Vidám vasárnap :)

Nagyszerű nap volt a mai! Délelőtti henyélés, délutáni belvárosi séta, forgatag, túristák, visszafogott, de érezhető napsütés, végül pedig az esti hancúr, ahol ezúttal mintha három gyerek csibészkedett volna, két nagy, meg egy pici. :) A nap képekben:

Hoppá!

Ahogy írtam már, Leó újabban alszik nap közben. Ez idáig rendben is van. Sőt. :) Tegnap viszont egyértelmű figyelmeztetést kaptam, azonnal változtatnunk kell az alvási helyszínen. Ezidáig ugyanis a miágyunkban aludt Leó, ami éjszaka, mikor ott vagyok élő barikádként veszélytelen, így napközben viszont, mikor nem vagyok mindig ott, csöppet sem az. Tegnap Laci a nappali alváskor beosont a szobába, hogy készítsen egy-két képet az alvó csemetéről, ágyon alvó Leót egyet sem talált... Csak egy ágy szélén ücsörgő, mosolygó jószágot... Mindamellett, hogy iszonyú édes volt, kellőképp lelkiismeretfurdalásom lett, mert ha leesik, az ugyebár gondatlanság, nincs mit szépíteni rajta. Így mától átmenetileg a dolgozószobában alszik szivacson napközben (mert itt van redőny és tudunk sötétet csinálni) mindaddig, míg a szobájába fel nem szerelnek egy reluxát. Akkor aztán én is odaköltözöm vele éjszakára is szivacsra a földre. Így utólag nem értem, minek a rácsoságy, jelenleg kettő is díszíti lakásunkat. Nálunk ugyanis nem vált be. Nappal, mikor beleteszem Leót, felébred, míg ha az ágyra vagy matracra teszem, mellé tudok feküdni, "rámcsatlakozik" és alszik tovább. :) Éjszaka meg egyszerűen nem bírnék annyiszor felkelni hozzá, ahányszor riasztana. Tegnap éjjel számoltam a szopizások számát, 12-nél hagytam abba, de nem volt még világos... :(
Mától tehát bevezetjük a földönalvást, állítólag a gyerekek szeretik. További előnye, hogy nem lehet lezuhanni, illetve ébredés esetén szabadon elhagyható a helyszín. :) Remélem működni fog!

Kis Manyi lapátja :)

Néhány hete voltunk látogatóban Leó egyik kis barátnőjénél, Manyinál, ahol Leó szemet vetett egy játéklapátra. Végül haza is hoztuk a lapátot, mert Leó nem volt hajlandó megválni tőle. :) Azóta is töretlen a "szerelem", mondhatni szinte hozzánőtt Leóhoz a lapát, saját keze meghosszabbításaként használja, vele kopogtatja a dolgokat, még mászás közben sem engedi el. :) Ez a kis lapát rekordot döntött a játékok között, jelenleg nincs hozzá fogható, pedig szépen bővül a Leóbirodalom... :)

Alszik, alszik, alszik!

Már egy hete, hogy Leó minden nap alszik napközben! :) Nem akarom elkiabálni, de ez azért már tendencia a javából! Ha nyolckor ébred reggel, akkor olyan fél 11 körül kér először cicit, közben elalszik és dél körül ébred (tegnap fél 2-kor!!!). Ha ilyenkor viszonylag hosszabbat alszik, délután nem tudom rávenni az alvásra, de ha rövidebbet, vagy nem alszik el, akkor fél3-körül újra alszik egyet. :))) Ez már akkor napirend lenne? A baj csak az, hogy reggel még nem tudom megmondani, mikor fog aludni, 2* vagy csak 1*, meg az, hogy a fent említett időintervallumok csak úgy igazak, ha közben egy cici van a szájában, de nem vagyok telhetetlen, már ez is haladás! És itt egy újabb Apa-Fia kép, csak mert úgy szeretem Őket! :)

Oroszlánüvöltés :)

Leó önkifejezési repertoárja újabban kétféle hangadással bővült. Az egyik leginkább egy oroszlánüvöltésre, vagy indián csatakiáltásra emlékeztető "AAAAAAAA!", ami igen erős felindultsággal párosul. Leginkább játék hevében használatos, ilyenkor tovább erősödik, ha én is bekapcsolódom és így már együtt üvöltjük: "AAAAAA!" :)
A másik ettől egy jóval szelídebb megnyilvánulás, ami többféle érzelmet hivatott közvetíteni, a "HÖ!". Leginkább a meglepődés eseteiben hallható tőle, de hirtelen felbukkanáskor akár üdvözlési formulának is tekinthető. "HÖ!" :)
Mindezek ismeretében gondolom könnyen kitalálható, a képen melyik látható... :)

Nyírpapa

Öt napig Leó nélkülözte Lacit, de kapott Apa helyett két lelkes nagyszülőt Nyíregyházáról, én meg sok-sok segítséget, némi szusszanást, hazai ízeket, miegymást... :) Nyírpapáról hamar kiderült, hogy csak a "burkolata" öregszik, belül gyerek maradt, így Leó non-stop játszótársra talált. :) Azt nem tudom, milyen érzés nagyszülőnek lenni, csak azt, hogy unokának príma és úgy tűnik ezt Leó is így érzi... :)

Leó 10 hónapos

Az elmúlt hónapban mintha felgyorsultak volna az események... :) Leó hihetetlen ütemben fejlődik, megpróbálom most összegyűjteni ide az újdonságokat.
Mászik. Egyre gyorsabban, mindenhová, mindig, csak győzzek szaladni utána, mert helye az éppen van... :) Mozgásban új még, hogy feltérdel, de ettől magasabbra még nem merészkedett.
Utánoz. Ez főként a mozgásban tettenérhető, de ha sokáig énekelgetek neki és tetszik neki a dallam, volt már rá példa, hogy Ő is énekelgetett tovább, mikor én elhallgattam. :) Jelenleg kedvence a tapsolás és a rongyrázás, ez utóbbi kizárólag konkrét értelemben! :) Teregetésnél ugyanis ott ül a halom ruha mellett és ő is rázza azokat a ruhákat, amiket kihúz a kupacból. :)
Szájtát. Igen, ez is új, etetés közben hajlandó már kinyitni a száját, akár 5-10 kanállal is önként megeszik bármit, amit adok neki, ennél többet csak gyümölcsből hajlandó elfogadni. :)
Számokban: 5 foga látszik, + kettő bújófélben. Súlya 11,15kg, hosszát holnap beírom. :) Éjszakára 5ös pelust hord, mert kb 85-ször szopizik az éj leple alatt. A nappal ébren töltött órák száma 12 és 10 között mozog. :)
Ami nem új, de jellemző, érdeklődése nem ismer határt, mindent megvizsgál, megfigyel, némi homlokráncolás kíséretében. Különösen a hangokra érzékeny, szoptatás közben, ha lehull egy levél a szobanövényről, vagy ha a lapozós óra lapoz egyet, máris ki akar ugrani a kezemből, csakhogy le ne maradjon valami érdekesről... :)
Továbbra is huncut kisember, hatalmas kezekkel és lábakkal, lehengerlő mosollyal, boldog kacagással és újabban komoly, nagyfiús tekintettel is! Nagyon szeretjük!!!! :)

A kis fognövesztő

A napokban újra étvágytalan a mi kis "Aszkétánk" :), így egy szoptatás után gondoltam belenézek a szájába, hogy állnak a felső egyesek... és megdöbbentem, mert a felső egyesek már szépen áttörtek ugyan, de a balfelső kettes, a balalsó kettes és a balfelső szemfog is áttörőben van. Leó így egyszerre öt fogacskát növeszt, legalábbis ennyit látunk kintről. Rögtön meg is enyhültem mind az evés, mind az éjszakák tekintetében. Csak az a baj, hogy mire az összes foga kinő és alhatunk majd végre, már valószínüleg nem fogom szoptatni... :) Bár ahogy most áll a dolog, lehet, hogy majd az isibe is be kell szaladnom a nagyszünetben... :)

Hol a labda?

Leó kedvenc játéka a labda, amiből egyre több és több veszi őt körül, hála Lacinak... :) Kezdetben csak ügyesen megmarkolta és forgatta, nézegette őket, aztán elegánsan elengedte, majd elgurította és utánamászott. Aztán már együtt is tudtunk labdázni, hárman körbeültünk a szőnyegen és gurítottuk egymásnak, persze legtöbbször Leónak. :) Mostanában új szokása, hogy fölemeli a labdát magasra és ott engedi el. Nem tudom, miért csinálja, talán, hogy pattanjon, de nagyon cuki... Tegnap, mikor épp abbahagyta a konnektorok szétszedését, gondoltam megkérdezem Tőle: "Leó, hol a labda?" Mire Ő, tágra nyílt bizonytalan tekintettel körbenézett a szobában, majd észrevette a kedvenc labdáját, megcsillant a szeme, boldogan rámnézett és kacagva mászott a labdájához. Egyelőre még csak ez az egy bizonyos labda "A labda", de lényeg, hogy érti, tudja, keresi és persze, hogy nagyonnagyonnagyon cuki! :) Olyan büszkék vagyunk Rá!

Felfedezőben...

Leó napjai újabban a csibészkedésről szólnak. Na nem rosszalkodik természetesen, hanem felfedez és le van nyűgözve a világtól. :) Igyekeztünk tág teret engedni Neki, gyakorlatilag csak a virágokat meg a konyhát kerítettük el, de azért van egy-két nemszeretem dolog, amit mindig megtalál és a legbosszantóbb, ha ezeket egymás után veszi sorra... :) Ilyen pl a lámpa zsinórjának huzogatása, mert földöntheti így az állólámpát és a páfrányt, vagy a komód alsó szekrényének nyitogatása, és a tartalom kiürítése... Próbálom minél kevesebb korláttal körülvenni, legfeljebb ott vagyok vele és közbelépek, ha szükséges. Így aztán gyakorlatilag állandóan rajta kell tartanom a szemem. :) Tudatosan igyekszem leszoktatni magam arról, hogy lépten-nyomon figyelmeztessem, "vigyázz, be ne üsd a buksid, oda ne zárd a kezed!" stb stb... Nem akarom, hogy azt tanulja meg, hogy ez a világ veszélyes. Nehéz, de "tanulom hagyni", hogy kisebb baleseteket szenvedjen... A kedvencem, mikor egyik kezével kihúzza a fiókot, a másikkal belenyúl, majd az egyikkel betolja, odazárva így a másikat, majd úgymarad és sír, mert még nem jött rá az összefüggésekre... :)
A szívem szakad meg! :) Azt mondják minden kisgyerekre vigyáz egy angyal.. Remélem Leónak legalább kettő jutott! :)

Leó és a tél

Ma reggel ébredéskor gyönyörű látvány fogadott minket, vastagon behavazott fák, autók és sűrűn hullottak a csillogó hópelyhek. Természetesen Leóval első utam az ablakhoz vezetett, aki egy ideig nézett is ki az ablakon, majd érdekesebbnek találta a függöny húzgálását... :) Délután viszont újra hátihordós sétára "kényszerültünk" és újra megállapítottuk, hogy a mi gyerekcipelő alkalmatosságunk a legmenőbb a környéken! :) Ezúton is köszönet érte!!!!

Kiskacsa és az Oroszlán

Mert a fürdőzéses videókból sohasem elég... :) és mert szeretem a humorát ennek a pici embernek!

Alvás helyett...

Készülök egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést írni Leó alvásáról, illetve nemalvásáról, de ezt nem ma teszem, inkább megyek aludni. :) Most csak annyit, hogy nehéz éjszakáink és nappalaim vannak... Remélem a fogacskák hamarosan előbújnak és hagynak minket végre aludni! A videó, az esti fürdetés előtt készült. Nem tudom, honnan szerzi az energiát, de ma egész este huncutul viháncolt és jókedvűen "rohangált" négykézláb. Ő legalább elemében van. :) Egyéb tekintetben meg folyamatosan kapaszkodik fölfelé és az egyik lábával már szemmel láthatólag az álláshoz készülődik! :)

...és egyet a Papa kedvéért :)

Ezt a bejegyzést most Laci "megrendelésére" írom, mert nagyon büszke a Fiára, aki férfiasan szembenézett (sőt rá is ült!:) félelme tárgyával, a nagy zöld szörnnyel (a porszívóval:). A történet a múlt héten kezdődött, Leónak folyt az orra, nem vészesen, de eléggé ahhoz, hogy szívnunk kelljen. Így nem túl lelkesen, de üzembe helyeztük az erre a célra kitalált orrszívó-porszívó párost. Nem lepődtünk meg Kisemberünk reakcióján... Leó nagyon fél a hangos hangoktól, ide tartozik minden berregő háztartási eszköz, de még a zacskócsörgés is. Szegénykém, ha csak meglátta a porszívót, máris egész testében remegni kezdett. De érezhette áldásos hatását is, no meg tapasztalhatta, hogy minden alkalommal mindhárman épségben hagytuk el az orrszívás színterét, így a napokban már egészen közel merészkedett a zöld szörnyhöz, majd egy kis apai buzdításra, kizárólag mami jelenlétében, hajlandó volt egy kattintás erejéig modellt is ülni rajta... :)

A Rózsaszín és a Kék

Tegnap újra "összeeresztettük" Virágot és Leót. Természetesen még nem emlékeztek egymásra, így kellett egy kis felmelegedési idő, de mi felnőttek addig is jól szórakoztunk. :) Leó udvarlásképp kitépte Virág szájából a cumit, majd érdeklődését próbálta kifejezni, nem túl finoman, de annál határozottabban... :)

Virág kicsit meg is szeppent, de azért hősiesen állta a sarat. :) A csemeték szétválasztása után jöhetett a játék, ami még közösnek nem mondható, legfeljebb annyiban, hogy minden játékra egyszerre repültek rá. :) Itt kitűnt Virág két hónap előnye, mert többnyire gyorsabb és ügyesebb volt mint Leó. Persze az is lehet, hogy Leó máris egy udvaris úriember... :)