Rácsos ágy

Bár Lehel rácsos ágya még sehol (azaz Dunaalmáson várja kis gazdáját :) Leó ennek ellenére természetesen elkészítette magának a rácsos ágy-kuckó kombót ma este. :) Én meg pont azon gondolkodtam, túl a ki hol és kivel aludjon majd, vajon hogyan leszünk háromból négyen. Mert azt már el tudom képzelni egyre életszerűbben, hogy nekem hamarosan újra lesz egy picibabám, de azt még nem, hogyan leszek majd kétgyerekes anya, azt pedig végképp nem, hogyan lesz majd Leó nagytestvér. Olyan jó ez a 9 hónap, különösen így a vége felé, mert talán van és lesz elég időnk mindegyikőnknek, hogy felkészüljünk egy új családtag befogadására. Remélem megtalálja majd Leó is a helyét. Mert most nagyon dolgozik, azt látom. Egyelőre főleg azon, hogy ne változzon semmi, ennek érdekében hol visszafejlődik, hol elkápráztat új dolgaival, de egyre jobban ragaszkodik hozzám és ennek hangot is ad. "Én mindig Mamival akarok lenni!" "Én mindig Mamival akarok aludni, nekem szükségem van Mamira, ha valami bajom esik, Ő megvigasztal." Én magam pedig nem tudom még, hogyan lehet két "kint lévő gyereket" egyszerre szeretni. Amíg Lehel idebenn van, nem túl nehéz a dolgom, sőt, úgy érzem, Lehel érkezésével több szeretet van bennem mindkettőjük iránt... Igen ám, de nem lehetek egyszerre két helyen és tudom, ha Lehel is idekinn lesz, nem leszek, vagy csak kevésszer leszek kizárólagosan egyiküké, másikuké. De nem akarok ezen túl sokat sopánkodni, mert ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a boldog és mosolygós ikerpárok, akiket van szerencsém ismerni... :) No és ne is szaladjunk így előre, ezek még azok a felkészülős, várakozós, tervezgetős hetek... :)