Néhány hónapja vettem észre León, hogy egyre erősebben ragaszkodik a szokásokhoz. Minden apró részletre figyel és ha egyszer valamit valahogy csinálunk, ragaszkodik hozzá, hogy a következő alkalommal is ugyanúgy "fusson le a program". Ez néha mosolyogtató, néha még kapóra is jön, viszont nem egyszer nagyon megnehezíti a dolgomat és persze a sajátját is. :) Az csak vicces, amikor a szőnyegen való táncoláshoz leveszi a lábamról a papucsot (mert egyszer valamikor én magam vettem le és tettem a szőnyeg szélére), de az már maga a Küzdelem, mikor egy új ruhadarabot akarok ráadni. Keservesen megszenvedtük a téli-gúnyára való átvedlést. Pedig apránként csináltam, nem akartam sokkolni egyszerre új cipővel, overállal meg új sapival. Így már mindenkin téli sapi volt, amikor Leó még mindig a kis átmeneti sapkájában szaladgált. Végül kicseleztem és sötétben adtam rá észrevétlenül, majd csak mikor hazaértünk és tükörbe nézett, lepődött meg alaposan... Szintén megnyertem a hótaposó- és kesztyű-küzdelmet is, bár mondanom sem kell, egyik sem egyfordulós menet volt. Az viszont érdekes, ha egyszer sikerül ráadnom és eltölt benne egy kis időt, a második felvétel minden hang és berzenkedés nélkül megy. :) Tegnap viszont valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Megpróbáltam ráadni egy új zoknit (Barbás, csoda cuki), mire Ő sipítva húzza el a lábát. Kis időbe telt, míg egyáltalán rájöttem, mi is a probléma. Végül győzött a nyers erő, ráadtam. Ő persze nem volt hajlandó lépni benne... :) Előbb-utóbb azért megtört a jég, sőt, annyira megszerette a zoknit, hogy este nem akart megválni tőle. :)
Tartok tőle, az ételekkel is valami hasonló a problémája, Olyan kevés dolgot hajlandó a szájába venni. Ráadásul annyira makacs, elképesztő, hogy egy 20 hónapos kisembernek ilyen akaratereje van! Nem is tudom, kitől örökölte! :)))
