Süssünk süssünk valamit...

Leó hihetetlen ügyes a konyhában. Mindig szívesen segít és nagy érdeklődéssel kukkant bele a fazekakba. Ha Ő is kevergetheti, fűszerezheti, bármit megeszik. Így volt ez ma élete első tojáshabjával és tortájával is. Pedig aki ismeri Leót, tudja, világ életében idegenkedett a haboktól, tortát pedig még nem fogyasztott. Ma Ő keverhette a tojáshabot, amit a végén megkóstolt és megállapította, hogy finom, aztán az elkészült sütiből egy egész szeletet megevett... Én meg gondolkodóba estem, vajon a szülinapi tortánál mi a fontosabb, a meglepetés, vagy, hogy boldogan fogyassza el az ünnepelt... Mert ez utóbbi eset nálunk úgy tűnik csak akkor fordulhat elő, ha a kis Ünnepelt készíti... :)

Bátor kisoroszlán

Hú, de büszkék voltunk ma Leóra! :) A bátor kis(nagy)oroszlán ugyanis ma délelőtt meghódította a Hajógyári szigetjátszó legnagyobb csúszdáját is. Aki nem ismerné, sokméter magasból jön meredeken lefelé a zárt cső és én eddig csak Leónál jóval nagyobbakat láttam lecsúszni róla. Leó régóta kacsingat már rá, ma a nagy szél miatt kevesebben voltak a szokásosnál, így Laci fel tudott menni vele a toronyba, ahonnan a csúszda indul. Én az alján álltam (Nagyapával és Nagymamával, akik láthatóan keményen küzdöttek lélekjelenlétük megőrzéséért), majd Leó a tetején fölkiálltott: "Mami, jövöööök!" Az egyik kanyarban még hallottunk egy "Ajjaj"-t, de kisvártatva büszke mosollyal ugrott ki Oroszlánunk a csúszdából... Aztán persze ment még jóóó sokat. :) Itthon pedig így kommentálta a nagy eseményt: "Összeszedtem magamban bátorságot és lecsúsztam!" :)

Hej óvoda óvoda

Kerületünkben minden óvodának van bemutatkozó napja, de legalább biztosítanak lehetőséget az óvónőkkel való személyes találkozásra. Kivéve a lakótelepünkön működő óvodának, ami igaziból 3 óvoda összevonva, ők -gondolom - monopol helyzetükből adódóan, csak a beiratkozás időpontját adták meg, az érdeklődőknek. Ha jelentkezünk, majd ők eldöntik, melyik épületben, csoportban, óvónőnél kezdje Leó óvodai életét. Próbáltam informálódni a játszótéren, a szülők többnyire találgatnak, de amit többen mondanak, hogy csak papíron van beszoktatás, illetve van egy számítógépes "képességfejlesztő programjuk", amit a 4-5 éveseken "futtatnak". Gyakran hallom az udvaron lévő gyerekekkel kiabálni az óvónőket, persze lehet, hogy égetnivaló kölkök járnak oda, de összességében a benyomásaim egyre negatívabbak, az egyetlen pozitívum, hogy gyalog nem több mint 2 perc andalgós babakocsis tempóban a legközelebbi épület.
Így az utóbbi időben egyre inkább körvonalazódott az alternatív lehetőségek feltérképezése, ahol első helyen állt a Waldorf ovi. Tegnap este szülőknek rendezett bemutatkozón voltunk Lacival az Óbudai Waldorf oviban. Örülök, hogy Lehel is hozzájárult, hogy elmehessünk, mert most láttam először "élőben" waldorf ovit. :) A prekoncepcióink ellenére (mindketten idegenkedünk a vallási már-már szektaszerű közösségektől) mindketten úgy érezzük, Leó itt nagyon jól érezné magát. Az óvónők vér profik, értik és szeretik a gyerekeket, a körülmények és a berendezés felnőtt szemmel is lenyűgöző, inspiráló és esztétikus. Szívesen maradtam volna egy kicsit felfedezni, játszani... :) Ami kicsit idegen, mert nem erre szocializálódtunk, hogy családokat vesznek föl és nem gyerekeket, így a szülőknek aktívan részt kell vállalni az óvoda életének háttérmunkásaiként. Mind anyagilag, mind fizikailag, pl bevásárlás, takarítás... De szimpatikusak voltak a szülők is, és akár kedvünk is lenne egy ilyen közösséghez tartozni és azon munkálkodni, hogy a gyerekeink óvodás éveiket ebben a "burokban" tölthessék el. Ami még nagyon más, mint a legtöbb helyen, hogy ez félnapos óvoda, azaz 12.30ig tart a nap, illetve, hogy viszonylag gyakran 5-6 hetente tartanak egy kis szünetet (1hét), mivel azt gondolják, hogy az óvodai lét kemény meló és ennek földolgozásához az otthoni védett, megszokott környezet biztonsága szükséges. Ez a gondolat sem áll távol tőlem, ráadásul szerencsés a helyzet, mert Lehellel úgyis itthon vagyok azaz leszek (nem, még nem született meg... :))) Egy a bökkenő, az alsó korhatár 4 év, vagy legalábbis 4 évhez közeli életkor, Leó pedig nem lesz még háromésfél se nagyon szeptemberben. Ráadásul csak 19 gyereket vesznek föl, mert vegyes csoportok vannak és ennyien mennek isibe... és jóóó sokan voltunk tegnap. Mindenesetre jelentkezünk, elmegyünk Leóval is bemutatkozni és bevetjük legszimpatikusabb verbalitásunkat (Laci) és legbölcsészebb ködösnézésünket (én) és lesz, ami lesz... :) Illetve jelentkezünk a helyi oviba, megnézzük az óvónőt és majd kiderül, megy-e Leó szeptemberben oviba... :)

Még 13 nap, avagy miért legyen inkább mégis áprilisi Lehel?

Most jöttünk haza a dokitól. Olyan jó volt, mert most Laci elvitt, hogy már ne kelljen vezetnem, egészen más volt most így ketten végigülni a CTG-t, amin Lehel majd ki ugrott a pocakomból... :) Állítólag ma az összes pocaklakó ezt műveli, gondolom a front. Keményedések megint voltak, a napszaknak megfelelően. :) Ultrahangot is csinált Siklós, minden rendben, Lehel feje olyan nagyon lenn van, hogy a kis arcát meg sem tudtuk nézni. A mért adatokat pedig hazaérve persze rögtön összehasonlítottam Leó 38 hetes adataival és mosolyoghatnékom támadt. :) Lehel: BPA:93, FL:70, Leó pedig: BPA:92, FL:71. Testvérek. :)))) Erzsike, a tapasztalt szülésznő (mivel a doki nem bocsátkozott becslésekbe az uh számai alapján), megtapogatta a pocakomat és nyilatkozott: szerinte nagyobb mint Leó, most lehet 3300-3400g.
A rossz hír, a dokim csütörtök délutántól hétfő délután-estig nem lesz elérhető. Miután kijöttünk, pityeregtem egy kicsit, Laci meg is lepődött, nem értette, miért olyan fontos ez nekem. Olyan jó volt eddig nyugodt lenni ebből a szempontból, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok, tudtam, hogy nem kell kontrollálnom ott, akkor, abban a lelkiállapotban az orvosi részt, figyelhetek csak befelé, magunkra, mert nem tesznek semmit, amit nem kell feltétlenül. Mostanra kicsit megnyugodtam, mert Erzsike ott lesz, a dokim helyettese pedig remélhetőleg hasonló szemléletű, de amiben legjobban bízom, az persze Lehel és a saját testem. Mégis, most nem tudom, sürgessem-e, vagy késleltessem-e szegény Lehelt, bár talán a legjobb, ha ráhagyom a döntést, ahogyan eddig is. Tegnap este végül megcsináltuk az utolsó relax-beszélgetést, a "szülés főpróbáját" és olyan ügyesen mozgott a kezével és az egész testével, hogy egészen megvigasztalódtam a délutáni mélypont után. :) Most úgy érzem, olyan 75%-os készültségben vagyunk, befordulunk a célegyenesbe, amikor már csak egymásra figyelünk. Szerencsére Anyukám itt van és non-stop foglalkoztatja Leót, így kedvemre merenghetek, pihenhetek, lassulhatok. :)

38. hetes Lehel

Lehellel ma betöltöttük a 38. hetet is. Egy hete még nem hittem, hogy ilyen is lesz. A jóslófájások szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis a rendszeresség megszűnt, és a keményedés is más jellegű lett, kicsit erősebbek és jóval hosszabbak, mint eddig, de csak néhány van belőlük egy nap. Most úgy érzem, Lehel kicsit visszavonulót fújt, de, hogy meddig tart a vihar előtti csend, azt nem tudom megmondani. :) Ma lenne az utolsó relax-beszélgetés, de lehet, hogy elnapolom, mert testileg-lelkileg nagyon rosszul lettem ma délutánra. Leó nem akart se aludni, se enni ma, így egy óra próbálkozás után feladtam a délutáni altatósdit. Viszont mióta felálltam a matracról, kiugorhatott a csípőm, mert a bal lábam bizonyos mozdulatoknál cserbenhagy. Így nem tudok egyedül a WC-ről felállni, vagy előrehajolni... Néhány napja éreztem már hasonlót, de nem ennyire durván. :( Olyan nyomoréknak érzem magam, és ami a legrosszabb, nem tudom, hogy lehet így szülni... Bár Laci azzal biztat, hogy ahhoz nem kell sokat mozogni... Jó vicc. Így, ha most összegezni akarom a hetet, hát erőteljesen visszaléptem szülésügyben az előző héthez képest. Csak reménykedni merek benne, hogy a valaha is szívem alatt hordott legfinomabb Kisfiam bevárja indulásával vesztegelő mamiját...
Egyébként pedig rekordokat döntögetünk mi ketten, mert súlyunk 15 kg-val nőtt az induláshoz képest, a pocakom pedig soha nem látott méretű, azaz 99cm, míg Leóval a 39. héten volt 95. :) A kép a héten készült, talán pénteken... :)

Dunaalmási kiskertész

Leó egész nap képes elbíbelődni egy kertben. Itt a tavasz, most jön el az idő, amikor Lacival felváltva sóhajtozunk, de jó is lenne egy kert. Azt hiszem, idén Leó is csatlakozik a sóhajtozók táborához... :)

Készülődés

Ma voltam dokinál, csinált ultrahangot, ctg-t, illetve megvizsgált. A jóslófájásoknak köszönhetően 2cm-es a méhszáj, az UH szerint Lehel 3kg fölött van már, a ctg rendben, sőt a streptococcus is negatív lett, amin meglepődtem, mert Leónál kapnom kellett anno vénásan antibiotikumot, de úgy tűnik, ez nem egy élethossziglani fertőzés. Szóval csupa jó hír, nem szurkálnak, Lehel érett és igencsak kifelé tekintget. Most jelenleg is nagyjából 10 perces jóslófájásaim vannak és ha nem is ma szülök, de biztos vagyok benne, hogy márciusi lesz Lehelünk. :) Ma már csak olyan sebességgel voltam képes gyalogolni, mint ahogy a szülő nők kimennek a mellékhelyiségbe... :) illetve kezdem érezni a már minden mindegy állapot szelét... :) és persze nagyon izgulok, mikor arra gondolok, micsoda csoda vár ránk... :) A csodavárás jegyében pedig itt egy nagyszerű kollázs, ami a képekkel együtt újra Kinga keze munkáját dicsérik. Köszönet érte! :)

21 nap

Még 21 nap van vissza a hivatalos dátumig, azaz Lehel betöltötte a 37. hetet is! :) Olyan érdekes ez a változás, ami bennem zajlik. Egyre kevésbé hasonlítok magamra saját magam számára is... :) nem okoz(na) problémát teljesen elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, egész nap csak ücsörögni és nyitott vagy épp csukott szemmel (olyan mindegy) nézni valahová nagyon messze, befelé. Ma volt az utolsó nap, hogy egyedül voltam Leóval. Azon nevettem magamban reggel, mikor Leó segített fölállnom, hogy igencsak szánalmas lehetek, ha a nem egészen háromévesemből is empátiát vált ki, ahogyan mozgok... :) Nem is csoda, pocakom és súlyom soha nem látott méreteket öltött, így minden szempontból rekordokat döntünk Lehellel. :) A pocakomat egyre lejjebb látom, már nem annyira lehetetlen ülni, a múlt héten még nagyon vicces érzés volt vezetni, nem tudtam hátradőlni, úgy ültem a kormánynál, mint a cövek... :) Bár Siklós szerint már múlt héten is nagyon lenn volt a feje, kíváncsi vagyok, holnap mit fog mondani, mert érzésem szerint néha már szinte kikukucskál... :)))

Végre! :)

Nálunk jártak ma barátaink, Kinga, Dani, Hanna, Mikolt, Áron és Lelle. Nekem igazi töltődős napom lehetett, mert Laci szenzációs vendéglátó, így nem sok dolgom maradt, mint hogy élvezzem a társaságot, gyönyörködjem a gyerekekben és "pocakotvillantsak" Kingának, aki mesteri képeket készített Lehelpocakról. Végre, vannak gyönyörű képek a Lehel-lakról így a 37. hét vége felé... Nagyon-nagyon köszönöm!!! ...ráadásul, ha kibújik ez a kis fotómodell, újra megismételjük ezt a sorozatot, csak már a mamiburok nélkül. :)
Lehel pedig a célegyenesben és erről nem felejt el jeleket sem küldeni nekem... :) egy hete vannak jóslófájásaim, változó gyakorisággal, vannak napok, amikor egy-két óránként, de csütörtökön délután tízpercesek voltak órákon keresztül. Először jól megijedtem, részint mert kire hagyom Leót, részint mert még picike, de a felkészülésemet némiképp megsürgette Picikénk. :) Másnapra minden kimosva, kivasalva, szülőszobaszett összerakva, én lelkileg beletörődve, relax-beszélgetések megkezdve. :)Ezt a szülésre-születésre való felkészítő relaxalkalmakat már Leónál is nagyon szerettem, de most különösen jól esik szerintem mindhármónknak. Jó együtt lenni hármasban, jó érezni Lehelt, milyen "hálás" és milyen "beszédes", mikor csak rá figyelek és kivárom, hogy mozduljon, jelezzen. Ráadásul egy további hozadéka is ezeknek az alkalmaknak, hogy olyan ügyesnek érzem, és ez is olyan megnyugtató a szülésre készülésben. Nem lesz sok dolgom... :)

Hogy is volt, hogy is lesz... :)

Lehellel betöltöttük a 36. hetet is. A napokban kezdte a testem tudtomra adni, igen, hamarosan szülök. Megijedtem, mert még nem vagyok készen, nincs még kiságy, kimosott-kivasalt babaruhák, kórházi pakk és legkevésbé pedig koncepció a fejemben, felkészülés a lelkemben. Aztán valami mégiscsak elkezdődött bennem és körülöttem. :) Olyan nyugalom van most bennem és egyre inkább nő a szeretetem mindkettőjük iránt. És ahogy egyre jobban hangolódom Lehelre, úgy leszek Leóval is egyre közelebb és nagyobb harmóniában, talán mint utoljára három évvel ezelőtt... :) Azt hiszem, kezdek valamit megsejteni a többgyerekes létből. :)

A 35. héten is túl

Elmaradt a beszámoló a 35. hétről. Tegnap készült is egy pocakfotó, aminek kedvéért még a kabáttól is megszabadultam, mert hát abban nem látszik, legalábbis a metrón senki nem adta át a helyét az Árpád hídtól a Nagyvárad térig... meg vissza. :(
Egyre nagyobb a készülődés és a várakozás bennem. Tegnap készítettem egy szülőszobás-kórházas listát, mint első lépés a pakolás előtt. A kisruhákat még nem mostam ki, bár minden nap bezengem Lacinak... :) Mindenesetre a szekrényben már üresen állnak a polcok, várva Lehel csodaszép ruhatárát. :) Ez a készülődésbeli ambivalencia jól tükrözi a lelkiállapotomat is... :) Lassan, vagy legalábbis lassabban megy a felkészülés mind fizikailag, mind lelkileg, mint Leónál. Nagyon fáradt vagyok napközben, ha Leó alszik, ebédelek, e-mailt nézek, aztán választhatok a Lehellel való beszélgetés, szülésre hangolódás, és az alvás között. Általában ebben a sorrendben történnek a dolgok, már ha Leó fel nem ébred közben.
Lehel édesen mozgolódik odabenn. Mostanában kezdem úgy érezni, bújósabbá vált mint eddig. A napi ritmusa azonban követhetetlen, mondhatni nincs. Minden nap más időszakokban van ébren, néha meg is ijeszt, hogy nem lesz meg a 10 mozgás az adott napra, máskor meg néhány óra alatt "teljesíti" a limitet. Hiába, kis családunk férfi tagjaitól nem áll messze a szélsőségesség. :)
Kedden megyek újra a dokihoz, és utána hetente már. :) Hihetetlen, hogy itt tartunk! A keddi szeánsz "fullos" lesz, lesz CTG, Uh, tenyésztés. Remélem Siklós kitalálja mi lehet velem, mert a gyulladás-mizériám újra felütötte a fejét. Jó lenne szülésre jól lenni.

"Feleségem története"

A napokban valahogy szóba került, én Apának a felesége vagyok. Leó persze rögtön rácsapott a témára. Esti altatáskor odabújt és megölelt a következő mondattal: "Én nagyon szeretem a feleségemet!"
-"Kicsikém, én Api felesége vagyok, neked a Mamid."
-"De nekem is kell egy feleség."
-"Majd ha nagy leszel, mint Api, választasz magadnak egy lányt, akit nagyon fogsz szeretni és Ő lesz majd a feleséged."
-"Például Lehel?"
-"Nem, mert Ő fiú."
-"Akkor például Manyika." Szögezi le, majd odahúzza az ágy végéből Manyi babáját és maga mellé fekteti. :)

Markoló (Apa írása)

Havonta egyszer megjelenünk a Szent István parkban Leóval, amíg Mami a fodrásznál időz. Bár mindig a szökőkutak a fő vizsgálandók, amik "ilyenkor télen ki vannak kapcsolva"; ma viszont felfedeztünk a másik oldalon lévő játszótéren egy markolót. Amilyen egyszerű, ötletes szerkezet, olyan összetett mozgást kíván. Telitalálat ez Leónak.

És persze a lovagiasság is gyakorolható..

Jófiú (Apa írása)

Kettesben lévén - megkértem Leót, hogy várjon meg, amíg megnézem a közeli parkolóautomatán lévő telefonszámot. Azonnal megoldotta a feladatot. :)

Tavaszi nagytakarítás

Megérkezett a tavasz! :) Tegnap a nyitott ablakon berepült egy légy, aki nem tudta, szökőév van... :) Ma reggel pedig Leó nekilátott Ildi nagymamától ellesett legújabb szenvedélyének, az ablakpucolásnak. Szombaton állítólag létráról fogja majd. Hogy miért pont szombaton, azt nem tudom... :) A védőfelszerelés része a napszemüveg, mert persze szenvedély ide vagy oda, a szembesütő napsugarakat nem lehet nélküle elviselni... :)))

Változóban

Messze még a hároméves összegzés és most muszáj vagyok írni egy kicsit Leóról, olyan szembetűnő a változás, ami az elmúlt egy-két hétben zajlott. Két hete kezdődött egy újabb takony-nyál egybefolyatós, falrepesztő sipításos hiszti, a betegségével nagyjából egy időben, de olyan elementáris erővel, hogy nem tulajdoníthatom kizárólag a fájdalomnak, amit egyébként nagyon rosszul visel... Az elmúlt néhány napban azonban nyoma sincs, ma pedig (hozzáteszem majdnem 12 óra éjszakai alvás után) soha nem látott kisangyal formáját hozza. :)
Lassan talán lezárul egy korszak, mert tudja már, hogy amit Ő lát azt nem biztos, hogy én is látom, amit Ő érez, azt én nem feltétlenül érzem, amire Ő emlékszik, arra én nem mindig, amit Ő gondol, azt én nem gondolom, és a legrosszabb, amit Ő akar, gyakran én nem akarom... :) Úgy is mondhatnám "mentalizál" már, annak minden örömével és keserűségével. Gyakran kérdezgeti a hetekkel, hónapokkal ezelőtti közös élménypillanatokat felidézve, "Emlékszel Mami?". Vagy ha nem tudja, melyik naptárképre gondol az Apja, "Menjünk be és nézzük meg, melyikre gondoltál..." vagy ha nem értem, mert nem látom mit csinál és vaktában butaságot kérdezek, udvariasan kijavít: "Azt hitted, hogy...?" :)
Külön Világ Ő és ezt most már Ő is tudja. Ezzel együtt bújósabb is, elképesztő, mennyire igényli a bőrkontaktust, jobban mondva a mamibőrt... :) Ez persze lehet Lehel hatása, vagy épp a "cicifüggetlenedés" folyamata is (tegnap 24 óra telt el úgy, hogy nem kért cicit... Ma pótolt. Viszont éjszaka egy ideje se nekem, se neki nem jut eszébe, ha felébred, elég egy simogatás. Többnyire. :)
A Leóvilág pedig igazi óvodás kisfiúé már. :) Sokat finomodott, figyel a másikra, elsősorban azokra akiket szeret, ha valami fájdalmunk van, jön és simogat, még a legnagyobb játék hevében is, de jobb napjain már a játszótéren is figyel a kisebbekre, ne lépjen rájuk a mászón... Örömmel próbál csatlakozni a többi gyerekhez, a múltkor senki nem csúszdázott a kedvenc csúszdáján, amin teljesen elkeseredett, leszállt róla és így kiáltott: "Hahó, gyerekek, gyertek ide csúszdázni!" :)))