A kis finnyás :)

Na és persze a kíváncsiságnak is van egy határa, pl egy kellemetlenül ragadó kis mancs... :)

Evészet

Nem könnyű dió Leó etetése. A védőnőnek meséltem, hogy Leó még SOHA nem rakott, de még csak nem is emelt a szájához ennivalót, viszont minden egyebet persze igen. A védőnő (bár nem mai csirke) még nem is hallott ilyenről. Az etetést mostanában tovább nehezíti, hogy mostmár Ő is tevékenyen ki akarja venni a részét belőle. Ez más gyereknél némiképp csökkentené a hatékonyságot, de előremutatna, Leónál viszont ez nem mondható el, mivel természetesen most sem a saját száját veszi célba... de nagyon aranyos... :)

Muz(s)ikál-is :)

Leó ma egészen jól kivehetően táncolt. :) Afrikai zenét hallgattam, aminek a ritmusa nem is csoda, ha mozgásba hozta. Előbb ülve előre-hátra ringatta magát az ütemre, közben nagyokat kacagott, majd kicsit később, mikor épp a konyhát elszeparáló rácsnál "érte a dal", állva hintázott jobbra-balra. Eddig is szerette a zenét, ha éneklek neki mindig mosolyog és kicsivel később Ő is dalra fakad. Ez történt ma délután is. Ha a videót többször meghallgatjuk egymás után, egészen jól kivehető a kis dalocska... :)

Oroszlán a fűben

Délután halmoztuk Leó számára az új élményeket, Érden voltunk barátlátogatáson, kertesházban... Volt minden, amitől Leó (és mi felnőttek is) jól érezhettük magunkat. Remek társaság, sok gyerek (és León kívül mind lány!:), trambulin, kismotor, gluténmentes torta, napsütés, virágillat, fű, fűnyíró, hatalmas locsolókanna. Leó a fűnyíró feltűnéséig barátkozott a lányokkal, pihent a trambulinon, mert valahol ugye csak pihenni kell, ha valai egész nap nem alszik.





Majd többen próbálták evésre is rávenni, ki több, ki kevesebb sikerrel... Az abszolút győztes a fűnyíró lett, Leó le sem vette a szemét róla, majd amikor eltűnt a szeme elől, csak a hangját hallottuk, az ujjával mutatta az irányt, merre kövessük, hátha mami nem hallja... :) Igazi pasi, már most a gépek, a motorok... Megjegyzem volt kitől örökölnie, mert hazafelé az autópályán Laci beszélgetés közben hirtelen felkiált és közben az ujjával mutatja is, pont úgy, mint nemrég a Fia,: "Nézd, Ferrari!"... :)

április 23.

"És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le." (IMóz 28,12)
Ez a kép és vele együtt egy érzés, ami ma bennem van. Az érzés nem rossz, inkább nagyon intenzív, libabőrös, éles és IGAZ. Azt hiszem, nagy adomány, ha az ember élete során egyszer-kétszer megéli. Én midig érzem, ha Noelre gondolok... Köszönöm!

Leó vagyok, 1 éves!

"Igaz, hogy még tejet iszom, de eszedbe ne jusson csecsemőnek hívni, mert mától hivatalosan KISFIÚ vagyok!" Akár ezt is mondhatná a kis Szülinapos, már ha tudna beszélni... de azért annyira még nem nagyfiú... :) A képet pedig Nórinak ajánlom! ;)

Leó 1 éves

Annyi mindent akartam ehhez a poszthoz írni, mert Leó az elmúlt hónapban is olyan sokat változott... Megkísérlem összefoglalni:
Testileg: 11.9kg, 82cm magas, szőke hullámos hajú, mogyoró szemű gyönyörűség hatalmas lapát kezekkel és óriási lábakkal (13cm talphossz).
Mozgás: Sokat ügyesedett, fölhúzza magát a bútorokba kapaszkodva és oldalazik mellettük, viszont járni és egyedül megállni még nem tud. A kapaszkodó reflexe mind a kezében mind a lábában még mindig megvannak, engem a keze jobban aggaszt, kis szünet után újra visszük majd Biára... :( Egyéb tekintetben elég ügyes, kedvence, hogy átmászik a lábam között, bármilyen szűk is legyen a hely, sőt, minél szűkebb, annál jobban élvezi. :) A minap pedig átmászott a neki majdnem derékig érő asztalláb-keresztrúdján négykézláb, fejreesés nélkül. :) Egyébként elég óvatosnak látom, a kanapén vagy ágyon mindig tudja, hol a széle, meddig nyújtózkodhat, sőt, minél magasabban van, annál óvatosabb... :) (Ezt tőlem kellett, hogy örökölje :)
Beszéd: Halandzsa nyelven folyékonyan magyaráz, de csak ha jó a kedve. Sokszor pedig kismacska hangokat hallat, szerintem ilyenkor énekel. :) Mostanában van egy új szokása, mikor valamire mutat, a száját édesen csücsöríti, vagy kerekíti, de nem ad hozzá hangot... :)
Alvás: Lecsökkent az éjszakai alvásidő, nagyjából kilenckor kerül este ágyba és legrosszabb esetben reggel hat-félhét, legjobb esetben hét, mikor "visszaaltathatatlanul" felébred. Napközben viszont akár egy-másfél órát is alszik. Készülök a merényletre, átszoktatom a kiságyába, eleinte a nappali alvásokra, majd ha ez már megy, éjszakára is... Nem lesz könnyű, de ma belevágtam, most jelenleg a kiságyában húzza a lóbőrt már fél órája!!!! :))))
Evés: Velünk evett a múlt hétig mindent, már kapott túrót is, de 5 napja nem hajlandó szilárdat a szájába venni, csak a gyümölcspépet, abból is maximum 100g/nap az adagja... :( Remélem csak a fogzás miatt... Így újra cicizik, a minap megint kakilt egy anyatejeset... Őrület! :) Meg kell állapítani, Leó egy spirituális ember, ugyanis egy dokiféleség mondta, hogy egyéves kor után az anyatej már csak lelki táplálék... Ő meg ugye ezen él... :)
Lelkileg: Húúúú de nagy az akarat!!!! :) Ennek megfelelően megjelentek az első hisztik is, ilyenkor ívben hátrafeszül és se megfogni, se letenni nem lehet, csak hasra... :) Kihívás ilyenkor jó szülőnek lenni mellette, főleg mert általában akkor hisztis, ha fáj valamije és ilyenkor a toleranciaszintje alapból lejjebb kerül. Kicsit tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy reagáljak, egyensúlyozni próbálok a hiszti ignorálása és a fájdalom miatti jogos dédelgetési igény kielégítése között.. nehéz.. Egyébként továbbra is nyugodt, alapvetően jókedvű, mosolygós, nagyon huncut kisfiú! Ami még szintén új felfedezés, hogy nagyon jó füle van! :) Tegnap énekeltem félhangosan egy dallamot, magam sem tudtam, hogy mi az, mire Leó fölkapta a fejét és a hangszórókat nézte, mint mikor zenét hallgatunk. Akkor jöttem rá, hogy ez a CD-n lévő egyik szám, amit mostanában hallgatni szoktunk. :) Vagy amikor a "Megy a gőzös" kezdetű dalocskát éneklem, amire egyszer vonatoztunk, megkeresi a mozdonyát és tologatja, szigorúan a dal ütemére! :)))
Újabb becenevek: Tombola, Combínó, Kisklambó. :)

Az első szülinap

Az első szülinapon olyan sokat gondolkodtam, tervezgettem, vajon mi az, aminek igazán örül egy 1 éves gyerek és mik azok a sallangok, amiket csak a felnőttek gondolnak, hogy egy szülinap nélkülözhetetlen boldogító-kellékei... :) Végül persze nem olyan lett, mint ahogy terveztem, de azt hiszem, nagyon jó volt és Mind jól éreztük magunkat! :) Először is nem szülinapról, hanem szülinapokról kell, hogy beszéljünk, mert idén kétnaposra sikeredett. Szombaton ugyanis váratlanul betoppantak a nyíregyházi nagyszülők, hogy megszorongathassák unokájukat. Így együtt ünnepeltünk, volt torta, tüzijáték, üdvrivall és persze ajándék. Leót csak ez utóbbi érdekelte igazán, de az nagyon... :)




Aztán volt egy kis séta a gyönyörű időben, kavicsdobálás Apával, móka Nagyapával, majd integetés a nagyszülőknek. Aztán huncutkodás és az ajándékok újrafelfedezése fürdésig. Annyira felpörgött a kis Ünnepeltünk, hogy alig lehetett ágybadugni.



Másnap a tatabányai nagyszülőkkel köszöntöttük, újra volt torta és üdvrivall, de ezúttal a tüzijáték érdeklődés hiányában elmaradt. Viszont az ajándék ezúttal is nagy tetszést aratott, főleg, mikor nagymama megmutatta, hogyan is kell gyümölcslevest készíteni... :) Volt megint parti séta ezúttal hekkel, Leó eközben kutyázott, ismeretleneknek integetett és felmelegítette reszkető mamiját... :)





Mindkét nap hihetetlen aranyos volt ez a kisfiú, olyan jó látni, ahogy a nagyszüleivel barátkozik, játszik, örül nekik! Kár, hogy csak egyszer van egy évben szülinap... :)

Így született...

Éjszaka kettőkor 10 perces fájásokra ébredtem. Nem voltak erősek, de szorgalmasan ismétlődtek. Lacit nem ébresztettem föl, mert sejtettem, hogy hosszú lesz még a nap, csak az órát lestem, rendszeres-e, az volt. :) Fél négy körül már Laci is fölébredt, megbeszéltük, hogy lassan kezdjek el készülődni, ráérősen de elindulunk. Azért sem siettünk, mert reggel 7-re volt időpontunk a kórházba ctg-re, kellemetlen lett volna, ha 5re bemegyünk és hazaküldenek, nyomát sem látva szülésmegindulásnak. Így aztán 6körülre értünk a kórházba, útközben már volt, hogy 5-percenként jöttek az összehúzódások, de aztán újra visszaállt 10percesre. A kórházban megvizsgáltak, már 5cm-es volt a méhszáj. Egy "gyors" ctg, no meg a vénás antibiotikum és máris magunkra hagytak. Jó volt így magunkban, eleinte még tréfálkoztunk, beszélgettünk, aztán ahogy egyre erősödtek a fájások, már beszélni se nagyon beszéltem, csak a szemem villanásával intettem Lacinak, hogy mit ne és mit igen... :) 10 óra körül Siklós javaslatára történt egy burokrepesztés, innentől fogva még intenzívebb lett a folyamat. Dél körül már nagyon erős tolófájásokat éreztem, de még tartottam, mert még nem tűnt el a méhszáj. Fél egy környékén megjött a hangom, mire Erzsike be is jött, mondván, hogy nagyon jó hangokat hall. Megvizsgált, de még mindig volt egy pici méhszáj, azt mondta, a következő fájásnál nyomjak, így tettem, mire Ő, mostmár jöhet a baba! Siklós is előkerült, még egyszer tartottunk egy főpróbát, elmondta, mit hogyan csináljak, majd jött is a következő fájás és élesben is kipróbáltuk. Ez a kitolási szakasz felüdülés volt az utolsó egy óra után, éreztem, ahogy Leó halad kifelé, szépen lassan, de igen határozottan! :) Siklós meg Erzsike fantasztikus volt, mindeddig jelen sem voltak, de most szinte úgy tették a dolgukat, hogy a legtermészetesebben "simultak" bele a mi tempónkba. Siklós pontosan tudta, mikor fogy el a levegőm, szerintem együtt lélegzett velem... :) Talán a harmadik nyomás után már kint volt Leó kis barna buksija, aztán a következőnél már Ő maga... Azonnal rámtették ezt a pici lényt, egy törölközővel takarták be. Mindkettőnknek kellett egy kis idő, mire fölocsúdtunk, mi is történt... Az egész olyan hihetetlen volt, hogy még napok múlva is beugrottak ezek a képek és az a hihetetlen jóérzés, megkönnyebbülés. Az igazság az, hogy én nem is emlékszem, sírt-e, vagy kiabált-e Leó, csak néztem a gyönyörű buksiját, a kis kezeit, éreztem a kis testét a hasamon és nem tudtam elhinni, hogy ennyi, hogy így is lehet... Aztán elvitték (Laci persze folyamatosan Leó nyomában volt :) megmérték, felöltöztették és visszahozták és még egy órára újra magunk maradtunk, hármasban... Újra család lettünk. Olyan hálás vagyok, hogy megtapasztalhattuk ezt a csodát!

Indulás-Érkezés

Ez most egy emlékező-elmerengő poszt lesz. :) Emlékezem a három évvel ezelőtti születésnapra, és az egy évvel ezelőtti készülődésre. Olyan különleges nekem ez a dátum. Leó ugyan a mai napra volt kiírva, de türelmesen kivárta, míg Noel szülinapja véget ért és csak aztán indult útnak. Így maradhatott ez a nap csak a Noelé, a holnap meg csak a Leóé. Az emlékezés jegyében bemásolom ide a tavaly ilyenkor írt kismamanaplóm utolsó bejegyzését.
40. hét
Íme, itt a terminus vége. Valószínűleg, ez itt az utolsó bejegyzés. Tegnap este megcsináltuk az utolsó relaxos beszélgetést Leóval. Olyan ügyesen mozgott a kezével, mikor kértük, hogy ellenőrizze végig a testét, nincs-e rajta a köldökzsinór, aztán meg a fejét nyomta lefelé, szóval nagyon büszke voltam rá, nem is mertem remélni, hogy működni fog a főpróba…  Ma és tegnap is nagyon sokat izeg-mozog, de ma ha rendszertelenül is, elég sok összehúzódásom volt, volt 20 perces is, de nem rendszeres. Úgy érzem, 24 órán belül megindul kifelé! Már nincs bennem félelem, inkább csak izgatott várakozás, meg kíváncsiság. Szeretném jól csinálni! Azt hiszem, elértük a 100%-os készenléti állapotot!  Bár még mindig nem tudom elképzelni, hogy a karomban tartom Őt, vagy, hogy milyen lesz az életünk, mikor hazajövünk együtt, de valahogy úgy érzem, a szülés folyamata által sok minden megváltozik majd bennem. Tehát most: készen vagyok!  És úgy érzem, Leó is készen áll! Végül az új kedvencem: „Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.” Kahil Gibran. Hát így legyen! 

Hamarosan...

Mint egy éve, most is nagyon várjuk a napot, csak most tudjuk, hogy melyiket... :)
Figyelem ezt a nagyfiút, aki hivatalosan két teljes napig baba még és azt látom, hogy már inkább kisfiú. Napról napra rengeteget változik, okosodik, nem győzöm a memóriámba raktározni az újdonságokat, hogy majd a nagy összegzésbe mindent beírhassak... Most csak annyit, hogy nem is tudom... Csoda ez a Gyerek! :)

Blablabla

Leó elkezdett folyékonyan halandzsázni. Hosszasan elmagyaráz, néha még levegőt sem vesz. :) Viszont nagyon nehéz olyan felvételt készíteni, ahol egyszerre látszik is, meg beszél is... :)

Gyógyulóban

Nehéz napok és éjszakák(!) állnak mögöttünk. (Remélem a múltidő használata jogos :) Leó még csütörtökön reggel is nagyon lázas volt, ezért kihívtuk a doktornőjét, aki délután meg is nézte. Szerencsére nem talált olyan bajt, ami miatt antibiotikumot kellett volna írnia, csak egy-két orr és fülcseppet, C-vitamint meg Calciumot írt. Ezek közül csak a két utóbbit adtam eddig be Leónak, mert a másik kettőt egyedül lehetetlen. Ma elkezdtem adni egy homeopátiás szert is. A diagnózis egyébként felsőléguti fertőzés, a torka szép piros. Mára már csak hőemelkedése volt, de ami a legnehezebb, hogy iszonyú hisztis, gondolom szegénykém nehezen viseli a torokfájást. Sajnos éjszaka is többször ordítva ébred, nem lehet megnyugtatni cicivel, de még a fölvesz-elringat módszer sem működik ilyenkor, mert kitépi magát a karomból, feszíti magát és alig bírom megtartani. Ami bevált, az a villanyok felkapcsolása, körbe-körbe séta a nappaliban, közben mindent mutogatni-beszélni hozzá, elterelni a figyelmét, teljesen felébreszteni. Ez így negyedóra, húsz perc, majd már Laci is átveheti, én szusszanok egyet, majd következik a villanyoltás és a visszaaltatás... Ez a szett tegnap éjjel kétszer futott le, reméljük ma nem lesz riadó. Napközben az iszonyú édes és az elviselhetetlen akarnok váltogatja egymást, követhetetlen módon. :) Kell a türelem... Mondogatom magamban, kicsi, beteg, szenved, kicsibetegszenved, kicsibetegszenved. Reméljük gyorsan meggyógyul! :)

Ha beteg is...

Leó beteg lett, hétfőn éjjel belázasodott. Más tünete nincs, csak kicsit rekedtnek hallom, meg valószínűleg a torka is fájhat, mert nagyon keveset eszik, iszik. Ezen kívül csak a szemei árulkodnak a lázról, mert ugyanolyan jókedvű, csupaderű mindent mutogató kisember, még éjjel kettőkor is, mikor a szülők a legszebb álmából ébresztik egy kis lázmérésre, illetve csillapításra... :) Amit nem nagyon értek, hogy miért nem ébred föl, ha lázas (39 fok fölötti). Amit viszont szeretünk ebben az áldatlan állapotban, hogy ilyenkor kivételesen bújós ez a (még egy jó hétig!) házicsecsemő! :) Azért reméljük hamar meggyógyul, ma már csak délután lett egy kis láza, remélem az éjszaka zavartalan lesz!

Az a kismadár...

Nagypéntek. Ecce homo. Nem is olyan rég, hogy igazi értelmet nyert számomra ez a nap. Azóta sejtem, mit érezhetett Mária, a kereszt aljában ácsorogva. Azóta tudom, milyen látni az újszülöttemet egy inkubátorban, lélegeztetőgépre kapcsolva meghalni. Ecce homo. Noel. Nagypéntek.
Drága Leóm! Engedd meg, hogy itt most Noel bátyád képét tegyem föl, mert a nagypéntek az Övé. Remélem mikor majd ezt olvasod, érteni fogod, hogy a nyulak meg a tojások mellett miért várjuk és örülünk annyira a húsvét vasárnapnak. Mint ahogyan örültünk Noel búcsúztatásán annak a "betévedt" kismadárnak.