Leó repül!

Telefonbejegyzésként most csak annyit, Leó is Párizsrajongó lett, mint szülei. Ezer élmény, videó és kép várja, hogy megosszuk veletek! Sajnos csak otthon..

Leó "szerelmes"...

Szombaton nálunk járt Virág és az Apukája, mert kísérő nélkül még nem jöhetett... :) Virág most is, mint mindig édes volt és lányosan kedves Leóval, aki ettől a bájos közeledéstől iszonyú zavarba jött és végül úgy felpörgött, hogy egész nap nem is aludt... :)

Csupa erő, csupa izom... :)

Leó beszél

Tegnap a játszótéren megkérdezte tőlem egy anyuka, beszél-e már Leó, mire én elgondolkodtam... Igen! Nem csak szavakat használ, hanem mondatokat mond és egyre másra olyan szavakat húz elől valahonnan a mélyből, amiken hosszasan gondolkodnom kell, mire megértem, mit is mond, mert persze a kiejtése még nem tökéletes. Ma pl. ragyogó szemmel jön és mondja: "tisztítószer!" :) A "T"-t kissé "C"-nek ejtve, így időbe került míg rájöttem... és rendületlenül kérdezget, már nem csak mi ez, hanem miért kérdésekkel is bombáz. :) Nagy kedvencem, az "E mi vajon?" (ez vajon mi?) Ma pedig először került a már jól ismert "Mami hol?" kérdésében a "van" is a helyére. :) Beszél. (Bár itt kell megjegyeznem, hogy Laci tegnap a fél évvel fiatalabb Zénóval beszélt telefonon, aki állítólag úgy kezdte a beszélgetést, hogy "Képzeld el,..."... :D Na itt azért még nem tartunk)

Nyam-nyam

Néhány napja sopánkodtam, mennyire nem eszik Leó. :) Ma, életében először (és remélem nem utoljára) kiragadott a tányéromból egy virslit és néhány óvatos nyalogatás után be is kapta, szinte egészben... :) Lacival hüledezve néztük. Még kenyeret (!) is evett hozzá. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nem volt hajlandó leülni, ragaszkodott hozzá, hogy a kisszéket asztalhoz tolva, azon állva fogyassza el a vacsoráját. :) Na de ilyen apróságokon nem akadok fönn, legalább egyhelyben volt...

Hamm-hamm

Vasárnap délután a bécsi Lainzer Tiergartenben. A mostani kirándulás egyik legkellemesebb napja volt. Gyönyörű erdő, amíg csak a szem ellát, hatalmas játszóterek, őzek, kacsák, kastélyok, kávézók, vadregény, tó... Visszamegyünk még. :)

Wiener Melange

Eseménydús napunk volt ma, ismét Bécsből jelentkezünk. :) Csütörtök délutántól élvezzük a bécsi "külföld" hangulatot, eddig "jól alakulnak a dolgok" ahogy Laci mondta, mikor a szakadó eső elől bemenekültünk egy kristálycsilláros kávézóba a Belvedere parkjában, ahová játszótér után kutatva kerültünk, de azt ott hiába kerestük, viszont így nem áztunk el és kávéztunk is... :D
Naphosszat csúszdázunk, kacsákat etetünk, vizezünk, majszolunk a parkban, csimpaszkodunk, majd ugrunk...






...és amikor már épp ellaposodna a történet, jön egy méhecske és megcsípi Leó kis kalimpáló kezét, vagy dobpergésre leszünk figyelmesek és Habsburg Ottó temetési menete keresztezi utunkat, avagy vacsoránkat a szállodai tűzriadó szakítja félbe és rohanunk lefelé a csigalépcsőn a hatodikról én Leóval, Laci a laptoppal a nyakában... Lassan véget ér ez a nap is, Leó már tíz óta szuszog az ágyon, Laci a padlón, én a gép előtt... :) Minden és mindenki sértetlen (leszámítva a kis kezeket)...

A nagy találkozások

A Fiammal mostanában "nagy találkozásaink" vannak. :) Mikor a játékot félbeszakítva - a számomra legváratlanabb pillanatokban - odaszalad hozzám és mosolyogva megölel... Vagy csak összenézünk és nevetünk... Ilyenkor megsejtünk egymásból valamit. Olyan, mintha csak most kezdeném el megismerni. Olyan érzésem van, mint mikor legelőször pillantottam meg az addig a pocakomban lakó kis Életet. Talán Noelnél erősebb volt a döbbenet: Jé, hisz ez egy Baba! :) De tisztán emlékszem az érzésre, mikor Leó újszülött arcocskájában gyönyörködtem. Most is valami hasonlót érzek ilyenkor. Megszűnt az egy, kettő lett belőle. Akkor is, most is. Csak akkor két különálló test, most két különálló személy(iség). Mert igen, Leó mostanra kerek EGÉSZ. Aki néha egészen közel jön ugyan, hogy megsejtsük egymást, de tisztán érzi, hol ér véget Ő és hol kezdődik Mami.

Jó

Szombaton 6 kerek órát töltöttünk Lacival kettesben, kifogástalan ebédet ettünk, majd hátradőlve beszélgettünk... remek filmet láttunk a moziban, jót sétáltunk a belvárosban és sok jegeskávét ittunk, töltődtünk, töltődtünk, töltődtünk... :) Ezalatt Leó délutáni alvásból ébredve szüleim szórakoztatását és kényeztetését élvezhette odahaza. Nem mondom, hogy nem izgultam, ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú ideig nélkülözzük egymást Leóval. :) Hazafelé már mindkettőnknek nagyon hiányzott a hátsóülésről ez a Kisklambó... :) Kíváncsi voltam, hogy fogad majd, vajon elmosolyodik-e, ha meglát, vagy ignorál, büntet-e, vagy megölel... Mosolygott, bújt, az este folyamán pedig többször ölelgetett végig minden jelenlévő felnőttet, főleg engem és Lacit persze. Jókedvű volt, mi pedig olvadoztunk és így már teljes volt a boldogság!
Kis adalék, hogy míg távol voltunk, játékban "elment" az összes sakkfigura egyesével a lakás távoli pontjába és Nagymamának kellett visszahoznia őket. Tegnap pedig velem legózott, miközben a tűzoltóbácsis legofigura (akivel egyébként én voltam de Leó átvette) is több ízben "elment" és "vi", azaz visszajött, majd ragaszkodott hozzá Leó, hogy délután vele is aludjon... :) Erre a pszichológus azt mondja "szép", mamiként meg büszkén és megkönnyebbülve örvendezem... :D

Morzsák

Leó beszédben igencsak nekilendült, szinte be nem áll a szája... Illetve elkezdte a kisgyerekekre olyan jellemző kreatív megmosolyogtató nyelvhasználatot. :) Olyan sok aranyosságot mond, de sajnos csak töredékét tudom megjegyezni. Talán ha papírral és ceruzával rohangálnék... Tegnap elbotlott a lábamban, mire én fölnyögtem, Ő meg: "Bocsánat!" és ment tovább. :D Ma bújócskát játszott "Napával", aki égen-földön hiába kereste, majd tanácstalanul megkérdezte, hova tűnt ez a fiú? Mire Leó kuncogva kiszól az ikeás alagútból: "Ide tűnt!" :D ...és persze máris alkudozik: a lépcsőn fölfelé megígérem neki, ha felérünk, egyszer megnyomhatja a csengőnket. Mire Ő: "nem egyszer, kétszer!" Belemegyek, na jó, kétszer.. erre azonnal kontrázik: "nem kétszer, háromszor!" :)
Tegnap hallottam tőle először a "vasalódeszka", ma pedig a "mosószer" szavakat teljesen felismerhető formában. Miért nem lepődöm meg ezen? :)

Egy kint, kettő bent

Mármint kismajom. :) Leó új beceneve a Kismajom ugyanis képes úgy rám ugrani, hogy kezeivel és lábaival is átkarol és teljes testsúlyát megtartja, én el is engedhetem mindkét kézzel. Igen praktikus dolog, akárcsak anno a kendőben, hiszen mindkét kezem szabad, csinálhatok amit csak akarok... már ha bírok... :))

Sportrajongó

Leó a foci után jelenleg a hosszútávfutás bűvöletében él. :) Legalábbis, ha valaki kergeti és van a pályán néhány bokor és fa, amik körül még izgalmasabb a kergetőzés... :) Igen üdvös egyébként ez az új szenvedély, leszámítva, hogy a 35 fokban nekem kell húsz perecen keresztül üldöznöm a játszótér körül, míg a többi mama az árnyas fák alatt homokozóba lógatott lábbal trécsel... :)
Képünk pont egy hete a nyíregyházi stadionban készült, ahol egykor és most is olyan jól estek a kilométerek... :D

Éji történet (Apa írása)

Tegnapelőtt éjjel - úgy fél éjfélkor - kis zajra ébredek. Leó az a sötétben, felmászik mellém, körülnéz, s csak annyit kérdez: "Bumija?" Aztán lemászik az ágyról és elmegy. Kis idő múlva újra megjelenik, kezében az iPad-del. Felmászik az ágyra. Kétévesünk a gépet bekapcsolja, kioldja, elindítja a böngészőn ezt a blogot, majd ujjaival görgetni kezdi a képernyőt és keres. Itt magamhoz térek, rábökök a "Nézze meg az ember" cimkére. Innen Leó újra görget, majd megállítja a képernyőt a kedvenc videójánál (ahol Szilveszterkor Virággal "stage divingoltak"), elindítja, két ujjal teljes képernyőre teszi és nagy örömmel nézi, hallgatja. (ezt nevezi bumija videónak :)

A két szülő félálomban az ágyban, miközben gyermekük a sötétben a lakás legtávolabbi pontjáról elhozza gépet, majd az ágy közepén hasalva mozizik.

És ezt nem álmodtam.

Fürdésfóbia

Négy napja Leó számára rémálom az esti szett. Már akkor lefelé görbül a szája, mikor elérkezik az idő, hogy Api megengedje a kádba a vizet, pedig eddig mindig örömmel szaladt segédkezni. Ehelyett most "Mami fel!" (azaz Mami vegyél fel) kiáltásokkal csimpaszkodik rám és szinte a nyakamba ugrik. Illetve sír. Nagyon. Nem is sírás ez, hanem kétségbeesett üvöltés. Hiába minden. Kérdezgetem, mitől fél, felsorolom neki az összes vicces dolgot, amit szeret a fürdésben, mindhiába. Járkálunk egy kicsit, ahogy kéri, de amint megközelítjük az objektumot (fürdőszoba), újra felerősödik a sikoly. Szegényemet eddig mind a négyszer könyörtelenül megfürdettük, Laci beült a kádba mellé és az ölébe véve csutakolta, ki ne ugorjon... Biztosan fél valamitől, de nem tudok visszaemlékezni, mi történt, ami megijeszthette... Borzasztó, hogy nem tudok segíteni neki, hogy nem tudom megnyugtatni. Olyan jó lenne, ha már tudna beszélni! :(((

Evésről

Írok egy kicsit Leó evéséről, azaz nemevéséről, hátha közelebb kerülök a megértéshez általa. :) Jó ideje már reggelire és vacsorára, sőt néha uzsonnára is gyümölcsöt evett némi natur joghurttal és mindig másféle gabonával összeturmixolva. Így egy nap nagyjából fél kiló gyümölcsöt is megevett. Az egyetlen vicces a dologban, hogy kétéves nagyfiúk nem szoktak már gyümölcspépet enni, hanem vajaskenyeret, kiflit, virslit, felvágottat, nyers zöldséget és még ki tudja mi mindent, de Leó ezekről hallani sem akar. Sőt, valóságos undorral néz rájuk és odáig sem jutottunk el, hogy esetleg puszta kézzel megfogja őket... :) (a kifli néha napján kivételt képez és eszik belőle pár falatot) Gondoltam, Leó lassan érő típus, az új dolgokhoz több időre van szüksége, nem erőltettem adtam neki a gyümipépet. Igen ám, de egy hete ebből sem hajlandó egyetlen kanállal sem a szájába venni. Persze lehet, hogy megunta, ami nem is meglepő, de kicsit aggaszt, hogy semmilyen formában nem eszik gyümölcsöt (tegnap még turmixot is csináltam, de hiába) és nyers zöldséget sem.... Reggelire és vacsorára kizárólag tejet hajlandó inni, illetve üres tésztát esetleg bulgurt (ami minitészta néven fut nálunk egyesek megtévesztésére :). Ma vettem egy babáknak való tejkészítményt horror pénzért, mert tegnap olvasgattam egy kicsit a kétévesek napi vasszükségletéről és megijedtem...(Azóta Leó megkóstolta, majd ennyit mondott: "nem finom") így jelenleg a hűtőnkben áll a tényleg nem túl jó szuperegészséges tejkészítmény. :)
Egyetlen biztos étkezés maradt hát, az ebéd, illetve a krémlevesek mindenféle zöldségből. Persze ezt sem szeretném elkiabálni... Ami pedig hozzátartozik a változáshoz, hogy összesen napi fél liter tejet iszik meg Leó, a cicin kívül persze. Nem olyan rég kezdte el kóstolgatni teljesen magától és mostanra naponta háromszor kap belőle. Esetleg ez is állhat az étvágytalanság hátterében... vagy talán a kontroll és az autonómia próbálgatása? Talán egy újabb fog? Nem lettem okosabb, de legalább dokumentáltam. :)