Pancsi

Sikerült kameravégre kapni Leógyereket, amint a vízalatt lévő lábujjait keresi... :)

Nórinak :)

Van egy Barátnőm, messzi országban... de legalábbis elég messze ahhoz, hogy ne találkozhassunk annyiszor, amennyiszer szeretnénk. Leó Karira Mikulásmezt kapott Tőle ajándékba.. :) Drága Nóri, köszönjük szépen! Íme így festett a fess kismikulás karácsony ünnepén, nagypapája ölében! :)

Új perspektíva

A felülés egészen megváltoztatta az életünket, na és persze Leóét is! :) Lehet a családi asztalhoz ülve falatozni, fürdőkádban pancsolni és a lábujjakat keresgélni a víz alatt, vendégségben Mami és Papi között ülni, vagy terpesztülésben színes kockákkal játszani. Ezek az új lehetőségek-e, melyek a fejlődési ugrás velejárói, vagy maga a fejlődési ugrás nem tudom, de olyannyira megváltoztatták Leót, hogy Lacival nem győzzük kapkodni a fejünket. :) Házicsecsemőnkből Kisfiú lett! Nem csak a mozgása, de az arca is hihetetlen sokat változott, az arckifejezései kisgyerekesen huncutak, sikongat, tarzan-üvöltéseket hallat, vagy épp kiabál, ha akaratát nem tudja keresztülvinni. Na meg persze elragadóan mosolyog, ha kerek a világ! :)

Karácsonyi ajándék

Leó karácsonyi ajándékával Karácsony második napján rukkolt elő és örvendeztetett meg bennünket! Néhány nap elszánt gyakorlás után, ekkorra kiült a négykézlábas helyzetéből, és azóta is naphosszat gyakorolja frissen szerzett tudományát! :) Hibátlanul, szép szabályosan, mindkét lábát előre nyújtva, egyenes háttal ül, s csak akkor borul el, ha el akar érni valamit, ami túl messze van... :) Hirtelen olyan nagyot változott ettől, már eltelt pár nap, de még mindig nem szoktam meg, olyan, mintha egy kicsit új gyerekünk lenne... :)

8 hónapos nagyfiú

Leó nyolc hónapos lett! Olyan sokat változott az elmúlt hónapban, megpróbálom összeszedni!
Mozgás: A finommozgásban nagyon-nagyon ügyes, főleg a jobb kezével, amin az ujjaival dobolni szokott, azokat külön-külön mozgatva... :) Csuklóját ügyesen mozgatja, igazán apró dolgokat is ügyesen megfog. Tegnap kicsatolta az órámat a karomon! :)
A nagymozgásban is sokat lépett előre, héthónapos és egy napos korában megfordult a hátáról a hasára jobbra, a minap már balra is sikeresen fordult. A visszaforgás is megy már, de azt még gyakorolni kell. Félfekvő helyzetből felhúzza magát ülő helyzetbe (ma a kád szélébe kapaszkodva felült fürdetés közben:). Kúszni csak hátrafelé tud, pár centit a parkettán előrefelé is sikerült, viszont egyre többet van négykézláb, hátát domborítja, hintázik előre-hátra.
Beszéd: Ha kedve szottyan, gőgicsél, már elég sok betűt azonosítottam: m, p, l, a, á, e, i. Ezekből variálva beszélget. :)
Szociális dolgok: Mindenkire mosolyog, az ismeretlenekre is, legfeljebb az ismerősökre szebben, mamira meg a legszebben. :) Szereti a gyerekeket, megbabonázva nézi a ténykedésüket, felkapja a fejét akkor is, ha olyan zenét hallgatunk, ahol gyerekek énekelnek. :) A nála kisebbekre meg angyalian mosolyog! :) Ha Laci vagy én beszélgetünk valakivel, érdeklődve figyel, Lacira egyenesen áhítattal tekint, issza a szavait... :)
Evés: Anyatej számolatlanul, meg nasiként némi (napi kb 50-70g) egyéb, úgy mint gyümölcsök és főzelékek.
Alvás: Nappal dél körül egy pici, délután egy másik pici, ha épp kedve van hozzá, de úgy tűnik egyre nagyobb az igénye rá, valószínűleg egyre jobban kifárad a mozgásban! Éljen! :)
Lelkiek: Ami újdonság, hogy megjelent az "akarat"! :) Bizonyos helyzetekben már konkrét elképzelése, szándéka van és reklamál, ha meghiusítom azt. Elsősorban akkor, ha kiveszek a kezéből egy játékot, amivel épp babrál, vagy ha öltözködni kell. Megmaradt a nyugodtsága, aminek csodájára jár mindenki, aki csak látja, illetve ellenállhatatlan mosolya ha lehet, még ellenállhatatlanabb... :)
Testileg: Haja növöget, színe világos, szeme világosbarna, igéző és huncut tekintetű. Szempillái hosszúak és feketék, hála Lacinak! :) Fülei az örökös csavargatásnak köszönhetően kicsit jobban elállnak már, de szerintem még nem vészes! :)Kb másfél hónapja ekcémás egy picit a lába, a védőnő szerint tejérzékenység miatt, holnaptól újra nem ihatok tejet. :( Hossza 78cm, súlya xxg.
Végül: Naphosszat csak figyelem, ámulok és nagyon szeretem!

Társaságban

Leó igazi közösségi emberke. :) Társaságban barátságosan mosolyog, tud "szerepelni" is, ha a helyzet megkívánja, de a háttérben maradva figyelmesen hallgatni is. :) Képünk Tatabányán készült kedden, mikor meglátogattuk "Turulpapát" és "Turulmamát". :)

Leó és Páfrány

Napok kérdése és megérkezik otthonunkba a kerítés, hivatalos nevén bébikarám (?), aminek az lesz a feladata, hogy megvédje Páfrányt és mérgező társait Leó felfedező ambíciójától. :) Addig is míg várjuk, nem árt néha csemeténkre pillantani, akinek a kedvenc színe a zöld és imádja a függő, lelógó dolgokat. :)

Dumazsák

Leó legújabb tudománya, hogy a gügyögése kezd gagyogássá válni, már eddig is felfedeztem a mássalhangzókat a kismacska-szerű monológjaiban, de most szótagokat ismételget. Ma folyton "ellenkezett" és memm-memm-memm-et mondott, de volt egy kis mamammamma meg egy kis bebebe-bababba-pappapa is talán. :) Ha lesz róla videó, azonnal felteszem, mert tündéri a hangja, egészen kisgyerek lett a "házicsecsemőnkből" (ahogy újabban becézzük)!

A kisbefektető :)

Leó ma az Államkincstárban járt, megnyitni babakötvény startszámláját, melyhez természetesen saját telecenter azonosítót és internetes jelszót is kapott. Így elvileg tud telefonon ügyintézni és értékpapírt vásárolni. :) Holnaptól ha elégedetlenkedne és se nem éhes, se a pelusa nincs tele, arra is gondolnom kell majd, hogy esetleg értékpapírt venne, vagy a számláját csekkolná. :)

Cimke

Leó rajong a cimkékért. Minden játékának, takarójának, szőnyegének előbb-utóbb megtalálja a cimkéjét és hosszas, elmélyült tanulmányozásnak veti alá őket. Mióta a finommozgása egyre fejlettebb és az ujjaival képes csippenteni, pödörni, dörzsölgetni, azóta ha lehetett még fokozni, még nagyobb a vonzalom. A minap vettük észre, hogy saját magán is talált egy "cimkét", nevezetesen a bal (jobban elálló) fülét, amit előszeretettel morzsolgat, hajtogat az ujjai között. Ha így folytatja, gyönyörű formájú mamitól örökölt füléből teljesen elálló kisimult, papás füle lesz. :)))

Tán a front

Első nehéz nap ez Leóval. Ma valamiért elromlott az eddig tündéri, már-már mesébe illően nyugodt és mindig csupaderű Mosolygyárosunk. :( Már az éjszaka is rémes volt, ma meg szinte folyamatosan nyüszít. Nem sír, de nyűgösködik, nehéz megnevettetni, nem tudom mi lelte. :( Ilyen napunk van.

Leo és az APEH

Leó kénytelen-kelletlen saját kezébe vette hivatalos ügyeinek intézését. :) Gondatlan Mamája ugyanis vagy egy hétig hitte, hogy elhányta kisfia adókártyáját, de tegnap kiderült, még csak most küldték meg... Leó bizalmát azonban már nem sikerült visszanyerni... :)

Mikulás

Az idei szórásból már Leó sem maradt ki, pedig nem is az ablakban volt a tutyija, hanem szokott helyén a polcon. Sőt a jó Öreg Fehérszakállú még az egyik rénszarvasát is itt felejtette... :)
Boldog mikulásünnepet mindenkinek, jelentsen is ez bármit..

Kötélmászás

avagy Leó és a macskák 3. :)

Leó és a macskák 2.

Minden sikerfilmet követ egy-két év múlva egy második, egy harmadik rész, rendszerint egyre silányabb minőségű, egyre nagyobb csalódást okozva a rajongók táborának. Nos, bízom benne a "Leó és a macskák" legújabb részei jobb sorsa érdemesek! ;)

Vigyázz, kész, FORDUL! :)

Leó megfordult végre a hátáról a hasára, 7 hónapos és 1 napos korában. :) Amilyen hirtelen és váratlanul történt nekünk mindez, Leó épp olyan természetességgel végzi a forgást. Egyelőre csak az egyik irányba (balra), de remélem hamarosan a másik irányt is kitünteti bizalmával. :) Nem lendületből nekirugaszkodva csinálja, mint ahogyan filigránabb társainál már láttuk, hanem tiszta izomból lassan, tudatosan, kicsit szuszogva. :) Sajnos még nem sikerült kameravégre kapni, csak a legelső fordulat utáni végállapotot láthatjuk a képen. Boldog. :) (és mi is!!!:)

Okosodik

Leó rengeteget fejlődött az elmúlt napokban. Szeret és tud már együtt nevetni velünk! :) De nem csak úgy, hogy a mi nevetésünkbe kapcsolódik be, hanem Ő is kezdeményezi azt... A minap csuklottam, amit nagyon viccesnek talált. Aztán elkezdtem szoptatni, de temészetesen tovább csuklottam, Ő tovább nevetett rajta és én sem bírtam ki nevetés nélkül, majd együtt nevettünk harsányan minden egyes csuklás után. Aztán mikor én már nem nevettem, Ő sem gurgulázott olyan nagyon... :)
A másik jel, a tárgyállandóság fejlődése, keresi a letakart testrészeimet, illetve néha játszik azzal, hogy a takaróval eltakarja az arcát, majd lerántja a takarót és kacagva örül meg a Világnak.
Pár hete még azt gondoltam, hogy Leó életfilozófiája az "ami nem megy nem kell erőltetni", mert ha túl messzire került egy játék, egyszeri sikertelen elérési próbálkozás után kizökkenthetetlen nyugalommal nyúlt egy elérhető után. Ám mostanában úgy látom inkább a "többet ésszel mint anélkül" jegyében tevékenykedik, amikor a messzire került játékokat a közeliek segítségével pöcköli elérhető távolságba, vagy az alattuk lévő takarót húzva győzi le a távolságot... :)

A rácson túl...

Leó saját fekhelyet kapott, melyben az éjszakák nagyobb részét tölti. Az esti elaltatós szopi után még mindig a saját ágyunkba rakom le, mert az első (éjfél előtti felriadós) szoptatást az ágyban ejtem meg, de az éjszaka folyamán már a rácsos ágyikóba teszem le, s csak a reggeli 6-os evészet után rakom vissza újra a saját ágyunkba, hogy elejét vegyem a 8 előtti kelésnek, ilyenkor ugyanis cicin még visszaalszik és nagyon kellemes plusz fél órákat nyerünk így! :) Már észrevette az új helyzetet, mert néha felébred éjszaka, de mondhatni zökkenőmentesen elfogadta az új "fekvésrendet". Az viszont elgondolkodtató, mennyire érez engem álmában is, mostanában balra fordítja a fejét (mert most azon az oldalán alszom), illetve átdugja a rácson a kezét és megfogja az enyémet... :) (álmában!)

Leó hetedik hónapja

Mióta Leó megszületett, olyan fürgén megy az idő, máris hét hónapos a kis Tekergő. :)
Sokat "leósodott" mostanában, vagyis egyre kifejezettebb személyiségjegyeket mutat. Huncut jókedve és kíváncsisága mellett egyre inkább megmutatkozik végtelen nyugalma is, amiből csak(!) az öltözködés képes kizökkenteni. (Igen, ma az oltás alatt és után nem, ellenben a felöltözés alkalmával nyüsszögött egy kicsit:) Szeretem, ahogy szájával előbb aprócska, majd egyre nagyobb Ó-betűt formálva ásít, ahogy kezét-lábát lógatva hagyja magát cipelni bárhová, miután szopizás közben bealudt, vagy mikor foggyakorlatoztatás céljából elszántan nyitott szájjal közelít egy szekrény méretű ikeás dobozhoz.. Szeretem, ahogy mindent kíváncsian szemlél mosolyra nyitott szájjal és olyan tekintettel, mint aki mindenben szemfülesen poént sejt, vagy hogy reggel, miközben én a darabjaimat próbálom összeszedni, Ő huncut, energiától kicsattanó tekintettel és erőteljes lábmunkával várja, milyen játék következik most, meg azt is, ahogy rendkívül koncentrált arckifejezéssel alszik.. és még sorolhatnám. Vajon minden gyerek ilyen tünemény? ;) Hát ilyen Leó hét hónaposan. A hivatalos adatok pedig: 75cm, 9880g. Nagymozgásban nincs "előremozdulás" csak hátra, finommozgásban viszont ügyes, csippent is már, elsősorban a bőrömet. :) Tegnap többször hallottam, ahogy azt mondta: BÖ. (tudtommal nincs Böbe barátnője) :)

Ülni, vagy nem ülni...

A babák ültetésével kapcsolatban én a nem-ültetősök táborát erősítem, miszerint a gyerek csak olyan testhelyzeteket vegyen föl, melyet önállóan képes létrehozni. Ergo csak akkor üljön, ha egyedül felül, mert ekkorra érik meg rá az idegrendszere és az izomzata. Mindeddig ez nem is okozott túl nagy problémát, legfeljebb a hozzátáplálás kivitelezése lenne könnyebb, ha három kezem lenne.. :) Laci viszont néha "elgyengül", és titokban felülteti Leót. Ilyenkor mindenki mosolyog, míg Mami észre nem veszi, mi folyik a háta mögött... :)

Mini példaképek

Leó igazi kis "társas lény". :) Minden felnőtt közeledését érdeklődve, sőt általában mosolyogva fogadja, a gyerekek viszont valósággal megbabonázzák. Főként akkor, ha kicsit nagyobbak mint Ő, akik mindenféle izgalmas dolgokra képesek, beszélnek, szaladgálnak, ugrálnak, bicajoznak. Leó csak figyeli őket nagy szemekkel és szinte hallani, ahogyan szívja magába az információt. :) A képen legnagyobb - s talán a jelenlegi kedvenc - unokatestvérével, Kolossal látható. :)

október 31.

Szeretem ezt a napot! :) Na nem épp a halloween ünnepe miatt, még csak nem is a reformáció miatt, hanem mert szülinap a mai, Laci szülinapja. :) Idén először, igazi családi ünnep volt. Kávézóban is jártunk Leóval, ahol ki-ki lehetősége szerint jól érezte magát. :) Leó csak nézelődött, én nézelődtem és koffeinmentes kávét ittam, az Ünnepelt pedig nézelődött, koffeinmenetes kávét ivott és krémest evett... :)
Este ünnepi ebéd-vacsit főztünk, volt torta gyertyával, Noel-gyertyagyújtás, együtt játszás Leóval. A két huncutkodót meg is örökítettem. :)
Isten éltessen Laci! Olyan jó nekünk! :)

Eszem-iszom... :)

Vasárnap délelőtt Apa és Fia együtt törtek böjtöt, Laci a 10napos léböjtjét, Leó a féléves kizárólagos cicifüggést. :)Leó egy vékonyka szeletet kapott Laci almájából, meghámozva, lereszelve. A kamerát beélesítve vártuk Leó reakcióját, de fintorok és nyelvkiöltés helyett némi hezitálás után, jóízűen elfogyasztotta a kis adagját. :)Így történt, hogy lett egy kis tátogó Fiókánk, akit ezek után etethetünk nap mint nap.. :))))

Kis Közlekedő

Minden tegnap este kezdődött... :) Leóval egymás mellett hasaltunk a szőnyegén, én olvastam, ő meg kicsit erőlködve nyögdécselt. Ránéztem, már a szőnyeg szélénél járt, hátrafelé kúszva. Csinált már ilyet, de ez most más volt. Látszott a szemén a "rájöttem hogyan kell, jé ez megy nekem!" felfedezés boldogsága! Karral kinyomta magát, miközben megemelte a fenekét is, majd karból hátranyomta magát. Minden tempó után fölnézett rám, én bíztattam és együtt örültünk a sikerének, meg persze én közben észrevétlen, elmorzsoltam egy-két könnycseppet is.. :) Közben már a piros szőnyegen araszolt. A parkettára érve sem tántorodott meg, folytatta az utat, csak bekanyarodott, mert beakadt a papucsomba. Végül egy teljes kör megtétele után sírvafakadt. Talán elfáradt, talán megijedt, mert rájött, hogy frissen szerzett tudása épp eltávolította tőlem... Gyorsan fölkaptam, megvígasztaltam.. :) Ma délelőtt már a kamera is készenlétben volt, így készült a videó, ami sajna rövid, mert nem enged hosszabbat a rendszer.

Fél éve már, hogy velünk hál... :)

Leó hat hónapos lett! Ennek örömére maratoni összegzés következik! :)
Jelenleg 9110g és 71cm, szeme színe barna, haja fényre világosodó (ahol van) :), két alsó foggal bíró, csupa erő, csupa izom ("mert minden nap tejet iszom" :) mosolygós kerek pici babó.
Eddigi becenevek: Mogyoró, Mazsola, Leonidasz, Mannolo, Kisvakond, Kicsi Lev, Töki, Token, Toksi (de nem mindegyiket vállaljuk a nagynyilvánosság előtt...:)
Mozgás: Hasról hátra már megfordult, visszafelé még nem. De hason kinyomja magát fekvőtámaszba, úgy hogy még a hasa is megemelkedik, hason elfordul a tengelye körül, hátrafelé kúszik, illetve hátáról balra az oldalára fordul. Kezeivel nagyon ügyesen bánik már, egészen apró tárgyakat is ügyesen "csippentve" megfog, csuklóját mozgatja, csavargatja közben, újabban "számolja" az ujjait, ahogy egyenként ki- és becsukja őket. :) Kezeivel már nagyon jól érzi a távolságot, nem méricskél, egyből képes megfogni a dolgokat.
Evés: Csak tejet (és fényt) evett-ivott ezeddig. Hamarosan elkezdem a kóstoltatást, tegnap mellette ettem meg egy almát és majdnem kinézte a számból, hangosan cuppogott, mikor az orrához tartottam megpróbálta bekapni... :) Meglátjuk.:)
Alvás: Éjszaka este 9-től reggel 8-ig alszik a szopizásos megszakításokkal ez 11 óra. Ehhez néha-napján napközben jön még 1, néha csak fél és néha meg semmi. Többnyire dél körül, vagy koradélután alszik.
Psziché: Boldog, kiegyensúlyozott, kíváncsi, huncut, egy kis játékra mindig kapható. Már van egy kis idegenfélelem, de csak ha a környezet is idegen és alvásból riasztják föl. Amúgy vadidegenekre is mosolyog, mindenkit levesz a lábáról. A minap kérdezték, hogy honnan lehet ilyen babát szerezni, mert ők is egy ilyet szeretnének. :)
Viccet félretéve, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen örömet fog tudni okozni és ennyire jó lesz vele lenni!!!! Nagyon büszkék vagyunk Rá és szertjük, ahogy csak tudjuk! :)

Megünnepeltük!

Ma ünnepeltük meg Félévesünket, bár holnap lesz 17-e, de ma 26 hetes kereken és Laci ma este ment el böjtölni, így délután csaptunk egy kis ünneplősdit. Elénekeltük neki az összes szülinapi nótát, amit csak ismerünk, majd átadtuk az ajándékokat is. Egy kis sárga horgolt oroszlánt és egy újabb játékkönyvet, ami csörög, hápog és tükör is van benne.. :) Leó azonnal neki is látott az olvasgatásnak, alig tudtuk rávenni, hogy a közös kép erejéig még tartóztassa meg magát egy picit... :)

Cim-cim, cimbora

A napokban meglátogattuk Szabiékat, ahol Leót és Marcit újra egymás mellé tettük, úgy mint nyáron... :) Döbbenet, igazából a többi gyereken lehet lemérni, hogy Leó milyen sebességgel nő. A nap megdöbbentő híre az volt számunkra, hogy az "óriásbébi"-ként számontartott Marci, fél évesen volt 7,5kg. Nos, tegnap megemeltem és most nagyjából egy súlycsoport Leóval. De a lényeg, hogy nagyon édesek voltak, Marci ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel közeledett Leó felé mint "régen", de mostmár nem kellett két felnőttnek mindeközben vigyáznia Leóra. Egy súlycsoport... :)

Ünnep van

Ünnepnap a mai! Nemcsak azért mert barátok jártak ma nálunk és aprótalpak csattogtak a lakásban :) hanem azért is, mert egy éve tudtuk meg, hogy Leó kisfiú és azért is, mert a mai nap tartjuk majd a névnapját! Kétszer van egy évben Leó-nap, egy ma, egy pedig áprilisban, de mi a mait választottuk. Nagy ünneplést ugyan nem csaptunk ma, de néhány év múlva már biztosan ünneplünk leóságot! :)

Önfüröszt

Leó vízzel való kapcsolatában új fejezet kezdődött. Eddig is nagyon szeretett fürdeni, újabban aktívan vesz részt az eseményben, lábaival hullámokat ver, amit láthatóan élvez. :) Ki tudja, lehet így kezdődik egy olimpikon vizilabdázó pályafutása... :)

Zénó megérkezett!

Ma megszületett "Zénó baba", mindannyiunk nagy örömére! :) Így Leó ezennel át is engedi a "Legifjabb Ujvári"-címet legfrissebb unokatesójának, Zénónak. Isten hozott kicsi Élet!

"...kettőt hátra"

Leó ha lassabban is mint az átlag, de azért mozgásba lendült. Kezeivel már nagy biztonsággal és pontosan fog, jól beméri a távolságokat, ujjaival már csippenteni is tud. Lábait viszont még alig fedezte föl, nem nagyon látja őket, a szájába meg aztán még sosem vette, szerintem nem is ér el odáig... Lehet ez az oka, hogy még nem fordult meg, szerintem még nem is tud a lábairól. Így eshet meg az a szerencsétlen helyzet is, hogy szegénykém hason fekve szeretne elérni egy előtte lévő, kicsit távolabb eső tárgyat, kezeivel kinyomjamagát, de mivel lábbal nem segít, kezeivel meg egyre jobban nyomakszik, így hátrafelé araszol. Felfedezi, hogy egyre messzebbre került, így egyre mérgesebben, mégnagyobb erővel nyomakszik a karjaival, így még messzebb kerül... :) A képen ezt a végállapotot örökítettük meg. :)

"Le sem tagadhatod"

Délelőtt a szokásos orvosi viziten voltunk Leóval, ahol a doktornő újra megcsodálta Leót, ezenkívül megnyugtatott, hogy a nagy babák később forgolódnak és az mindenképpen jó, hogy ha még nem is fordult, de hátrafelé kúszik és pörög a tengelye körül. Megnézték azt is, hogy tud-e ülni a Fiú, Leó pedig bár életében először, mami hangtalan sikolya ellenére, a lehető legtermészetesebben csücsült. :) De ami miatt a bejegyzést írom, nos ma először jegyezte meg egy anyuka, akivel a várakozás alatt beszélgettem, hogy rám hasonlít Leó, le se tagadhatom!!! :) Bár Laci nem volt velünk, így azt ugyebár nem mondhatta, hogy tiszta apja, de ez még nem von le semmit az értékéből. Nagyon örültem, mert mostanában én is kezdek felfedezni hajszálnyi hasonlóságot. :)

Családi kör

Szeretem az estéket. Nemcsak azt a részét, mikor Leó elaludt és én lábujjhegyen kisurranok a hálószobából, hanem a fürdés előttit is, mikor Leó etetése után mind odaheveredünk Apa mellé a szivacsra. Ilyenkor nincs már nagy viháncolós játék mint reggel, csak csendes együttlét, de olyan nagyon jó... :)

A második fog

Leó második foga indult útnak kifelé, közvetlenül az első mellett, szimmetrikusan, így ha mindkettő kinő, alul lesz két foga. :) Az első hasmenéssel párosult, ez a második nemevéssel, reggeli keserves sírással és persze elapaszthatatlan nyálfolyammal. A sírást viszonylag könnyű orvosolnom, amint fölveszem, szinte azonnal elcsendesedik, csak kicsit szipog még... :) Viszont a szopizás rémálommá vált a számomra. Szegény rángatja a fejét jobbra-balra, közben az öklével csapkodja a mellkasom, vagy karmol és húzgálja a bőröm, ahol ér. Megfigyelhettem, az emberi állon a legvastagabb a bőr, aztán a nyak, az arc, majd végül a mell következik érzékenységi sorrendben. :) Persze közben egyre huncutabb és gyönyörűbb, lehet rá haragudni? :)))

én-te

Leó közeleg a félévességhez. :) Ennek több jele is van. Egyrészt itt az október, :) másrészt megfigyeltem, hogy mikor éhes, vagy kellemetlenül érzi magát, nyöszörög ha azt látja elmegyek, viszont mikor újra megjelenek, elhallgat. :) Mint expszichológus úgy vélem, ez már a szimbiózis végét jelzi, vagyis kezdenek kialakulni az "énhatárok", kezdi felismerni meddig tart Ő és hol kezdődök én, és hogy a tej és mindenféle jó :) az tőlem jön, ergo ha elmegyek mikor éhes vagy nyűgös, az nem jó. :) Virág anyukája panaszkodott, hogy a kis Virágot (aki két hónappal idősebb Leónál) nem tudja egyedül hagyni, mert sír. Úgy sejtem, nálunk is hamarosan ez következik.. :)

Egy kis dombra..

Leóval minden nap sétálunk jó másfél órát, amiből Ő percre pontosan felet átalszik. Keresztül kasul jártuk már a lakótelepet, minden létező utat felfedeztünk, néha beújítunk és fordítva megyünk végig a körön. :) Mostanra kicsit besokalltam és indítványoztam, menjünk máshova sétálni. Így történt, hogy vasárnap a várban jártunk, hétfőn pedig Szentendrén! Gyönyörű volt mindkettő, az idő pazar, a fények gyönyörűek, Leó a szokott módon fél órát aludt, ami új volt, hogy egy minimum 30fős japán túristacsoport útjába kerültünk, akik egyenként csodálták meg japánul gagyarászva neki. :) Így Leó ezen egyetlen alkalommal megduplázta csodálóinak számát. :)

Fordulat

Megérkezett a várva-várt forgás! Leó tegnap reggel, 5 hónapos és 6napos korában produkálta újra, amit két hónaposan már egyszer-kétszer megcsinált, a hasáról a hátára perdült! Reggel az ágyban minden gond nélkül megfordult, de úgy döntöttünk Lacival, hogy ez még nem ér, így puhán túl könnyű! (Szegénynek nem lesz könnyű megfelelni a szülői elvárásoknak!:) Aztán délután, mikor hasra tettem a szőnyegén, térültem fordultam, s amikor visszanéztem rá, már háton majszolta mindkét öklét. Azóta nem ismételte, viszont saját tengelye körül 180fokban elfordul hason, illetve hátról félig oldalra fordul már (még csak a lábával és törzsével követi, de a válla még a talajon marad.)

Az első fog

Kedden reggel Leót berendelte a doktornője, hogy megnézze és írjon neki egy székletmintás beutalót, mivel a hasmenése még mindig tart. A vizsgálat során mindent rendben talált, de amikor a szájába nézett a kanállal, koccant valami... :) Leónak nő a foga, alul egy, felül négy! :) Az alsó fogának már látszik az éle, ma már a recét is érezni az ujjammal! A fogzás lehet magyarázat a hasmenésre is, de azért biztonság kedvéért csináljuk meg a vizsgálatot a doki javaslata szerint.
Az első fogacska. Már vagy másfél hónapja figyelem a jeleket, nehéz éjszakák, nyáltenger, arcvakarás, kézrágás, szopizásnál fejforgatásos sírás és most itt van, itt fehérlik! :) Jelzi, hogy lassan lezárul egy korszak és kezdődik a következő, egy egészen más, egy "keményebb", egy nehezebb, egy küzdelmesebb. Kicsit szomorú is vagyok az öröm mellett, mert bár régen alig vártam, hogy elkezdhessem a hozzátáplálást a szoptatással kapcsolatos szorongások miatt, most legszívesebben maradnék még ebben a pihe-puha ölben-ölelős-szoptatós együtt egységben levős szimbiózisban. :) Persze ha Leó indul, kénytelen leszek követni. :) Most azért van még egy kis idő, hogy élvezzem. :)

5 hónapos Leó!

Szélsebesen repül az idő, a pici Leóból 5 hónapos nagyfiú lett! :) ... és ahogyan a dolgok most állnak:
Mozgás: A hónap nem hozta meg a fordulatot, de mégis úgy látom, jelentős fejlődés történt mozgás terén is! Egyre magabiztosabban és tudatosabban használja a kezeit, nagyobb tárgyakért mindkét kézzel nyúl, biztosan fog és remekül eljátszik saját kezeivel! :) Valamelyik nap egy pizsamája ujjából lógó cérnaszálat nézett megbabonázva legalább öt percen keresztül, ahogy mozgott, mikor a karját jobbra-balra mozgatta... :) Szeret hason lenni, igen, SZERET HASON LENNI! :) körbevesszük játékaival és jól elfoglalja magát, ha megunta, kiabál egyet, akkor megfordítom, vagy viszek neki valami újat. :)
Alvás: továbbra sem, csak éjszaka, de úgy vettem észre, nagyon hozzászokott a kis esti rituálékhoz, gyakorlatilag fürdés után 10perc múlva már alszik is. Séta közben pedig hajszál pontosan fél óra az adagja, órát lehet hozzá igazítani!
Evés: Újabban tényleg igény szerint etetem, sokszor, van, hogy óránként kér, de rövidebb ideig, van, hogy 10 perc, van, hogy 30. Ha a külvilág, vagy a hasfájás zavarja, énekelek és ringatom közben, amíg a hátam bírja, azt nagyon szereti és akkor tud szopizni... :) A hasmenés miatt próbáltunk cumival vizet belediktálni, de nem tudott mit kezdeni vele, csak nyalogatta. Ellenben a smecta beadásához használt kiskanállal nagyon ügyesen megtanult enni, ma már nyitogatta a kis száját, mint egy fióka... :)
Méretek: Pénteken 8510g és 69cm volt. :)
Lelkileg: Nyugodt, kíváncsi, hangulati rezdülésekre nagyon érzékeny, csupamosoly, kerek manó (legújabb nevén Token:). Ami új, hogy néha mikor elmegyek mellőle, hevesen tiltakozik.
Ami pedig kis családunkat illeti, jelentem, hárman vagyunk! :)

Bizalomjáték

Utólért minket az első betegség, aminek sajnos még mindig nincs vége. De több minden miatt is jó, hogy túlestünk rajta. Egyrészt kiderült számomra, milyen rengeteg tejem lehet, mert Leó a jelentős hasmenés ellenére is hízott, hozta a számokat.. :) Másrészt megbizonyosodtunk róla, hogy Leó pontosan tudja, mire van szüksége, a kis "ösztönlény" tökéletesen működik, elveszi ami jár neki, legyen szó alvásról, evésről, ölben-szeretgetésről, vagy akár csak szórakoztatásról. :) Végül pedig fontos szülői megtapasztalás volt nekünk, hogy egy beteg gyereknek jóesélye van arra, hogy meggyógyuljon. Leó betegsége ugyanis automatikusan hozta magával Noel történetét és amíg ezt fel nem ismertem, teljesen maga alá gyűrt a szorongás. De jó tudni, hogy Leó egy új kis élet, saját sorssal megáldva.

Pá Nyuszi!

Ma hivatalosan is búcsút vehetünk "nyuszitól"! (Leó terpeszbetétjét hívtuk így az egyszerűség kedvéért, mert nyuszik voltak rajta és mert szívesebben mondtuk, hogy a nyusziban alszik, mint, hogy terpeszbetét tartja csípőjét alvás közben. :) Az ortopédiai kontrollon ma teljesen rendben találták a csípőjét, nem is kellett ultrahang. Sőt, a kifli lábát is kértem, nézzék meg, de sokat javulhatott, mert a doktornő nem tulajdonított neki jelentőséget, tornáztathatjuk még.

Esti játék

Leónak még nincs napirendje, de a hangulata jellemzően alakul a napszaknak megfelelően. :) Reggel és délelőtt folyamatosan mosolyog, kacag, nagyon igényli a játékot, délben-kora délután csendesebb, befelé figyelősebb, estefelé nyűgösebb, főleg ha nem aludt. Természetesen azért este is mosolyog, de a fürdés utáni szárítkózást, öltöztetést többnyire már nehezen viseli. Ehhez képest tegnap este öltöztetés után cinkosan nézett rám és bármit csinálhattam, mindenen csak kacagott, kacagott megállás nélkül. :) Mire Laci a kamerát hozta, már lecsengőben volt a viháncolás, de azért valami még látszik... :)

Mi

Leó egyre határozottabban van jelen közöttünk. :) Az utóbbi egy-két hétben vettem észre, hogy egyre erősödik kötődése hozzánk, hozzám. A minap plázában jártunk, ami nagyon nem ideális egy ilyen pici babának, iszonyú tömeg, hangzavar, hatalmas tér és zavaró fények, igazi ingerdömping, ami eláraszt egy ilyen csöppséget. Leó mégis nagyon jól tűrte, csak végig a tekintetünkbe kapaszkodott. Félelmetes érzés, ahogy ez a kis ember ki van szolgáltatva nekünk, de nagyon jó látni és érezni, hogy mennyire megbízik bennünk! :) Örömmel írom le, hogy szerintem Leó máris rendelkezik "ősbizalommal", ami a pszichológusok szerint 0-1 év között kell, hogy kialakuljon. :)

találkozás

Ma délután újra találkozhattunk a Vellai családdal és összeereszthettük büszkeségeinket. :) A hat hónapos Virág megmutatta Leónak, hogyan kell forogni hátról-hasra és fordítva, illetve hogyan kell nagyosan játszani és közben lábat lóbálni. :) Leó le volt nyűgözve, de köszöni szépen, még jól meg van forgás nélkül is! Ellenben amit Virág a kis méhecskékkel művelt azt nagy érdeklődéssel leste. :)

elgondolkodva

Vasárnap a kis Dalma keresztelőjén jártunk Leóval. Nagyon szép volt, egy római katolikus pap tartotta, de nem az eredeti szertartás szerint, hanem gyerekcentrikusan, lazán, mosolygósan. Sikerült igazi közösségi élménnyé tennie és ünnepi hangulatot teremtenie. Leót külön megdicsérte, szerinte "szent ember" lesz. (Jelentsen is ez bármit, Ő már csak tudja... :)
Kicsit el is gondolkodtunk, mit jelent nekünk a keresztelés és találtunk közös nevezőt. :) Szeretem a "közös nevezőinket" Lacival, mert olyan lényegiek és igazak. Ami NEM: nem rákényszerítés, nem szenteskedés, nem szokás, nem kötelező. Ami sokkal inkább: hálás örömünnep, és szimbolikus elengedés, odaengedés, ölelés és áldás.
Mert "Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga utáni vágyakozásának fiai és leányai." (Khalil Gibran)

Végre

Végre vége az oltássorozatnak, Leó ma megkapta utolsó kötelező oltását (mindkét combba egyet-egyet), legközelebb majd csak 15 hónapos korában kell szúrni. Mint eddig mindig, ma is hősiesen viselte, heves, falakat rengető sírás után szipogós, könnycseppes megnyugvás, mire kijöttünk már egyáltalán nem sírt (bár Laci nehezményezte, hogy nem is mosolygott még... :)
Egyéb tekintetben a doktornőnél 7,80kilót és 68 cm-t mértek, amin mi a szombati sajátmérés után már nem lepődtünk meg. :) A védőnő, hogy hasznossá tegye magát, "Koszmó!" felkiáltással elkezdte kapargatni Leó fejét, amit mi lelkesen folytattunk itthon, így ma estére már egy darab koszmótlan Leóval tértünk nyugovóra. :)

Dédi

Nyíregyházi látogatásunk egyik fő célja volt Leó bemutatása a Dédnagymamának. Leó szebbnél szebb mosolyokat osztogatott és egész végig le sem vette a szemét Róla. A család legifjabb és legidősebb tagja között úgy tűnik csak a korkülönbség nagy, az összhang tökéletes! :)

A Kisvakond magyarhangja: Ujvári Leó :)

A napokban fedeztem fel, Leó kacagása teljesen kisvakondszerű! :) Sajnos a videó nem adja vissza egészen, mert Laci hangját lehet főleg hallani, illetve mivel Leó felfedezte a kamerát, nem engedte ki a hangját teljesen, de azért ízelítőnek nem rossz. :)

Leó 4 hónapos

"Kicsi a LeÓ, de majd nagyra nÓ!" Eddig ezt énekelgettük neki Lacival. Ahogyan most elnézem ezt a Fiút, ideje átírni a dalocskánkat, mert sem a "kora", sem a méretei alapján nem illik már rá... Nagyon örülünk, hogy ilyen szépen fejlődik, de valahol egy kicsit szomorúak is vagyunk, mert már sosem lesz olyan pici, amilyen volt. Azért még most is tejillatú, babaformájú.. :) és amilyen most:
Beszéd: Folyékonyan beszél, csak még nem értjük! :) De tényleg, olyan értelmesen formálja a hangadásait, főleg ha panaszkodik a pocakja miatt! :) Ma pedig elkezdte próbálgatni a "b" betűt!!! Laci mindig az mondja neki, hogy "Bú", amit ma Leó simán visszaismételt!
Mozgás: A hátról hasra fordulat várat még magára, de emelgeti a csípőjét háton, hason egyre otthonosabban fekszik, újabban könyököl :), illetve hasról már megfordul hátra, ha épp kedve tartja. Végre fordul a hang felé, de csak ha új a hang és elég érdekesnek találja, különben nem... :)
Testileg: Hossza úgy 68cm, jó 5centit nőtt az elmúlt hónapban! Súlyát tegnap mértük: 7,74kg, ami 1200g gyarapodást jelent. Szeme még mindig döntetlen, mindenfélét látunk benne csak a színét nem! :) de nagyon szép, az sem baj, ha ilyen marad, csak nem tudom mit írnak majd az útlevelébe.. Haja sokat világosodott (már ahol megmaradt) és úgy látom, nő az utánpótlás, valamivel világosabb színben.
Evés: Sokszor keveset(?) eszik, éjszaka kétszer-háromszor, napközben nem számolom. Foga még nem bújt ki, de biztosan nő, mert mi úgy látjuk! :)
Lelkileg: Egyre jobban ragaszkodik az ismerős dolgokhoz, a lakáshoz, a kanapéhoz, a játékokhoz és persze hozzánk. :) Remélem az idegen-félelem, ami menetrendszerint az 5. hónapra érkezik meg, nem lesz túl erős. Még mindig nagyon kíváncsi, de azért már óvatosabb idegen környezetben. Viszont mindig tudja, mikor és kire "kell" mosolyogni ahhoz, hogy aki csak látja, a lábai előtt heverjen.. :)

Akkor és Most

Drága Leó! Ma egy éve, hogy tudjuk, velünk vagy! Egész nap fürödtünk ebben a Csodában, ami általad megtörtént velünk és boldogan tervezgettük a mai napot, próbáltuk elképzelni, milyen lesz Veled ünnepelni a 30. szülinapomat. :)
Már három éve minden évben ilyenkor azt érzem, ma van a legboldogabb szülinapom! Ma újra ezt éreztem. Köszönöm Neked! És persze mindenkinek, aki így vagy úgy velünk volt ma! Jó volt Veletek örülni!

16, több mint 7

A címben szereplő matematikai evidencia Leó babánkra is érvényes, ugyanis pénteken betöltötte a 16 hetet, súlya pedig 7 kiló fölé emelkedett (7,22g)! :) Hosszra is rengeteget nőtt, Laci ruhavásárló körútjának eredményessége kicsit megcsappant, mikor hozzámértük a ruhácskákat Csemeténkhez. :) 1-2 hete kezdődött, mostanra egyértelművé vált számunkra, hogy bizony Leónak oroszlánkarmai mellett a fogai is szélsebesen nőnek! :) Jelek: folyamatosan szájábavesz mindent, de nem az ismerkedős lendülettel és örömmel, hanem fájdalomcsillapító rágás céljából. Eközben és állandóan patakokban folyik a nyála. Álmából sírva ébred, s van, hogy szopizás közben is nyekereg, fájdalmas hangokat hallat. :( Nagyon sajnáljuk szegényt, de annyira aranyos, ahogy ilyenkor panaszkodik. Mert igen, szinte beszél ilyenkor, bánatosan, elnyújtott hangokat ad, közben nagy szemekkel néz... :) ha sikerül felvenni, teszek fel róla videót. Egyébként pedig kezd beállni nálunk a jellegzetes családi szereposztás. Apa a "sztár", aki ha megjelenik, Leó szeme felcsillan, mert tudja, hogy huncutkodás következik. Mami pedig jelenleg még a "szerelem", egyéb tekintetben pedig a reggeli, az ebéd és a vacsora, a kapaszkodó, a talaj, a takaró és a biztonság. :)

"Lejóbaba"

Leó becenevei között újabban a Lejóbaba bukkant föl, amit Blankának köszönhetünk. :) Már régen le akartam írni, milyen csoda együtt látni a csemetéket! Leó megbabonázva követi szemével a körülötte izgő-mozgó aprónépet, boldogan mosolyog és gagyarászik nekik. A gyerekek meg mindent megtesznek, hogy a kedvében járjanak! Kristóf és Eszterke az összes trükköt bemutatták tegnap Leónak, aki hálásan kacagott. :) Az Unokatesók, Kolos és Blanka teljességgel testvérként kezelik Leót. Kolos intenzív figyelemmel és érdeklődéssel követi a rezdüléseit és alig várja már, hogy minden csibészséget átadhasson neki. :) Blanka igazi finom kislányként kétpercenként odaszalad megsimogatni, virágot hoz neki, betakargatja.. :) Szívet melengető látvány. Reméljük hamarosan a kis Zénónak is hasonló kényeztetésben lesz része! :)

..és ami mögötte van

A kép első látásra dermesztő, de senki ne ijedjen meg, Leó nagyon békésen és látszólag elégedetten szemlélődött a rácsvédő mögött. Nem egy felszínes gyerek. :) A mutatványt ráadásul másodszor is megismételte, sajnos a megvalósításról ezúttal is lemaradtunk, csak az eredményét láthattuk újra. Újragondolom: 1. a kiságy egy biztonságos hely? 2. A rácsvédő arra szolgál, hogy megvédje a kis buksit a becsapódástól? :)

Holovác kettő :)

Kicsi Leónk testi adottságait kihangsúlyozó rucijában nyerte el ezt a becenevet. :)
A képet Nórinak ajánlom, Tőle a ruci, köszönet érte! :) A kis izompacsirta tényleg elképesztő mutatványokat végez, de erről inkább a következő bejegyzésben részletesen... :)

15 hét

Kezdjük a számokkal, Leó 6930g jelenleg, azaz lassan 7 kilót nyom. Szerintünk újabb centiket nőtt, de erről hivatalos adatunk nincs, a dokinéni méri őt havonta egyszer.
A számokon kívül pedig:
Alvás: szinte semmit napközben, éjszaka továbbra is mormota! :) Azért mintha valami rendszer kialakulóban lenne, mert reggel 7-körüli evés után már nem alszik vissza, viszont ha otthon vagyunk, néha rá tudom venni egy 20 perces délelőtti szunyókálásra, illetve késő délután 5-6 de legkésőbb 7 körül szintén elalszik, ez akár egy fél óra is lehet. Aztán 8 körül fürdés, és általában 10kor már alszik is, előbb egy hosszabbat (kettőig), majd kétóránként ébreszt. :)
Evés: mintha kissé rövidülne az egyes etetések ideje, ritka már, hogy 1 órán keresztül szopizik. Általában fél órát eszik, majd bealszik, leteszem, felébred, majd újra evészet. Újabban így kétóránként eszik.
Testi fejlődés: hatalmasat nőtt! Haja még mindig barna, szeme még mindig kitudjamilyen, de annál gyönyörűbb! :) Kezd forgolódni a hangok után és ő maga is egyre összetettebben fejezi ki magát. :) Felváltva nézegeti a saját és az én kezeimet, próbál mindent a szájába venni és úgy is megismerni. A legérdekesebb tárgyak még mindig a csörgő-csilingelő bigyók, illetve a mosolygó-beszélő arcok természetesen mindent visznek, főleg az enyém.. :)Mozgás téren várom a fordulást, eddig egyszer-kétszer hasról már átfordult a hátára, de a mozgásfejéődés mérföldköve, a hátról-hasra, egyelőre még várat magára.
Lelkileg: Finom, érzékeny, fogékony, intenzíven figyelő és kíváncsisága nem ismer határt. Imádja a gyerekeket, megijed az erős zajoktól, jókedvű, nyugodt, édes kis oroszlán. :)

én-te

...esti szoptatás, Leó hirtelen elrántja a fejét. De most nem vonaglik, nem erőlködik, mint hascsikarás esetén, csak egyenesen a szemembe néz nagy szemeivel, csodálkozva. Rámosolygok, visszamosolyog. Aztán a kezemet nézi, majd lendíti a sajátját felém. Én megfogom a kezét, mire újra visszanéz rám. -Igen, így szoktuk, fogom közben a kezedet- mondom neki. Erre újra rámmosolyog, dorombol egyet, majd szopizik tovább...