Leó és a példás magaviselet :)

Igen, még ez is megtörténhet, hogy Leófiú, mint osztályelső (a fiúk között) rajzolhat elsőnek a táblára. Egészen pontosan nem tudom, mik voltak a szempontok, de szépen rendberakta a padját és példásan viselkedett, ezért rá esett Yvonne választása, én meg rém büszke vagyok Rá. és persze a rajza bánya ihletettségű, amit előző héten néztek meg Tatabányán. Azóta minden nap szaporodnak a rajzok, év végére megtelik az összes rész gyönyörűbbnél gyönyörűbb rajzokkal. Majd arról is teszek fel képet, mert olyan döbbenetesen jól rajzolnak ezek a gyerekek! Leó pedig minden nap igazít még valamit a sajátján. :)

Olvas már a gyerek?

Nem, sőt... :) De fog!
Mindig kérdezgetik a rokonok hogy mit is tanulnak, eddig mi sem nagyon tudtuk, hogy hogyan is lesz, ezért most írok róla egy kicsit... :)
Másfél-két hónapos szakaszok vannak (epocha), ezen belül vagy csak a betűket, vagy csak a számolást tanulják. A nyelvórák, a kézimunka, a vallás, az euritmia az mindig van változatlanul.
Most épp számolnak, csak húszig, de mind a négy alapműveletet, figyelve arra, hogy minden egyes gyereknek bevésődjenek az alapok, és csak akkor lépnek tovább, ha mindegyikőjük stabilan számol már. Így nem alakul ki félelem, mint a hagyományos oktatásban olyan sokaknál. Egy számolásos héten ez volt a táblarajz (A táblarajz egy hétig van fenn a táblán, a tanító vasárnap rajzolja föl nagy gonddal és szinte művészi munkával, témájában mindig a heti "tananyaghoz/témához" kapcsolódik).

A betűket először nyomtatott nagybetűvel tanulják. Nem ABC sorrendben haladnak. Minden betűhöz érzelmeket kötnek, egy meséből "bújnak elő"... :) Itt is jóóó lassan, nem csak a fejüknek, hanem az egész lényüknek tanítják. Azaz lelki kötődést alakítanak ki, illetve testi, fizikai szinten is megtapasztalják (lerajzolják, körbejárják stb...) A múltkor, mikor felosontam a terembe tanítás után és belelapoztam a füzetébe, épp ezt találtam... :)

Jó, nem? :)

Leó és a betűk világa

Megkezdődött az iskola, ahol újra a betűké a főszerep. A gyerekek nagy örömére most magánhangzókat kezdtek tanulni, így már lehet olyan szavakat találni, amit maguk is le tudnak írni... :) Leó egyébként örömmel megy változatlanul, a Tanító néni szerint nagyon jól érzi magát odabenn, abszolút megtalálta a helyét, aminek nagyon örülünk! Tegnap Laci megkérdezte, melyik a kedvenc tantárgya, mire Ő kis gondolkodás után visszakérdezett, lehet-e többet mondani. Mert ha lehet, hát az összes! :)
Az első kötött labdája néhány sor és készen lesz, s akkor elkezdi kötni a furulyatokot... :) Újabban pedig hazahordja az épp szabad kötőtűjét (hogy engem inspiráljon, erről később! :), meg is jegyezte, hogy itthonra is kéne csinálni egy kötőtűt, mert szívesen kötögetne itthon is. "Mama, amikor majd egyetemre megyek, hazahozom mind a két tűmet, de addig kléne itthonra is egy, amin tudnék itthon Lehelnek is labdát kötni." Hát így állunk.

Leó és az Iskola

Minden reggel örömmel megy. Azt hiszem, ha csak ennyit mondok, már elég. :) A minap gondolkodtam el a kocsiban iskolába menet azon, hogy mekkora szerencsénk van ezzel az iskolával... hogy nincsen semmi frusztráció, semmi kierőszakolt teljesítmény. Igaziból, olyannyira nincs köze az én iskolás emlékeimhez, hogy ha nem tudnám, hogy Leó iskolába jár, eszembe nem jutna, azt gondolnám óvodás. :) Persze közben pedig "észrevétlen" rengeteget tanulnak, vagy inkább mondjuk úgy, tapasztalanak, csinálnak, kipróbálnak.
Ami miatt kicsit aggódom, az megint csak a szociális dolgok. Leó ugyanis belekerült a "kemény magba", azaz a négy csibész közül Ő az egyik. Van két fiú, akik rendszerint a rendbontás értelmi szerzői, és van kettő, akik csapódnak hozzájuk, na az egyik a migyerekünk. Mivel Leónak a gyengéje a kapcsolatteremtés, ezért nyílván a könnyebb utat választja a kapcsolódásra, adva van egy csibészség, ki mer csatlakozni, hát Ő. ... és így benne van rögtön a játékban. Szerencséjére a tanítónénije pontosan látja ezt, Ő maga mondta, hogy Leó magától soha nem kezdeményezi a hülyeséget, csak szerencsétlenségére sokszor benne marad... Remélem a következő esedékes ültetésnél (minden hónapban új ülésrend van) kap maga mellé valakit, aki a barátkozásban új távlatokat nyit majd... :)
A szülői esten Laci ilyen gyönyörűségeket csodálhatott meg, mert ott belekukkanthatnak a szülők a gyerekek füzeteibe... :)

Amiben máris fejlődött, hogy talán kevésbé szégyenlős. Eddig ugyanis itthon, családi körben sem állt volna ki "szerepelni", azaz fennhangon előadni valamit, Mióta iskolába jár, néhány hetente Lehellel színházasdit játszanak, megépítik a színpadot, függönnyel, háttérrel, nézőtérrel, világítással, és előadnak valamit, ami általában egy mese, ahol Leó a narrátor, Lehel pedig csinálja, mait Leó mond. Legutóbb Lehel volt egy sárkány, Leó meg a sárkányt végül legyőző lovag. :) Mindenesetre komlpett mesét mond el a kis színpadon és ennek nagyon örülök.

Itt az idő...

Pörögnek az események mifelénk. A nagy hír, hogy Leót felvették a Hidegkúti Waldorfba, ami akkora szenzáció, hogy néha még mostanában is "csekkoljuk" az e-mailt, mert olyan kicsi volt a valószínűsége... Az Óbudait még mindig nem tudjuk, de már nem is fontos, mert eldöntöttük, hogy Pesthidegkút lesz az iskolánk az elkövetkező 17 évben (három gyerekkel számolva... :) Egy olyan tanítót kapott, aki ritka mint a fehér holló, még a waldorfos körökben is, így igazán nem kellett gondolkodnunk rajta, mihez is kezdjünk. Napjainkat pedig a családunk áttelepítésének problémaköre tölti ki, illetve én még újabb három környékbeli ovit környékezek meg közben Lehelnek, ráadásul a szülinapok is vészesen közelednek és még kis koronákat szeretnék varrni, hogy "méltóképp" ünnepeljünk :)...
Egy szó mint száz, pörögnek az események... :)))

Felvételin innen és túl

Juj de nagyon izgulok! Talán még a szakvizsgám előtt sem voltam ilyen ideges. Talán mert kevés az esélyünk és az sem rajtunk múlik, mert ezekbe a Waldorf intézetekbe születni lehet csak, ha nem az óvodájukból megyünk... Azért minket nem olyan fából faragtak, akik csak vállat vonogatnak és feladják, így megpróbáljuk, beleadtuk minden energiánkat. Leadtuk a leadandókat, túl vagyunk az egyik iskola gyerekfelvételi részén, jövő héten lesz a szülői rész és a másik iskola gyerek-szülő része. Ja, meg ha lúd, hát legyen kövér, jövő héten még Lehel új ovijába is felvételizünk ugyan azon a napon... :) Szorítson, aki tud!

Leó és az évek...

Elkészült a Waldorfba beadandó kollázs. Jaj, ki ne hagyják ezt a gyereket! :)

Leó

A fogtartó dobozában immáron négy tejfog várja társait! :) Azaz kipotyogtak a felső egyesek is! :) Őrült tempóban vágtat az idő. Néha nem győzöm követni. Mostanában iskolalázban égünk. Bizonyára túlzásba visszük mind az izgalmat, mind az iskolák látogatását... :) Jelenleg fejtörést igazából az okoz, mi legyen a "B" verzió, mert az "A" az biztos, csak oda nem sok esélyünk van bejutni, bár minden idegszálunkkal rajta vagyunk... :) A "B" verzió meg azért nehéz, mert nem garantálják, hogy ahhoz a tanítóhoz kerül az ember, ahová szeretne menni... Igen ám, de az egyik helyen a "másik" tanítót még be sem mutatták, a másik helyen pedig a "másik"tanítókhoz nem szívesen adnánk... De ne ugorjunk így előre, most még bizakodunk nagyon az "A" verzióban, azaz, hogy felvesznek minket a Waldorfba. Szorítson, aki bír! :)