Még 21 nap van vissza a hivatalos dátumig, azaz Lehel betöltötte a 37. hetet is! :) Olyan érdekes ez a változás, ami bennem zajlik. Egyre kevésbé hasonlítok magamra saját magam számára is... :) nem okoz(na) problémát teljesen elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, egész nap csak ücsörögni és nyitott vagy épp csukott szemmel (olyan mindegy) nézni valahová nagyon messze, befelé. Ma volt az utolsó nap, hogy egyedül voltam Leóval. Azon nevettem magamban reggel, mikor Leó segített fölállnom, hogy igencsak szánalmas lehetek, ha a nem egészen háromévesemből is empátiát vált ki, ahogyan mozgok... :) Nem is csoda, pocakom és súlyom soha nem látott méreteket öltött, így minden szempontból rekordokat döntünk Lehellel. :) A pocakomat egyre lejjebb látom, már nem annyira lehetetlen ülni, a múlt héten még nagyon vicces érzés volt vezetni, nem tudtam hátradőlni, úgy ültem a kormánynál, mint a cövek... :) Bár Siklós szerint már múlt héten is nagyon lenn volt a feje, kíváncsi vagyok, holnap mit fog mondani, mert érzésem szerint néha már szinte kikukucskál... :)))
2012. március 19., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése