Miket tud már... :)

Lorin egy szempillantás alatt lett babából picilány, most meg piciből kis óvodás... Bár még nem megy óvodába, de nagyon érződik, hogy közeleg a háromévesség. Sokmindenben. Fejébe vette, hogy Ő ugyan nem hajlandó fölvenni szoknyát és ruhát. Állhatnak ám sorba a szekrényben a szebbnél szebb ruhácskák (amit én varrtam az sem kivétel), Ő csak nézegetni veszi elő őket, megállapítja, mennyire szépek, majd visszateszi. Ha valaki máson lát ruhát, mindig Ő szól és mondja, milyen szép, csinos stb... A nyáron talán kétszer vállaltam, hogy ráadok ruhát, és az azzal járó legalább fél órás üvöltést és ruhatépést... Nem tudom mi ez... (az első képen saját kreációt visel a Modell, lábán két főzőkesztyű a Kiskonyhából, nyakában Leó-féle fonott kiegészítővel és persze a még el nem hagyható pelenka a Pempörstől...)
De most arról akartam írni, ami a közel háromévesség másik oldala (a szebbik:), hogy mentálisan mekkorát lépett. Tegnap Leó hintát épített, mint oly sokszor (mert kötelük és gerenda rengeteg van a házban, milyen jó, hogy nem kaptak gyereknapra csepphintát...:)
Kedvencük, hogy hárman a gyerekszobában hintáznak, azaz egy hintázik, a másik kettő párnákkal célozza, aztán cserélnek. D tegnmap vmi új mutatványt akart Leó megmutatni és felhívott. A kép a következő volt: Leó hintázik jó alacsonyan, szinte a lába súrolja a földet, ha nem emeli föl, a hinta alatt pedig mozdulatlanul hason fekszik a két Kicsi. Leó pedig dicsekszik, milyen nehéz volt megtanítani Őket, hogy mozdulatlanul feküdjenek, jó néhány baleset kellett hozzá... és lám, tényleg, Lorin úgy kezd beszélni, hogy közben meg sem moccan...Büszkén meséli, milyen ügyes. Majd kimentem őket a helyzetből, Leó leszáll a hintáról, én meg indulok dolgomra, közben megállok a lépcsőn, mert egy érdekes mondatot hallok a még nem egészen háromévesünk szájából:
"Leó, most valami mást játszunk!"
"Jó, de mit?"
"Valami olyat, ami a másiknak is jó!"
(itt figyeltem föl, mert ez a mondat gyakran elhagyja a számat...:) de vajon érti-e ez a Csöpp, mit jelent?)
"és ki az a Másik, Lorin?"
"Hát Én, meg Lehel."
...és érti... és nem csöpp már... :)

16 hónapos a kiskonyha Tündére

Igazi kisgyerek lett a minilány! Olyan rohamosan fejlődik, hol van már a babánk! :) Bár még mindig négykézláb közlekedik, aminek a szívem mélyén örülök, mert jaj úgy fog hiányozni a tenyerek csattogásának hangja, ráadásul Ő ha jókedvű, zenél a ritmusával...:) ezt leszámítva semmiféle babásságot nem mutat már a Hölgy. :) Mutogat, megnevezve a megmutatott dolgot. Hatalmas lépés ez! :) A kutyát, a lámpát, a babát és a Lehelt érthetően mondja. Képeskönyvben mutogat és egy kedves hosszabb dallamos hangot (mindig ugyanazt) mond hozzá. Gyönyörűen énekel, tökéletesen felismerhető a dallam (ezt már nagyon régen csinálja), nemrég fel is vettem a telefonommal, ha nem felejtem el fel is rakom ide nemsokára.)... és hogy mennyire kislány. Ha valamelyik testvére sírva fakad, szalad odamászik és simogatja a bánatos buksit. Nagyon szereti a Fiúkat, reggel is első dolga, hogy mindkettőt megsimogatja. Nappal le sem veszi a szemét róluk, amint lehet csatlakozik a játékba. Babákat magához szorítja, majd énekelve ringatja őket, kiskonyhában bőszen kavargat, dobozokból ki és bepakol, ha étkezések után morzsát seprek, jön és segít, kis kezével felszedi és a lapátomra teszi. Újabban vasal is. Egyelőre még csak a játékvasalóval. :) Kedvencem még mindig a fürdés utáni ölelkezésünk. :))) Tíz kiló és jó hosszú. Jelenleg 8 metsző, négy őrlő és két szemfog büszke tulajdonosa... Már csak hat van hátra! ;)

Ki mit mond...

...Leó: Áll a kanapé kartámláján derékból kissé előre hajolva, kezeit előre nyújtva mozdulatlanul és közben így szól: "Dinócsontváz vagyok! Valaha egy dinó voltam!" :)
...Lehel: Leó kiabál a WC-ről, menjek kitörölni a fenekét. Hangosan bosszankodom, hogy ekkora gyereknek ugyan miért kéne, hogy én töröljem, meg, hogy az iskolában ki fogja majd... Erre Lehel odaszól, mert megint úgy érzi, Leó pártját kell fognia: "Majd az iskolanéni!" :)
...Lorin: Hihetetlen tempóban nyílik ez a kislány, nem, hogy saját akaratának tudatára ébredt már, de ennek hangot is ad, így 13 hónaposan! Mondja, hogy "NEM!" :) ez mindenképpen mérföldkő... :) (...és közben rázza a fejét és tiltakozik a kezével...:)

...és máris 13 hónapos

Ő az első gyerekem, akiről nem készült 12-hós összefoglaló, mert addig halogattam, míg 13 hónapos lett... :(((
Most aztán gyorsan rögzítem az akkori adatokat: Súlya 9.60kg, magasságáról jelenleg nincs adat, pótolni fogom...
Szeme már nem kék, viszont bármely színben pompázhat a fényviszonyoktól függően... :) Haja egyre szőkébb és egyre hosszabb! :) A fiúk nagyon szurkolnak neki, hogy csak nőjön, nőjön, nem tudom, honnan a lelkesedés... :)
Mozgásban egyre ügyesebb, szélsebesen mászik, szinte egyedül ül már a labdán is, bútorok mellett föláll (ez 13 hónapos produkció, egyévesen még nem csinálta). Kilenc foga van, így az éjszakák végre nyugalmasabbak. Enni háromszor eszik egy nap, kétszer nagyobb mennyiséget (ez is 13 hós produkció:), cicizni annyiszor cicizik, mint eddig. Inni szinte semmit, de ezt már a fiúknál megszoktam.
Mindent utánoz. Így énekel, mondókázik hibátlanul ismételve a dallamot, az énekekben a hangmagasságot is tökéletesen eltalálja(!), orrot fúj zsebkendőbe, mutogatja a "fujjaaszélafákat"-ból a "reccs"-et, :) tapsol, lányosan sóhajtozik, kacag, bújócskázik megállás nélkül, gyakori szavakat ismétel: gyere, labda, szoknya. Erre a háromra van saját szava, utánam próbálja mondani. Játékokat ki-be pakol nagy lelkesedéssel, legozik, érti, hogy kérem, tedd bele, vedd ki, rakd rá (legoelemet), ruhadarabokat a megfelelő helyre illeszti saját magán (zoknit a lábára, bodyt a fejére próbálja húzni). Mikor pelenkázom, tartja a lábát... Nagy kedvence a morzsaseprűhöz tartozó kislapát gumis szélének rágcsálása, a mosogatógép kinyitása és kipakolása (ha nem én vagyok a gyorsabb...) és persze a konyhaszekrények nyitogatása és edények kipakolása, fedőkkel való kopácsolás, rágcsálás... :) szóval otthonosan mozog a konyhában, nem szeretném kedvét szegni. :) Még mindig szerelem a labda, de nagyon szívesen lapozgat könyveket, újabban hasra fekszik közben és a lábaival kalimpál hátul, úgy figyel... :) Két testvére nem épp kesztyűs kézzel bánik vele, de Ő mégis odavan értük, ahogyan az lenni szokott, akkor teljes a boldogság, ha mindhárman együtt, de legalább egymás mellett játszhatnak. Még mindig bújós, érzékeny, nagyon lány... Mama legkedvesebb leánya. :)

Breaking news

Lorin tegnap kezdte pöckölgetni a fölötte himbálódzó állatkákat, ma pedig mosolygott rájuk, mély hangon titkokat duruzsolt nekik és bökdöste őket... Az első barátok. :) Videót hamarosan mellékelek. :)

Négyen a szőnyegen...

Végre Lorin is vevő egy kis játékra, a Fiúk legnagyobb örömére! (meg az enyémre!:) Így délután négyen vagyunk a szőnyegen, a srácok versengenek a kisasszony kegyeiért, ha szaloncukrot ígérek, még modellt is hajlandóak feküdni mellette, majd folytatják a nagyok játékát, de Lorinnak kihagyják a helyet maguk között a tűzoltóautóban, némiképp predesztinálva a leányzót a "pályaválasztásban"... :) Lorin pedig ámulva nézi őket, én egy ideig próbálkozom a csörgőkkel és bébijátékokkal, majd feladom, mert le sem veszi a szemét a testvéreiről, inkább hozom a gépet és csinálok néhány fotót, majd gyönyörködöm és örömködöm, Istenem de jó, hogy hárman vannak! :)

Első

Szombaton beszélgettünk. Lorin meg én. Bár azt hiszem, inkább Ő beszélt velem, én csak helyeseltem. Rámnevetett, én visszamosolyogtam, aztán mondta és mondta... Én meg csak könnyeztem. Harmadszorra is varázslatos csoda... :) A kép pedig sajnos nagyon rossz, de már félhomály volt, mit tehetünk, ha a fontos pillanatok épp alkonyatkor, profi gép nélkül ér minket?! :)))
...és a kedvenc nyakszirtem újra... :)