Lehellel túl a 33. héten

Mostanra igazi kis ficánka lett belőle, sőt, tegnap annyit mocorgott, hogy már kezdtem azt hinni, megfordult... Ma megnyugtatott a doki, a fejecskéje van lenn. :) Nagynak és erősnek érzem, igazi kisfiú, akit nem hat meg, ha simogatom, viszont azonnal mozgásba lendül, ha Leó visongat... :) Jövő héttől már számolnom kell a magzatmozgásokat, bár ha így marad minden, akkor elég lesz lefekvésnél számolnom néhány percig és meg is lesz a 10. :) Elképesztő ugyanis, mit művel, mikor lefekszem aludni végre... és ez gondolom így marad még egy ideig. :) Olyan kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz picibabának. Laci szerint jólalvó-jólevő főnyeremény... :) Én nem vagyok ilyen optimista, talán jobb is, ha nem erre készülök gondolatban. :) Ami a múlt hét óta változott a pocakom méretén kívül, az a gyerekszobaprojekt. Eddig úgy volt, hogy hálószoba csere lesz, én alszom a földön Leó mellett, aki az új emeleteságy alsó szintjén pocol, Lehelt pedig igény szerint magam mellé veszem a kiságyból. Ezzel a gondolattal két fő baj volt, az egyik, hogy nem akarjuk, hogy egy újszülött picike a földön aludjon, a másik, hogy én magam inkább az újszülöttem mellett tölteném az éjszakát mintsem a háromévesemmel. Így a mostani felállás szerint Leó marad a szobájában, megkapja az emeletes ágyat, de elveszíti kedvenc hálótársát, azaz engem, mert én csatlakozom a felnőtt részleghez, Lehel pedig kiságyával csatlakozik majd a mi nagyágyunkhoz. Majdnem hét hetünk van még, hogy Leó beletörődjön a sorsába. Ha nem megy, érvényesül a "mindenki minél többet aludjon" fő vezérelvem, és engedem, hogy úgy legyen, ahogy a legjobb mindenkinek. Végülis rengeteg matracunk van. :)