Úsznak Fiaink

A Fiúk szombatonként az uszodában, Lorin pedig a kadban, az ágyon, a földön, álmában és ki tudja még hol... :)
Persze majd arról is illene írnom, hogy Leó milyen ügyesen halad, Lehel meg mennyire kivirul a vízben pedig hogy fél, de most csak a Kismókáról teszek föl egy képet, mert olyan vicces, ahogy lebukik, meg csibicsobizik teljesen szakszerűen... :)

Egyik kúszik, Másik úszik... :)

Elsők...

Sok-sok első történést szeretnék megörökíteni gyerekeink életéből, van rá most öt darab percem, így lehet, hogy visszatérek még. :)
Lorin Kúszik. Kicsit féloldalasan kezdte, mivel kicsi aszimmetria eddig is volt nála, ami minden új mozgásforma tanulásánál megjelenik majd, de mostanra egyre ügyesebb, egyre nagyobb távolságokra merészkedik. Néha pedig már négykézlábra emelkedik, föltolja a pocakját. ...és ami legalább ilyen öröm nekem, hogy úgy tűnik, kisebb mennyiségekben már bírja a tejfehérjét, azaz, hogy én ehetek végre sajtokat... Nem tudom elmondani, mekkora boldogság ez. :)
Lehel Egyik nap fut felém és kiabálja, "Mama, tudok puszit adni!" és tényleg. és ad... cuppanósat. Három évet vártam rá. Ez is leírhatatlan, mennyire nagyon finom... :) Édes kicsi szívem, azért nem adott eddig, mert nem tudott. (Ő az esti vízivásos körnél így rakta össze magának: Mostmár sok vizet fogok inni (mert eddig alig ivott, hiába kérleltem), hogy sok puszit tudjak adni Neked, eddig azért nem tudtam, mert nem ittam eleget." Biztos vagyok benne egyébként, hogy összefüggés van a kései beszédbeindulás, a beszéd technikájában mutatkozó nehézségek és a pusziadás között... csak hát nem vagyok szakértő. A lényeg, hogy ha lassan is de mindent behoz ez a Kismókus. Tegnapelőtt először érkezett a kaki is a WC-be. Néhány napja pedig életében először volt bátorsága megkóstolni a pizzat. :) (Fiaink rendkívül szokatlan módon ugyanis nem hajlandóak semmilyen feltét fogyasztására, legyen is szó pizzaról vagy tésztáról, vagy kenyérről. Csak üresen eszik.) Leónál rezgett a léc, de végül Ő hű maradt önmagához. Én nem adtam neki már több szélét, hátha mégis beadja a derekát, erre látom, Lehel tartja a kezében a saját pizzaszeletét és óvatosan néz rám. Majd megkérdezi, Ő odaadhatja-e... Hát persze, a sajátoddal azt csinálsz, amit akarsz... Erre Ő, az össze pizzaszeletének szélét (gondos körberágás után, nehogy paradicsomos maradjon) odaadta Leónak. Nem tudok betelni a nagy szívével. :)
Leó Életében először ugrott be a mélyvízbe minden kapaszkodó és segédeszköz nélkül. Röviddel utána pedig először úszott benne háton. (Minderről egy videót is mellékelek majd ide természetesen, sőt egy Lorinkúszósat is, ha lesz majd róla videó...) :)
S ha már elsők, a három gyerek mostanában együtt játszik. :) Emlékszem, Lehel is kilenc hónapos volt, mikor Leó elkezdett vele játszani. Történik ilyentájt valami a picikkel, amitől kisgyerekesebbek lesznek... :)

A képen Lehel magyarázza Lorinnak (mostanában szokás szerint), hogy baba, mit nem szabad... :)

Leó újra úszik...

Biztos minden ember életében eljön az az idő, amikor a gyereke valami olyat csinál, amit Ő maga nem tud... :) Nekünk 5 év kellett hozzá... :) (na úszni azért tudok, de gyorsúszni nem...) Idén nyáron újra beírattuk az intenzív úszásra, most egy hét telt el, közben új edzőhöz került, mert túl nagy volt a tudáskülönbség a csoportjukban, de legalább így ketten vannak csak egy csoportban... Sára néni pedig nagyon aranyos, vele is szerencsénk volt. :)
Hajrá Leó!

Leó a hős.... (Anikó néni "A pedagósus")

Vége a négy hét úszásnak. Utolsó előtti alkalommal, az óra vége felé Leó elkezdett üvölteni és tiltakozni, nem megy a mélyvízbe. Lett a lábán egy kis seb edzés közben, de persze ez csak a fedősztori volt, valójában megijedt. Anikó néni nem hagyta magát, bámulatos higgadtsággal és rutinnal kezelte a helyzetet, Leónak is meg kellett csinálni a gyakorlatot, amit a többieknek. Végül megcsinálta. Anikó megnyugtatta Lacit, nincs semmi vész, látott már ilyet, "de meg kell tanulnia, ki itt a főnök"... majd mosolyogva hozzátette, szerinte nem jövünk holnap... :) és valóban, Leó hallani sem akart arról, hogy másnap is úszni menjünk. Délelőtt beszélgettünk a dologról és úgy tűnt, minden rendben, de mikor alvásból ébresztettem és indulnunk kellett volna, újra hevesen tiltakozott. Fél a mélyvíztől, nem akar bemenni. Nagyjából három perecem volt indulásig, így némi testi erőfölényt is be kellett vetnem, hogy az ágyából az előszobába vontassam, végig beszéltem, nyugtattam, még az autóban is sírdogált, de mire Lacit fölvettük, már megnyugodott... Az edzés fél hattól fél hétig tartott a Margitszigeten, a menetrend az volt, hogy amíg Laci benn van Leóval, én Lehellel szigetezem odakinn... Negyed hétkor már percenként néztem a telefonomat, hátha Laci üzen valamit, mert tudtam, az óra végén mennek a mélyvízbe...
...és igen, ilyen képeket kaptam... :)

Mondanom sem kell, rögtön elsírtam magam, olyan büszke voltam Leóra, aki szembenézett vele és legyőzte saját félelmét. Később azt is megtudtam, Anikó néni újra zseniális volt, mert jól tudta, miről szólt a tegnapi cirkusz és külön figyelt Leóra, az utolsó mélyvizes feladatot neki már nem kellett megcsinálni, mehetett játszani...
Most egy hónap szünet, aztán szeptembertől elkezdünk valamilyen úszótanfolyamot valakinél, mert sajnos Anikó csak nyáron vezet gyerekeket, év közben versenyzői vannak. Remélem szerencsénk lesz.

Leó úszik

3 hét után itt tartanak a gyerekek. :) Mikor először láttam a kezeivel tempózni és önállóan haladni a vízen, könnybe lábadt a szemem. :) Nagyfiú. Deszeretem. :)

Úszik... :)

Beírattuk Leót egy intenzív úszótanfolyamra, szeretnénk, ha ősztől már heti rendszerességgel vihetnénk valahová úszni. Most négy hétig pedig minden hétköznap hattól hétig pancsol. Két hét vízhez szoktatás, majd két hét kezdő csopi. Féltem tőle, mi lesz, fog-e tetszeni neki, mert néha olyan nyávogást csap, mint egy kiscica, a hajmosás pedig a mai napig finoman szólva is nehézkes... De láss csodát, élvezi, sőt... :) Lelkesen bukik a víz alá (50 percből legalább 40-et víz alatt vannak) és nyitott szemmel (!) buzgón keresi a medence aljára rejtett színes köveket, ha épp az a feladat. Utána pedig rém büszkén meséli, hogy milyen feladatok voltak és irtó nagyfiús lesz... :) Remélem a lelkesedése kitart...