A megszokás rabja

Néhány hónapja vettem észre León, hogy egyre erősebben ragaszkodik a szokásokhoz. Minden apró részletre figyel és ha egyszer valamit valahogy csinálunk, ragaszkodik hozzá, hogy a következő alkalommal is ugyanúgy "fusson le a program". Ez néha mosolyogtató, néha még kapóra is jön, viszont nem egyszer nagyon megnehezíti a dolgomat és persze a sajátját is. :) Az csak vicces, amikor a szőnyegen való táncoláshoz leveszi a lábamról a papucsot (mert egyszer valamikor én magam vettem le és tettem a szőnyeg szélére), de az már maga a Küzdelem, mikor egy új ruhadarabot akarok ráadni. Keservesen megszenvedtük a téli-gúnyára való átvedlést. Pedig apránként csináltam, nem akartam sokkolni egyszerre új cipővel, overállal meg új sapival. Így már mindenkin téli sapi volt, amikor Leó még mindig a kis átmeneti sapkájában szaladgált. Végül kicseleztem és sötétben adtam rá észrevétlenül, majd csak mikor hazaértünk és tükörbe nézett, lepődött meg alaposan... Szintén megnyertem a hótaposó- és kesztyű-küzdelmet is, bár mondanom sem kell, egyik sem egyfordulós menet volt. Az viszont érdekes, ha egyszer sikerül ráadnom és eltölt benne egy kis időt, a második felvétel minden hang és berzenkedés nélkül megy. :) Tegnap viszont valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Megpróbáltam ráadni egy új zoknit (Barbás, csoda cuki), mire Ő sipítva húzza el a lábát. Kis időbe telt, míg egyáltalán rájöttem, mi is a probléma. Végül győzött a nyers erő, ráadtam. Ő persze nem volt hajlandó lépni benne... :) Előbb-utóbb azért megtört a jég, sőt, annyira megszerette a zoknit, hogy este nem akart megválni tőle. :)
Tartok tőle, az ételekkel is valami hasonló a problémája, Olyan kevés dolgot hajlandó a szájába venni. Ráadásul annyira makacs, elképesztő, hogy egy 20 hónapos kisembernek ilyen akaratereje van! Nem is tudom, kitől örökölte! :)))

Kisfiú a konyhában

Nos, a kiskonyha életének második napján, kevéssel azután, hogy Laci összeszerelte, Leó elkezdte szétszerelni. :) Szerencsére csak a mosogatórészt távolítja el és hozza a szerszámos ládáját, nagy bőszen csavarozza, fúrja és nézegeti, mit lehetne még megjavítani rajta... Majd miután "kicsaravozta" magát, elpakol és főz egy teát a családnak. :)

Mi folyik itt?!

Kis Felfedezőnket nem zavarja sem a cudar hideg, sem a metsző szél, csupán ha valami nem a megszokott módon üzemel. :)

Leó Karácsonya

Karácsony

Leó most alszik. :) A karácsonyfa feldíszítve, az angyalkák felragasztva, az ajándékok összerakva, becsomagolva várják Leót. Ma reggel mondtam neki, hogy Karácsony van. Mosolygott. :) Mosolygott, annak ellenére, hogy azon kívül, hol áll majd a fa, nincs még konkrét emléke, tudása, mit is jelent a karácsony. Mégis mosolyog, mert érzi, tudja, itt valami TITOK lehet! Ez a Titok, ami ma estére, az ajándékok kibontása után sem fog teljesen kibomlani, kicsit utána is Titok marad. Lehet rá vágyakozni, lehet megsejteni, megérezni, részesülni belőle, sőt, tovább is adni... :)
Mindenkinek kívánunk igazi Ünnepet, a Szeretet Titkának átélésével!
Judit, Laci, Leó

Előkarácsony

Kedves vendégek jártak nálunk ma és tegnap, akik mint a mellékelt kép is mutatja, nemcsak nekünk, de Leónak is igen kedvesek... :) Így történhetett, hogy Leót életében először nem Laci vagy én fürdettem, hanem a Fiatalember kifejezett kérésére Nóri Barátnőm. :) De jó volt Veletek!

Honnan...?

Leónak a boldogsághoz nem is kell más, csak egy madzag, amit a megfelelő helyre bedugva működésbe hozhat valamit. Ez eddig rendben is volna, de kérdezem én, honnan tudja, hogy melyik dugót, hova kell dugni? Figyeli az ikont, vagy csak a színazonosságra utazik? Mert soha, ismétlem, SOHA nem véti el... Ki érti ezt? :)

A kis Hóhányó :)

A délelőtti havazás örömére családilag egy barbával és egy szánkóval kiegészülve meglátogattuk a játszóteret. Leóra időközben sikerült ráadnom a kesztyűjét is, aminek komoly hírértéke van, így itt is megemlítem... :) A Fiúk havat lapátoltak, én fényképeztem, majd a kis Hóhányónk szülők röpítette szánon hagyta el a játszót. :)

20 hónapos

Húúúú, máris húúúúsz hónapos ez a nagyfiú! :) Nem is tudom, meddig kell hónapokban mérni a korát. :) Amilyennek most látom: Hihetetlenül tud figyelni, az ember azt hinné, ahová épp nem néz, azt nem látja... Nos, ez nem így van. :) Azt is látja, megfigyeli ami a háta mögött történik, mert a megfelelő időpillanatban leutánoz olyasmiket, amit én sose mutattam meg neki (DIREKT!)... :) Szerintem egyébként ez úgy lehetséges, hogy nem is a szemével figyel, hanem minden kis sejtecskéjével szívja magába az információt. :)(Mint annak idején az anyatejet, mert, hogy a száján nem sok ment be, az biztos! :) Minden érdekli, ami a világban történik. Sokkal jobban, mint bármilyen játék. Gyakorlatilag a játéka is abból áll, ami megragadja őt a nagyvilágból. Ennek a nagy figyelésnek az ára, hogy kissé lassú, vagy legalábbis az őt nem épp lekötő dolgokba nem fektet túl sok energiát... :) Mint például enni iszonyúan lassan eszik, akárcsak picike korában. Meg a tornán most látom, hogy a többi gyerek sokkal gyorsabban reagál bizonyos helyzetekben, Leóra meg rá kell néha szólni, hogy ébredjen és jöjjön vissza a gondolataiból körünkbe... :) Viszont rendkívül kommunikatív. Vicces ezt leírni, mert nem beszél még mindig, sőt szavak kimondásával egyáltalán nem is bajlódik, ellenben mindent aprólékosan lemutogat és a mimikája hihetetlen! :) Metakommunikációban pedig igen beszédes, be nem áll a "metaszája". :) Két biztos szó van, amit sűrűn ismétel: "Appa" és "Mamma".
Annyira szeretem, amikor Barbát meg Manyikát eteti, itatja, megmutatja nekik a csillagokat, a holdat (odanyomja a fejüket az ablakhoz abba az irányba, amerre a hold van, hogy ők is lássák)... Szóval még mindig kedves, szelíd, elbűvölő, huncut és nagyon-nagyon szeretjük! :)

Lachtal

Íme a kis vörösre fagyott arcú "hóemberkénk" a lachtali lejtőn. :) Avagy (szerencsés) véget ért első családi csúszásunk, tegnap hiánytalanul és egészségesen érkeztünk haza. Még csak a hegyről gurultunk lefelé, én már sóhajtoztam a síléccel felszerelkezve indulók láttán... Szóval nagyon-nagyon jó volt és ezúton is köszönjük az én Drága Szüleimnek, akik elkísértek, Leóvigyáztak, főztek, fuvaroztak, hóláncot szereltek, kiszolgáltak, kényeztettek... mert nélkülük természetesen nem jött volna létre... :) Leó az öltözködést leszámítva nagyon élvezete a kirándulást, jól bírta az utazást, meg a délelőtti mamitlanságot is. Csak abból gondolom, hogy hiányozhattam neki, amit Laci mesélt. Amikor feljött Leó Nagypapával értünk a hegyre, és "Itt van Apa!" felkiáltással lelkendezve ment elé, Leó fejét rázva "Mamma-Mamma!" kiáltásokkal hagyta faképnél... :)

Elhagyatva...

Ma fodrásznál voltam, Leó születése óta másodszor, na nem, mintha mentegetőzni akarnék... :) Leó addig Lacival múlatta az időt, igazság szerint remekül megvoltak, csak a vacsoránál tört el a mécses. Sírva mutogatott az üres székemre, majd hangosan Mamma-Mammázva az ajtó felé... :( De szerencsére sikerült túljutni a holtponton, "egy kis házimunka mindig jöhet!" felkiáltással. Erről mellékelek két videót is, mert annyira de annyira édesen tüsténkedik. A második videón megcsörren a telefon (én hívtam Lacit), mire Leó ugrott is Mamma-Mammázva... :)

"Pikk und Pakk"

Ha hiszitek, ha nem, Leó legújabb szavajárása a pikkundpakk. :) Természetesen nem így, ebben a formában, ezért viszonylag sokáig tartott, amíg rájöttem, mit is jelent a rengetegszer énekelgetve ismételt "Pakk-ummm, Pakk-ummmm". :) Aztán ma délután, porszívós serénykedésünk közben mondtam neki, hogy pikkundpakk, mire Ő elszántan ismételgette a rejtélyes Pakk-ummm-jait... :))) Hihetetlen, mert ritkán használom csak ezt a kifejezést, neki valamiért mégis nagyon tetszett, ha így megjegyezte... :)

Kisfiú

Egy hosszú, nehéz nap végén... Kicsit fáradtan, kicsit gondterhelten, de nagyon Leósan álldogál. Mi meg csak nézzük a letöltött képeket és ámulunk, mekkora lett... :)

Gyertya

Ma esti sétánk alkalmával sikerült elcsípnem egy újabb Leó-szót! :) Azért elcsípnem, mert Leó nem volt hajlandó megismételni, bármennyire is szerettem volna, ha Laci is hallja... :( :) Az új szó pedig a "Gyertya!" :) Nem épp könnyű, de hibátlanul ejtette, leszámítva, hogy az r-betűt kihagyta, vagy legalábbis azt nem hallottam tisztán. Leónak valamiért nagyon tetszenek a gyertyák, este képes volt mellettem (!) egy órán át sétálni a sötétben, csak, hogy az ablakokban már égő karácsonyi fényeket megnézzük. Épp azon gondolkodtam mostanában, hogy vajon mit és hogyan mondjak majd neki a közelgő Ünnepről. Ma este viszont arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is annyira fontos, mit mondok, hiszen a gyerekek annyira jól értik még a szimbólumokat. Majd azok beszélnek helyettünk. "Gyertya". Érti. :)
Ennek örömére közzéteszem itt a következőt:

Ziháló

szűrt fényében
az alacsony napnak
fürdenek rövid téli órák
sovány sápadtan
a ragyogás valahogy törékenynek tűnik
ahogy a reggeli fagy fölött fekszik
a fény karcsúbb, hosszabb
mint máskor bármikor
az utolsó szárazzá csoffadt levelek
remegnek meztelen ágakon
az újjászületés ígérete
oly távoli, akár egy másik világ
ezért
ideje van a csendes kuporgásnak
a napforduló felé
s növekszik a téli hideg
a fény fogyatkozása peremén
de a teremtés tudja
hogy ez csupán egy utolsó hatalmas ziháló
mélyre beszívott lélegzet
a fordulás előtt
játék csak az ígéret megtartásáig
néhány hétig talán
egy nap a tartózkodó fényben
visszatartván
a megújulást
fricskázza az ujjongást
a váratlan meglepetést
s a fordulást
a Megtestesülés felé
(Körmendy Petra)

Alakul...

Leó fejében kezd alakulni egy kép a Karácsonyról. :) Ha emlegetem, felvidul az arca. Olyan jó lenne belátni a fejébe, mit is rakott össze eddig. :) Amit biztosan tud:
hogy hol lesz a karácsonyfánk helye a lakásban
hogy nem a "Kisfa" lesz a karácsonyfa
hogy világítanak majd a kis lámpák a fán
hogy ajándékok lesznek a fa alatt
hogy milyen karácsonyi énekeket éneklünk majd (ebből etetések alkalmával kap ízelítőt:)
hogy mire az adventi koszorún mind a négy gyertya ég majd, (plusz egy-két nap :) karácsony lesz! :)

Esti idill

Ma este mindenki tette a dolgát, én a konyhában pakolásztam, közben Lacival beszélgettünk. Egyszer csak megjelent Leó, kezében a lapátja, rajta egy levél. Rám se nézett, csak óvatos léptekkel haladt a szemetes felé. Miután kidobta, szaladt a következő adagért. Lacival pukkadozva figyeltük, majd a harmadik kört már meg is örökítettük. Kíváncsi vagyok, meddig marad ilyen házias ez a Drága Kisember! :)

Manyika

Leó tegnap kapott egy babát az Apjától. Bár Laci saját bevallása szerint sem gondolta volna, hogy valaha is majd babát vesz a fiának, most mégis vett, mert azt gondolta, Leó nagyon fog örülni neki... és milyen jól gondolta! :) (Csak szigorúan zárójelben jegyzem meg, milyen büszke vagyok ezért a férjemre! :) Leó azóta majdnem mindenhová magával viszi (óvatosan és finoman megfogva) Manyit a babát. Táncolni is csak szigorúan Manyit ölelve táncol, ma este lefekvés előtt még a holdat is megmutatta neki és ami igazán nagy szó, hogy "átengedi" neki azokat a dolgokat, amiket annyira szeret egyedül csinálni: Így Manyi kapcsolja föl a lámpákat (értsd: Leó Manyi kezével fölkapcsolja:) illetve hasonlóképpen reggel Manyi indította be a mosógépet is... :)

A 19. hónap

Ami legelőször eszembe jut a 19 hónapos Nagyfiúról, az angyali szelíd mosolya és a végtelen csibész mosolya... :) Nem is tudom, melyiket szeretem jobban. :) Fura, de Leóra mindkét mosoly nagyon jellemző, ha nem is egyszerre, egy időben. Úgy szeretem nézni, mikor a boldog, angyali mosolyával szemlélődik és rácsodálkozik a világra. Keveredik ilyenkor benne a kíváncsiság, az öröm és a gyönyörködés. Aztán amikor valamit éppen felfedezett, rögtön megjelenik a huncut mosoly, ami a "Leó csinálja" történéseket kíséri. :) és hát igen, mostanában MINDENT Leó akar csinálni. :) Tegnap vacsora után, életében először (kis anyai közreműködéssel) betette a hűtőbe a vajat. Szerencsére eddig elég volt a rendelkezésemre álló furfang-mennyiség ahhoz, hogy ebből ne legyen konfliktusunk. :) Egyébként pedig ahogyan tesz-vesz, abban rendkívül precíz, körültekintő és alapos. Jó szakember lesz. :)
Akarata végtelen, határt szabni neki hol könnyebb, hol nehezebb. Ahol viszont lehetetlen, az a cici-téma. Ha éhségtől, szomjúságtól, vigasztalástól, fáradtságtól vagy csak úgy, de a fejébe veszi, hogy MOST cici jön, akkor lehetetlen nem adni neki. Én legalábbis nem tudok és nem is akarok ebben harcolni vele. Minden másban igen, de ebben nem. Ha kér, kap, legfeljebb kicsit (0-3 percig terjedően, szigorúan pedagógiai okokból :) várnia kell.
Mozgásban sokat ügyesedett, viszont ami mostanság kicsit aggaszt, hogy elkezdett lábujjhegyen járni, nem mindig, csak néha, de ez attól még a fokozott izomtónus jele. :( Bár a gézengúznál szem előtt van, azt mondták, ha nem rendszeresen, csak "néha" csinálja, az nem baj. Ez nem feltétlen nyugtat meg, mert nem tudom hol ér véget a "néha" és hol kezdődik a "rendszeresen". Ebben lehet, hogy lépni kell majd.
Ami az evést illeti, hát továbbra sem eszi ki szüleit a vagyonukból, bár a frutta pura árát jól fölvitték az utóbbi időben... :) Pedig már lenne mivel, ugyanis a 15. vagy a 16. fogacskáját növeszti, ha jól számolom. Talán érdemesebb mostmár visszafelé számolni... :) Valami azt súgja ugyanis, aludni úgysem fogok addig, míg Leó szájában 20-nál kevesebb fog tartózkodik.
Beszélni nem szokott, de talán nincs is rá szüksége, mert remekül megérteti magát. :) Néhány szót megpróbál utánam mondani, illetve van az a néhány, amit úgy, de úgy szeretek hallani Tőle: Mamma-Mamma! :))) Illetve Ap! Meg a Hóód (hold). Nagyjából ennyi. Talán nincs is más fontos szó. :) Viszont érdekes módon, kikopott a "Nem" és a "Baba". Ami megmaradt, a feledhetetlen brümmögés, a kutya-vauvau (ami néha a miaút is helyettesíti,) a macibrummogás, az oroszlánüvöltés és a kacsahápogás, ez utóbbit szigorúan csak suttogva... :)))

Ap-Ap!

Laci, vagy ahogyan Leó nevezi: "Ap", egyre fontosabb szerepet tölt be Leó életében. "Ap" Leó szemével egy ÓRIÁS. Aki erős, mert mindent elbír, bátor, mert semmitől sem fél, egyszóval Mindenható... :) ...és én erre egy kicsit rá is játszom, mert olyan jó látni, ahogyan büszkén és boldogan felcsillan Leó szeme, amikor azt mondom neki, hogy a betontömböket, amiket sétáink során megpaskolunk, "CSAK Apa bírja megmozdítani, mi nem"... :))) (ez amúgy tényleg így van...:) Ilyenkor rendre próbálkozik egy kicsit, aztán engem is noszogat, próbáljam meg, majd látva a kudarcunkat, nagyot sóhajt és reménykedve felcsillan a szeme, amikor mondja: "Ap! Ap?" :)

Leóálom

"Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom -
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek… "

(Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban)

Álmában csönget egy picit...

Az együttalvás pótolhatatlan előnye, hogy látom Leót a felébredése pillanataiban, meg kicsit előtte is, amikor még alszik, de épp álmodik valamit, vagy már eszmél, de még nincs itt... :) Mostanában sokszor megesik, hogy ilyenkor, még csukott szemmel brümmög. Ma reggel pedig mutogatott. :) Azt a megszokott mozdulatát, amit annyira szeretünk, mikor megmutatja egyik mutatóujjával a másikat, nevezetesen azt, amelyikkel elindított, felkapcsolt, bekapcsolt valamit... Álmában lehet, hogy a brümm-brümm autót. :)

Kezesbárány

Hetente kétszer járok Leóval gézengúz tornára. Már nem muszájból, csak kedvtelésből. Egészen pontosan eddig csak én "kedvteltem", Leó nem. De ma, csoda történt. :) A torna elején mondókás játékos dalolós "bemelegítő" gyakorlatok vannak. A többi gyerek nagyon élvezi, édesen ülnek-állnak-mutogatnak, amit éppen kell. Leó eközben legrosszabb esetben sírva mutogat az ajtó felé, vagy belémkapaszkodva áll, ha ülni kéne vagy fordítva. :) A lényeg, hogy a röpke 10 perc alatt rendesen leizzadok, míg Leó ellenállását leküzdöm. Aztán kinyílik egy "varázsajtó" és gyerekek és anyukák átmehetnek egy másik térbe,a hol mindenféle izgalmas ügyességi pálya van... Lehet mászni, vékony pallókon egyensúlyozva menni, közben békákat dobálni, majmot etetni stb stb... Na, Leó itt felélénkül és élvezettel csinál mindent.
Ma elég nyűgösen indultunk, viszont ahogy megérkeztünk Leó mosolyogva járt-kelt, boldog arccal figyelte Hannát (aki a foglalkozást tartja) és minden (ismétlem)MINDEN mondókás-mozgós feladatot készséggel teljesített. Úgy éreztem magam, mintha az én gyerekem lenne a prezentáció (mivel voltak gyógytornász-hallgatók is megfigyelni) :)))) Ez volt a harmadik alkalom, hogy voltunk, nem akarom elhinni, hogy 2 alkalom elég volt Leónak a beszokáshoz... Majd meglátjuk, jövő héten is bárányka lesz-e... :)

"Hát ilyen még nem volt.."

...mondta Leó doktornénije, miután beadta Leónak a 18 hónaposoknak járó oltást. A művelethez ugyanis 4 felnőtt ember fizikai fölénye szükségeltetett. Leó bal lábát teljes erőből Vali szorította, jobb lábát Erika próbálta kordában tartani, felsőtestét én nyomtam vissza, míg a doktornő a tűvel ügyeskedett. Szegény Leó csak a torkán kiférő decibelek mennyiségével tudott tiltakozni, csodálom, hogy az ablakok nem repedtek meg. :) :( Amint vége lett a műveletnek, Leó azonnal elhallgatott és elővette sírás utáni legangyalibb arcocskáját. :) Mire a rendelő várójába értünk, már mosolyogva szaladt a kis játékházba... :) A doktorlátogatás szurin kívüli hozadéka, hogy Leó hozzávetőlegesen 88 cm magas, vagy legalábbis ennyire saccoltam, mert nem volt hajlandó 10 cm-nél jobban megközelíteni a falat, amin a mérce volt. Súlyáról nincs információnk, ugyanis hallani sem akart a mérlegelésről, viszont az kiderült, igen jó fizikai erőnek örvend. :) A doki és a védőnők egyöntetű javaslata szerint nincs szükség további oltásokra jóóóóó sokáig, "...had legyen csak bárányhimlős, had erősödjön az immunrendszere!" :) Megfogadjuk a tanácsot! :)

A parkett oroszlánja

Leó csúnyán néz :)

Ha erre a képre pillantok, eszembe jut kamaszkori önmagam, amint hajszálra ilyen ábrázattal szemlélem a nagyvilágot... :) Leó egyelőre csak akkor alkalmazza eme megsemmisítő pillantását, ha nem értünk a szép szóból, azaz a szép mutogatásból, és továbbra is vakuzunk a szemébe fényképezés közben... :)

Tűzzel játszik

Leó nagyon odavan a gyertyákért. Mióta a karácsonyról mesélek neki, rendszeresen gyertyát is gyújtunk, azaz csak Apa (erről később :). A gyertyagyújtás egyébként nemcsak szeánsz-jelleggel történik minálunk, mint a kis videónkon, hanem az egyik legkiválóbb vigasztaló-figyelemelterelő hadművelet is. :) A videó kicsit hosszúra sikerült, igazából csak azt akartam rögzíteni, ahogyan várja Leó a gyufa lángrakapását, csak kicsit belefeledkeztem a Fiamba... :))) Mások számára így a kisfilm közepe-vége már kicsit ellaposodhat, ezer bocsánat... :) De azért az elején érdemes figyelni a kis grimaszokat! :)

Mindenszentek

Isten éltessen!

Drága Laci, Apa!
Olyan jó Veled lenni újra! Olyan jó látni, ahogy Leó is örül Neked! Isten éltessen! Nagyon szeretünk! Leó és Judit

Leóról frisset Papának :)

Pedantéria

Nem is tudom, kitől örökölte... :) Életkora alapján még korai, de Leó finoman fogalmazva is pedáns.
Ha evés közben lecsöppen a terítőre valami, addig nem is folytathatjuk az evést, míg föl nem törlöm. Persze ha Ő dobálja szanaszét az ételt, azzal szemben ki tudja miért, már kevésbé kritikus. :) Vagy kétségbeesett "BÖ!" kiáltást hallat, mikor játékvasalóját húzogatva véletlenül meggyűri alatta a ruhát.
Az orrszívásból éppen csak magához térve legnagyobb keserűsége,(melynek szintén a "BÖ!" kiáltással ad hangot), hogy összegyűrődött a takaró, amin közben feküdt.
Zavarja, ha ruhája ujjából egy kósza szál kandikál, ilyenkor jön, mutatja és nem nyugszik, míg le nem vágom... :)))

Erdő, erdő erdő...

Ugyanazok a hatalmas fák, ugyanaz a finom erdőillat, a hangok, a föld, a fákon átszűrődő napsütés... 30 éve én totyogtam itt az erdei úton a játszótér felé, aztán később futottam itt sok-sok kilométert, most pedig Leó rángatja a kerítést... :)))
A nagyfiú debütált az erdei játszón is, (ami az idő során teljesen megújult és az EU-s szabvány szerint körbekerítődött :) minden játékot kipróbált, természetesen főként a játékok működése érdekelte, semmint a velük való játék. :D Haj, de szeretem az én kis Erdei Manómat! :)

Csak képek

Drága Laci, íme Őurasága legújabb arcai:

Azok a szomorú szemek...

...arról árulkodnak, hogy: Apa, HIÁNYZOL! :)
Laci tegnap megkezdte szokásos éves önsanyargatását, Visegrádon böjtöl, én meg Leó ezen idő alatt pedig Nyíregyházán kényeztetődünk. :) Az "Apa-űrt" némiképp betölti itt a sok újdonság és természetesen a nagyszülők rajongása, viszont szegény Lacinak nem könnyű. Leó mintegy hetedik érzékével pontosan érzi, kinek, mikor mit kell "mondani", hogy az illető könnyekig hatódva csodálja... Az utolsó együtt töltött napot is sikerült emlékezetessé tennie. Az ebédnél csendesen kanalazunk, majd hirtelen Leó felemeli tekintetét Lacira, teli szájjal vigyorogva rámutat és mondja: ÁPÁ! majd újra elmerülve tovább kanalazgat... :) Különösen nagy értékű ez a megnyilvánulása nekünk, hiszen nem egy szószártyár-típus... :) Mondanom sem kell, szem nem maradt szárazon. :)

Nórinak

18 hónap

Másfél éves Leó! Még egyszer ennyi és mehetne óvodába. (persze nem fog, mert április lesz :) Kedves Olvasók, nézzétek el nekem, hogy elmarad a mindenre kiterjedő összegzés, de 7 rémes éjszaka áll mögöttünk, Leó takonykórságban szenved ugyanis. Szóval csak csapongva áradozom... :) Éjjel azt álmodtam, Leó megszólalt és megkérdezte: Hol vagyunk? :) Valahogy mindketten úgy érezzük Lacival, nem szavakat kell várnunk Leótól, hanem mondatokat... Valamelyik nap ugyanis hallani véltük, hogy kimondja a lámpa szót, amikor azonban kértük, mondja újra, szégyenlősen mosolyogva elfordította a fejét. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, anyja fia, aki ismer, tudja miért... :)
...és még mindig a leggyönyörűbb és legaranyosabb, legszelídebb kisfiú nekem. :)
Na ennyi... Amúgy meg mit is írhatnék, ha már Brad Pitt gyerekei is a mi játszónkon csúszdáznak... :)

Nagymamák, Nagypapák...

Szerencsés kisfiú Leó, mert négy nagyszülő kényezteti felváltva. Mikor itt van valamelyik nagyszülő-páros, kicsattan a boldogságtól, produkálja magát, minden új tudományát bemutatja, kápráztat, és persze élvezi a szeretgetésáradatot. :) Az azonban még nehezen megy, hogy melyik nagymama melyik és melyik nagypapa melyik... :) (A mi hibánk, amiért ugyanúgy hívjuk Őket...) A napokban Laci szülei jártak nálunk és láttam Leó szemében a döbbenetet, amikor Nagymama helyett Nagymama jelent meg. :))) Persze Laci Apukáját nem volt nehéz egyértelműen kapcsolnia valamihez, hiszen a múltkor Ő fúrta föl a lámpánkat. Így reggel, mikor Leó kinyitotta a szemét, az első "szava" a "Nagypapa" volt, azaz mutogatós nyelven: "BRRRRRRR" és hozzá mutatta a csavarozós mozdulatot.... :)

Esőnap

Felénk ma egész nap esett. Így kénytelen kelletlen szobafogságra ítéltettünk. A csúszdázás helyett így Leó ma videón nézte, hogyan csúszdázott vasárnap. :) Még így is élvezte... (mikor kikapcsoltam az erzeregyedik lejátszás után, szabályos hisztirohamban tört ki... Szegény.:)

Választékos...

Leó mellett egy non-stop activity-játék kellős közepén érzem magam. :) Nem beszél, csak mutogat és úgy tűnik ezt a képességét lassan tökélyre fejleszti. :))) Lacival mindent megértünk, kivéve, ha valamiért nem akarjuk megérteni. :) Ilyenkor viszont Ő nem keseredik el, hanem mondja azaz mutatja másképp... :)
Tegnap ebédidő környékén elindult az ajtó felé bőszen mutogatva, én úgy tettem, mintha nem érteném, hogy játszótérre akar menni. Aztán mutatta a cipőjét. Én továbbra is értetlenkedtem. Majd mutatta a ruháját. Én nagy szemekkel néztem rá. Ő kicsit türelmetlenül felütötte azt a könyvét, amiben egy csúszda is szerepel és jelentőségteljesen rábökött. Én egy igen, ott a csúszdával hárítottam. Mire Ő kétségbeesetten rohant a ruhásszekrényemhez és ütni kezdte az ajtaját, mondván, "Elég legyen ebből Mami, öltözz!" :)
Mostanában úgy nyerek egy kis szabadidőt, ha Laci meggyújtja Leónak a komód tetején lévő gyertyákat. Ezt van, hogy Leó a komód tetején ácsorogva szemléli. Tegnap, mikor Laci nem tette föl a komódra, Leó elégedetlenkedett és mutogatott fölfelé a komódra. Laci meg úgy tett, mint aki nem érti... Leónak elfogyott a türelme és megrángatta az apja karját, leguggolt, megfogta a cipője talpát, majd felállt és rácsapott a komód tetejére. Ki érti ezt?! :)))
A képen pedig egy kedvencünk, amikor az egyik mutatóujjával megmutatja a másikat. :) Ez annyit jelent, hogy valaki azzal az ujjával bekapcsolt / beindított / felkapcsolt / működésbe hozott valamit.... :)

Friss csokor aranyosság

Leó a napokban elkezdte nézegetni egy micimackó karácsonya könyvecskéjét, így aztán elmeséltem neki, hol lesz a karácsonyfánk, hogyan díszítjük majd föl, úgy emlékszem beszéltem még csengettyűkről, gyertyákról is... Viszont Leó szentül meg van győződve róla, hogy a Kisfa (ami az a nyírfa, amit Laci a ház elé ültetett és azóta szinte családunk kinti tagjának számít... :) lesz a karácsonyfánk.... ???? Hol vétettem a hibát? :))))
Bár sem beszélni sem olvasni nem tud még, "névsorolvasást" tart minden olyan helyzetben, ahol családunk összes tagja képviselteti magát. :) Így körbemutogat mindenkit, az étkezőasztalnál, illetve az esti fürdőzés alkalmával. Ha Apa széke üres, gyakorlatilag nem hajlandó enni... :) Hosszú percekig mutogatja, épp mit csinál(hat) az Apja... :)
Már említettem sokszor, hogy Leó buzgón ölelgeti az ismeretlen gyerekeket a játszón. Tegnap rajtunk kívül még két gyerek volt ott, mindkettő a csúszda mellett, elég közel egymáshoz, viszont elég távol egymástól ahhoz, hogy Leónak igencsak nyújtózkodnia kelljen, ha egyszerre akarja őket megölelni. Megoldotta... :))))

Apa-Apa-Apa!

Laci már olyan régen várta, hogy Leó végre Apázzon is... Na, most megérkezett az Apa. Természetesen kiabálva, követelőzve és csak akkor, ha kedve van hozzá... :) felszólításra semmiképp, soha... :))) (Ma reggel én hallottam egy "Apa gyeje!" kiáltást is. :)

Mászhatnék

Leónak az utóbbi napokban mászhatnéka van. :) Mindenre. :)) Kedvence, hogy egymásra teszi a kisszékeit és fölmászik rájuk, belecsücsül és csavarozik, hisz bizonyos csavarokhoz így a legegyszerűbb hozzáférni. De fölmászik az etetőszékére (bár oda még nem tud egyedül, de elindul), vagy a székekre, ma reggel pedig a komódot szemelte ki... (???) Gyanítom, ennek köze van ahhoz, hogy találtunk egy új játszót, ahol a csúszdára kicsit nehéz fölmásznia, de ha nagyon iparkodik, éppen sikerül... :) Örülök, örülök, de remélem továbbra is óvatos marad. :)

Mint a nagyok...

Úgy éreztem, ideje beszerezni Leónak egy gyerekeknek való kisasztalt, hozzá kis székekkel. Igazából még pocakban volt Leó, mikor a konyha-étkező részt festettük-rendeztük és már akkor kihagytuk neki a helyet. Az volt az álmom, hogy míg én főzök, karnyújtásnyira a gyerekeim rajzolhatnak, festhetnek az asztaluknál... :) Az álom valóra vált, azaz majdnem, ezért vettünk több széket is... :))) Leó ragyogó arccal ujjongva topogott Laci körül, míg folyt az összeszerelés, és amint megkaparintotta a csavarhúzót, azonnal hasznossá tette magát. :) Azóta meg Ő barkácsol az asztalkáján. :)

Biciklizik a család

Most, hogy lassan véget ér az idény, beszereztünk egy biciklis gyerekülést és sisakot Leónak. :) A sisak kiválasztása nem volt egyszerű, majdnem elriasztottuk a többi vevőt, mert Leó iszonytató sipításba kezdett, ahogy a fejéhez közelítettünk egy sisakkal... De szerencsére itthon gond nélkül fölvette, sőt este, külön kérte, hogy adjuk rá, alig tudtuk leszedni róla. :) Meg aztán az eső is elállt, így bicajoztunk egy jót családilag. :)

17 hónapos Leó

Nehéz összeszedni, de megpróbálok egy pillanatképet adni arról, milyen most ŐLeósága:
Mozgás: tovább ügyesedett a finommozgása, a mágneses méhecskéket nemcsak, hogy felhúzza már, hogy zenéljen, de a kis fém pöcköt le is tudja csavarni, majd újra visszaillesztve a csavarra visszacsavarja... :) Szalad, ha vau-vau kutya van a láthatáron. Természetesen a vau-vau irányába (bár mami inkább az ellenkezőbe szaladna... :)
Psziché: Hatalmas érdeklődéssel és boldogsággal figyel minden új műveletet, legfőképpen amit én vagy Laci csinálunk. Alapvetően boldog és kiegyensúlyozott, baj csak akkor van, ha a foga kínozza, mert a fájdalmat rosszul viseli. Van, hogy dühös rám, mert nem jöhet utánam a konyhába... ilyenkor bedobja a rácson lévő borzot, vagy valami olyat csinál, amit nem szoktam megengedni neki. :) Viszont egyre jobban kimutatja ragaszkodását, napközben rengetegszer odaszalad hozzám és átöleli a lábamat, vagy odabújik hozzám, Lacihoz, a nagyszülőkhöz. De minden és mindenki máshoz is, aki tetszik neki, a játszótéren gyerekeket ölelget, sorra megöleli a plüssállatait, vagy néha még a vasalódeszkát is... :)
Beszéd: NEM, MAMA, PA (apa), BO (boci), BUMBU (panda), HAM (evésnél) és számtalan szó, aminek a kezdő hangzóját ejti csak. Meg van egy saját nyelvezete, amit használ, pl. EM-EM (ha valamit meg akar szerezni...) De nagyon sokat mutogat, újabban "kétszavas mondatokat" mutogat, megmutatja az alanyt, meg az igét... :) és néha Ő az alany... :))) és persze a sok-sok állathang utánzása.
EVÉS: Sok-sok cici elsősorban, másodsorban ez-az, ami kiszámíthatatlan mind a mennyiség, mind a tartalom tekintetében. Gondolom nem marad így... :)
ALVÁS: Újabban kezd átállni a napi egyre, a délelőtti ezen a héten rendre kimaradt. De még így is volt, hogy csak 4 körül dőlt ki, ami kicsit késő. Ami új, az az esti elalvás előtti küzdelem. Eddig nem volt gond, szépen elaludt cicin, most viszont úgy érzem, mintha nem akarna aludni, sírva mutogat a sötét lakásban és körbe-körbe sétálok vele, Ő mutatja az utat. Az út persze öncélú, mert mikor falba ütközünk, mutatja az ellenkező irányt... :) Úgy érzem nem akarja elengedni ezt a világot, ami olyan izgalmas neki... :) Vagy esetleg már félne az egyedülléttől? Passz. Mindenesetre nehéz. Meg közben olyan nagyon szívmelengető, ahogy cipelem a sötétben és kapaszkodik egyik kezével a nyakamba, másikkal biztos-ami biztos, fogja a cicimet... :)
EGYÉB: Új szokása, hogy megmutatja a "varázsujját". Ez azt jelenti, hogy az egyik mutatóujjával megmutatja a másik mutatóujját. És azért varázsujj, mert az indítja be csodálatos módon a brümm-brümm autót, porszívót, fúrót, mosogatógépet, mosógépet és még sorolhatnám mimindent... :)
Kicsi Napsugaram! Nagyon szeretünk!!!! (Képünkön az egyre bővülő kedvenceivel fényképezkedett.)

Virtuális nagyszülők

A távolság okán sajnos nem találkozik Leó olyan gyakran egyik nagyszülő-párossal sem, mint ahányszor jó lenne... Viszont a technika lehetővé teszi, hogy virtuálisan mégiscsak kommunikáljanak, amit Leó újabban már ért, sőt néha élvez is... (főleg, ha közben kellő teret adunk neki, hogy ha "ellaposodik" számára a beszélgetés, legyen mihez nyúlnia... :) Azt viszont még nem érti, hogy ha megnyomjuk a beszélgetés vége gombot, hova tűnnek a nagyszülők... :)

Ess eső ess! :)

Egy éve, hogy beszereztem Leónak egy kis sárga esőkabátot... Elképzeltem az akkor még csak alig fél éves Leót sárga gumicsizmában a pocsolyákban randalírozni. :) Valahogy így... :)

De jó nekem! :)

 

"Leó, szereted Mamit?" -kérdezte Laci... A jól ismert dorombolás és bújás következett, így... :)))

Szemezget

Leó evési sebessége kísértetiesen hasonlít a babakori cicizési sebességére, ami 1,5-2 órás étkezéseket jelentett anno... Tegnap borsófőzeléket evett, egy órán keresztül. :) Eközben volt időm megfigyelni a technikáját is, mert természetesen nem hagyta, hogy segítsek neki... :) A borsószemeket kézzel egyesével tette a szájába, mindig a tőle legtávolabbi borsót véve a kezébe. Ha véletlenül összeragadtak a szemek és több is került egyszerre az ujjacskái közé, addig rázta a kis kezét, míg le nem potyogott a "fölösleg" és a maradék egyet újra a szájához emelte... :))) Videónk legutóbbi éttermi evészetünk 15 másodperces epizódját örökíti meg, mialatt Leó egyetlen tésztadarabkát vett a szájába. Kb 1 órát töltöttünk az étteremben, kiszámítható, Leó mennyit evett... :)

Evés-zavar, avagy hosszúhétvége a gasztronómia jegyében :)

Szombaton Kanizsára voltunk hivatalosak Dödölle-fesztiválra. :) Pénteken indultunk, első állomás Balatonszemes, Kistücsök étterem. Leó öleléssel üdvözölt egy kétéves kisfiút, ami annak ellenére, hogy még sosem látták egymást, Leótól nem volt meglepő, ellenben az, hogy a kisfiú visszaölelte, már annál inkább. :) Ezt egy fenséges ebéd követte, az én porciómban sajnos volt egy kis glutén-rész, de minden-mindegy alapon megettem, mert már úúúúgy unom, hogy nem tudok választani SEMMIT. Aztán a Laci egyértelműen "gluténszennyezett" részét is megettem, mert neki valamiért nem jött be a választása. Majd végül még megkóstoltam a házi krémesüket. :)
Következő állomás Balatonlelle, Yacht Club. (Kinga, köszönjük az ötletet, minden dicsérő szavad szentigaz a létesítményről!!!) Modern és jólfelszerelt tiszta szobák, remek kilátás a saját HOMOKOS, yachtültetvényes partra, lenn medencék, játszótér. A szezon miatt ugyan mi csak a kilátást és a játszóteret élvezhettük, de azt nagyon! Leó úgy érezte magát mint Alice csodaországban! :)




Én magam pedig folytattam a kicsapongó életmódot, megettem az útravalónak hozott sajtos tekercset (bár közben hüppögve sírtam, milyen cudarul elbánt velem amúgy az élet, hogy ilyen finomságokat kell megtagadnom magamtól), majd lecsúszott a spenotós táska is, mire a sajtos stanglikhoz értem, már jobb kedvem volt... :) Leó eközben kisangyalként aludt. :)


Szombat Kanizsa, dödölle fesztivál, ahol egy kis dödöllét is megkóstoltam, de ezek mellett volt még káposzta, kemencében sült tarja és krumpli, este sajtkülönlegességek és kiváló borok, majd éjfélkor a szigorúan gluténmentes libamáj zsírjában némi lilahagymával. Családunk legifjabb tagja nem mutatott érdeklődést a gasztronómia eme remekei iránt, maradt a kölesgolyónál és az anyatejnél. Ellenben lelkesen simogatta, majd később különböző testrészeit húzgálta a vendéglátóink kutyájának, illetve a fesztiválon miután kiszabadult a babakocsiból nem győzte a forgalomterelő-rácsot és bóját rendezgetni... :)



Vasárnap hazafelé utolsó állomásunk Zamárdi, ahol egy kellemes ebéd után még kacsákat üldöztünk (főleg a kis sárga törpénk) a parton...