Egyre többet gondolok a szülésre, meg arra, hogy hamarosan a kezemben tarthatom. :) Persze még olyan messzinek tűnik, de ahogy a naptárt nézegetem, nincs már sok hátra. Olyan érdekes megfigyelni, hogyan változunk így együtt. Lehel, Leó, meg én. Ahogy Lehellel egyre közelebb kerülünk, vagy legalábbis én egyre inkább befelé figyelek már, Leó úgy lesz egyre hisztisebb, egyre sipítósabb és egyre ragaszkodóbb. Mostanában azt csinálja, hogy a fejét hozzányomja a hasamhoz, sőt, valamelyik nap kifejtette, Ő már nagyon szeretne oda bebújni... Szeretem, ahogy ilyen egyszerűen kimondja a lényegét a dolgoknak. Nem kell pszichológus, hogy lefordítsa, mit is jelent ez... :)))
Szeretem a terhességnek ezt a részét, itt még elég jól mozgok, ráadásul meg is nyugszom, lelassulok (bár emiatt néha egész béna tudok lenni apró-cseprő dolgokban) és elkezdődik valami nagyon mélyen, összehangolódunk szép lassacskán, hogy mire tökéletes lesz az összhang, elengedhessük egymást ebben a formában és elkezdődhessen egy másféle összehangolódás... :) Nagyon várom mindkettőt. :)
(a borzasztó piros orrom nem alkoholos kilengés, de még csak nem is megfázás eredménye, egyszerűen a fények szerencsétlenek, igaziból nem ilyen... No mostmár mindenki észrevette... :) De olyan kevés pocakfotóm van, hogy nem volt szívem holmi hiúság miatt nem fölrakni. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése