Elmaradt a beszámoló a 35. hétről. Tegnap készült is egy pocakfotó, aminek kedvéért még a kabáttól is megszabadultam, mert hát abban nem látszik, legalábbis a metrón senki nem adta át a helyét az Árpád hídtól a Nagyvárad térig... meg vissza. :(
Egyre nagyobb a készülődés és a várakozás bennem. Tegnap készítettem egy szülőszobás-kórházas listát, mint első lépés a pakolás előtt. A kisruhákat még nem mostam ki, bár minden nap bezengem Lacinak... :) Mindenesetre a szekrényben már üresen állnak a polcok, várva Lehel csodaszép ruhatárát. :) Ez a készülődésbeli ambivalencia jól tükrözi a lelkiállapotomat is... :) Lassan, vagy legalábbis lassabban megy a felkészülés mind fizikailag, mind lelkileg, mint Leónál. Nagyon fáradt vagyok napközben, ha Leó alszik, ebédelek, e-mailt nézek, aztán választhatok a Lehellel való beszélgetés, szülésre hangolódás, és az alvás között. Általában ebben a sorrendben történnek a dolgok, már ha Leó fel nem ébred közben.
Lehel édesen mozgolódik odabenn. Mostanában kezdem úgy érezni, bújósabbá vált mint eddig. A napi ritmusa azonban követhetetlen, mondhatni nincs. Minden nap más időszakokban van ébren, néha meg is ijeszt, hogy nem lesz meg a 10 mozgás az adott napra, máskor meg néhány óra alatt "teljesíti" a limitet. Hiába, kis családunk férfi tagjaitól nem áll messze a szélsőségesség. :)
Kedden megyek újra a dokihoz, és utána hetente már. :) Hihetetlen, hogy itt tartunk! A keddi szeánsz "fullos" lesz, lesz CTG, Uh, tenyésztés. Remélem Siklós kitalálja mi lehet velem, mert a gyulladás-mizériám újra felütötte a fejét. Jó lenne szülésre jól lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése