this moment

Nagypéntekünk...

Ma értelmet nyert a húsvétról "kinn felejtett" barkakoszorú. Ma először emlékeztünk Noelre családilag. Ma hatan lettünk.

Kicsik és Nagyok...

Családi ünneplést csaptunk a hétvégén, tekintettel a dupla szülinapra, tekintet nélkül a betegségre. :) Szerencsére Leó már épp volt annyira jó állapotban, hogy jól érezze magát, így jól sikerült az összejövetel. Készült néhány kép a gyönyörűséges Ujvári Lányokról (Köszönjük Trixi!) és az egyikről nekem rögtön egy régi kép jutott eszembe két Ujvári fiúról... :)

(A képeken Blanka és Lorin, illetve a "nagy" Kolos és a kis Leó található. Érdekesség képen Leó itt közel annyi idős, mint most Lorin... és még annyit, hogy az első kép az első kép, ahol látom magam a lányomban... :) A szeme...)

Leó 6 éves

Szülinapjának hajnalán kínzó torokfájásra ébredt, aztán reggelre a láz is megérkezett, így kútba esett a programozás, de majd bepótoljuk. Kicsit szomorkás, gyengélkedéssel, alvásokkal megszakított köszöntés és ünneplés volt az idei, de ettől még Leó 6 éves lett... :) Isten éltessen Drága Leó!
Összegzés hamarosan.... :)

Lehel 3 éves

Olyan sok aggodalommal figyeltük Őt az elmúlt időszakban. Az elmaradt beszédfejlődése, a füle, a bambasága, az emésztése állandó fejtörést okozott. Tavaly év végén találtunk rá a "cicás doktor bácsira" (mert egy pici cica volt a "rendelőjében" és Lehelnek így azonosítjuk azóta:), akit Lehel fülével kerestünk meg elsősorban, hogy ha lehetséges kitérjünk a mandulaműtét-fülfelszúrás buzgón alkalmazott orvosi protokollja elől. (Utóbb kiderült, hogy már nem is protokoll, csak még nem nőtt fel új generáció...) Az általa javasolt "szelíd gyógymódokat" alkalmazzuk Lehel füle javulóban, hol egészen jó, hol rosszabb, taknyosságtól függően, de gyulladás már nincs a fülében, a mandulája pedig kicsike. A beszéde pedig beindult, sőt mostanra rohamos sebességgel fejlődik Lehel minden téren! Olyan öröm vele lenni és inni a szavait végre! Összetett mondatokban beszél az érzelmeiről, a kívánságairól és úgy általában mindenről... :) Ma pl. bekukkantottam a pelenkájába, miközben játszott, biztosan nem kell-e lecserélnünk, erre Ő méltatlankodva így szólt: "Ne piszkáld a fenekemet Hékás! Nagyon csikis!" :) A kiejtése persze még hagy némi kívánnivalót maga után, de az is nagyon sokat javult az utóbbi időben! Nagyon örülünk most ennek a szülinapi ajándéknak! :))) Van néhány Leheles szó, ami olyan kedves a szívünknek, hogy most gyorsan le is írom, el ne vesszen örökre! Mint pl, hogy felcserélve mond bizonyos hangokat, így lesz a dobozból "bodó", vagy a lecsepegettből lepetyegett... :) a bácsi továbbra is Bátccc.... :)
Mozgása még mindig a kis ruganyos buldózer, ami eszembe jut róla... :) Teljes beleéléssel szalad (ha megkérem valamire, hogy hozza-vigye, így közlekedik a lakásban), ugrál a trambulinon páros lábbal, mint egy kis golyó, vagy labda. De Őt sem kell féltenem, mert nagyon óvatos. Sőt! Félős. Csúszdázni nem mer, hintázni szeret, de csak igen kis sebességgel, ahogy mondjuk a kezdő hintásokat szokták... :) (Laci szerint ez a füle miatt lehet...)
Középső testvér. Leóért rajong, követi tűzön-vízen át. Mindenben. :) Lorint is szereti már, ("Ojin baba"), simogatja, ha a földön van Lorin, soha nem kell Őt féltenem, annyira óvatosan lépdel, rá ne lépjen. A baba körüli teendőket szereti, ma reggel Ő törölte ki a fenekét... :)
Az árnyoldala a középsőségnek, hogy teljesítményhelyzetekben szorong. Mert Leó mindent jobban, gyorsabban, ügyesebben, nagyobbra, okosabban, szebben... Hát, igen, ez nem könnyű, főleg, ha mindent ugyanúgy akar Ő is. :) Jót tesz neki a délelőtt, mikor Leó oviban van. Ilyenkor rendszerint pörög és olyan intenzíven játszik, hogy vagy nem is "találkozunk", vagy ha hívom, jön és élvezzük egymás kizárólagos társaságát. :) Szeret a konyhában is segíteni, de lelkes a takarítástól is (én már kevésbé:), ha meg játszom is csak Vele, az a mennyország. :)
Amit nem tud és furcsa, hogy nem tudja még az alapszíneket. (Bár. Szerintem ez is a teljesítményszorongással kapcsolatos, mert ha magától hoz, mutat valamit, ott minimum a pirosat el szokta találni, viszont ha rákérdezek, akkor rögtön "vigyázzba vágja magát" és látom rajta, hogy most aztán nagyon el akarja találni és csak találgat. :)
Amit nem tud és nem furcsa, WC-be / bilibe pisilni-kakilni. Bár néhányszor már kifejtette, hogy nem kér pelust mert már megnőtt, ez az első pisiig működik is... :) ha szerencsénk van, pisi jön először... :) Szeptemberre óvodatiszta lesz, akárki meglássa.
Drága kicsi napsugaram! Isten éltessen!

Április...

Néhány napja újraélem az időt. A várakozás napjait, ami megelőzte Leó, Lehel és Lorin születését. Pörögnek előttem a képek, az érzések megelevenednek. Szeretem feleleveníteni a születésük történetét, olyan élesen élnek bennem pillanatról pillanatra, dédelgetem őket magamban és ilyenkor újra átélem, hogy aztán beszippanthassam újra azt az érzést, amikor a mellkasomra tették őket és először találkoztam velük idekinn. Ha rájuk nézek, látom bennük a gyűrött kis újszülött arcukat, hunyorgó szemüket... :)
Noel pocak nem lehet a képen, mert nincs róla nagypocakos képem, mint ahogy Ő maga sem lehet velünk most. De április van és a szívem egyik darabja ott van most vele valahol 2007. áprilisában...

Sakkozunk

Esténként mostanában gyakran előkerül a sakk. Leó hozza, kéri játszunk. Tegnap este hasalunk egymással szemben, mint hat éve minden nap, csak most nem csörgőt rázok neki, hanem dermedten konstatálom, hogy minden mentális kapacitásomra szükségem van, hogy sakkot adjak a majdnem hatévesemnek. Döbbenet. :) ...és akinek a legkevesebb jut a csörgőrázásból, jobb híján a kamerába mosolyog... :)

Mosolygok magamban...

Jelenet:
Ebéd után, alvás előtt szoptatom(nám) Lorint a hálószobában, mikor kintről kiabálást hallok. Leó elvehetett valamit Leheltől, Ő meg üvöltve üldözi a lakáson keresztül előbb oda, majd vissza (a távolodó majd közeledő hang alapján). Majd egyszer csak abbamarad az artikulátlan hang (üvöltés), (gondolom végül Dönci visszakapta a kincsét) és egy felháborodott, kis híján pityergős hangot hallok:
"Dühös vagyok Rád Ao! Dühös vagyok Rád, Ao! Ez a tiém! Én rajzoltam bele!" (Azaz: Dühös vagyok Rád, Leó, ez az enyém, én rajzoltam bele!)
Ami a Fiúk érzelmi nevelését illeti, azt hiszem, hátradőlhetek. :) Külön öröm, hogy Döncike nem hozzám rohan sírva panaszkodni, hanem megoldják. Mosolygok magamban, majd Lorin is napirendre tér az események fölött és befejezi az ebédjét. :)

Felező

Ma megkérdezték, mennyi idős... mindig lefelé szoktam kerekíteni, ha tegnap kérdezték volna, öt hónapot mondtam volna... :) De mivel ma kérdezték, kénytelen voltam beismerni, hogy kereken fél éves! :)Még barátkozom a gondolattal, és folytatom a posztot egy kiadós összegzéssel, most csak annyit, hogy nagy-nagy szerelemben vagyunk mi ketten, Ők ketten Apával, Ők ketten Leóval és bimbózó szerelemről beszélhetünk Lehel és a Kisnyúl esetében... :)
Összegzés számokban: 71 cm tömör gyönyör, súlya 8,4kg. Ő a legkisebb gyerekünk, mondhatni törékeny virágszál... :))) Szeme kék, s talán ez már így is marad, aminek úgy örülünk! Végre valamit tőlem is örökölt valaki! :)
Mozgásában nem nagyon tudok újat mondani, nem forog semerről semerre, még az oldalára sem fordul a hátáról, bár egyszer-egyszer megesik. Ha én forgatom hasról oldalig, onnan szépen visszafordul hasra mindkét irányba, de jobb oldalra van egy kis feszítés, aszimmetria. Jobb karját ha nagyon fáradt gyakran viszi a teste mellé hátra hason, szerintem ezért sem fordult még meg, bár aki látja, azt gondolná, hogy jé mindjárt sikerül neki, mert a fenekét már nagyon tolja fölfelé hason, de mivel a kezét nem helyezi előre, ez így nem fog menni... Majd rájön, próbálom a tanult módon forgatni, játszani vele. Nem ütögeti össze a játékokat, nem veszi át egyik kezéből a másikba, csak a szájába tömködi az összeset és nagyon szereti a zörgő gyűrni valókat, meg a színes fa csengettyűs kisautót. No és a Fiúk nagy műanyag kukásautóját, meg a legovasútat..
Néhány napja fél a fürdéstől, csak találgatunk a miértekre... Laci néhány napja fürdés előtt a fürdőszobában vágta le a haját a géppel, ez is lehet, vagy előtte én fürdettem egy kicsit melegebb vízben, ki tudja. Remélem gyorsan kiheveri a traumát, mert olyan nagyon szeret fürdeni és pancsolni a kiskádban, hogy azt még nézni is öröm.
Két fogacskája van, a felső kettő egyesek pedig most vannak épp áttörés előtt, már duzzadt és vörös az íny, szegény Kisnyúl pedig szenved, nappal félórákat alszik csak, éjjel egy fokkal jobban bírja, háromszor-négyszer ébred most. Egyébként ha nem fáj semmije, nappal már elég neki a kétszeri alvás, mondjuk napi kétszer másfél óra, amit az erkélyen babakocsiban abszolvál. A kósza méhekre és darazsakra való tekintettel kihúztunk fölé egy szúnyoghálóbaldahint, nagyon tündérkirálylányos lett így az összhatás... :) majd mutatok képet. :)
A kommunikációja szépen fejlődik, nagyon élvezi, amikor megnevettet minket és aztán újra produkálja magát, hogy újra nevessünk... :) Szeret buborékot fújni, berregni, biggyeszteni, csücsöríteni, mosolyogni, alsó, majd felső ajkat eltüntetni majd előbújtatni, kiabálni, papagáj hangon rikácsolni, majd ezen jót kuncogni, ha valaki összevont szemöldökkel ránéz ilyenkor. Szereti a lábával ütni a ritmust a parkettán, és úgy egyáltalán a kis lábak mindig mozgásban vannak, ha meg ránézek, akkor turbó fokozatra kapcsol a boldogságtól. :) Ha még közel is megyek hozzá és éneklek is, akkor földöntúli az öröm és az elragadtatás. Igyekszem minimalizálni a harmadik gyerek szindrómát, azaz nem váratni, ha nem muszáj és fölvenni, ha csak lehet és igényli. Szívesen magamra kötném ilyenkor, de slingbe már nem jó neki, függőlegesen meg szerintem nem szabad még tenni, így marad a kezem, vagy a lábam, mikor melyik van kéznél. :) Neki mind a kettő tökéletes. :)
Tündér kislány. Olyan hálásak vagyunk érte!

A Barnák és a Kék... :)

Leó tervez

"Mama, én úgy szeretem Pöttömkét!" (Még mindig így hívják a fiúk, mert a Lorint nem tudják kimondani, a Lorinka viszont már megy, csak az még nem bevett szokás, így leggyakrabban Pöttöm marad Pöttöm...:)
"Ha nagy leszek, majd Ő lesz a férjem!"
"A feleséged?"
"Akkor a feleségem! Lehel meg majd keres magának mást!"