Mozizunk... :)

Ez még egy szeptemberi kép, azt hiszem a 19 hetes UH. De nagyon vicces... :))) Annyira emlékszem, amikor Leót meg Lehelt vittük "babamozira", amit a kedvükért csináltattunk... :) Nagyjaból egy perc múlva unták. Most is így történt, bár aztán itthon napokig játszottak ultrahangosat. Jól is van ez így.

Tádám! :)

Eljött az idő, hogy bemutassam Nektek Legkisebbünket, aki az Ultrahangképek bizarrsága ellenére nagyon helyes, 32 hetes gyönyörű, finom, erős és nagyon férfias, a testvéreire hasonlító kicsi kincs. Ujvári Lambert, fogadjátok szeretettel! :)

Ádvent 2018

...és elkezdődött a várakozás időszaka, amit olyan türelmetlenül vártunk, hogy már november közepén kitettük a fényeket. Mióta pedig az adventi naptár is kikerült, minden napra jut egy kis meglepetés szösszenet a gyerekeknek. Újabban előkerül a furulya meg a fuvola is, sőt, ha igaz, még egy triangulum is csatlakozik a napokban hozzánk (ez még persze titok:), és együtt énekeljük az egyre bővülő karácsoyni repertoárunkat... :)

Balaton pocakkal

Aztán pocakkal hármasban is megismételtük... Így kabátos pocakfotó is készült a harmincadik héten... :)

Apa-Fia Balaton

November elején Lehelnek "Apás napja" volt, Lacival kettesben egy teljes napot Balatonfüreden töltöttek. De jó Nekik! :)

Márton napi "lámpásvacsora" :)

28. hét

...és hipp és hopp meg is érkeztünk a harmadik trimeszterbe. Meg viszonylag könnyen mozgok, csak hajolni ne kelljen, mert az elég kényelmetlen a pocakomtól, ami óóóóriási. Ma Erzsike meg Siklós meg is jegyezték, milyen szép pocakot növesztettem... Hát igen, nem csak az nő. A súlyom még soha nem volt ekkora, sem egyetlen paraméterem( na jó, a hasam a 40. héten biztosan nagyobb volt valamivel :)... Nagyon érzékeny vagyok, főleg, ha fáradt vagyok. Képes vagyok egész nap sírni ha úgy érzem, megbántottak. Egyre többet gondolok a szülésre és arra, milyen is lesz, hogy lesz még egy gyerekünk... Aki persze máris van idebenn, csak még nehéz elképzelni bármilyennek is... Pedig érzem, hogy erős, férfias, de érzékeny is. Reagál már a kinti hangokra, az pedig leírhatatlan érzés, amikor a testvérei közelednek hozzá és Ő reagál rájuk. Érdekes, hogy mindegyikőjük mennyire benne van már abban is, ahogy a pocakomra teszik a kezüket és figyelik.Leó feszülten figyel és minden apróságot megérez, aztán mikor a Picike tényleg mozdul egyet, elkapja a kezét és szélesen mosolyog... :) Lorin ambivalens, ölelgeti-puszilgatja, vagy épp durván nyomkodja a pocakomat, persze annak Ő is megörül ha jön a válasz odabentről, de még nem Rá reagál, csak a benne lévő érzéseket játsza le. Nyilván neki a legnehezebb, egyrészt mert még sosem élte meg milyen egy baba születése, ráadásul most az Ő helyét kell átadnia... Lesz még gpndunk a Kishölggyel. :) Na és itt van Lehel a nagy szívével. Ő a legtürelmesebb, ha várakozni kell a mocorgásra, így Ő kapja a legtöbb visszajelzést. :) Tegnap állítása szerint megsimogatta Őt a baba... :) Ráadásul nagyon félt, nehogy beteg legyek. Igen, rögtön gondoltam, miről szól ez, mikor legelőször kimondta. Tegnap rá is kérdeztem. Fél, nehogy Ő is megbetegedjen és meghaljon mint Noel. Édes kis nyulam. Igazság szerint örülök, hogy ilyen érzékenyek. Még ha sokat küzdenek is emiatt az életben.

Málta

Az őszi szünet egy hetét Máltán töltöttük. Voltak gyönyörű, kevésbé szép és persze kellemetlen és nehéz részek is, mégis jó volt együtt megélni ezeket és egy újabb közös élmémnnyel gazdagodni.

"Szálló levél, szálló emlék..."

10.23.

Nagyon ránkfért már ez a hosszúhétvége. Két napot Balatonon voltunk, kettőt itthon és megnyugtató a tudat, hogy csak néhány nap és itt az újabb szünet. :) Füreden borfesztivál volt (vagy nem, de valami), volt színpad néptáncosokkal, illetve egy mini kovácsműhely. Mindkettő lenyűgözte a Gyerekeket. Olyannyira, hogy az ott kapott kis minipatkójukat itthon kijavították egyenesebbre... :) Kettőt pislogtam és már égett a tűz a rögtönzött kemencében és izzott a patkó, kopogott a kalapács, közben pedig, hogy kihasználják a tüzet, főztek egy kis koszlevest, vagy legalábbis vietforraltak és Lehel bőszen kevergette... :) Szeretem az ilyen itthoni napokat. :)

21. hét

Régen írtam erről a pici Életről idebenn... :) Aki már nem is olyan kicsi. A kép persze nem friss, még a 21. héten készült Malagában. :) Most pedig már a 24. hetet tapossuk. Orvosi szempontból minden ok, én kicsit nagynak érzem mindenem, de ettől nagyobb bajom ne legyen, úgyhogy próbálok nem hisztizni ilyen hülyeségeken. Ha sokat idegeskedek és rohangálok sokat keményedik, de ez nem a fizikai aktivitás miatt van, mert Spanyolországban napi tíz km felett mentünk, és egyszer sem keményedett a hasam. Tegnap míg a kocsiban ültem és mentem a városba a dokihoz, nagyjából hárompercente keményedett, amin azért meglepődtem... Felrémlett előttem egy autóban szülés képe valahol a hegyen a hóban , a vízmosásban, amerre Laci szokott csapatni és levágni az utat... :)))
Közben már azt is tudjuk, hogy Kisfiú, meg azt is tudom, hogy nagy és erős, de nagyon érzékeny, rögtön reagáló, bújós pici manó, szerintem "könnyű" icipici lesz majd, már amennyiben az anyukája kiegyensúlyozott lesz... :)))
Sok most itt a feladat, főleg Leóval meg Lehellel iskolán/Óvodán kívüli programok, foglalkozni valók, meg Lorin is képes újabban kétéveseket megszégyenítő véget nem érős sírással tudtomra adni, hogy Ő is teljesen és kizárólagosan óhajt... Nem tudom, hogy az ovikezdés (amit egyébként nagyon jól vett), vagy már a közeledő kistestvér-sztori az oka... Próbálok mindenkinek azt adni, amire szüksége van, meg közben utolérni magamat és fejlődni szervezettség tekintetében. Néha elkeseredem, hogy ez kilátástalan és nem fog menni, mert hát már most sem megy, néha kicsit bizakodóbb vagyok. És vannak pillanatok, amikor nem gondolok semmire, csak az érzésekre figyelek... és az nagyon jó. :)

4 éves lett Incifinci :)

...és még egy...

Lorin: "Majomkerék" . Na, ez vajon mi lehet?

Hát a Malomkerék. És nem, nem az L-t mondja hibásan J-nek... 😊

Ujabb szókreálmány Lorin-módra

Lehel tornára jár, erről majd később. Ma kiderült, hogy a bordásfal-nak sincs értelme egy majdnem négyévesnek, ezért inkább "rozsdásfal"- nak kereszteli... 😊 Látni igyanis nem látta, csak hallja, ahogy emlegetjük... :)))

Első...

...Mama nélküli két óráját tölti ma az Óvodában Kisovisunk. :) Már napok óta erről beszél, s most a kocsiban is megkérdezte, hogy akkor MOST ott fogom hagyni? :))) Nagyon várta és nagyon izgult. Nekem pedig harmadszorra is olyan megható és nagyon üres a ház... De most indulok, nehogy elkéssek... (Kép az indulásnál készült lesifotó...:)

Szavak Lorin-módra

"Ágnes"= mágnes

"Jégkapu"=jégaku

"Medveház"=McDonald's

...és van még jónéhány átköltése, de most csak ezek jutnak az eszembe... Olyan vicces, ahogy a számára érthetetlent így teszi érzelmezhetővé... :)

Három

Szinte Kettesben

Tegnap óta kettesben vagyok a Lányunkkal. :) Érdekes látni, hogy Ő is, ahogy mindegyikük, mennyire más ilyenkor. Élvezzük a kizárólagos figyelmet, és egymás szeretetében sütkérezünk, még akkor is, ha nagyon giccsesen hangzik. :) és persze nagyon várjuk a Fiúkat! Ma este elalvás előtt ezt mondta Lorin: "Mama, olyan jó, hogy mi találkoztunk és megismertük egymást!" ... tényleg jó! :)))

Chill (Apa írása)

Lehel lebeg a Balatonban mentőmellényben, közben odaszól:
- Én egyébként most csillezek.

Napi aranyosság

Lorinnal a kanapén ülünk és az "okos négyéves" cimű feladatkönyvben tevékenykedünk. (Ez csak azért írom, mert annyira jellemző ez mostanában, odavan a feladatokért). Közben érzem, hogy a Legkisebb odabenn mocorog, mondom, hogy ha a hasamra teszi a kezét, lehet, hogy Ő is érezni fogja. Odateszi és feszülten figyel. Odabenn persze abbamarad a tevékenység, de Lorin csillogó szemmel felkiállt: "Hallottam, hogy beszélt!"

:)))

Pancsolàs az esöben

 

A kánikulàt itthon nehezebben viseljük, mint a Balatonon. A gyerekek persze föltalálják magukat, ami a hüsölési lehetöségeket illeti... :) Az egész napos kánikula utáni felhöszakadásban készültek a képek és a végkifejletet, (amikoris az idöközben keletkezett tócsákban henteregnek :) nem is örökítettem meg...

Ötödik... :)

           

A kèpen a figyelmes szemlèlö egy 12 hetes pocakot fedezhet föl.

Mostanra már lassan 15 hete, hogy velünk van ez a Picinyke Lèlek, aki már teljesen emberformát öltött icipiciben. 

A szokásosnál tovább volt most titokban, persze  a gyerekek elöl nem lehetett sokáig titkolni, mert úgy aggódtak az estènkènt rosszul lévö mamièrt... ès olyan megható volt az a természetes szeretet, amivel fogadtàk...

Balaton 2018

Szüret

Hárman egy hintában

Ritkán járunk játszótérre, mióta házban lakunk, pedig amikor eljutunk, mindig nagyon jó. Most két kép, egy témára, egy hét leforgása alatt látogattuk meg a "régi" és az "új" játszónkat. :)

Leó tervez... :)

Most épp házat akar építeni a kertben. Este megrajzolja a terveket, illetve az anyagszükségletet, majd mikor pizsamába bújt, izgatottan mondja, mennyire várja már a holnapi építést. 

Reggel megbeszéli Lehellel, hogy várjanak inkább az építéssel, míg beszerzik hozzá az alapanyagot... :))

De 11körül mègis nekiveselkednek, és persze Lorin is készségesen segédkezik. Sőt, nekem is kellett egy oszlopot tartanom... :) Így van ez, ha nem a hagyományos lentről fölfelé irányt választják a kivitelezők... :)))

Lorin mondja...

Alvás előtt az ágyban... már fogja a kezem, már elhelyezkedett, de még beszél...

"Mama, alhatok nyitott szemmel?"

Persze.

"Csak mert úgy érdekesebb." 

:)

Előadás

06.05.

Kirándulás

Állványok itt is, ott is... :)

A munka újra megkezdődött nálunk, ahogy elolvadt a hó... :) A házunkat kívülről felállványozták, ami a Fiúknak olyan nagyon tetszik, hogy Leó minden nap fölmászik rá (csak az első szintig engedem), illetve a kertben természetesen ahogyan mindent, ezt is rekonstruálták. Persze mondtam nekik, hogy föl ne másszanak, de ahogy betettem a házba a lábam, Leó lelkendezve szaladt, jöjjek ki gyorsan, hát ez a látvány fogadott...

...és úgy tűnik megtetszett nekik a magasság, mert mostanában kuckót is egy szinttel följebb építenek...

Variációk egy témára... :)

Lorin számol

"Mama, mikor leszek 6 éves?"

"Három év múlva."

"Nem Mama, a három év múlva a négy jön! Úgy van, hogy 1 2 3 4 5 6! Nem tudtad?!"

Lehel Világa...

Autoban utazunk, beszélgetünk. Egyszercsak Lehel: "Mama, szerinted van Élet a Világon kívül?"

"Nem tudom, Te mit gondolsz?"

"Szerintem van, mert az Úristen kilóg a Világból!"

:)

Lehel 6 éves!

Drága kis Napsugaram! Isten éltessen!!!

Sí