Leó és a példás magaviselet :)

Igen, még ez is megtörténhet, hogy Leófiú, mint osztályelső (a fiúk között) rajzolhat elsőnek a táblára. Egészen pontosan nem tudom, mik voltak a szempontok, de szépen rendberakta a padját és példásan viselkedett, ezért rá esett Yvonne választása, én meg rém büszke vagyok Rá. és persze a rajza bánya ihletettségű, amit előző héten néztek meg Tatabányán. Azóta minden nap szaporodnak a rajzok, év végére megtelik az összes rész gyönyörűbbnél gyönyörűbb rajzokkal. Majd arról is teszek fel képet, mert olyan döbbenetesen jól rajzolnak ezek a gyerekek! Leó pedig minden nap igazít még valamit a sajátján. :)

Leó rajzol

Hazajött az első kétnapos (ottalvós) osztálykirándulásból. Nagy izgalommal és lelkesedéssel ment, jól érezte magát, bár az idő nem kedvezett nekik, hat fok volt és szakadt az eső, de így is élménydús volt, bár a vályogtégla készítés így elmaradt, mert azt csupasz lábbal kell taposni... De a Bácsi, aki foglalkozott velük a tanyán, ahova mentek, még így is sok varázslatot tudott mutatni nekik. :) Többek közt volt egy malom is, ami úgy tűnik bevésődött Leónak, mert itthon leült és lerajzolta. Mindig megdöbbenek, milyen jó a vizuális memóriája, hogyan tud annyi apróságot megjegyezni és visszaadni... Persze azért rajzolta, hogy itthon megépítse, három méter magas a villámhárító nélkül... remélem rá tudom beszélni egy kicsinyített másra... :)))

Elsők...

Sok-sok első történést szeretnék megörökíteni gyerekeink életéből, van rá most öt darab percem, így lehet, hogy visszatérek még. :)
Lorin Kúszik. Kicsit féloldalasan kezdte, mivel kicsi aszimmetria eddig is volt nála, ami minden új mozgásforma tanulásánál megjelenik majd, de mostanra egyre ügyesebb, egyre nagyobb távolságokra merészkedik. Néha pedig már négykézlábra emelkedik, föltolja a pocakját. ...és ami legalább ilyen öröm nekem, hogy úgy tűnik, kisebb mennyiségekben már bírja a tejfehérjét, azaz, hogy én ehetek végre sajtokat... Nem tudom elmondani, mekkora boldogság ez. :)
Lehel Egyik nap fut felém és kiabálja, "Mama, tudok puszit adni!" és tényleg. és ad... cuppanósat. Három évet vártam rá. Ez is leírhatatlan, mennyire nagyon finom... :) Édes kicsi szívem, azért nem adott eddig, mert nem tudott. (Ő az esti vízivásos körnél így rakta össze magának: Mostmár sok vizet fogok inni (mert eddig alig ivott, hiába kérleltem), hogy sok puszit tudjak adni Neked, eddig azért nem tudtam, mert nem ittam eleget." Biztos vagyok benne egyébként, hogy összefüggés van a kései beszédbeindulás, a beszéd technikájában mutatkozó nehézségek és a pusziadás között... csak hát nem vagyok szakértő. A lényeg, hogy ha lassan is de mindent behoz ez a Kismókus. Tegnapelőtt először érkezett a kaki is a WC-be. Néhány napja pedig életében először volt bátorsága megkóstolni a pizzat. :) (Fiaink rendkívül szokatlan módon ugyanis nem hajlandóak semmilyen feltét fogyasztására, legyen is szó pizzaról vagy tésztáról, vagy kenyérről. Csak üresen eszik.) Leónál rezgett a léc, de végül Ő hű maradt önmagához. Én nem adtam neki már több szélét, hátha mégis beadja a derekát, erre látom, Lehel tartja a kezében a saját pizzaszeletét és óvatosan néz rám. Majd megkérdezi, Ő odaadhatja-e... Hát persze, a sajátoddal azt csinálsz, amit akarsz... Erre Ő, az össze pizzaszeletének szélét (gondos körberágás után, nehogy paradicsomos maradjon) odaadta Leónak. Nem tudok betelni a nagy szívével. :)
Leó Életében először ugrott be a mélyvízbe minden kapaszkodó és segédeszköz nélkül. Röviddel utána pedig először úszott benne háton. (Minderről egy videót is mellékelek majd ide természetesen, sőt egy Lorinkúszósat is, ha lesz majd róla videó...) :)
S ha már elsők, a három gyerek mostanában együtt játszik. :) Emlékszem, Lehel is kilenc hónapos volt, mikor Leó elkezdett vele játszani. Történik ilyentájt valami a picikkel, amitől kisgyerekesebbek lesznek... :)

A képen Lehel magyarázza Lorinnak (mostanában szokás szerint), hogy baba, mit nem szabad... :)

Leó a (lego)paradicsomban

Péntek délután (alvás helyett) nagyfiús programon volt Leó, Laci és jó néhány legokocka társaságában. :) Mondanom sem kell, élményekkel gazdagon tért haza 4 óra múlva... Ez a papírforma volt, na de az, hogy örömmel benevez egy játékba és büszkén hagyja magát fényképezni az építményével, hát ezt nem gondoltam volna... Nagyosodik.

Nagyfiú...

Drága mosolygós szemű Csillagom! Az imént még rémülten és tanácstalanul pislogtam csak a síró-rívó picibabámra, mert Laci egyedül hagyott egy újszülöttel a lakásban, aki lám sír, vigasztalhatatlanul... :) Meg együtt hasaltunk naphosszat a szőnyegen és csak ráztam és ráztam azokat a csörgőket és énekeltem meg mondókáztam, meg kukucskáltam, meg puszilgattam, meg csodáltam, meg csordultig boldog voltam... Az is, mintha tegnap lett volna, amikor megláttam azt a gyönyörű fehér kis élecskét a szájában, másnap pedig a másodikat... Péntek délután pedig a tenyerembe nyomta Leó első kihullott kis fogacskáját és büszkén szaladt a fogtartó dobozkáért (amit még nyáron találtam neki, mert már akkor is kicsit csálén álltak az alsó egyesek... :)
Most napok óta Ő van újra a szívem közepén. :) Testileg olyan sok változáson ment keresztül a közelmúltban. Vékony lett nagyon, a lábain látszanak az izmok, de épp csak annyira, hogy ne legyen kétdimenziós. Az arca is megkeskenyedett, most, hogy foghiánya van (még mindig nem szoktam meg, ha hirtelen meglátom, ahogy beszél, mindig megdobban a szívem...:), kicsit úgy néz ki, mint egy öregember... :) Tud még sipítani és hisztizni természetesen, meg veszekedni Lehellel, de többnyire bölcs nagy és vigyáz és óvja a kicsiket és tud már figyelni is a másikra, ha akar és aranyból van a szíve és érzékeny és tele van érzelemmel. Boldog vagyok, hogy a mamája lehetek.
Képet hamarosan... de most tényleg... :)

Leó úszik

3 hét után itt tartanak a gyerekek. :) Mikor először láttam a kezeivel tempózni és önállóan haladni a vízen, könnybe lábadt a szemem. :) Nagyfiú. Deszeretem. :)

Úszik... :)

Beírattuk Leót egy intenzív úszótanfolyamra, szeretnénk, ha ősztől már heti rendszerességgel vihetnénk valahová úszni. Most négy hétig pedig minden hétköznap hattól hétig pancsol. Két hét vízhez szoktatás, majd két hét kezdő csopi. Féltem tőle, mi lesz, fog-e tetszeni neki, mert néha olyan nyávogást csap, mint egy kiscica, a hajmosás pedig a mai napig finoman szólva is nehézkes... De láss csodát, élvezi, sőt... :) Lelkesen bukik a víz alá (50 percből legalább 40-et víz alatt vannak) és nyitott szemmel (!) buzgón keresi a medence aljára rejtett színes köveket, ha épp az a feladat. Utána pedig rém büszkén meséli, hogy milyen feladatok voltak és irtó nagyfiús lesz... :) Remélem a lelkesedése kitart...

Nagyfiú...

Kevés 5 éves hord még éjszakára pelenkát, Leó bizony hordott. Vártam, hogy egyszercsak reggelente száraz lesz majd... Nem lett... Így Laci javaslatára, úgy mint két éve a délutáni alvás esetében, egyszerűen csak nem adtunk rá többet pelenkát, mikor hajlandóságot mutatott rá. Ennek most két hete... Azóta szárazon ébred. :) Újra tanultam valamit.

Csodás nap

2014. április 25. mint "csodanap" vonul be családunk történetébe, ugyanis két gyermekünk két mifelénk csodaszámba menő dolgot vitt véghez.
Lehel ugyanis életében először átaludta a péntekre virradó éjszakát (11-kor ugyan felébredt, de utána csak reggel 7-kor), Leó pedig az óvodában (!) megette a paradicsomlevest (!).
Apró dolgoknak tűnnek ezek, ám nekünk, nekik óriásiak. :)

Első...

Leó ma 7 óra 1 perckor átöltözve, fülig érő szájjal, büszkeségtől dagadó mellel várta az ovis doboza előtt Óvónénijét... :)
Tegnap ugyanis kitalálta, hogy első szeretne reggel lenni. Megkérdezte Marianna nénit, hányra jár dolgozni.
...és ma megcsinálta. :) Laci bejött érte fél hétkor, kilopóztak a szobából, úgy, hogy engem ne ébresszenek föl (természetesen fönn voltam, csak úgy tettem, mintha nem, mert ez is a kívánság része volt, hogy még Maminál is hamarabb fölébredni... :), csak egy nagyon-nagyon finom simogatást éreztem a hátamon és olyan nehéz volt megállni, hogy meg ne puszilgassam ezt a Nagyembert... :) Ahogy bentről hallgatóztam, volt egy kis elgyengülés a projektben az öltözés felénél, de persze győzött az akarat és hétkor már büszkén lépdelt a Koránkelő az óvodában... :)
Ez azért is olyan nagyszám, mert a fél nyolcas kelés is igen korainak számít mifelénk, és persze örökös nyávogás van az ovi miatt...
Leó drágám, tényleg nagyon büszke lehetsz magadra! :)))

Kukoricázik...

Eggyel hosszabb a lista... :)

A kék tömés

Leó bal felső elülső rágóján jó ideje már, hogy észrevettem egy lukat. Halogattuk-halogattuk, majd mára kértünk egy időpontot kedves fogorvosismerősünkhöz.
Lacival mindketten némi görccsel a gyomrunkban vittük Leót a fogorvosi székbe, de ami történt, az minden pozitív várakozásunkat felülmúlta. :) Leónak egyetlen kikötése volt az elején, hogy az ölemben ülhessen. Így tehát beszálltam a székbe, Leó az ölembe ült, Erika megnézte a fogát, elmondta és megmutatta, hogy mivel és mit kellene csinálnia, majd Leó azt mondta "Rendben" és kinyitotta a száját. Mostanra pedig egy gyönyörű kék tömés tulajdonosa. Mi pedig egy kéktömésű nagyfiú büszke szülei... :)))

Balatoni nyár

Bár az idővel nem volt szerencsénk, csak egy kicsit zavart az, hogy a pulcsi és a sapka szinte állandó kellékei voltak a napjainknak... :)
mert a Balatonnál (is) együtt lenni jó! :)))
Sok-sok ELSŐ élményt éltünk meg így négyesben újra.

Először "túrázott" a család, Leó kedvéért elmentünk Badacsonyba hajóval, majd föl a hegyre, ami ugye egy igazi vulkán volt hajdan, begyűjtöttünk egy kőzetet is, mi felnőttek pedig jót sportoltunk... :) Bár csak Lehelt kellett manducaban cipelnem fölfelé (majd lefelé), Leó már a lábán jött a megüresedett babakocsiban foglalt helyet, Őt Laci tolta fölfelé hátán hátizsákkal... :)

Leó először vetemedett arra, hogy a szájához emeljen egy FAGYIS tölcsért és nem átallotta kisebb húzódozást követően meg is kóstolni... Innentől kezdve pedig felpörögtek az események... :) Kedvencétel repertoárja tovább gyarapodott a Fiatalembernek.. :)

Lehel fiúnk mozgáskoordinációjának és idegrendszerének fejlettsége épp akkor érte el azt a bizonyos szintet, ami a "simogatás" összetett mozgásához szükséges, mikor a Balaton partján összefutottunk egy pici fehér kutyával... Így Lehel odament és megsimogatta. :))) Előtte még soha senkit... De azóta már én is kaptam ebből a nagyon finom simogatásból... és hogy tényleg egy minőségi ugrásról van szó, az is bizonyítja, hogy mióta Lehel megtanult tapsolni, altatás alkalmával, mikor cicizik, veri a mellkasomat. Aznap este előbb simogatott, majd ahogyan a kérgi irányítás kikapcsolt, már csak ütögetett, majd mikor elaludt, elernyedtek a kis kezek... :) Még hogy egy GYESes Nyanya nem él tudományos életet... hmmm... :)

Lehelnél maradva, kis csupasz lábacskáival először gázolt a Balatonba (vérmérsékletéből adódóan csak majdnem bokáig, bár valószínűleg ennek köszönhető, hogy Ő most nem köhög annyira, mint Leó... :)

Leó pedig először pecázott igazi pecával igazi (élő) vízben... és bár nem fogott semmit, de mint megtudtuk, zsemle helyett legközelebb csontikukacokkal kell próbálkoznunk. Bár azt gondolom, ez még egyelőre nem az Ő műfaja (szerencsére, mert nem szívesen segédkeznék a kukacok felszúrásában...), maradunk inkább a műanyag pecánál és halnál. :)

A Kornél-féle szigorú tiltás ellenére, úgy ítéltem meg, hogy aki képes a hinta-palintát anyja által megkezdett hangmagasságban tökéletes intonációval és ritmussal 14 hónaposan elénekelni, annak nagyot nem árthat, ha pár percre hintába ültetem... :) Így Lehel először hintázott nagy boldogan. :)
Mi pedig sokadjára csodálkoztunk rá, hogy Leó milyen nagyfiú, Lehel mennyire társa már mindenben, hogy mennyire szépek Ők nekünk és hogy milyen jó, hogy vannak egymásnak... :)

Kirándulás

Leó ma nélkülünk kirándult, nem is akárhol, a repülőtéren jártak az ovival. Ráadásul oda jutottak be, ahová civileket nem engednek be, így mi szülők is izgalommal vártuk az estét, hogy a fényképek közt mazsolázhassunk... :) Szuper nap volt a mai, Leó nagyon élvezte az első hátizsákos-szendvicses kirándulását... :)

Ovis anyák napja... :)

Kaptam egy leókéz-virágú, leóláb-levelű gyönyörű tulipánt, ölelést és puszit, verset a nyílt színen nem, itthon viszont néhány napja mondókázik! Igen, Leó! MONDÓKÁZIK! Elképesztő. Kedvence, a "Megy a hajó a Dunán..." Tervezem, hogy titokban fölveszem, és orvul közzéteszem.... :)))

Ovis szülinap :)

Gyí paci...

Leó ma először ült lovon és először próbált csettintgetni az ujjaival az oktató kérésére... :) Cuki. :)))

Tojásfestés

Megörökítendő Leó első festett húsvéti tojásait..

Leó a lejtőn... :)

Leó tegnap reggel debütált a síiskolában. :) Nagyon cuki volt, amellett pedig koncentrált, lelkesen követte az utasításokat és mondhatom, ügyes is volt. Egyetlen bánata, hogy még nem csúszhatott föntről... :) Majd ma. :)

Kis Piktor

Napok óta mondogatja, szeretne festeni. Itthon ezidáig nem nagyon csináltunk semmi kézművességet. Én magam nem vagyok ügyes, bár van, aki a családban ügyes kezű, de Leó ezidáig nem mutatott túl nagy lelkesedést a gyurmázás, a festés, a rajzolás, a nyomdázás iránt. Néha elkapta a hév és alkotott valamit a semmiből, ezen mindig meglepődtünk, de aztán újra hónapokig semmi. Most viszont kitartóan kérlelt, így tegnap elmentünk együtt és beszereztük a kellékeket (mert még vízfestékünk sem volt itthon, senki ne kövezzen meg...:)
Délután alvás után még uzsonnázni sem akart, csak hogy minél hamarabb festhessen. Fél öt körül kezdte és negyed hétkor állt föl az asztaltól (leszámítva, mikor kimostuk az ecseteket és kicseréltük a vizet). A köztes időben pedig elmélyülten koncentrálva alkotott. Szeretem nézni, ahogy ilyenkor belemerül és odaadóan dolgozik. Precíz, pontos, de mégsem lassú, ahol lehet lendületes, ahol kell óvatos, így a széleknél alig csúszott ki, középtájon meg látszanak a lendületes vonások... Szinte végigpróbálta az összes színt, de legjobban a piros fogyott... :)))
Hajnalban fölébredt, átszaladtam hozzá, egy "nagyon álmos vagyok még mami, alhatunk még?" után visszahajtotta a fejét a párnára, megfogta a kezem. Egy perc is eltelhetett, már azt hittem alszik, mikor kipattantak a szemei és friss hangon mondta a semmiből: "Nagyon szeretek festeni!" majd lecsukta a szemét és aludt tovább... :)
A képek ma készültek, ebéd előtt még volt fél óra, hogy újdonsült szenvedélyének hódoljon a művész úr.