Leó a hős

Úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a hétvégi keresztelő háttértörténéseit és persze Leó hősiességét! :) Nos, sajnos nem sikerült eredeti elképzelésünket megvalósítani, miszerint itt Budapesten egy sokbarátos, nagycsaládos nagyszabású keresztelő-ünneplés megvalósítása. Helyette Pécs városában szűk családi körben, de kedvenc lelkészünk által "keresztelődött" Leó fiú. Péntek délután utaztunk, az út két és fél óra, Leó kivételes nyugalommal és derűvel viselte, bár egész álló nap nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Ennek ellenére, még a hosszúranyúlt este is remek hangulatban volt, képünk 9 óra után készült, de Ő még javában rollerezett, azaz rollereztette magát... :) Szombaton példásan viselkedett az étteremben, csak az etetőszéket szedte szét, vasárnap a visszaúton pedig szintén kisangyal volt. Élvezte az új környezetet, főleg Bendegúz társaságát, a nagyszülők kényeztetését. De azt is jó volt látni, hogy mennyire örült, mikor tegnap hazaértünk. :) Percekig keringett mosolyogva a lakásban, egyik kezében a régnemlátott pandával, másikban az oroszlánnal... :)

Ujvári Leó

"...annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben." Lassan két éve, hogy a szülinapomon tudomást szerezhettünk Leó jöveteléről. Aznap pedig ellátogattunk a Deák térre istentiszteletre, ahol ez az ige volt az igehirdetés témája. Szombaton pedig ugyanezt az igét hallhattuk Leó keresztelőjén.
Drága Leó! A név, amit választottunk számodra, már eddig is sok helyen szerepelt, bízunk benne, hogy ezután is bekerül majd ide-oda... :) De ami egészen biztos, hogy számon vagy tartva az Úristen mennyei névsorában is. Még olyan pici vagy, de máris olyan emberi volt, ahogy teli torokból tiltakoztál a keresztvíz ellen. Még jó, hogy ez az ajándék egy olyan áldás, ami akkor is a fejünkre száll, ha nem teszünk érte vagy épp teszünk ellene. Hasonló ahhoz a szeretethez, ahogyan Apa és én szeretünk Téged.

Hol van Leó? :)

Brümm-brümm autó

Olyan otthonosan mozog a volánnál, pedig életében először próbálja... :) Azt hiszem Leónak nem kell majd hónapokig autósiskolába járnia, hogy "érezze" az autót, már most is érzi. :) Vajon honnan, mikor, hogy tanulta???? :))))

Leó étteremben

Elérkezett a nap, hogy meglátogassunk családilag egy Laci által sokat dícsért vendéglátóipari-egységet. :) Kicsit aggódtam, Leó hogyan fogja bírni az éttermezést, de szabadban voltunk és két szülő párhuzamosan szórakoztatta (amihez később a pincérek is csatlakoztak, míg a szakácsok bentről kuncogtak a műsoron:), így mindenki jól érezte magát. Én meg jó másfél év után újra jártam étteremben. :) Nem hiányzott, de jó volt! Köszönöm Laci, köszönöm Leó! :)))

A 15. hónap

A legnagyobb változás, hogy mostanra Leó saját lábon jön-megy! :) Míg nem tette, olyan hihetetlen volt, hogy egyszer majd kétlábon közlekedik a lakás egyik pontjából a másikba, most meg olyan természetes már, de azért még mindig megmosolyogjuk, ahogyan totyog... Főleg így egyszál pelusban, amiben a nagy melegre való tekintettel van. Lábacskáját még mindig befelé tartja, a balt különösen, az ujjaival még mindig kapaszkodik, bár nyilván sokat javult a helyzet, de azért kíváncsi vagyok, mit fognak mondani az augusztusi kontrollon Budakalászon.
Rengeteget okosodott, ez egyrészt azon látszik, ahogyan kommunikál, mindent megért és mindent el tud mutogatni, amit szeretne... :) (néha ettől olyan érzésem van, mintha beszélne...:) Másrészt pedig azon, ahogy és amivel játszik. Még mindig nagy kedvenc az utánozás: főz, csavaroz, törölget, porszívózik, vasal, fur, vág, öntöz, kanalaz, telefonál. Vicces helyzeteket szül, ahogyan tökéletesen leutánoz egy adott mozdulatot, mégha nem is érti pontosan, hogy mit és miért csinál... Ami pedig új kedvenc, az a KÖNYVEK! Egyszercsak mosolyogva megjelenik egy könyvvel, beleül az ölembe és kéri, hogy meséljem el. A neki tetsző részekhez visszalapoz és lemozogja a történést... :) Ügyesen dobálja már a formákat is a megfelelő helyre, sőt elkezdett tornyot is építeni. Szereti a plüssállatait, megöleli, megsimogatja őket, néha hintáztatja, autón fuvarozza őket... :)
Szavai: Brümm-brümm, vau-vau, hápháp, BUMM (ezt használja minden leesésre, beütésre, becsukásra), Bumbu és persze, hogy Mamm-Mamm-Mamm (ez volnék én...:)
Idegen felnőttekkel nem bizalmaskodik újabban, nem mosolyog fűre-fára, csak aki tetszik neki, ellenben babákra és gyerekekre mindig, minden körülmények között... :)
Ami a régi: a hatalmas akarat, robosztus termet, huncutul fénylő szemek, nyugodt, boldog baba, kivéve ha jön a foga (jelenleg 2 örlő egyszerre ajjajjjaj...). Nagyon szeretjük, nagyon szeret... :)

(Nagy)Mama-napok :)

Újabban kicsit el vagyok anyátlanodva, így a héten három napra meglátogatott minket Anyukám. :) Olyan nagyon jó volt! Mert hála a nagy melegnek, le tudtam beszélni róla, hogy egész nap tüsténkedjen (bár sikerült így is kivasalnia, meg virágot átültetnie meg ebédetfőznie meg...:) de így most volt bőven alkalma ücsörögni Leóval a kanapén, aminek én is örültem, Leóról nem is beszélve. Köszönöm Mama!!!!! :)

'Chill out'

"Hol van már a Mojitóm?!" :)

Bumbu!

Bumbu... :) Még soha nem hallottam ennyire kedves nevet. :) Leó így hívja a pandáját. Ha megkérdezem, szereti-e, odaszorítja az arcához és hozzábújik. :) Ha leesik, megsimogatja a fejét. (Azért ledobja néha és kiált: Bumm! :)) Persze a mama is elhangzik néha, de az ritkábban, inkább csak akkor, ha baj van, félig sírva Mamma-mammama! Ohhh jaj... :))) (Ha sikerül lekapnom egyszer pandával, azonnal töltöm is föl a képet... :)

Hajóval a játszóra :)

Írtam már, milyen remek helyen lakunk? :) A nagy melegben minden nap a Dunához megyünk sétálni, ott egy picit hűvösebb van, meg aztán tele a part érdekességekkel, mint kicsi és nagy hajók, kacsák, kutyák, repülők, vonat, és persze remek játszótér is homokkal! (Bár mostanában Leó ahogy leérünk, azonnal leül a porba és bőszen lapátolja a kavicsokat...) De tegnap Apa és Fia épp elkapott egy menetrendszerinti hajójáratot és egy megállónyit utaztak is vele (kb. 700m-nyit), épp a játszótérig. :) Leó első párperces hajóútján még nem a hullámzó vizet, vagy a madarakat csodálta, hanem a hajókabin ajtajában fölfedezett ELZETT-kulcstól nem volt hajlandó elszakadni... :)

Leó a játszón

Olyan büszke és boldog vagyok magamban, amikor nézem Leót, ahogyan a játszótéren a többi gyerek mellett fölfedezi ezt a számára új világot. Olyan jó azt látni, hogy teljes belső biztonsággal, őszinte (naív) örömmel közelít a többi gyerekhez, bátran kipróbál minden játékot, elkéri a másik lapátját, vagy ha tőle kérik, Ő adja... Vicces, mikor a nagyobbacska gyerekek Őt is hasonló korúnak nézik és szóbaelegyednek vele, azaz csak elegyednének mert Leó még nem válaszol... :) Meg az is vicces, hogy szintén a méretei miatt, kicsit tartanak Tőle. A minap egy kicsi házikóban barátkozott egy kislánnyal, akihez be is ment, mire a bent lévő 2 évesnek tűnő kisfiú azonnal felpattant a benti egyetlen székről (átadva ülőhelyét Leónak) és a falhoz simulva oldalgott kifelé, mivel egyszerre csak két ember fért be a házikóba... :) Hosszasan győzködtem a kisfiút, hogy üljön vissza nyugodtan, Leó úgyis a kislányért jött, nem leülni... :))) és mindig kinézi a legszebb kislányt... :)

Pápá göndör fürtöcskék!

Reggel történt, hogy Laci újra bekapcsolta a hajnyírót, hogy szokja Leó a hangját, hogy egyszer majd le tudjuk vágni vele a haját. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondtam, tartsa oda a saját fejéhez, és tegyen úgy, mint akinek most aztán hejdenagyonjó! Így tett, mire Leó kíváncsian és mosolyogva kémlelt, majd engedte, hogy brümmögjünk vele a feje körül és hát az eredmény a képen látható... :) Kopasz. A gyönyörű, szívemnek oly kedves szőke göndör tincsek lehullottak. Meg kell hogy állapítsam, ha eddig nem látszott volna, nagyon-nagyon fiús ez a fiú! :) Meg azt is, hogy a haja ezeddig finomította a vonásait, így viszont most nagyon-nagyon csibész, nincs kegyelem! :)

Csattogóslepke

Itt az idő! Leó beteljesíti Apja egy régi vízióját, amit olyan szívesen hangoztatott baráti körben anno... :) "Mikor majd csattogóslepkével rohangál..." Na, ha még nem is rohangál, de a csattogás az már így is megvan... :)

Találkozás, a régi szerelemmel... :)

Végre, végre viszontláthattuk Virágot és Szüleit egy röpke délutánra. A két "kiskorú" szemlesütve, mamik lába mögül kukucskálva üdvözölték egymást, majd oldódott a hangulat, mindketten megmutatták miminden újat tanultak, mióta utoljára látták egymást, a parti sétán pedig már teljes volt az összhang, közös egyetértésben dobálták a botokat a vízbe és ették egymás kölesgolyóit, meg itták volna egymás "iszijét" is, ha hagytuk volna... :) Olyan édesek együtt! :)))

Két lépcsőfok, egy bukfenc, avagy de jó, hogy nem láttam! :)

Leót mai sétájára Laci kísérte el, én addig takarítottam szorgosan. :) Ennek köszönhetem, hogy nem láttam az alábbi jelenetet: Míg Laci a tárolóba teszi a babakocsit, Leó nekiiramodik a lépcsőnek, egyik láb föl, másikkal mellélép, aztán a második lépcsőfokra ugyanígy, mikoris meggondolja magát, mégiscsak bevárja Apát. De hogy megpihenjen egy kicsit, lecsücsül, azaz csak csücsülne, mert a lépcső sajnos nem elég széles, így hátraesik és bukfencelve gurul lefelé, majd a lépcső aljában elterül... Lacinak a következő gondolatai támadtak: (1) Leesett a gyerek! (2) Nincs baj, mert a lépcső puha gumis és lábtörlőre pottyant (3) De jó, hogy Judit nem látja! :))) Egyébként pedig igazi kisfiús külsővel büszkélkedhet Leó, jobb arcán egy nagy barna folt (ez még a múltheti arcraesés eredménye), mindkét lábán horzsolás, és csupa-csupa szúnyogcsípés... :) De így mosolyog hozzá... :)

Pécs

Hétvége Pécsen. Barátok, találkozások, grillezés, fagyizás, séta, beszélgetés nekünk, hinta, kismotor, szökőkút, Bendegúz, trambulin, homokozás Leónak. Visszamegyünk! :)

Mindmegette... :)

...vagy legalábbis nagykanállal sokkal izgalmasabb a zöldborsófőzelék. :) Bár állítólag a gusztusos terítés hozza meg a kicsik étvágyát, Leó legszívesebben a konyhában eszik a fakanálról, vagy ha azt nem lehet, hát legalább a lábosból... :) Az esztétikát így nálunk kiszorítja az izgalom... :)