Isten éltessen Apa! :)))

Kis-Nagy Ujvári gyerekek

Kolos elballagott a nyolcadikból, ennek örömére vacsorázott egyet a család, bár vacsorázni akkor is szoktunk, ha nem ballag el senki. :) Végül pedig készült volna egy unokatesós kép, de az egyik huncut Kisujvari szabotálta a dolgot. Na vajon ki lehetett? :) anyja lánya, már most utálja, ha fényképezik... :) Egyébként jóóó kép! :)

Klastrompuszta

Van valahol egy hely, egy titkos hely, amit csak mi ismerünk és ami csak nekünk olyan fontos... Már a gyerekek is tudják, miért látogatunk el néha egy erdőbe és keresünk meg egy fát, amit a "Noel fájának" hívunk. Idén a szüleim is elkísértek minket, így készülhetett egy családi kép is, 2015. decemberében.

...és ide másolom a bő két éve készült képeket is, hogy lássuk, mennyit nőttek a gyerekek... Főleg Lorin... :)

Az Egyszem... :)

...lány unokája és az én Apukám nagyon egymásra találtak ezalatt a két nap alatt, míg nálunk voltak a szüleim. Annyira varázslatos ez a korszak, mindenkit beszippant és hipp-hopp kialakul a "Lorinfüggés"... persze ezért nem csupán az életkora okolható... :)

Jó reggelt Nyár!

Egy hete, hogy kezdetét vette nálunk a szezon, itthon vagyok a három gyerekkel hétköznap, hétvégén pedig családilag, vagy csak a fiúk Dunaalmáson nyaralunk! :) Dunaalmás... Hatalmas élmény nekünk a kert, a Fiúk egész nap kint játszanak, kalapáccsal szögelnek, ez már tavaly is a favorit volt, homokoznak, locsolnak, tüzet raknak, vagy oltanak, esznek-isznak, vagy épp medencéznek... S ha mindennek a végére érnek, kezdik előröl a tevékenységsort... :) Megunhatatlan... Mi felnőttek pedig élvezzük a gyönyörű kertet, a finom gyümölcsöket, a vaslapon sütött lazacot és a nagyszülőkkel együtt gyönyörködünk a srácokban. Ildi, Laci, ezúton is köszönjük... :)

Zénó 4 éves

Eszti, Leó, Lehel

Dunaalmáson nyaralunk nêhány napot, ma itt voltak vendégeink, rég nem látott kedves családtagok. Sajnos Kristófot nem láthattuk mert táborozik, Esztert viszont megcsodáltuk, mekkora, milyen okos, finom, lányos... :) Leó bunkerezett vele a fönti gyerekszobában, Lehel kézenfogva sétált vele a kertben. Jó volt látni, ahogy a 8 éves és a 4 éves teljes összhangban játszanak. Közben beiktattak egy padlásnézést is, ahová egy lehúzható rugós létra vezet. Ennél a programpontnál 15 hónapos Lehelünk is csatlakozott és teljesen egyedül fölmászott a létrára, majd gondolkodás nélkül bemászott a padlásra a többiekhez... Lefelé azért még karban jött... A másik nem kevésbé döbbenetes pillanata számomra a mai napnak, mikor búcsúzásnál Eszti mellett láttam Leót... A mi nagyfiúnk, olyan kicsi még!!! És ezt fontos néha meglátni! :))) Köszönjük Andi! Aludj jól! ;)

Hétvége

Az unalmas hétköznapok után igazi ünnep szokott lenni nálunk a hétvége, lassan már Leó is tudja a napok neveit, mert annyira várjuk együtt, hogy hétvégén együtt lehessünk. A mostani meg egészen sűrűn programozott, gyors, de annál örömtelibb volt, tarkítva igazi találkozásokkal, gyerekvisítással és hancúrozással no és persze néha egy kis sírással... :) Szombaton Pátyon gyűlt össze a család, Zénó két éves szülinapját és Leó névnapját megünnepelni. Leó egész odaúton Zénót, vagy legalábbis "Zénóék házát" emlegette és alig várta, hogy megérkezzünk. A két kiskrampusz (Zénó meg a mi kisördögünk) egész végig egymást heccelte, szemük sarkából figyelték és utánozták egymást. Persze Zénó mint harmadik gyerek, tudott új csibészségeket mutatni Leónak, aki igen tanulékonyan szivacsként szívta magába a sok huncutságot. Blankával pedig mint a legjobb testvérek játszottak együtt, búcsúzáskor pedig Blanka olyan szeretettel simogatta meg Leó buksiját, amit a jelenlévők elismerő moraja követett... :)) Vasárnap pedig Kinga, Dani, Hanna, Mikolt, Áron, Lelle látogatott meg minket, akiket már egy éve nélkülöznünk kellett... és bár a blogok sok mindenre képesek, mégsem pótolhatnak egy találkozást... Olyan jó volt újra együtt lenni és látni, hogy mennyit változtak és mégis ugyanazok maradtak... :) Leó le volt nyűgözve a gyerekektől, bár nem mindig volt zökkenőmentes az együttjátszás, a mi félévig még egyke gyermekünk rutintalanságából adódóan... De voltak nagyon kedves pillanatok, mint mikor négyen kézen fogva ugráltak a trambulinon, vagy amikor Mikolt elmélyült magyarázatát Leó heves bólogatással kísérve nagy egyetértésben elvonultak a gyerekszobába tenni-venni, vagy amikor alvás után a szobafogságot már kevéssé bírva mind a négy megkergülve kacagva rohangált egyik szobából a másikba egymást utánozva... Leó az esti fürdés után megkérdezte ravaszul csillogó szemmel, kik voltak ma itt és mielőtt elkezdtem volna sorolni a neveket, Ő mondta végig az összes gyerek nevét mosolyogva! :)

4 nagyszülő, 2 szülő, 1 gyerek, avagy Leó 2. szülinapja

Bár Leó nem emlékszik az első szülinapjára, azért hála olvasottságának (Böngésző:), volt fogalma, mik a szülinap "kellékei". Tudta, hogy lesz tortája két gyertyával, hogy itt lesz a vendégsereg sok-sok ajándékkal, hogy lesz virágfüzér, móka és kacagás. Így aztán megpróbáltuk mindezt megvalósítani. :) Bár a családi ünneplés nem lett teljes, sajnos helyhiányában a pátyi unokatesók majd csak később húzgálják meg a fülecskéjét, azért mindkét nagyszülői páros itt volt a jeles alkalmon Leó nagy örömére! :) Délelőtt csúszdázással, forgózással, hintázással indítottunk, majd következett egy kis virágszedés.



Majd egy gyors ebéd után a kis Ünnepelt kidőlt, míg elkészült a lakoma, a macitorta, a virágfüzér és a léggömbök (hála a vendégek aktív közreműködésének, amit ezúton is köszönök! :)) Ébredés után fölköszöntöttük Kétévesünket, aki elérzékenyülve simogatta a macitortája lábacskáit, ki- és bedugdosta a gyertyákat, de arról hallani sem akart, hogy megegye tortamaciját... (Mellesleg, mikor másnap megkérdeztem, mit kapott szülinapjára, csak ennyit mondott: "Brumm-brumm". :) Persze azért volt ajándék is, kellő számban és méretben, gondolok itt egy kisvakondra, két legóra, egy ugrálólabdára, és egy hatalmas trambulinra, aminek mérete még a szülőket is meglepte és a lakásberendezés újragondolására ösztönözte... :) Leó mindennek örült, Karácsony óta úgy tűnik megtanult ajándékot bontani is... :)

Unokatesós hétvége

Micsoda hétvégénk volt! :) Szombaton nálunk járt a "pátyi-különítmény", vasárnap mi látogattuk meg őket. A négy gyerek most egész jól eljátszott együtt, csak néha néha kellett a szülői beavatkozás... :) Leó mindenben megpróbálta utánozni a nagyokat, Kolost bálványozta, Blankával készségesen együttműködött, csak a kis "harcias" Zénótól óvakodott, ami vicces, hiszen másfélszer akkora mind életkor, mind testsúly tekintetében... :) Nagyon jó volt együtt látni négy ilyen csudapofi gyereket...

Ildi nagymama

Leó fiú igazán szerencsés, mert két nagymamát is az ujja köré csavar... :) A múlt héten Ildi járt nálunk, akinek Leó megmutathatta az összes játékát, a játszótérieket is beleértve :) illetve soha nem látott sebességgel pörgött és huncutkodott Nagymama nagy gyönyörűségére... :)

Nagymami

Az utóbbi időben Anyukám és Leó nagyon egymásra találtak. Ha jobban belegondolok, igen sok közös vonás van bennük... :) Vagy mert Leó bölcsebb a koránál, vagy mert Anyukám maradt meg gyereknek bizonyos tekintetben... :))) Jaj de szeretem ezt a képet! Mama Drága, köszönünk mindent! Jó volt Veletek!

Nagymamák, Nagypapák...

Szerencsés kisfiú Leó, mert négy nagyszülő kényezteti felváltva. Mikor itt van valamelyik nagyszülő-páros, kicsattan a boldogságtól, produkálja magát, minden új tudományát bemutatja, kápráztat, és persze élvezi a szeretgetésáradatot. :) Az azonban még nehezen megy, hogy melyik nagymama melyik és melyik nagypapa melyik... :) (A mi hibánk, amiért ugyanúgy hívjuk Őket...) A napokban Laci szülei jártak nálunk és láttam Leó szemében a döbbenetet, amikor Nagymama helyett Nagymama jelent meg. :))) Persze Laci Apukáját nem volt nehéz egyértelműen kapcsolnia valamihez, hiszen a múltkor Ő fúrta föl a lámpánkat. Így reggel, mikor Leó kinyitotta a szemét, az első "szava" a "Nagypapa" volt, azaz mutogatós nyelven: "BRRRRRRR" és hozzá mutatta a csavarozós mozdulatot.... :)

Virtuális nagyszülők

A távolság okán sajnos nem találkozik Leó olyan gyakran egyik nagyszülő-párossal sem, mint ahányszor jó lenne... Viszont a technika lehetővé teszi, hogy virtuálisan mégiscsak kommunikáljanak, amit Leó újabban már ért, sőt néha élvez is... (főleg, ha közben kellő teret adunk neki, hogy ha "ellaposodik" számára a beszélgetés, legyen mihez nyúlnia... :) Azt viszont még nem érti, hogy ha megnyomjuk a beszélgetés vége gombot, hova tűnnek a nagyszülők... :)

Ajándékot adni

Dunaalmáson jártunk ma, részben Nagymamaköszöntőre, részben csak mert olyan jó... :)
Laci megkérte Leót, adja oda az ajándékot Nagymamának. Leó örömmel kapott a csomag után, robogott Nagyi felé, majd mosolyogva átnyújtotta a kis csomagot. Ebben a rövid cselekménysorban nekünk szülőknem több meglepő elem is van (megfogja és nem mást csinál, tényleg odaviszi, ahová "kell", és a kellő időpillanatban el is engedi). A képet elnézegetve, pont, mintha tudná, miről van szó... :)))

(Nagy)Mama-napok :)

Újabban kicsit el vagyok anyátlanodva, így a héten három napra meglátogatott minket Anyukám. :) Olyan nagyon jó volt! Mert hála a nagy melegnek, le tudtam beszélni róla, hogy egész nap tüsténkedjen (bár sikerült így is kivasalnia, meg virágot átültetnie meg ebédetfőznie meg...:) de így most volt bőven alkalma ücsörögni Leóval a kanapén, aminek én is örültem, Leóról nem is beszélve. Köszönöm Mama!!!!! :)

Nyírpapa

Öt napig Leó nélkülözte Lacit, de kapott Apa helyett két lelkes nagyszülőt Nyíregyházáról, én meg sok-sok segítséget, némi szusszanást, hazai ízeket, miegymást... :) Nyírpapáról hamar kiderült, hogy csak a "burkolata" öregszik, belül gyerek maradt, így Leó non-stop játszótársra talált. :) Azt nem tudom, milyen érzés nagyszülőnek lenni, csak azt, hogy unokának príma és úgy tűnik ezt Leó is így érzi... :)

A nagy bácsi :)

Ma végre nálunk járt kedvenc Öcsém, Leó egyik nagybácsija, aki minden bizonnyal a legnagyobb "bácsi" akit eddig Leó életében látott! :) (A képen én lábujjhegyen egyensúlyozom! :) Leó ennek megfelelően megcsodálta, de mivel a gyerekek jó emberismerők, már az ajtóban rámosolygott Gáborra. Remélem Gáborom nem bánod, hogy felraktam ezt a képet! :) Olyan jó volt! :)))

Láz, lázcsillapítás, család... :)

Minden elővigyázatosságunk ellenére Kis Főhősünk tegnap belázasodott. Egész nap éreztem, mintha meleg lenne, de azt hittük, csak melege van, mivel igen melegben voltunk. Este viszont 39.3-at mértünk, ami kellőképp megrémített és megdöbbentett, mert ezek szerint Leó az egésznapos vendégeskedést lázasan csinálta végig, s nem is akárhogy... :) Most is hozta tünemény formáját. Este fél nyolckor adtunk neki Nurofent, ami szerencsére hatott, úgy két óra múlva "márcsak" 37.4 volt, és csak reggelre ment vissza a láza, fél hétkor 38.3-nál ismét Nurofent kapott. A mai napot hőemelkedéssel vészelte át, csak most estére lett 37.8, kisebb tétovázás után most is adtunk neki Nurofent, hagy tudjon aludni, remélhetőleg így visszamegy a hője. Olyan hirtelen jött ez a magas láz, olyan hirtelen jött a nagy aggodalom, csak azt vettem észre, hogy átváltottam a "vészhelyzet" működésmódba, amit már régről jól ismerek... De most kizökkentett egy nagyon erős érzés, mikor Laci mondta, hogy Peti elindult Pátyról a másik típusú lázcsillapítóval felénk és majd félúton találkoznak... Út közben még Trixi is felhívta Lacit, hogy kiokosítsa lázcsillapításból! :) Olyan jó volt érezni a szeretetüket, a jelenlétüket! És olyan jó arra gondolni, hogy ennek a kisfiúnak ilyen családja van! :) Köszönöm!

Dédi

Nyíregyházi látogatásunk egyik fő célja volt Leó bemutatása a Dédnagymamának. Leó szebbnél szebb mosolyokat osztogatott és egész végig le sem vette a szemét Róla. A család legifjabb és legidősebb tagja között úgy tűnik csak a korkülönbség nagy, az összhang tökéletes! :)