Lorin mondja...

Délutáni alvás után puszilgatom, kicsit ráhajolva...
“Mama, ne nyomj össze, mert palacsinta lesz belőlem.”
Majd villan a kis szeme és hozzáteszi:
“Megenni nem lehet, mert gluténos vagyok és tej van bennem!”☺️
(Glutén és tejfehérje diétám miatt így sajnos ezúttal lemaradtam a palacsintámról... ☺️

Na mi a durva?

"Mama, tudod mi a durva az Égig érő fában? Az, hogy az egész fönn játszódik a fán. Egy levélen."
Mondja Lehel, azokkal a nagyra nyitott kerek szemével... :)))

Lorin számol

"Mama, mikor leszek 6 éves?"

"Három év múlva."

"Nem Mama, a három év múlva a négy jön! Úgy van, hogy 1 2 3 4 5 6! Nem tudtad?!"

Lehel Világa...

Autoban utazunk, beszélgetünk. Egyszercsak Lehel: "Mama, szerinted van Élet a Világon kívül?"

"Nem tudom, Te mit gondolsz?"

"Szerintem van, mert az Úristen kilóg a Világból!"

:)

A nyelvek...

Ahogyan Lehel gondolkodik, az olyan mint a Nagykönyvben. Kisgyerek. :) Minden alkalommal rácsodálkozunk és megmosolyogjuk. A legújabb gyöngyszem: "Mama, az oviban valaki azt mondta, hogy "Yes" meg hogy "No". Mit jelent ez?" kérdezi nagy kerekre nyílt szemmel. Miután tisztáztuk, megkérdezi: "...és akkor az mit jelent, hogy "Miauuuu"?"
:)))) (Először bután néuztem rá, nem is értettem, csak mikor leesett, hogy a macskanyelv is olyan neki, mint az "angol", vagy az, hogy egy kisgyereknek mennyire mást jelent hogy "angol nyelven"... Zseniális. Gondolta, akkor kihasználja az alkalmat, hogy megtudja, mi is az a miáuuu... :)))
Másnap mesélte, hogy megint mondogatták, hogy yes, meg hogy no, Ő meg azt mondta nekik rá, hogy Miáúúúú, de nem értették. :) Ki érti ezt?! :)))

Hajnali szösszenet

Most, hogy mindenkinek saját (egyszemélyes:) ágya van, az éjszaka jelentős részét mindenki a helyén tölti. Ha Lehel, vagy Leó ébred, melléjük szoktam feküdni, kivéve, ha Lorin nagyon sokat ébredt és hulla vagyok, na akkor bekuckózik mellém az épp ébredő,(már ha van még hely:). Így volt ez valamelyik hajnalon is, Lehel bújt be mellém. Hallom, hogy suttog valamit. Épp bosszankodom magamban, hogy nem fog visszaaludni, ha már ilyen éber, mikor hallom, hogy SZÁMOL. :) "Öt meg kettő, az hét. Három meg egy, az négy." Aztán jött a SZÓTAGOLÁS egy nagy felfedezéssel: "MA-Mut. Ez olyan mint a MA-ma". (Itt nem bírtam ki, hogy fel ne nevessek...:) ..és ahogy ezt megállapította, a következő másodpercben már újra egyenletesen szuszogott... :)))
Lorin gyakran álmodik, ilyenkor vicces dolgokat kiabálva ébred. :) Most éppen valami ilyesmit sikított: "Neeeem, nem akarom, hogy ZÖLD legyen a szemem! (pedig az:) Legyen inkább akkor PIROS! :)
Hát, többnyire szórakoztató a gyerekekkel egy szobában aludni. :)

Lorin mondja...

"Mama, én félek a Nyolc-tól!" 

...és az micsoda, kérdezem.

"Azt nem tudom." :)

Tegnap estefelé a kertben észrevette a holdat a házunk felett.

"Nézzétek, ott van a hold!"

Kicsit később, miután kiörömködte magát a felfedezésen, hozzátette:

"Mama, a hold itt lakik a mi házunkban?" :) (Természetesen Kincsem...:)

Addikció

Mostanában sokat kötök. Azaz kötNÉK, ha hagynának. :) Ha leülök kötni, azonnal három (vagy ahány otthon van épp) gyerek ugrik rám, hogy foglalkozzam velük... ami érdekes, mert ha mondjuk főznék vagy takarítanék, eszükbe nem jutna nyaggatni... Talán mert érzik, hogy ezt szeretem és egy kicsit saját idő, még ha közben beszélgetek is velük? :)
Tegnap este épp petrezselymet aprítottam, és hangosan megjegyeztem, mennyire unom már, inkább ülnék le és kötnék... Erre Leó a nappaliból visszaszól, "Látod Mama, ezért mondom Neked, hogy ne köss! Mert megszokod!"

Gézengúz

A konyhában épp a sokadik kiló mézeskalácsot nyújtom, egy adag már épp a sütöben, mikoris kis Kétévesünket sürgösen el kellett terelnem a huncutkodás lejtöjéröl... Hirtelen jobb nem jutott eszembe, mint hogy: "Lorin, nézd csak meg, jó már a mézeskalács a sütöben?" A terelés sikeres, a kis Gézengúz berekeszti a csínytevést és szakértö szemmel bekukkant a sütöajtón át, majd maganiztosan kijelenti: "Még nem jó, még forró!" :) 

Az Öreg Bölcs... :)

Uzsonnáznak a gyerekek. Leó kér valamit, de nem várja meg a válaszom, vagy legalábbis úgy tesz, mint aki nem hallja, csak elrohan, hogy megoldja. Nagyot sóhajtok és az orrom alatt dünnyögök valami okosságot arról, hogy ez a gyerek nem hallgat az okosabbra...
Mire Lehel két harapás között azonnal a védelmébe veszi a bátyót és odaveti nekem:
"Nem baj, majd én figyelek rá.!"
(direkt visszakérdeztem, hogy kire is figyel, hát Leóra... :) Na így már nyugodt vagyok én is. :)

Méhecskék

Porszívózok, a gyerekek a lakás másik felében játszanak. Majd cserélünk, de ők ott hagyják persze maguk után a játékokat. Mikor ezt szóvá teszem, Leó így szól:
"De hát Mama, a méhecskék is lerakják a petéiket, aztán nem rakják össze, hanem mennek és újakat raknak."
Így lesz rövid idő alatt tiszta pete játék az egész lakás.

Honnan?

Leó meglepő tud lenni sokszor, de ma túltett eddigi összes meglepetésén. Épp nyitom ki a forró sütő ajtaját és rászólok a mellettem tolongó éhes kisfiúkra, álljanak odébb, mire Leó incselkedve így szól az Öccséhez:
"Lehel, neked nem kell odébb állnod, a Te neved úgyse hal meg soha!"
Na jó, arra konkrétan emlékszem, hogy nemrégiben beszéltünk a Lehel név jelentéséről...
No de a lélek hallhatatlanságáról is?! :)

Bóbita

Lehel még nincsen jól. A verhetetlen étvágya egyelőre nem talált még vissza hozzá, sőt, inni sem iszik szinte semmit. Ma a fülét is fájlalta, holnap kénytelen leszek megmutatni dokinak. Viszont humora a régi. :) Ebéd közben kérlelem:
"-Bóbita, igyál egy kicsit!
- A Bóbita nem iszik, hanem táncol!"
...jött a válasz...

Leó tervez

"Mama, én úgy szeretem Pöttömkét!" (Még mindig így hívják a fiúk, mert a Lorint nem tudják kimondani, a Lorinka viszont már megy, csak az még nem bevett szokás, így leggyakrabban Pöttöm marad Pöttöm...:)
"Ha nagy leszek, majd Ő lesz a férjem!"
"A feleséged?"
"Akkor a feleségem! Lehel meg majd keres magának mást!"

Cseppben a tenger

Az alábbi történés minden apró momentuma annyira jellemző mostanság, hogy muszáj megörökítenem... :)
Lehelt öltöztetem, rám dől, ahogy leveszem a pizsama felsőjét, mire Ő:
"Eldőltem. Fa vagyok. Dől a fa, dől a fa..." (Annyira szeretem ezt a korszakot, amikor egész testükkel élnek meg mindent.)
Leó a földön legozik előttünk, de természetesen rákontráz, csak, hogy ellent mondjon:
"Lehel, ne mondd már, hogy dől a fa, a fák azok állnak!" (ez persze fölmérgesíti Lehelt, akit nem nehéz kihozni a béketűréséből és ilyenkor mindig beindul egy véget nem érő kiabálásba torkolló "párbeszéd", arról hogy most dől-e a fa vagy áll... ezúttal azonban Lehel elé ment a dolgoknak és így felelt...)
"Dől a fa, ha mondom!"

Mozgásban...

Altatás, Leó dobol a lábával a lepedőn. Rászólok ne mozogjon, mire Ő:
"De Mama, hát ÉLEK! és ha élek, mozgok!"

Lenénizős

A fiúk a játszótérről hazaérve rögvest eljátszották friss élményüket, a közmunkás bácsik és nénik szorgos gereblyézését, amit hazafelé csodáltak meg... Leó egy pillanatig elgondolkodott a perspektíván, majd Lehelt invitálta játékra, "gyere Lehel, mert belőled is bácsi lesz, ha megnősz!" majd felém fordul, "Belőled meg néni!"
Értetlenül és kicsit furcsán néztem rá, ami miatt rögtön korrigált, "ja, Te már most is az vagy..."
Hát nem sokkal jobb... :)))

Ki érti ezt?!

Van nekünk egy Editünk, aki hetente egyszer eljön és három órán keresztül játszik és játszik és játszik a Fiúkkal... :) a múltkor, mikor búcsúztunk, és fizettem, Leó elkerekedett szemekkel figyelt. Majd megkérdezte: "Mama, ezt nem értem, ha mi elmegyünk valahová, nekünk is szoktak fizetni?!" .... :)

Anyátlanul (Apa írása)

Lorin születése napján - látogatásból hazaérve - ülnek a fiúk egymás mellett az előszobában. Át kellene öltözni, de csak ülnek anyátlanul. Leó odahajol Lehelhez:

-       -  Lehel, azt a kisbabát a kórházból haza fogjuk hozni. 

Fecsegő...

...épp Lehelt hámozom ki a kakis pelusból, ezért csak fáziskéséssel jutnak el hozzám Leó szavai, aki körülöttünk pörög közben...
"Mama, ez érdekes. Képzeld, amikor pörgök, mindig hozzád közeledek. Szerintem ez azért van így, mert az Úristen így csinált meg, amiért szeretlek."
:)