a puhaság, finomság, törékenység, lelassulás, mintha megállna az idő és a külvilág is csak olyan furcsán tompán látszik innen bentről... :) Ezt már nagyon várom! :) Hjaj. :)))

Rácsos ágy

Bár Lehel rácsos ágya még sehol (azaz Dunaalmáson várja kis gazdáját :) Leó ennek ellenére természetesen elkészítette magának a rácsos ágy-kuckó kombót ma este. :) Én meg pont azon gondolkodtam, túl a ki hol és kivel aludjon majd, vajon hogyan leszünk háromból négyen. Mert azt már el tudom képzelni egyre életszerűbben, hogy nekem hamarosan újra lesz egy picibabám, de azt még nem, hogyan leszek majd kétgyerekes anya, azt pedig végképp nem, hogyan lesz majd Leó nagytestvér. Olyan jó ez a 9 hónap, különösen így a vége felé, mert talán van és lesz elég időnk mindegyikőnknek, hogy felkészüljünk egy új családtag befogadására. Remélem megtalálja majd Leó is a helyét. Mert most nagyon dolgozik, azt látom. Egyelőre főleg azon, hogy ne változzon semmi, ennek érdekében hol visszafejlődik, hol elkápráztat új dolgaival, de egyre jobban ragaszkodik hozzám és ennek hangot is ad. "Én mindig Mamival akarok lenni!" "Én mindig Mamival akarok aludni, nekem szükségem van Mamira, ha valami bajom esik, Ő megvigasztal." Én magam pedig nem tudom még, hogyan lehet két "kint lévő gyereket" egyszerre szeretni. Amíg Lehel idebenn van, nem túl nehéz a dolgom, sőt, úgy érzem, Lehel érkezésével több szeretet van bennem mindkettőjük iránt... Igen ám, de nem lehetek egyszerre két helyen és tudom, ha Lehel is idekinn lesz, nem leszek, vagy csak kevésszer leszek kizárólagosan egyiküké, másikuké. De nem akarok ezen túl sokat sopánkodni, mert ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a boldog és mosolygós ikerpárok, akiket van szerencsém ismerni... :) No és ne is szaladjunk így előre, ezek még azok a felkészülős, várakozós, tervezgetős hetek... :)

Túl a harmincon... :)

Lehel ma épp 31 hetes. A hasam mérete az utóbbi napokban még számomra is látványosan nőtt. Sajnos ez a fránya fertőzés még mindig nem múlt el megnyugtatóan, vagyis nem merem kijelenteni, hogy minden ok. Ráadásul a dokim most ment két hét szabadságra, így várok most egy kicsit és ha nem nyugszom meg, keresek valaki mást. Olyan jó lenne, ha nem kellene a koraszülés rémképével ébrednem... Bár többnyire úgy érzem minden rendben lesz, de most már jó volna, ha egy szakavatott személy is kijelentené ezt. Lehel viszont szépen gyarapszik, erősödik. :)Érzésem szerint az UH óta is lenn maradt a fejecskéje, többnyire pedig a jobb oldalamat támasztja, csak néha alvás közben fordul át balra... :) Kezecskéi általában lent mozognak, de néha a bordáim közt is érzem... :) Térdét, talpát pedig sokszor tapintom.. :))) Általában későn este, mikor Leó már alszik, akkor a legaktívabb, van, hogy nem tudok aludni sem tőle, annyira mocorog, helyezkedik, vagy épp úszóedzést tart odabenn... :) Hjaj fiúk, mi lesz velem, ha majd felváltva ébresztetek éjjel... :))) Bár Leó mostanában igen kegyes hozzám és leszámítva az egy-két "Hadd fogjalak meg Mami!" éjszakai hozzámbújást, nem ébred föl, csak 6körül reggel, akkor is elég, ha megsimogatom, vagy kihúzom neki az éjjeli fényt, és alszunk 8-ig... Próbálok minél többet aludni, ha lehet, egy kicsit nap közben is, mert az éjszaka mostanában még így is kevésnek bizonyul. Sokat ábrándozok mostanság arról is, hogy milyen érzés lesz majd Lehelt a kezemben tartani, egyre többet pakolgatom ide-oda a kisruhákat (mert mosni-vasalni még nem kezdtem, az még kicsit korai lenne). Na és a héten megkezdjük az előkészületeket a hálószobacseréhez, ugyanis a felnőtt és gyerekháló helyetcserél hamarosan. :) Készülődünk és ez olyan jó... :)

Lehel 29 hetes

Soron kívüli találkozóm volt tegnap a szülészorvosommal, egy kellemetlen fertőzést sikerült ugyanis összeszednem. Ami kicsit aggasztó, hogy megrepesztheti a burkot, ami megnyugtató, hogy máris kezelés alatt állok, a kórság gyógyítható, én magam pedig úgy érzem, minden rendben van és lesz! :) Viszont így kicsit előrébb csúszott az UH, így máris szolgálhatok néhány paraméterrel a már nem is olyan csöpp Lehelről. :)))
Néhány napja érzem, hogy már lenn van a feje, mert a lábait fönt és oldalt, a kezecskéit pedig lenn érzem, illetve megkezdődött az éjszakai WC-látogatós időszak. :) No és az UH szerint is lenn van a fejecske, a pocakom pedig Erzsike mérése alapján 5cm-t nőtt két hét alatt... :) (BPA:79, OFD:94, APD:79, TAD:86, FL:55, azaz 29 hetesnek megfelelő paraméterekkel rendelkezik, illetve a becsült súlya 1600g-körül van).
Egy-két hete van már előtejecske is. Leó köszöni szépen, nem kéri, csak a cicit. :))) Kíváncsi vagyok nagyon, hogyan osztoznak majd meg a későbbiekben rajtam... :) Lehel változatlanul rajong a Bátyóért, egy reggel ébredés után Leó a pocakomnak támasztott fejjel ébredezett, mire Lehel belülről simogatni kezdte. Vagy legalábbis olyan finoman ütögette, hogy az már majdhogynem simogatás volt... :)))

Lehel 27 hetes

Sokat nőtt és erősödött odabenn Lehelünk az elmúlt időszakban. Ha a hasamra nézek, olyan nagy már, persze ha úgy nézem, hogy egy picibaba, akkor még olyan pici... :) De tény, hogy művel már kevésbé finom dolgokat is odabenn, néha fel is szisszenek, mikor az erejét próbálgatja. :) Kedvencem, mikor Leót altatom és az ölemben cicizik, Lehel akkor a legaktívabb, nem ritkán ellenem dolgozik így, de nem bánom, olyan jól szórakoznak együtt... :) Tegnap Leó az ujjaival dobolt a hasamon, pár perc múlva Lehel belülről pontosan Leó kezei alatt kezdett dörömbölni, hasonló ritmusban, egymás után legalább 10-15-öt kopogtatott vissza Leónak. Ilyen lelkes választ mamiként egyszer sem sikerült egyik pocaklakó gyerekemnél sem kiváltanom, ehhez nyilván szükség van egy nagytestvérre. :)))
Ami pedig engem illet, türelmetlen és feszült vagyok és gyakran kiabálok Leóval mostanság, ami nem kedvez egyikünk hangulatának sem, majd következik a "milyen anya vagyok én" önmarcangolás, ami szép kerekké teszi a történetet bezárva az ördögi kört. Fizikailag tökéletesen vagyok, a terheléses vércukrom jobb nem is lehetne, csak némi vasra, meg türelembogyókra lenne szükségem, még inkább pedig Laci pótolhatatlan jelenlétére... :)

Az első...

Már alig várom, hogy elkezdhessük a kedvenc műfajomat, a tesófotók készítését. :) Íme az első. :))

A kép egyébként a 25 hetes Lehelpocakot is hivatott bemutatni. :)

23 hetes Lehel

A pocak növekedésén lehet talán legsokkolóbban szembesülni az idő múlásával. Ami ebben az esetben persze örömteli... Jól vagyunk mindketten, néha már érzem a "fiziológiás" keményedéseket és hogy egy-két hete szorgalmasan csuklik a csöpp fiú. Olyan ismerős jó érzés ez a csuklás, vicces, ahogyan egyszerre két helyen is érzem. Tegnap voltunk dokinál, mindent rendben talált, kivételesen meg is vizsgált. Ahogy várakoztam, gondoltam felébresztem Lehelünket, mert már rég nem éreztem mozogni, így elkezdtem belül beszélni hozzá, meg persze simogatni. :) Fél perc múlva már jött is a visszajelzés, a maga nagyon finom módján. :))) Ezt úgy szeretem, olyan új nekem ez a finomság, minden alkalommal elcsodálkozom... :) Ezzel együtt persze erőtlenségről szó sincs, megmutatta már néhányszor, hogy vannak határozott, férfias mozdulatai is, de legtöbbször mégis óvatosan, puhán mocorog. Hajnalban pedig egészen fönt tapintom a kis gömbölyűséget. :))) Bár a testrészeit még nem tudom azonosítani, az már megkülönböztethető, mikor mozdul a lábával és mikor a kezecskéivel. :) úgy érzem, végre kezdünk összehangolódni, vagyis elég intenzíven van már jelen ahhoz, hogy a külvilági konkurencia mellett kicsit vele is lehessek, befelé is figyelhessek. És ez olyan jó. :) pocakfotót hamarosan. :)