Első látás... :)

Lambert születése

Zaklatott hangolódási szakasz előzte meg, de az utolsó napokban már minden este úgy feküdtem le, hogy talán... :) Mert valamiért éreztem, hogy ez a Kisember el fog indulni magától, és amiért Leó éjszaka kettőkor indult, éjszakai szülésmegindulásra számítottam most is. A szülésre-születésre való felkészítő beszélgetések, amiket Lacival hármasban végeztünk a 38. héttől éjszakai titkos kis szeánszokként, most is sokat segített, Lambert olyan készséges volt és hálás, hogy csak rá figyelünk. Aztán véget értek, és csak teltek a várakozás napjai. Szerdán még csináltam róla egy pocakfotót, azt éreztem, hogy megint mintha nőtt volna és erősödött is, és egy-két napon belül kibújik. De jóslófájások nem voltak. Délután még sétáltunk egyet, sikerült Anyukámat is megsétáltatnom, :) majd este enyhe hasmenésem volt, mondtam is Lacinak, hogy ez lehet egy előjel. Éjjel 11-kor újra meglátogattam a WC-t, nagyon nehezemre esett felállni az ágyból függőlegesbe, de ilyen már volt máskor is, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. az éjszaka további részében gyakran vonultam ki a mosdóba, de jóslófájások, vagy bármilyen fájás továbbra sem volt, így megpróbáltam aludni. Kettőkor :) azonban megkezdődtek a hullámok, figyeltem az órát, tízpercesek voltak. Igazából még mindig nem voltam teljesen biztos a dolgomban, egyedül az gondolkodtatott el, hogy éreztem odabenn Lambi végigtapogatja magát, nincs-e rátekeredve a köldökzsinór (Ezt a születésre felkészítő beszélgetésekben mondtam neki, és a főpróbán is ugyanígy csinálta, innen tudom... :)). Háromkor már világossá vált, hogy szülni fogok, gondoltam négykor szólok Lacinak, hogy még a dugó előtt menjünk korán, legyünk közelebb a kórházhoz. Négykor fölmentem Lacihoz, aki kipattant az ágyból, akkor már "lélegeztem", Ő azt mondta, ismerősek ezek a hangok és hogy soha nem fogja elfelejteni... :) Végül fél ötkor indultunk, ötre értünk a kórházba. Kint parkoltunk, mert sétálni akartam még, mielőtt bemegyünk. Madárcsicsergést hallottam a sötétben és nagyot mosolyogtam magamban, tudtam, hogy Lambinak csicsereg az a kismadár. :) Erzsike, aki nagyon álmosnak tűnt, megvizsgált, azt mondta, Juditkám, alig van méhszáj (8cm), ettől aztán láthatóan felgyorsult és sietősen előkészített mindent. Én nyugodtabb voltam, mert érdekesen alakultak a hullámok. Bár 5 percesek voltak, de csak minden második volt igazán erős, amolyan "mélyülős" érzés, a köztesek alatt még beszélgetni is tudtunk Lacival. Rámtették a CTG-t, beadták az antibiotikumot és levették a vért (az ellenanyagvizsgálat miatt). Nemsokára megjelent Siklós is, decensen és igen erős illatfelhővel, valamit tréfálkozott az ablakból látható meginduló forgalommal kapcsolatban majd kiment. nagyon jó volt, hogy senki de senki nem jött be pakolászni, nézelődni, csak és kizárólag Erzsikét és Siklóst láttuk, őket is csak mikor szükség volt rájuk. Egyszer kimentem pisilni, mert annyira utálok ülni ilyenkor. Hat körül érzetem, hogy nem sok van már hátra, Erzsike megvizsgált, de még mindig volt méhszáj. Siklós burkot repesztett, én megint elmentem a WC-re, majd 6.20 körül még egy vizsgálat, de még mindig nem tűnt el egészen a méhszáj. Siklós szerint azért, mert csak minden második fájás volt erőteljes. Kértem, hadd álljak föl. Belekapaszkodtam Laciba, két hullámot átlélegeztünk és szóltam, hogy Lambi jönni akar. Erzsike megállapította, hogy szabad az út. :) Olyan könnyen és fájdalommentesen jutottunk el idáig, mint még soha, talán ezért volt, hogy a kitolási rész (ehhez képest) nehezebb és hosszabbnak tűnt, mint emlékeimben. :) Talán három hullám is kellett, míg megszületett a fejecske, aztán nem nyomhattam, (ami talán a legnehezebb ilyenkor :), de a következő pillanatban kibújt hozzánk Lambert, s még kifelé jövet már a hangját is hallatta. Ekkor volt 7 óra 7 perc, éppen kivilágosodott odakint. :) Örökre megmaradnak ezek a pillanatok, ahogy először megpillantottuk, teljesen tiszta volt a bőre, sehol egy vérfolt, sehol sem volt magzatmáz, (nem is értem) és annyira gyönyörű volt, hogy nem győztük csodálni és felfogni a felfoghatatlant... Azonnal rámtették, csak egy törölközővel takarták le, és Ő meg is nyugodott rögtön. Megszületett a placenta is, Laci negyedszer is elvághatta a köldökzsinórt, aztán még öltöttek párat rajtam, gratuláltak és elmentek. :) Erzsike épp csak annyira vette el Lambit, hogy megmérje és ráadjon egy karszalagot. A kis törölköző marad Lambin, nem csutakolták, nem babrálták, anyaszült meztelenül feküdt rajtam a kis kifogóval letakarva és cicizett, aztán aludt. Így voltunk együtt 11-ig, akkor Laci elment, hogy behozza a gyerekeket. :)
Kimondhatatlanul hálás vagyok. Hogy kilenc hónapig odabenn növekedett, hogy a saját idejében és tempójában megszülethetett, úgy ahogy Neki és nekem a legjobb volt. Isten hozott nálunk drága kis Lambert!

Lambert megszületett (Apa írása)

Ma reggel 7 óra 7 perckor megszületett Lambert. Judittal együtt jól vannak. Örülünk!!!

Fogatört.... :(

Leónak hétfőn a suliban kitört, azaz letört az egyik metsző csontfoga. Nem pontosan tudjuk, mi történt, az osztályteremben Leó ment vissza a helyére, de a barátja még utánaszaladt, hogy mondjon még neki valamit és megbotlott, ráesett hátulról Leóra, aki meg arccal esett a padlóra olyan szerencsétlenül, hogy a fogát érte az ütés. Gyöngyvér szerint nem hangosan sírt, csak könnyezett... :) Bennünk szülőkben valóságos gyászmunkát indított be a történet, olyan nehéz kibírni, hogy nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, nem lehet újranöveszteni a fogacskát és hogy ez már így marad egész életére. Laci intézkedett, másnap elvitte a fogorvoshoz, ahol kiderült, szerencsére az idegi rész nem sérült, így nem kell lecsiszolni, hanem felépítették a fogat egy tömés szerű anyaggal, s bár a színe egy icipicit más, meg a formája is (még nem tudták véglegesre lecsiszolni, mert egy másik kiesőben lévő foga miatt átmenetileg most nem tud összezárni Leó), de tényleg minimálisan látszik csak és ha minden jól megy, tartós is lesz ez a megoldás. Mégis a szívem fáj, ha ránézek... Ő nagyon ügyes ás bátor volt, szerencsére így még szurit sem kellett kapnia, csak a sok nyitvatartás miatt volt kellemetlen a fogorvosi beavatkozás.
Itt egy tavalyi kép még az eredeti vigyorral... :)

A 40. hét

Hétfőn nem hivatalosan betöltöttük a 40. hetet, de milyen jó, hogy Siklós csütörtökkel vagy péntekkel számol. :) A helyzet állása kedden: nincs még kedvező szülészeti pozíció, azaz bár Lambert feje jól lent van, a méhszáj még vastag, esze ágában sincs így beindítást javasolni, ami engem igencsak jókedvre derített. Megyek vissza péntek reggel, akkor megint megnéz, és olyan jó, hogy hétvége jön, mert akkor viszonylag gyorsan (fél óra alatt akár) be tudunk érni a kórházba, szóval pénteken biztosan az indítás ellen szavazok majd. Meglátjuk.
A takaró készül. :) Ha más nem, majd a kórházban befejezem, az összehorgolós részig szeretnék eljutni.
Közben megírtam Lehel bemutatását, most bányásztam fényképeket is, már csak kézírással kell lemásolnom és valaki beadja majd pénteken. Az elbeszélgetésre remélem minél később hívnak be minket (16-áig lefut az is), remélem hazaérünk addig a kórházból.
Izgalmas ez az időszak. A nagy pörgés és a mindenfelé figyelés és sokfelé aggódás (közben Leó kitörte a fogát) között Lambert olyan finoman jelez csak néha-néha, hogy készülődik és vele együtt én is. Van bennem már várakozás, meg öröm, olyan hálás vagyok, hogy újra megtörténhet életem legnagyobb eseménye! :) Ugyanakkor még van bennem félelem, vagy inkább kényelemből halogatás érzés, gondolom a hangolódás nehezítettsége miatt, de tudom, hogy ez úgyis egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor eljön az idő és csak a nagy erő és béke marad odabenn. Hátborzongató részese lenni ennek a csodának!

Lányok

Abszolút nem vág ide ez a kép, sem térben sem időben, legfeljebb annyiban, hogy az első pocakos képem... :) De most találtam és jobbkedvem lett tőle. Olyan jó egy kislány, pláne, ha Lorin... :)))

Finish

Mi hiányzott még az utolsó 10 napra? Hát, hogy írjak gyorsan egy olyan jellemzést Lehelről, ami alapján fel is veszik a suliba (amit anno Leónak másfél hónapig írtam...) Tegnap este kaptuk a levelet, hogy a leadási határidő szemben az eddigi március végivel februar egy 14 óra... Hjaj. Nagyon dúrva a testvérek túljelentkezése (35 testvér van), mindenki visszatartotta a gyerekét, mert egy szuper férfi tanár lesz az osztálytanító, csak most meg nem tudnak sokat felvenni, mert gondolom elvből új családokat is fel kell, hogy vegyenek. S ha harminc fős osztályban gondolkodnak, 5-6 család így is kimarad. Ebbe inkább nem gondolok bele, csak gyorsan próbálok a feladatra koncentrálni. Emlékszem, milyen jó volt anno írni Leóról, visszakeresgetni a régi dolgokat. Megint olyan közel került ezáltal is hozzám... Úgy látszik, ez a kizárólagos figyelem mindig csak a legidősebbnek adatik meg, szegény Lehel jellemzésére már nem jut ennyi figyelem, Lambert születéséről meg már ne is beszéljünk. Melyik ujjamat harapjam?!!

Lambertpocakkal a 38. héten

Néhány napja nehéz, vagy legalábbis vannak nehéz időszakok, főként ami a mozgást és az idegrendszerem állapotát illeti. Nehezen bírom elviselni a kiabálást, az ellenkezést, meg legfőképpen saját magamat. :) Nem pakoltam még össze a kórházas pakkot sem, na nem, mintha nem volna itt az ideje, bár ma már megtettem a kezdő lépéseket. Kicsit ellenállásban vagyok itt az idő múlásával, de bízom benne, hogy Lambert ad még nekem egy kis időt. Azért hangolódni már elkezdtem a múlt héten. Volt egy órám, amit csak Vele kettesben töltöttem fényes nappal. Vasárnap Lacival elkezdtük a relaxációs szülésre/születésre való felkészülést is, ezt nagyon szeretem, főleg, hogy így egy kicsit Ő is benne van a dologban. Lambi nagyon hálás ezekért a csakráfigyelős percekért, folyton izeg-mozog odabenn alatta és ügyesen kommunikál. Olyan nagyon belesimul Ő a mindennapjainkba, nem kér még semmit, így aztán mindig utolsónak marad, vagy egyszerűen csak lemarad arról, hogy Vele is foglalkozzam. De azért mégiscsak elindult odabenn a hangolódás, a ráfigyelés és nagyon várom már a Szüleimet, hogy legyen mégtöbb időm befelé figyelni. Ami érdekes, hogy nincs kifejezett lelkiismeret furdalásom, tudom, hogy a közeljövőnek, sőt a kicsit távolabbinak is Ő lesz majd a kizárólagos kedvezményezettje... :) De azért mégis...
Kedden voltam a kórházban, az aneszteziológus megdícsért, mennyire csodás az EKG-m, állítólag látszik rajta a sportmúltam. Azért nem volt kellemes altatásról meg vérkapásról beszélgetni... Aztán csináltak CTG-t, megrázták kicsit Lambit, hogy ébredjen... Aztán meg Siklós nézett egy UH-ot is, 3300g-nak becsülték, feje lent, magzatvíz elég, lepény szuper állapotú. Minden jel arra utal, jól van odabenn ez a Kisember.

Boldog Új Évet kíván a Békás tó, meg mi! :)