23 hetes Lehel

A pocak növekedésén lehet talán legsokkolóbban szembesülni az idő múlásával. Ami ebben az esetben persze örömteli... Jól vagyunk mindketten, néha már érzem a "fiziológiás" keményedéseket és hogy egy-két hete szorgalmasan csuklik a csöpp fiú. Olyan ismerős jó érzés ez a csuklás, vicces, ahogyan egyszerre két helyen is érzem. Tegnap voltunk dokinál, mindent rendben talált, kivételesen meg is vizsgált. Ahogy várakoztam, gondoltam felébresztem Lehelünket, mert már rég nem éreztem mozogni, így elkezdtem belül beszélni hozzá, meg persze simogatni. :) Fél perc múlva már jött is a visszajelzés, a maga nagyon finom módján. :))) Ezt úgy szeretem, olyan új nekem ez a finomság, minden alkalommal elcsodálkozom... :) Ezzel együtt persze erőtlenségről szó sincs, megmutatta már néhányszor, hogy vannak határozott, férfias mozdulatai is, de legtöbbször mégis óvatosan, puhán mocorog. Hajnalban pedig egészen fönt tapintom a kis gömbölyűséget. :))) Bár a testrészeit még nem tudom azonosítani, az már megkülönböztethető, mikor mozdul a lábával és mikor a kezecskéivel. :) úgy érzem, végre kezdünk összehangolódni, vagyis elég intenzíven van már jelen ahhoz, hogy a külvilági konkurencia mellett kicsit vele is lehessek, befelé is figyelhessek. És ez olyan jó. :) pocakfotót hamarosan. :)