Egy kerek nap... :)

Ma újra nagy levegőt vettünk és a mesterek által nemrégiben gyönyörűen lefestett lakásunk újabb szobáját alakítottuk kissé át... :) Igen, újra a kedvenc sárgánkkal és újra csak az egyik falat... és persze újra a Fiaink végezték a munka oroszlán részét. Tegyük hozzá, mindenki megelégedésére.

Este pedig először gyújtottunk be a kemencénkbe! Varázslatos. :) De jó nekünk!!!!

Újra Otthon!

Augusztus 31-én beköltöztünk új otthonunkba. Majdnem akkora változás ez az életünkben, mintha új gyerek született volna... Egyszerre izgalmas, nagyon jó, fárasztó, kicsit szomorú a régi elengedése. De nagyon szeretjük már most is, pedig még nagyon sok idő és munka, hogy igazi otthonná válhasson. Azért kicsit összeszorul a szívem, mikor a régi lakáshoz megyünk és megkérdezem Lorint, tudja-e hol vagyunk, mire Ő: "Itthon".
A gyerekek viszonylag jól viselték a változást, azzal együtt, hogy a költözéssel együtt kezdődött az iskola is és az óvoda is... Ezekről természetesen külön posztokban emlékezem majd meg... :)
Viszlát drága Dunánk! :)

A tetejéig!

Miénk a ház! :)

Szombaton megkaptuk a kulcsot! Természetesen családilag vettük birtokba a házat, én a gyerekekkel fagyiztam, amíg Laci a papírokat intézte, aztán megrohamoztuk jövendőbeli otthonunkat. :) A gyerekek mondjuk elsőnek az erdőbe rohantak be, mert van ott egy fából elkezdett bunki, amit Leó rögtön sajátjaként kezelt és tovább épített... :) Vasárnap egész nap ott voltunk, Laci nagyapa kíséretében, aki legalább olyan lelkes volt mint mi és szakértő szemmel mérte föl a terepet, s ha lett volna nála csavarhúzó, rögvest munkához is lát... :))) Sajnos a munkások később kezdenek csak, illetve több lesz a munka, mint elsőre gondoltuk, de nagyon reméljük, hogy belefér majd az időnkbe...
Mindenesetre a gyerekek kérdezgetik mosolyogva, mikor költözünk már... úgy tűnik, örömmel várják és ez jó. :) Ezügyben megnyugodtam.

Építkeznek....

Napjában többször is épülnek az egész nappalit elfoglaló bunkerek, amik gyakorlatilag mini házak, nappalival, fürdővel, káddal, konyhával, alvószobákkal. Székekből, fotelekből, takarókból, párnákból. Lorin abszolút társa benne a Fiúknak, amint alakul egy bebújós kis helyecske, rögvest bemászik és onnan vigyorog. Néha le is fekszik, ha elunná magát, bevisz egy böngészőt lapozgatni. :) Leó és Lehel pedig a költözést dolgozzák. :) lelkesen. Azért féltem őket. Ma a régi ovijuk melletti játszón jártunk, ahonnan látszanak a hegyek. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy mondjam nekik, rámutatva az egyikre, hogy a mögé fogunk költözni. Mindketten hosszasan nézték, Lehel sejtelmesen mosolygott is hozzá. Majd a hazafelé vezető úton többször megjegyezte, hogy "Mi elköltözünk, tudod?"... Hjaj. Remélem nem viseli nagyon meg őket.
A kép a kánikulában városnéző hídsétán készült. :)

Évfordulós ajándék :)

10 éves elsőrandis évfordulónk napján megszületett az előszerződés első közös otthonunk megvételéről. Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a január elsején megálmodott/megérzett "nagy változások" lesznek ebben az évben jóslata Lacinak beteljesedett, a fel éve sem futó sikertörténetünkre fölkerült a korona. Megtaláltuk új otthonunkat! Izgatottan ver a szívünk, ha csak rá gondolunk is, leírni is alig merem, hogy lesz egy házunk! Saját kicsi kertünk! A gyerekek egészen idáig, míg nem voltak konkrétumok, nem voltak túl lelkesek. De mikor megmutattuk nekik a házat (benne méh két ott lakó cicával), úgy tűnik, minden szorongásuk szertefoszlott és rájuk is átragadt az örömteli izgalom. Még azért persze nagyon gondolkodom, hogyan kéne minél zökkenőmentesebben, gyerekbarát módra megoldani a cuccolást, mert a változás az Ő életükben igen nagy, nekünk szinte elképzelhetetlen... Remélem nem viseli őket nagyon meg és hamar kárpótolja majd őket az a sok jó, amit az új hely/helyzet ad...