Leó 7 éves

Leó 6 éves

Szülinapjának hajnalán kínzó torokfájásra ébredt, aztán reggelre a láz is megérkezett, így kútba esett a programozás, de majd bepótoljuk. Kicsit szomorkás, gyengélkedéssel, alvásokkal megszakított köszöntés és ünneplés volt az idei, de ettől még Leó 6 éves lett... :) Isten éltessen Drága Leó!
Összegzés hamarosan.... :)

Leó 5 éves

Hamarosan írok is... :)

Leó 4 éves

Egyszerre csibész-huncut és mosolygó-jóságos a szeme... Mióta ismerem... :) Egyébként pedig Mamiimádó, Lehelbosszantó, Apirajongó, ha jó napja van angyal, ha nem, hát jaj nekünk.... Borsószem királyfi, hatalmas akaraterővel, elszántsággal és belső energiákkal, szenvedélyesen belemerül mindenbe, amit csinál, de éppen annyira szenvedélyesen a világ dől össze, ha kudarcot vall. Mégsem tágít, míg nem éri el a célját. Hihetetlen kreatív, érdeklődő és nagyon nem átlagos... azt is mondhatnám, furcsa... :) mert egy dalt, mondókát sem ismer, nem is érdeklik, mégis dalolászik, ha jó kedve van (egészen kicsi kora óta ugyanazt a dallamot, ami a sajátja:), mégis skandál hangosan érthetetlenül hablatyolva, látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy teljesen "értelmetlen" "szöveget". :) A játékok az Ő értelmezésében továbbra sem arra valók, amire a gyártói kitalálták, illetve játéknak minősül minden, amit szülői engedéllyel a kezébe vehet... és állandóan játszik. Eljátssza az Életet. Mindent, amit látott-hallott-átélt, és ehhez használ föl mindent, amit épp talál otthon. Deszeretem... :)))
Egyébként pedig kétkeréken biciklizik, pelenkát csak alváshoz hord, egy éve egyedül alvó (de nem elalvó!:), nagytestvér, óvodás. 18 kiló és kitudjahánycenti... :) De nagyon szeretem! Isten éltessen Leó!
Mostmár azt is tudjuk, hogy pontosan 108cm... :)

Három és fél

Fél éve már, hogy adós vagyok a hároméves Leó poszttal. :) Legyen most egy felezős összefoglaló... :)
Leó...
A legtisztább és legkíméletlenebb tükröm. Néha a saját "árnyékom" karikatúráját látom benne és ez igencsak megrémiszt és elkeserít. Remélem tudok tanulni és fejlődni általa, vele együtt.
A legcsibészebb kisfiú, akit valaha láttam. Minden este azon gondolkodom, vajon hol rontottam el... :) és bár ötletem sok van, tudom, nem csinálnék másképp szinte semmit, ha újból kéne kezdenem. Öntörvényű, hajlíthatatlan, individualista, ugyanakkor érzékeny, tisztaszívű, mamakedvence. :) Mérhetetlen kreativitással, akarattal és energiával megáldva.
Lehel érkezése Őt is, kettőnk kapcsolatát is megdolgozta. Talán túl későn, vagy túl hamar, de még az is lehet, hogy pont jókor... :) Hajlok ez utóbbira. :) Nehéz nagyon "nagyobbiknak" lenni. Elengedni az addigi "teljességet" és beérni a "töredezett résszel". De szép lassan nagytestvérré érik... és Lehel puszta létezése olyan lehetőség és ajándék, amit soha nem tudott volna neki megadni az én osztatlan teljességem. Olyan büszke vagyok rá, ahogyan csiszolódik, egyre toleránsabb, elfogadóbb. Talán még túlzás ezeket a szavakat használnom, de a csíráját már látom! :) Különben meg az is szép, hogy ennyire lassan megy... Kettőt előre, egyet hátra. Ez is nagyon Leós. :)))
Mozgásilag egyre ügyesebb. Háromévesen pedálos bicót hajtott, mindenre fölmászik és le is jön, bárhonnan legurul, lecsúszik, viszont nem eszetlenkedik, a picikori óvatossága továbbra is megmaradt, nagyon jól érzi a határait, a veszélyt. Isten tartsa meg jó szokását! :)))
Beszédben "erős", meglepő szókinccsel bír, és vicces, ahogy a műszaki területek kifejezéseiben otthonosan mozog. :) Tényleg nehéz neki újat mondani. Az érthetőségen van még mit csiszolni, idegenek még sokszor nem mindent értenek. Az L-lek alakulóban, a K helyett pedig masszívan "t"-t használ. Bár ez családi hagyomány... :)
105cm magas, 17kg körüli, szőke sűrű hajú, barna szemű, hosszú fekete pillás nekem gyönyörű. Deszeretem!!!

23 hónaposunk

Hihetetlen kis bohóc. :) A legelvetemültebb csibészségeit is úgy viszi véghez, hogy közben képtelenség rá haragudni és közben nagyon de nagyon kell igyekezni, hogy megőrizzük komoly arcvonásunkat, miközben rászólunk...
Ami a legújabb, hogy folyamatosan hablatyol... :) Még mindig csak első szótagokat, de gyakorlatilag már mindent mond. Kedvencem a "mindjárt", azaz "mi". Ezt felemelt mutatóujjal, titokzatos tekintettel és általában épp sarkonfordulás után, elszaladás közben mondja, (ugyanis eszébe jut valami, amit MINDJÁRT idehoz... :)
Vagy mikor csibészkedik és tiltott dolgokat művel, azt folyamatosan "nem, nem"-mel kommentálja... :) Persze ez nem tartja vissza a művelettől, csak arra jó, hogy engem megkímél a felesleges beszédtől... :)

22 hónapos lett

Az elmúlt hónap legjelentősebb változása talán, hogy robbanás (vagy ahogy Ő mondaná BUMM) történt Leó eddig kétszavas (Mama-Apa) szótárában. Most altatás alatt megpróbáltam magamban felidézni, hány szót jelent is ez, de lehetetlen összeszámolni, olyan sok szónak mondja már teljesen magától az első szótagját. Teljes szavakat nem mond, kivételt képeznek az egyszótagú szavak, mint pl. a mai új, a "Szó" (só). :) Saját magát pedig hol Baba-ként, hol Babú-ként emlegeti. Ami pedig a legfontosabb, hogy végre AKAR beszélni, próbálkozik, mondja, utánammomdja, be nem áll a szája. :) Megnyugodtam. :)
Ami nem új, de fokozódott az utóbbi időben, az az akarat. Mosolyogtató látni (persze csak ha épp kipihent vagyok), ahogy egy pillanat alatt elönti a düh és minden erejével tiltakozik, ha kívánsága nem AZONNAL vagy ne adj Isten NEM teljesül... :) Ami azt illeti, újabban igencsak megdolgoz a Fiatalember, szükségem van minden érzelmi, mentális és fizikai kapacitásomra, hogy csillapítsak, eltereljek, cipeljek, ringassak vagy az összeset együtt... :) De tudom, mindez jól van így, nagyon jól... :)
És persze nagyon jó látni, ahogyan fejlődik, okosodik, szépül, kopaszodik... :) Meg, hogy jólelkű, egyre ügyesebb, egyre jobban kifejezi szeretetét és ilyenkor persze olvadozunk Lacival és még jóval az altatás után is áradozva beszélünk Róla... :)

21 hónapos Leó

Igazi 21 hónapos kisfiú. Nagynak még kicsi, kicsinek már nagy. Minden örömét, minden tudományát, minden sikerét és bánatát megmutatja. Egyre többet játszik egyedül, mint a nagyobbak. Élvezi, hogy egyre több dolgot képes egyedül megcsinálni. De még nagyon igényli a fizikai jelenlétemet.
Újabban lelkesen utánozza Lacit... Ahogy a gép előtt ül, vagy a kanapén fekszik... Fölveszi ugyanazt a testhelyzetet és arckifejezést (!) és azt játssza, hogy Ő Apa... Ma a konyhában matattam, mikor feltűnt a nagy csend. Bementem a nappaliba, ahol Leó lezseren hevert a kanapén, pont úgy, mint kicsivel azelőtt Laci és flegmán nézett rám... :)
Szeretem, ahogy mondja, "Mamma!". :) Szeretem, ahogy kis testével egészen hozzámbújva cicizik és közben mindkét karjával átölel. :) Szeretem, ahogyan szavak nélkül kérdez... Széttárja karjait és kérdőn felvonja szemöldökét. Miközben a "Hol?" kérdésnél O-betűt formáz szájával, a "Ki?" kérdésnél pedig (ha Ő maga tudja jól a választ) zsiványan mosolyog hozzá. Szeretem, ahogy nevetés közben eltűnnek a szemei, vagy legalábbis csak egy keskeny csík sejteti őket... :) Szeretem, ahogyan érdeklődik és ahogy mindenben boldog mosollyal keresi a játékot, a tréfát. Úgy örülök, hogy boldog... :)

20 hónapos

Húúúú, máris húúúúsz hónapos ez a nagyfiú! :) Nem is tudom, meddig kell hónapokban mérni a korát. :) Amilyennek most látom: Hihetetlenül tud figyelni, az ember azt hinné, ahová épp nem néz, azt nem látja... Nos, ez nem így van. :) Azt is látja, megfigyeli ami a háta mögött történik, mert a megfelelő időpillanatban leutánoz olyasmiket, amit én sose mutattam meg neki (DIREKT!)... :) Szerintem egyébként ez úgy lehetséges, hogy nem is a szemével figyel, hanem minden kis sejtecskéjével szívja magába az információt. :)(Mint annak idején az anyatejet, mert, hogy a száján nem sok ment be, az biztos! :) Minden érdekli, ami a világban történik. Sokkal jobban, mint bármilyen játék. Gyakorlatilag a játéka is abból áll, ami megragadja őt a nagyvilágból. Ennek a nagy figyelésnek az ára, hogy kissé lassú, vagy legalábbis az őt nem épp lekötő dolgokba nem fektet túl sok energiát... :) Mint például enni iszonyúan lassan eszik, akárcsak picike korában. Meg a tornán most látom, hogy a többi gyerek sokkal gyorsabban reagál bizonyos helyzetekben, Leóra meg rá kell néha szólni, hogy ébredjen és jöjjön vissza a gondolataiból körünkbe... :) Viszont rendkívül kommunikatív. Vicces ezt leírni, mert nem beszél még mindig, sőt szavak kimondásával egyáltalán nem is bajlódik, ellenben mindent aprólékosan lemutogat és a mimikája hihetetlen! :) Metakommunikációban pedig igen beszédes, be nem áll a "metaszája". :) Két biztos szó van, amit sűrűn ismétel: "Appa" és "Mamma".
Annyira szeretem, amikor Barbát meg Manyikát eteti, itatja, megmutatja nekik a csillagokat, a holdat (odanyomja a fejüket az ablakhoz abba az irányba, amerre a hold van, hogy ők is lássák)... Szóval még mindig kedves, szelíd, elbűvölő, huncut és nagyon-nagyon szeretjük! :)

A 19. hónap

Ami legelőször eszembe jut a 19 hónapos Nagyfiúról, az angyali szelíd mosolya és a végtelen csibész mosolya... :) Nem is tudom, melyiket szeretem jobban. :) Fura, de Leóra mindkét mosoly nagyon jellemző, ha nem is egyszerre, egy időben. Úgy szeretem nézni, mikor a boldog, angyali mosolyával szemlélődik és rácsodálkozik a világra. Keveredik ilyenkor benne a kíváncsiság, az öröm és a gyönyörködés. Aztán amikor valamit éppen felfedezett, rögtön megjelenik a huncut mosoly, ami a "Leó csinálja" történéseket kíséri. :) és hát igen, mostanában MINDENT Leó akar csinálni. :) Tegnap vacsora után, életében először (kis anyai közreműködéssel) betette a hűtőbe a vajat. Szerencsére eddig elég volt a rendelkezésemre álló furfang-mennyiség ahhoz, hogy ebből ne legyen konfliktusunk. :) Egyébként pedig ahogyan tesz-vesz, abban rendkívül precíz, körültekintő és alapos. Jó szakember lesz. :)
Akarata végtelen, határt szabni neki hol könnyebb, hol nehezebb. Ahol viszont lehetetlen, az a cici-téma. Ha éhségtől, szomjúságtól, vigasztalástól, fáradtságtól vagy csak úgy, de a fejébe veszi, hogy MOST cici jön, akkor lehetetlen nem adni neki. Én legalábbis nem tudok és nem is akarok ebben harcolni vele. Minden másban igen, de ebben nem. Ha kér, kap, legfeljebb kicsit (0-3 percig terjedően, szigorúan pedagógiai okokból :) várnia kell.
Mozgásban sokat ügyesedett, viszont ami mostanság kicsit aggaszt, hogy elkezdett lábujjhegyen járni, nem mindig, csak néha, de ez attól még a fokozott izomtónus jele. :( Bár a gézengúznál szem előtt van, azt mondták, ha nem rendszeresen, csak "néha" csinálja, az nem baj. Ez nem feltétlen nyugtat meg, mert nem tudom hol ér véget a "néha" és hol kezdődik a "rendszeresen". Ebben lehet, hogy lépni kell majd.
Ami az evést illeti, hát továbbra sem eszi ki szüleit a vagyonukból, bár a frutta pura árát jól fölvitték az utóbbi időben... :) Pedig már lenne mivel, ugyanis a 15. vagy a 16. fogacskáját növeszti, ha jól számolom. Talán érdemesebb mostmár visszafelé számolni... :) Valami azt súgja ugyanis, aludni úgysem fogok addig, míg Leó szájában 20-nál kevesebb fog tartózkodik.
Beszélni nem szokott, de talán nincs is rá szüksége, mert remekül megérteti magát. :) Néhány szót megpróbál utánam mondani, illetve van az a néhány, amit úgy, de úgy szeretek hallani Tőle: Mamma-Mamma! :))) Illetve Ap! Meg a Hóód (hold). Nagyjából ennyi. Talán nincs is más fontos szó. :) Viszont érdekes módon, kikopott a "Nem" és a "Baba". Ami megmaradt, a feledhetetlen brümmögés, a kutya-vauvau (ami néha a miaút is helyettesíti,) a macibrummogás, az oroszlánüvöltés és a kacsahápogás, ez utóbbit szigorúan csak suttogva... :)))

18 hónap

Másfél éves Leó! Még egyszer ennyi és mehetne óvodába. (persze nem fog, mert április lesz :) Kedves Olvasók, nézzétek el nekem, hogy elmarad a mindenre kiterjedő összegzés, de 7 rémes éjszaka áll mögöttünk, Leó takonykórságban szenved ugyanis. Szóval csak csapongva áradozom... :) Éjjel azt álmodtam, Leó megszólalt és megkérdezte: Hol vagyunk? :) Valahogy mindketten úgy érezzük Lacival, nem szavakat kell várnunk Leótól, hanem mondatokat... Valamelyik nap ugyanis hallani véltük, hogy kimondja a lámpa szót, amikor azonban kértük, mondja újra, szégyenlősen mosolyogva elfordította a fejét. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, anyja fia, aki ismer, tudja miért... :)
...és még mindig a leggyönyörűbb és legaranyosabb, legszelídebb kisfiú nekem. :)
Na ennyi... Amúgy meg mit is írhatnék, ha már Brad Pitt gyerekei is a mi játszónkon csúszdáznak... :)

17 hónapos Leó

Nehéz összeszedni, de megpróbálok egy pillanatképet adni arról, milyen most ŐLeósága:
Mozgás: tovább ügyesedett a finommozgása, a mágneses méhecskéket nemcsak, hogy felhúzza már, hogy zenéljen, de a kis fém pöcköt le is tudja csavarni, majd újra visszaillesztve a csavarra visszacsavarja... :) Szalad, ha vau-vau kutya van a láthatáron. Természetesen a vau-vau irányába (bár mami inkább az ellenkezőbe szaladna... :)
Psziché: Hatalmas érdeklődéssel és boldogsággal figyel minden új műveletet, legfőképpen amit én vagy Laci csinálunk. Alapvetően boldog és kiegyensúlyozott, baj csak akkor van, ha a foga kínozza, mert a fájdalmat rosszul viseli. Van, hogy dühös rám, mert nem jöhet utánam a konyhába... ilyenkor bedobja a rácson lévő borzot, vagy valami olyat csinál, amit nem szoktam megengedni neki. :) Viszont egyre jobban kimutatja ragaszkodását, napközben rengetegszer odaszalad hozzám és átöleli a lábamat, vagy odabújik hozzám, Lacihoz, a nagyszülőkhöz. De minden és mindenki máshoz is, aki tetszik neki, a játszótéren gyerekeket ölelget, sorra megöleli a plüssállatait, vagy néha még a vasalódeszkát is... :)
Beszéd: NEM, MAMA, PA (apa), BO (boci), BUMBU (panda), HAM (evésnél) és számtalan szó, aminek a kezdő hangzóját ejti csak. Meg van egy saját nyelvezete, amit használ, pl. EM-EM (ha valamit meg akar szerezni...) De nagyon sokat mutogat, újabban "kétszavas mondatokat" mutogat, megmutatja az alanyt, meg az igét... :) és néha Ő az alany... :))) és persze a sok-sok állathang utánzása.
EVÉS: Sok-sok cici elsősorban, másodsorban ez-az, ami kiszámíthatatlan mind a mennyiség, mind a tartalom tekintetében. Gondolom nem marad így... :)
ALVÁS: Újabban kezd átállni a napi egyre, a délelőtti ezen a héten rendre kimaradt. De még így is volt, hogy csak 4 körül dőlt ki, ami kicsit késő. Ami új, az az esti elalvás előtti küzdelem. Eddig nem volt gond, szépen elaludt cicin, most viszont úgy érzem, mintha nem akarna aludni, sírva mutogat a sötét lakásban és körbe-körbe sétálok vele, Ő mutatja az utat. Az út persze öncélú, mert mikor falba ütközünk, mutatja az ellenkező irányt... :) Úgy érzem nem akarja elengedni ezt a világot, ami olyan izgalmas neki... :) Vagy esetleg már félne az egyedülléttől? Passz. Mindenesetre nehéz. Meg közben olyan nagyon szívmelengető, ahogy cipelem a sötétben és kapaszkodik egyik kezével a nyakamba, másikkal biztos-ami biztos, fogja a cicimet... :)
EGYÉB: Új szokása, hogy megmutatja a "varázsujját". Ez azt jelenti, hogy az egyik mutatóujjával megmutatja a másik mutatóujját. És azért varázsujj, mert az indítja be csodálatos módon a brümm-brümm autót, porszívót, fúrót, mosogatógépet, mosógépet és még sorolhatnám mimindent... :)
Kicsi Napsugaram! Nagyon szeretünk!!!! (Képünkön az egyre bővülő kedvenceivel fényképezkedett.)

Leó 16 hónapos

16 hónapja bújt ki a pocakomból picike újszülöttként. Ha most visszanézem azokat a képeket, már ott is annyira önmaga, annyira Leó. :) De most, így 16 hónaposan érzem először igazán, hogy nem baba már, hanem kisgyerek. Jó érzés, nehéz érzés, legalább olyannyira ambivalens vagyok, mint Ő, ezzel a változással kapcsolatban.
Mert amikor hozzámbújva szopizik, egy hatalmas babát látok a karomban, de amikor ellök magától, vagy csak figyelem, ahogyan tesz-vesz, magyaráz, szaladgál, énekel, háta mögött összetett kezekkel komor ábrázattal sétál, vagy épp elnyúl teljes hosszában az ágyon, egy kisfiút látok már. :) Mégis, ma először érezni is ezt érzem, KISFIÚ. Talán kezdem elengedni a babámat... :)))
Leó kisfiú 16 hónaposan:
Szociális dolgok: Szereti a gyerekeket és az öregeket! :) Nem idegen tőle, hogy idegen gyerekeket ölelgessen... még ha azok viszonzásul ütnek is... :( A játszótéren megölelt egy nála idősebb kisfiút, miután az bemutatta neki a mászókák használatának csínját-bínját... :) Nóriék esküvőjén egy öreg nénivel szemezett, aki kedvesen mosolygott rá, majd Leó odahúzta Papát egy előzőleg felfedezett rugós kutyához, megmozgatta és a nénire nézett és megmutatta neki a kutyát... :) Idegenekkel szemben óvatos, de érdeklődő, barátságos.
Beszéd: mama, nem, brümm, bumm, és az állathangok, a vau-vau jellegzetesen erős csücsörítéssel kísérve... :)
Mozgás: Szerintem már szalad is... :) itthon legalábbis. Tornyot épít, kupakot csavar le-föl. Lépcsőn fölfelé néhány fokot már egyedül is megy, többet nem hagytam, mert leesne... :)
Alvás: Éjszaka még mindig sokat szopizik, de legalább nappal is legény...:) Nem rendszeresen, de általában késő délelőtt és késő délután alszik egy keveset. (Ma semmit semmikor, de ez azért ritka)
Evés: Ami a fogára való, az jöhet, (kivéve ha nem). Kedvencek kedvtelési sorrendben: Cici, Kölesgolyó, Fruttapura, Mamirizottója, Rizs, Hús, Főzelék, Krumplipüré. Szájnyitogatása kiszámíthataln, van, hogy megmakacsolja magát, pl napok óta a vigantolt sem hagyja, hogy beadjam, pedig eddig magától tátotta a száját... (???)
Leóról szubjektív szülői szemmel: Annyira büszkék vagyunk Rá! Nagyon jólelkű, mosolygós, szeretnivaló tünemény! Újabban különösen szereti, ha különböző feladatokat adok neki, főleg, ha valami házimunkát... :) Kincs ez a gyerek! :)))

A 15. hónap

A legnagyobb változás, hogy mostanra Leó saját lábon jön-megy! :) Míg nem tette, olyan hihetetlen volt, hogy egyszer majd kétlábon közlekedik a lakás egyik pontjából a másikba, most meg olyan természetes már, de azért még mindig megmosolyogjuk, ahogyan totyog... Főleg így egyszál pelusban, amiben a nagy melegre való tekintettel van. Lábacskáját még mindig befelé tartja, a balt különösen, az ujjaival még mindig kapaszkodik, bár nyilván sokat javult a helyzet, de azért kíváncsi vagyok, mit fognak mondani az augusztusi kontrollon Budakalászon.
Rengeteget okosodott, ez egyrészt azon látszik, ahogyan kommunikál, mindent megért és mindent el tud mutogatni, amit szeretne... :) (néha ettől olyan érzésem van, mintha beszélne...:) Másrészt pedig azon, ahogy és amivel játszik. Még mindig nagy kedvenc az utánozás: főz, csavaroz, törölget, porszívózik, vasal, fur, vág, öntöz, kanalaz, telefonál. Vicces helyzeteket szül, ahogyan tökéletesen leutánoz egy adott mozdulatot, mégha nem is érti pontosan, hogy mit és miért csinál... Ami pedig új kedvenc, az a KÖNYVEK! Egyszercsak mosolyogva megjelenik egy könyvvel, beleül az ölembe és kéri, hogy meséljem el. A neki tetsző részekhez visszalapoz és lemozogja a történést... :) Ügyesen dobálja már a formákat is a megfelelő helyre, sőt elkezdett tornyot is építeni. Szereti a plüssállatait, megöleli, megsimogatja őket, néha hintáztatja, autón fuvarozza őket... :)
Szavai: Brümm-brümm, vau-vau, hápháp, BUMM (ezt használja minden leesésre, beütésre, becsukásra), Bumbu és persze, hogy Mamm-Mamm-Mamm (ez volnék én...:)
Idegen felnőttekkel nem bizalmaskodik újabban, nem mosolyog fűre-fára, csak aki tetszik neki, ellenben babákra és gyerekekre mindig, minden körülmények között... :)
Ami a régi: a hatalmas akarat, robosztus termet, huncutul fénylő szemek, nyugodt, boldog baba, kivéve ha jön a foga (jelenleg 2 örlő egyszerre ajjajjjaj...). Nagyon szeretjük, nagyon szeret... :)

14 hónapos Leó

A szemünk előtt változik, nagyon-nagyon gyorsan... :) Önállóan ácsorog, egyre tovább. állásból leül, illetve 3 lépést tesz kapaszkodó nélkül. Legtöbbször a karomig, de előfordult már, hogy csak úgy a nagyvilágba, majd lehuppan. :) Rendkívül zsivány, megállás nélkül huncutkodik, és közben persze lesi a fogadtatást, s ha együtt nevethetünk valamin, visongat a boldogságtól. :) Ami új, hogy igazi kis bújós kisfiú lett. Ha leülök mellé a szőnyegre, vagy ébredés után, vagy csak úgy, odamászik, rámhajtja a buksiját, átkarolja a nyakamat a kezével és dorombol, közben pedig olyan arcot vág, mint akinek szülinapja van és most látja meg a gyertyás tortáját... :))) Ami a kommunikációt illeti, mindent ért. Néha elmondom, hogy épp hova megyek a lakásban, mire Ő odamutat és játszik tovább. :) Mutogatva szinte mindent kifejez, amit mondani akar, állathangokat utánoz, meg persze brümmög, ha kedvence a brümmbrümmautó feltűnik. Egyébként hihetetlen, de úgy tűnik a kisfiúk zsigereikben hordozzák az autók iránti érdeklődésüket. Egyszer felsoroltam Leónak az autó általam ismert részeit, azóta is kérésre megmutatja az összeset, még a rendszámtáblát is. :)) A teljességhez hozzátartozik az is, hogy nagyon-nagyon erős, akarata is van, így szerencsétlen, mikor az az enyémmel ütközik... :) Csak akkor nyűgös, ha valami baja van, de akkor nagyon, gyakorlatilag ilyenkor csakamami-csakamami jó, az is csak ha ölbevesz. :))) Nem is értem, miért maradt ilyen vékony a karom??? Testileg pedig nagyon sok kiló (mérleg híján csak találgatni tudok), szép hosszú, szőke göndörödő tincsek, csodás huncut barna szempár hosszú fekete pillákkal, 9 fogacska, csupa erő, csupa izom, meg egy kis tejhas. :) Megszállott ciciző, enni főleg kölesgolyót szeret, meg persze Apa és Mami tányérjáról kunyerálni.

Leó 13 hónapos

Egyre okosabb, egyre szebb, egyre kisfiúsabb, egyre inkább Leó. :) Szenvedélyesen utánoz minket felnőtteket, törölget, porszívózik, pakol, pohárból iszik (ha engedem :), párnára dőlve vigyorogva lustálodik (néhány másodpercig akár mozdulatlanul is! :), virágot locsol, mondókázik, csak még nem értjük, de a dallamát tökéletesen leutánozza... Kedvenc játékállata az oroszlán, a panda és a kacsa. Rajong a labdáért, a kalapácsért, a morzsaporszívóért és a nagy sárga plüssautóért, amit brümmögve tologat. Megszállottan kísérletezik és felfedez.... :) Próbálgatja a határait, feldob a kanapéra egy játékot és addig nyújtózkodik lábujjhegyen, amíg el nem éri az ujja hegyével, vagy begurít valamit a kanapé alá és hoz egy lapátot, amivel megpróbálja kipöckölni. Minél nehezebb, annál izgalmasabb... :) Vajon kire ütött? :))) Még nem áll egyedül, de volt már, hogy pillanatokra kapaszkodás nélkül is sikerült neki állvamaradni. Viszont a lába és az ujjacskája nem javult, holnap visszük neurológushoz. Egyetlen szót mond, BABA, de azt olyan szeretettel és finoman, hogy teljesen elolvadok, mikor hallom. (Ha nincs a látótérben egy másik gyerek, akkor a pelenkásdobozon lévőt mutatja és mondja nagy örömmel: Baba! :))) Ezen kívül még hápog és vau-zik is és természetesen oroszlánüvölt. :)
Enni keveset eszik de azt nagyon látványosan, lassan és néha csak önállóan, csak kanállal... :) Viszont elkezdtem vízzel is itatni, ha csak szomjasnak érzem, nem cicit kap, csak vizet, azért még így is tejcsatlakozik legalább négyszer egy nap, no meg éjszaka. :)
Az alvás tökéletesen kiszámíthatatlan, van, hogy akár két órát is alszik napközben egyetlen ébredés nélkül, de vannak napok, hogy felet sem és nem hajlandó elengedni, ha leteszem zokog, az ölemben viszont rögtön visszaalszik. Javuló tendenciának, vagy egyáltalán bármiféle tendenciának nyoma sincs. De azt gondolom, Ő tudja, mire van szüksége, mikor igényel testkontaktust és hogy miért... Bízom Benne. Nagyon szeretem! :)

Leó 1 éves

Annyi mindent akartam ehhez a poszthoz írni, mert Leó az elmúlt hónapban is olyan sokat változott... Megkísérlem összefoglalni:
Testileg: 11.9kg, 82cm magas, szőke hullámos hajú, mogyoró szemű gyönyörűség hatalmas lapát kezekkel és óriási lábakkal (13cm talphossz).
Mozgás: Sokat ügyesedett, fölhúzza magát a bútorokba kapaszkodva és oldalazik mellettük, viszont járni és egyedül megállni még nem tud. A kapaszkodó reflexe mind a kezében mind a lábában még mindig megvannak, engem a keze jobban aggaszt, kis szünet után újra visszük majd Biára... :( Egyéb tekintetben elég ügyes, kedvence, hogy átmászik a lábam között, bármilyen szűk is legyen a hely, sőt, minél szűkebb, annál jobban élvezi. :) A minap pedig átmászott a neki majdnem derékig érő asztalláb-keresztrúdján négykézláb, fejreesés nélkül. :) Egyébként elég óvatosnak látom, a kanapén vagy ágyon mindig tudja, hol a széle, meddig nyújtózkodhat, sőt, minél magasabban van, annál óvatosabb... :) (Ezt tőlem kellett, hogy örökölje :)
Beszéd: Halandzsa nyelven folyékonyan magyaráz, de csak ha jó a kedve. Sokszor pedig kismacska hangokat hallat, szerintem ilyenkor énekel. :) Mostanában van egy új szokása, mikor valamire mutat, a száját édesen csücsöríti, vagy kerekíti, de nem ad hozzá hangot... :)
Alvás: Lecsökkent az éjszakai alvásidő, nagyjából kilenckor kerül este ágyba és legrosszabb esetben reggel hat-félhét, legjobb esetben hét, mikor "visszaaltathatatlanul" felébred. Napközben viszont akár egy-másfél órát is alszik. Készülök a merényletre, átszoktatom a kiságyába, eleinte a nappali alvásokra, majd ha ez már megy, éjszakára is... Nem lesz könnyű, de ma belevágtam, most jelenleg a kiságyában húzza a lóbőrt már fél órája!!!! :))))
Evés: Velünk evett a múlt hétig mindent, már kapott túrót is, de 5 napja nem hajlandó szilárdat a szájába venni, csak a gyümölcspépet, abból is maximum 100g/nap az adagja... :( Remélem csak a fogzás miatt... Így újra cicizik, a minap megint kakilt egy anyatejeset... Őrület! :) Meg kell állapítani, Leó egy spirituális ember, ugyanis egy dokiféleség mondta, hogy egyéves kor után az anyatej már csak lelki táplálék... Ő meg ugye ezen él... :)
Lelkileg: Húúúú de nagy az akarat!!!! :) Ennek megfelelően megjelentek az első hisztik is, ilyenkor ívben hátrafeszül és se megfogni, se letenni nem lehet, csak hasra... :) Kihívás ilyenkor jó szülőnek lenni mellette, főleg mert általában akkor hisztis, ha fáj valamije és ilyenkor a toleranciaszintje alapból lejjebb kerül. Kicsit tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy reagáljak, egyensúlyozni próbálok a hiszti ignorálása és a fájdalom miatti jogos dédelgetési igény kielégítése között.. nehéz.. Egyébként továbbra is nyugodt, alapvetően jókedvű, mosolygós, nagyon huncut kisfiú! Ami még szintén új felfedezés, hogy nagyon jó füle van! :) Tegnap énekeltem félhangosan egy dallamot, magam sem tudtam, hogy mi az, mire Leó fölkapta a fejét és a hangszórókat nézte, mint mikor zenét hallgatunk. Akkor jöttem rá, hogy ez a CD-n lévő egyik szám, amit mostanában hallgatni szoktunk. :) Vagy amikor a "Megy a gőzös" kezdetű dalocskát éneklem, amire egyszer vonatoztunk, megkeresi a mozdonyát és tologatja, szigorúan a dal ütemére! :)))
Újabb becenevek: Tombola, Combínó, Kisklambó. :)

1 híján 1, avagy Leó 11 hónapos

Ma azon kaptam magam, hogy egyre inkább a múltba merülök, azon gondolkodom, mit csináltunk tavaly ilyenkor, meg aztán 11 hónapja... :) Hiába, mindjárt itt az egyéves évforduló, ideje elkezdeni az ünneplést! :)) De előtte még lássuk, milyen is Leó 11 hónaposan!
Mozgás: Nagymozgásban újdonság, hogy felhúzza magát állásba és ma megtanult vissza is ülni! :) Én úgy látom, hogy többnyire jól tartja a lábát, vagy legalábbis egyre jobban, de hétfőn megmutatjuk Kornélnak, remélem Ő is így látja majd. A kapaszkodási reflexe, ami miatt Biatorbágyra járunk, még mindig megvan, ahogy én figyelem, a jobb kezében és a bal lábában erősebben. Finommozgásban újdonság, hogy pár napja folyamatosan mutogat mindenre, illetve az egyszerűbb formákat már be tudja dobni a megfelelő nyílásba, a sajtba meg az egeret oda-vissza. :) (a két utóbbi két játék volt, természetesen továbbra sincs egerünk! :)
Beszéd: Kiabálni nagyon tud, iszonyú hangerőre képes! Ami a beszédet illeti az eddigi mamama-bababba-mememmmmem-eken kívül szerintem próbál utánozni neki tetsző hangokat, úgy mint vau-vau meg ilyenek. Viszont láthatóan sokmindent megért, kérésre megmutatja az órát, odahozza a labdát (ez a kedvencem, mikor egyik kezébe megfogja a labdát és úgy mászik vele oda hozzám, majd odaadja a kezembe. :) Kedvence a katicabogár és a kutya, már a nevük hallatán is felderül az arca. Imádom, mikor a "hol van a...?" kérdést követően körbekémlel! :))))
Kognitív dolgok: A tárgyállandóság felé komoly lépéseket tett, begurul a labda a kanapé alá, kérdezem, hol a labda, mutatja, hogy ott alatta... :) Kedvenc szórakozása egyébként, hogy a játékait bedugja a kanapé alá, aztán hasraveti magát és bekukucskál. Talán a szeparációs szorongása is mérséklődött egy hajszálnyit, bár továbbra is árnyékként követ, csak már nem kétségbeesetten, hanem jókedvű árnyékként. :))) Ami furcsa, hogy valamelyik éjszaka nemsokkal lefekvés után olyan keservesen felsírt, és rá nem jellemző módon teljesen felébredt. A sírás erőssége alapján úgy éreztük, biztosan fáj valamije, de végül úgy 10 perc múlva megnyugodott és el tudtam altatni. Végül arra jutottunk, biztosan rosszat álmodott, ami a tudomány mai állása szerint lehetetlen ugyan... :)
Testileg: 81 cm és 11,45kg. Szőke, hátul göndörödő tincsekkel. Masszív kis vasgyúró. :) A bőre rendbejött, sehol egy ekcéma, a doktornő feloldotta a tehéntej-fehérje tilalmamat, mától sajtot eszem, és figyeljük Leót, ha semmi visszaesés, 1 éves kora után tejet is ihatok, aztán Ő is kaphat tejterméket! Hurrá!
Lelkileg: Huncutsága fokozódott, ha ez még lehetséges. Akarata egyre erősebb, ha keresztezzük terveit, nem hagyja szó nélkül. :) Még mindig derűs, nyugodt, szeretni való, illatos, puhabőrű, érzékeny. Kedvencünk. :)

Leó 10 hónapos

Az elmúlt hónapban mintha felgyorsultak volna az események... :) Leó hihetetlen ütemben fejlődik, megpróbálom most összegyűjteni ide az újdonságokat.
Mászik. Egyre gyorsabban, mindenhová, mindig, csak győzzek szaladni utána, mert helye az éppen van... :) Mozgásban új még, hogy feltérdel, de ettől magasabbra még nem merészkedett.
Utánoz. Ez főként a mozgásban tettenérhető, de ha sokáig énekelgetek neki és tetszik neki a dallam, volt már rá példa, hogy Ő is énekelgetett tovább, mikor én elhallgattam. :) Jelenleg kedvence a tapsolás és a rongyrázás, ez utóbbi kizárólag konkrét értelemben! :) Teregetésnél ugyanis ott ül a halom ruha mellett és ő is rázza azokat a ruhákat, amiket kihúz a kupacból. :)
Szájtát. Igen, ez is új, etetés közben hajlandó már kinyitni a száját, akár 5-10 kanállal is önként megeszik bármit, amit adok neki, ennél többet csak gyümölcsből hajlandó elfogadni. :)
Számokban: 5 foga látszik, + kettő bújófélben. Súlya 11,15kg, hosszát holnap beírom. :) Éjszakára 5ös pelust hord, mert kb 85-ször szopizik az éj leple alatt. A nappal ébren töltött órák száma 12 és 10 között mozog. :)
Ami nem új, de jellemző, érdeklődése nem ismer határt, mindent megvizsgál, megfigyel, némi homlokráncolás kíséretében. Különösen a hangokra érzékeny, szoptatás közben, ha lehull egy levél a szobanövényről, vagy ha a lapozós óra lapoz egyet, máris ki akar ugrani a kezemből, csakhogy le ne maradjon valami érdekesről... :)
Továbbra is huncut kisember, hatalmas kezekkel és lábakkal, lehengerlő mosollyal, boldog kacagással és újabban komoly, nagyfiús tekintettel is! Nagyon szeretjük!!!! :)

A "második" 9 hónap

9 hónap telt el a születése óta, a csecsemőkornak lassan vége és tény, hogy egyre inkább kisgyereknek látom és érzem.
Testileg: súlya 10,8kg, magassága 80cm. Derék legény. :) Haja egyre hosszabb és egyre szőkébb, egyelőre eszem ágában sincs levágni, szeretem, amikor a feje tetején össze-vissza állnak a hajszálak. Három foga van, férfiasan, nagyon megszenvedi mindegyiket. Finommozgása továbbra is az erőssége, tud kecsesen elengedni, eldobni tárgyakat, két tárgyat összeütögetni és jobb kezével amint sík felületet érez az ujjai alatt, elegánsan dobol az ujjaival... :) A nagymozgása sokat fejlődött az elmúlt hónapban, felült, ülésből már jobbra és balra is kifordul, négykézlábra emelkedik és kézzel már el is indul, csak a lába még akadályozza a mászásban... :) Néhány napja azonban látom, hogy akarja, reméljük hamarosan sikerül is neki. Beszéd terén is sokat fejlődött, kedvencünk, mikor brümmög, de gyakorlatilag minden hangot ejt már, napokban már "f"-et is próbálgatott, mire én vissza "f-eztem", ami különösen tetszett neki. (?) :) Ezeken az utánzó hangokon kívül már kommunikációs célzattal is "beszél", egyszerűen kiabál egy hosszú magánhangzót. :)
Lelkileg: még mindig csupamosoly a fiú, idegenfélelme minimális, ha mosolyognak rá, Ő sem rest nyomban viszonozza, de újabban a csajokat előnyben részesíti kegyei osztogatásával... :) A szeparációs szorongást nem tudom megítélni reálisan, hiszen 24 órán át vele vagyok, így nem szorong. :) De néha nagyon keres, ha eltűnök a látóteréből. :) Jelenleg Mami az állandó jó közérzet záloga, Papa pedig a sztár, aki ha feltűnik a színen, Leógyerek folyamatosan követi, figyeli, issza a jelenlétét, nehogy elmulasszon egyetlen pillanatot se a közös játék lehetőségéből. Akarata egyre erősebb, már be kell vetni néha elterelési hadműveletet, hogy a hisztinek elejét vegyük. :) Igyekszem nem frusztrálni fölöslegesen és egyben határt is szabni akaratának. Nem lesz könnyű egyensúlyt tartani. Nagyon tud figyelni, ha a felnőttek beszélnek, esznek, vagy tevékenykednek valami érdekeset. Ugyanakkor képes annyira elmerülni a saját játékában is, hogy szinte kizökkenthetetlen. De ez már régen is így volt, meg is ijesztett akkor, azt hittem nem jó a füle... :) Hallása tökéletes. :)
Alvás: Velem alszik a miágyunkban, néha rémes az éjszaka, mert nem akarja elengedni a cicimet, néha egész tűrhető, nem tudom hányszor ébreszt (kb 5 és 10 között), mert csak odafordulok, ő szopizik és alszunk tovább, jobban mondva gyakorlatilag fel sem ébredünk. Ő biztosan nem. :) Nyilván nem az éhség ébreszti föl, de a cici nyugtatja meg. Nem bánom, egyszer ennek is vége lesz.