Lehel 27 hetes

Sokat nőtt és erősödött odabenn Lehelünk az elmúlt időszakban. Ha a hasamra nézek, olyan nagy már, persze ha úgy nézem, hogy egy picibaba, akkor még olyan pici... :) De tény, hogy művel már kevésbé finom dolgokat is odabenn, néha fel is szisszenek, mikor az erejét próbálgatja. :) Kedvencem, mikor Leót altatom és az ölemben cicizik, Lehel akkor a legaktívabb, nem ritkán ellenem dolgozik így, de nem bánom, olyan jól szórakoznak együtt... :) Tegnap Leó az ujjaival dobolt a hasamon, pár perc múlva Lehel belülről pontosan Leó kezei alatt kezdett dörömbölni, hasonló ritmusban, egymás után legalább 10-15-öt kopogtatott vissza Leónak. Ilyen lelkes választ mamiként egyszer sem sikerült egyik pocaklakó gyerekemnél sem kiváltanom, ehhez nyilván szükség van egy nagytestvérre. :)))
Ami pedig engem illet, türelmetlen és feszült vagyok és gyakran kiabálok Leóval mostanság, ami nem kedvez egyikünk hangulatának sem, majd következik a "milyen anya vagyok én" önmarcangolás, ami szép kerekké teszi a történetet bezárva az ördögi kört. Fizikailag tökéletesen vagyok, a terheléses vércukrom jobb nem is lehetne, csak némi vasra, meg türelembogyókra lenne szükségem, még inkább pedig Laci pótolhatatlan jelenlétére... :)