Sí

Leó újra úszik...

Biztos minden ember életében eljön az az idő, amikor a gyereke valami olyat csinál, amit Ő maga nem tud... :) Nekünk 5 év kellett hozzá... :) (na úszni azért tudok, de gyorsúszni nem...) Idén nyáron újra beírattuk az intenzív úszásra, most egy hét telt el, közben új edzőhöz került, mert túl nagy volt a tudáskülönbség a csoportjukban, de legalább így ketten vannak csak egy csoportban... Sára néni pedig nagyon aranyos, vele is szerencsénk volt. :)
Hajrá Leó!

Még két lovas videó szombatról

Gyí paci...

Leó ma először ült lovon és először próbált csettintgetni az ujjaival az oktató kérésére... :) Cuki. :)))

Felvonón

Leó "házikó"! :)

Leó a kék. :) Egyébként pedig aki nem tudja mi az a pizzaszelet, mert még sosem evett, a sípályán "Háztetőt" kell csinálnia a lábával... :)

Leó a lejtőn... :)

Leó tegnap reggel debütált a síiskolában. :) Nagyon cuki volt, amellett pedig koncentrált, lelkesen követte az utasításokat és mondhatom, ügyes is volt. Egyetlen bánata, hogy még nem csúszhatott föntről... :) Majd ma. :)

Jaaj nekem...

...és nem feltétlenül panaszkodni akarok, csak abban az esetben, ha a panaszkodástól nyerhet az ember egy kis energiát... :) Szóval az éjszakák. Már épp írni akartam, hogy ha nem figyelek éberen és fáradtabb vagyok a kelleténél, nem hallom meg Lehel forgolódását, cuppogását, cicikeresgélését, hát Ő bizony átalussza az éjszakát. Történt ez így már kétszer is az elmúlt két hétben, hogy 8-9 körül elaludt, én meg 5-6 körül arra riadtam, hogy "elfelejtettem" táplálni gyermekemet... :) Ha külön szobában aludna, minden bizonnyal már hetek óta olyan "jó", éjszakaátalvós gyerek volna... mert Ő bizony nem sír, csak keresgél és cuppog, hisz jobb híján csak az ujjacskáját találja. Néhány napja azonban vége a jóvilágomnak. Mert ébred, rá nem jellemző módon sírással, másfél-egy-fél óránként egész éjjel. Tegnap éjszaka még Leó is beleerősített 4 db. sírva ébredéssel, így ma zombi voltam. A napunk meg borzasztó, mert a gyerekek is fáradtabbak voltak persze, de délután ennek ellenére, vagy épp ezért nem sikerült összehozni az alvást, legalábbis Leót nem sikerült most úgy elaltatnom, hogy közben Lehelt ringatom, így elmaradt egy-két dolog ma, pl. a játszótér, no meg saját részről a felöltözésig sem jutottam el... Bár a pizsama csak de. 11 és du. 6 között ciki, így most épp nagyon rendben az öltözékem újra... :) Na és az okokról... Először persze azt hittem, elfogyott a kiapadhatatlannak tűnő tejözön, mert a cicizéssel is nehézségek vannak egy-két hete. De szerencsére nem ez az ok, a tünetek olyan ismerősek, Leónál épp így kezdődött a fogzás, így most Lehelnél is erre tippelnék. Csak remélni merem, hogy nem olyan érzékeny gyerek mint Leó és a folytatás nem lesz olyan nagyon hasonló. Mert különben jaj nekem jaj...
DE! Ha lúd, legyen kövér alapon, szegény Lehelem ha úgyis szenved a fogzástól (ami mondjuk napközben nem szegi kedvét és a cukiságmutatói nemhogy visszaestek volna de határozottan erősödtek), ma megtörtem a tehéntej-fehérje böjtöt és ettem SAJTot!!! Mert napok óta estefelé hányingerem van és hiába eszem éhes maradok mindemellett. Három hónapja csinálom a diétát, a szervezetem most kezdett el durvábban jelezni... Nos, nagyon jól esett. Holnaptól árgus szemekkel figyelem Kisklambót, mert a visszaesésnek a doktornő szerint komoly esélye van... De ezt most akkor is muszáj voltam... Holnaptól újra böjt. Remélem nem fog nagyon fájni egyikőnknek sem... :)
...és még valamit a mai napról. :) Lehel mozizik. :) A kis finomlelkü selyemhajú hurkagyurka boldogan és láthatóan nagy érdeklődéssel könyökölget hason a kiságyában a nappalinkban és figyeli Leót, sőt, néha kommentálja is, ahogy körülötte rohangál le-föl és a szokásos hangos módján játszik. Ez persze csak egy idilli kétgyerekes pillanatkép volna, de ami miatt igazi (öröm)hírértéke van a dolognak, az a hason örömmel levés és a nem megijedés a jóval hevesebb vérmérsékletű bátyótól... Juj de jó volt látni. :)))

Megmászta

Leó ma végre fölmászhatott a játszótér közepén álló óriáscsúszdára. Már nagyon régen szerette volna, de mivel én egyre kevésbé férek be, illetve föl, egyedül pedig nem mertem engedni, mivel számos megmentésre szoruló Leókorú gyereket láttam már a tetején megijedve sipítani, így nem engedtem. Most viszont itt volt Nagyapa, mint vésztartalék. :) Még overálban is ügyesen mászott, folyamatosan büszkén kommentálva saját magát ("most megfoghatom például itt és itt"). Hipp-hopp fönn is volt, majd fönn felegyenesedett, szétnézett és hangos oroszlánüvöltést hallatott a boldogságtól és a gyönyörűségtől... Aztán persze csúszott és addig ismételte ezt a kört, amíg el nem indultunk haza... :) Néhány mobilkép a nagy eseményről. :)

Mostanság

Mióta Leó elmúlt két éves, nem írok hónapos összefoglalókat, de még csak fejben sem tartom, hány hónapos is éppen... :) Mostanában viszont csak kapkodjuk a fejünket, annyit változik szinte napról napra, így most a legfontosabbakat gyorsan rögzítem, mert holnapra már megint új arcait mutatja majd...
Talán az egyik leglátványosabb fejlődés a beszéd terén mutatkozik. Mostanra eljutott odáig, hogy szinte bármilyen szót utánam mond, illetve egy hosszabb mondatot is képes megismételni, még ha nem is feltétlenül mondja ki teljes egészében az összes szót, de mindet megemlíti felismerhető formában... :) Mint például a "Cica gyeje ki, nem bánt!" Illetve önmagától is mond mondatokat már, ma mikor megtalált a fiókban egy elemet, mire én mondtam neki, hogy tegye vissza, hogy a kiskonyhájába szükség esetén Api kicserélhesse, Ő ezt mondta: "Te megnyom, vilá..." :) Azaz: Én megnyomom, világít. :)
Kognitív dolgain gyakran lepődöm meg. Tegnap például hosszú hónapok után került elő az Anna és Peti összes. Lapozgatja az egyiket, majd a Petike születése résznél csodálkozva bök rá a vizeskancsóra és ezt mormogja: "Nem pi", ami annyit jelent, nem piros. Nem értettem, már hogy lenne a víz piros drágám, nézd csak, ez kék. (már miért is lenne kék?:) Leó kisvártatva elővette a másik annaéspetit, kikeresi abból is a petike születését és rábök a PIROS vízzel töltött kancsóra. "Ez Pi!". Hogy mi minden ragadja meg egy ilyen gyerek figyelmét???? :))))
Mozgásban is elképesztőt ugrott, szó szerint is, ugyanis folyamatosan és mindenhonnan ugrál, a trambulinon képes gyakorlatilag percekig folyamatosan ugrándozni. Ami új, de újabban a hétköznapjaink szerves részét képezi naponta minimum háromszor, az a FOCI. :) Ő mondja így, nem tudom honnan és mikor hallotta. Ez nagyjából annyit tesz, hogy passzolgatunk egymásnak egy labdával, de elképesztő nagyokat és pontosakat rúg, ha a labdát épp jó helyre gurítom... :) Iszonyú édes, ahogy Gól! kiáltásokkal rúgja a pöttyöst, bár még a gól fogalmával nincs egészen tisztában és ezt Ő is tudja, mert néha elbizonytalanodva megkérdi: "Nem gól?" :))) A futóbiciklin olyan sebességgel halad, hogy lassan tényleg futásnak lehet nevezni (legalábbis nekem van, hogy futnom kell mellette, ha meg akarom óvni az autóktól...:) van már olyan pillanat, mikor mindkét lába a levegőben van. Azért a motorozást sem hanyagolja, sőt, legnagyobb örömömre olyan cipőorrkímélő technikát használ újabban, hogy mindkét lábát magasan a levegőben nyújtja, csak mikor meglöki magát teszi le a talpát. :)
Az Api távollétet úgy tűnik lassan teljesen kiheveri, olyan jó látni, ahogy újra önmaga, kicsattanóan jókedvű... :) Ma még viccelődni is volt kedve, megtréfálta Apit, úgy tett, mintha nehéz volna a műanyag stoki és nem bírná fölemelni, majd kacagva fölkapta. :) Mostanában egyébként olyan sokszor jön bújni, vagy egyszerűen csak "Mammi" kiáltással odaszalad hozzám megölelni és már fut is vissza játszani. Hogy én is megpuszilgassam, ez a rövidke idő áll csak a rendelkezésemre, mert aztán az időkapu bezárul és Őuraságát nem lehet csak úgy bármikor össze-vissza puszilgatni...
Végül pedig szeretem ezt a képet. Olyan Leós. :) Nyíltszívű, jószándékú, naiv kis ember, teli szeretettel és csodálkozással a világra.

Stage diving

Íme, így szilveszteri buliztak Dunaalmáson a gyerekek... :) Közben elgondolkodtunk azon, hova tűnt, a mi óvatos Kisfiúnk... :) Bár az is lehet, hogy óvatosan ugrált, mert másnap, mikor nem voltam ott, hátranézett, konstatálta és nem ugrott...

A parkett oroszlánja

Leóról frisset Papának :)

Esőnap

Felénk ma egész nap esett. Így kénytelen kelletlen szobafogságra ítéltettünk. A csúszdázás helyett így Leó ma videón nézte, hogyan csúszdázott vasárnap. :) Még így is élvezte... (mikor kikapcsoltam az erzeregyedik lejátszás után, szabályos hisztirohamban tört ki... Szegény.:)

Mászhatnék

Leónak az utóbbi napokban mászhatnéka van. :) Mindenre. :)) Kedvence, hogy egymásra teszi a kisszékeit és fölmászik rájuk, belecsücsül és csavarozik, hisz bizonyos csavarokhoz így a legegyszerűbb hozzáférni. De fölmászik az etetőszékére (bár oda még nem tud egyedül, de elindul), vagy a székekre, ma reggel pedig a komódot szemelte ki... (???) Gyanítom, ennek köze van ahhoz, hogy találtunk egy új játszót, ahol a csúszdára kicsit nehéz fölmásznia, de ha nagyon iparkodik, éppen sikerül... :) Örülök, örülök, de remélem továbbra is óvatos marad. :)

Az első (sok) lépés...

Leó a tegnapi napot (ami már amúgyis ünnepnap volt családunkban :) választotta az első soklépés megtételére. Ma rögzítettünk is néhány láb-próbálgatást. :) Íme. :))

Valami készül!

Kapaszkodó nélkül ácsorog már vagy egy hete. Igaz, hogy még csak néhány másodpercig, de már nem is huppan a földre, hanem ügyesen leül. Aztán a napokban elkezdett vezetgetve járni. Kicsit girbe-gurba még a járása, de nagyon akar. :) Tegnap megtette első önálló lépéseit, számszerint kettőt. :))) A járkálás még persze kicsit várat magára, de azt hiszem meg kell hogy vegyük azt a kiscipőt! :) Csak tudnám, hogy milyet...

Ami a lábat illeti..

Újra Biatorbágyra vitt minket a szerencse, a korai fejlesztő központba, mert meg akartuk mutatni Kornélnak Leó lábát. A bal lábát ugyanis még mindig elég kiflin tartja, gondoltam ez az utolsó alkalom a felállás előtt, hogy korrigáljunk, ha még lehet. Amit Kornél nagyobb problémának érzett viszont, hogy még mindig megvan Leónál a kapaszkodási/fogó-reflex, bár már egy hónapja mászik. És tényleg, mind a lábán, mind a kezén (ez utóbbit mi észre sem vettük) behajlítja a nagy/mutató ujját. (A képen remekül látszik, amit a lábával művel... :) Szerencsére nincs nagy baj, de érdemes foglalkozni vele, jobban mondva kordában tartani ezt a reflexet, hogy a fejlődés további menetét ne befolyásolja negatívan. Így hetente egyszer Kornélhoz járunk majd csoportra, a kifliség miatt meg Angélához, szintén csoportra. Ez így rendben is lenne, csak kicsit aggaszt, hogy az egyik fél kilenckor, a másik fél tízkor kezdődik, reggel, csúcsforgalom, minimum egy órát rá kell szánni, Leót felébreszteni, ráadásul az eddig egyetlen fixidőpontos nappali alvása is ilyenkor lenne... :( De bízom benne, hogy menni fog, meg tudom, hogy szükséges.

Hol a labda?

Leó kedvenc játéka a labda, amiből egyre több és több veszi őt körül, hála Lacinak... :) Kezdetben csak ügyesen megmarkolta és forgatta, nézegette őket, aztán elegánsan elengedte, majd elgurította és utánamászott. Aztán már együtt is tudtunk labdázni, hárman körbeültünk a szőnyegen és gurítottuk egymásnak, persze legtöbbször Leónak. :) Mostanában új szokása, hogy fölemeli a labdát magasra és ott engedi el. Nem tudom, miért csinálja, talán, hogy pattanjon, de nagyon cuki... Tegnap, mikor épp abbahagyta a konnektorok szétszedését, gondoltam megkérdezem Tőle: "Leó, hol a labda?" Mire Ő, tágra nyílt bizonytalan tekintettel körbenézett a szobában, majd észrevette a kedvenc labdáját, megcsillant a szeme, boldogan rámnézett és kacagva mászott a labdájához. Egyelőre még csak ez az egy bizonyos labda "A labda", de lényeg, hogy érti, tudja, keresi és persze, hogy nagyonnagyonnagyon cuki! :) Olyan büszkék vagyunk Rá!

Alvás helyett...

Készülök egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést írni Leó alvásáról, illetve nemalvásáról, de ezt nem ma teszem, inkább megyek aludni. :) Most csak annyit, hogy nehéz éjszakáink és nappalaim vannak... Remélem a fogacskák hamarosan előbújnak és hagynak minket végre aludni! A videó, az esti fürdetés előtt készült. Nem tudom, honnan szerzi az energiát, de ma egész este huncutul viháncolt és jókedvűen "rohangált" négykézláb. Ő legalább elemében van. :) Egyéb tekintetben meg folyamatosan kapaszkodik fölfelé és az egyik lábával már szemmel láthatólag az álláshoz készülődik! :)