Lehelnek lenni...

...nem könnyű mostanában. Rejtélyes tüneteket produkál, eddig főként a hasára panaszkodott, mostanában pedig a kezei gyakran a szájában vannak, ha tehetné könyökig dugná be, közben folyik a nyála és fájdalmas arcot vágva mondja, hogy fáj, belül, a foga. Megnéztük többször is belül a száját, semmi, doktornő is látta, semmi. Étvágya jó, bár az utóbbi hetekben extrém nyűgös. Most épp egy kicsit taknyos. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a szíve nehéz szegénynek. A testi panaszait pedig az irigyelt baba panaszai szerint alakítaná? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nagyon érzékeny, nagyon hangos, nagyon nagy szívű... A kis középső. Aki hol "baba", hol "nagyember". Aki, bár tudja, hogy Lorin miatt kerül sokszor eggyel hátrébb a sorban, mégis szalad, ha sír a Picike, leguggol hozzá és mondja: "Pöttöm, ne sírj!", aztán fut hozzám és mondja: "Mama, sír a baba!" Aki félistenként tiszteli és szereti a Bátyját és megsemmisül, ha az leszidja valamiért. Tegnap mondtam Leónak, hogy figyeljen rá egy kicsit jobban, ne bántsa meg, mert nincs jól. Reggel elmesélte Leó, hogy este mondta Lehelnek, hogy szereti és megölelte, Lehel pedig hozzábújt... Ilyenkor szeretném egy kicsit meggyorsítani az időt, hogy hamarabb legyen könnyebb neki egy kicsit... :)
A képen pedig az "Érintettek" épp a legnagyobb egyetértésben merülnek el a játékok tanulmányozásában... :) Ami pedig jó és ki ne maradjon, azok a szerencsés körülmények. Mégpedig, hogy mennyire jó, hogy Leó délelőtt oviban van és Lehel a kompetens nagy szerepében is próbálgathatja magát, csak Ő a Nagy és a Picike.

10 hetes

Nem akarom siettetni az időt, azt sem akarom, hogy 2 kilóval könnyebb legyen, de egy hátmasszázs és plussz két kar jól jönne mostanság. :) Vagy, hogy esetleg aludjon napközben is ez a síró-rívó kis csomag. Éjszaka egyszer ébred, esetleg kétszer, tényleg nem lehet rá panaszom, (arról igazán nem Ő tehet, hogy Döncike ki tudja miért sokszor...) De nap közben csak nagyon keveset (mondjuk ma összesen másfél órát) és estére annyira elfárad, hogy az idegrendszere teljesen kisül, csak üvölt sokkos állapotban, majd hirtelen elhallgat és elájul elalszik. Valahogy el kell érjem, hogy aludjon hat körül egy picit, ha kell ringatom slingben, mert különben iszonyatos ordítás után alszik csak el este. Bár ez az utóbbi időben mind időtartamra, mind erősségre mérséklődött, de néha még így is ijesztő és szívszorító. Napközben viszont a hasa kínozza, most megint nagyon taknyos is, de nem az orrfolyós típus, hanem a lenyelős fajta, amitől (gondolom) tiszta zöld a kakija és talán azért is fájhat a hasa... 10 napos kora óta szívom az orrát. és ez nem azt jelenti, hogy azóta nem gyógyult meg... de igen, már háromszor is... Ma Leó újra taknyos lett, négy nap múlva Lorinhoz jut ez az újabb cucc... A közvetítő Döncike, pedig igazán nem nyúlkálnak a szájába, arcát nem fogdossák, csak a hasát szokták simogatni. :) Csak hát ugye a szoptatás. Mert azt ugye duplán nyomom, azaz Lehel is kap cicit és bár utána mosakszom és ruhát is váltok, de nem tudok másra gondolni... Valamelyik éjszaka megnéztem az LLL honlapját, mert emlékeztem rá, hogy írtak a tandem szoptatásról, de semmi hasznos nincs fönn mondjuk arról, hogyan szoptassunk, ha beteg az egyik, csupa ömlengő maszlag, hogy mily csodás, hogy a testvérek tejtestvérek is...
10 hete ilyenkor már első közös éjszakánkat virrasztottuk együtt Lorinnal. :) A hátam épp így fájt, de annyi mindent nem tudtam még akkor, ami azóta boldoggá tesz. :) Nem nézhettem még a szemébe és nem láthattam a tekintetét felcsillanni, ahogyan felismer és rám mosolyog. Nem tudtam még milyen jó lesz ennek a három gyereknek az édesanyja lenni. Mindegyikőjüket határtalanul szeretem. Olyan jó látni, ahogyan ők is szeretik egymást. Ahogy Dönci felhúzza a síró Lorinnak a zenélő gombát, aki tovább sír, erre Lehel elkezdi a zenére himbálni a fejét, hogy mutassa, milyen jó is ez a zene, mert, hogy mondani még nem tud mit Lorinnak, majd mikor ez sem hatásos, letörten távozik és épp belém ütközik, amikor én könnyes szemmel összepuszilgatom, és mondom neki, mennyire jó ennek a babának, hogy ilyen szerető nagytestvére van... erre persze csillogó szemmel, büszkén elvonul. :) Vagy amikor Leó és Lorin egymással szemben hasalnak és mosolyognak egymásra. Leó arca egészen új nekem ilyenkor. Még senkire nem láttam ilyen gyengéden mosolyogni. Ezek a pillanatok tényleg újratöltenek energiával... és azt is tudom, hogy még annyi mindent nem tudok. :)

8 hetes a Picike

A mosolya egyre gyönyörűbb... bár még elsősorban én vagyok a szerencsés, aki részesül belőle, de én szinte mindig, ha fölé hajolok és meglát. Még akkor is, ha épp görcsösen sír és épp szusszan egyet, összeköti ezt egy "De jó, hogy itt vagy Mami!"-mosollyal... :) "Hööö"-zi szorgalmasan, közben irtó cukin formálja a száját, néha egészen kerekre, majd csücsörítve összeszorítja és igencsak intelligensen néz hozzá, így egyrészt nagyon tudálékos, másrészt ennivalóan cukorfalat. :) Hason alszik és kis kukac mozdulatokkal előrehalad, amíg a buksiját bele nem fúrja egy párnába, vagy a karomba, nem feltétlen az akadály állítja meg, szereti, ha a feje be van takarva, jobban alszik így, a szemébecsúszó sapi is megteszi... :) Keveset aktívkodik nap közben, mert ha jól van, akkor alszik, ha meg nincs jól, akkor karban van, így keveset van hason, de ha épp nincs baja, nagyon szeretem nézni, ahogyan figyel. A csillaglámpa fényfoltjai a falon, illetve a fürdőszobában a zuhanyfüggöny színes halai a kedvencei. Nagy szemei elkerekednek és csak nézi és nézi, ha épp sír, még azt is berekeszti egy-egy pillanatra, ha felbukkan a látóterében az előbb említett kedvencek egyike... Ja és a nagy fikuszok levelei is teljességgel lenyűgözik. :)
Az esti elalvás kissé nehézkes, valamikor fél 11 és 11 között azért többnyire álomba szenderül. Előtte sajnos görcsös és igen hangos sírás, ami sehogyan sem enyhíthető az eddigi repertoár teljes bevetése kevésnek bizonyult. Csak fogom a karomban szegénykémet és sorra veszem az összes módszert, néha kiszívom az orrát (mert újra taknyos), aztán kezdődik az újabb kör... Negyed 11 körül abbahagyja, nem sok közöm van a megnyugváshoz, azt hiszem, ilyenkor még egy orrszívás, ha épp éhes, eszik, ha nem, akkor csak beteszem az ágyába, betakarom és elalszik magától negyed órán belül. Ilyenkor már nem sír, csak forgatja a kis fejét... :) Éjszaka egyszer, vagy kétszer ébred, de volt már, hogy először fél hatkor ébresztett, vagy én voltam nagyon fáradt és korábban nem ébredtem rá föl, vagy Ő aludta végig az éjszakát, nem tudom... :) Sajnos nem élvezhetem az éjszakai nyugalmat, mert Lehel ébreszt kétszer-háromszor, hozzátéve ehhez Lorint, jó sokat vagyok fönn és az még a jobbik eset, amikor nem egyszerre ébrednek és akarnak kizárólagosan... Nincs még erre kidolgozott működő módszerem ugyanis, de nagyon agyalok rajta...
Szeme színe kék, világosabb, mint a Fiúké volt ilyen korukban, de nem bízom benne, hogy így is marad, Lehelnél reménykedtem, de persze most el nem cserélném azt a gyönyörű szemét kékre. Szempillákat növesztett, a pillarebegtetésnek így már nincsen akadálya... :) Laci máris a lábai előtt hever, pedig még nem is rebegteti azokat a bizonyos pillákat... :)
Súlya 6,5 kg, hurkákban nincs hiány, nyaki redőit kihajtogatva törölgetnem is kell minden nap olivaolajjal, különben begyullad közöttük a bőre... a nagyság átka... :)
Selyemhaja kopik, szeme kezd rendbe jönni (bal szemében el van záródva a könnycsatorna és nagyon váladékozott születése óta...)
Ajándék ez a kicsi Lány! Hiányzik, ha épp alszik és a fiúkkal játszom... Azt hiszem, már megszoktam, hogy hárman vannak... :)

Újszülöttből csecsemő

...a kép a hathetes kontroll előtt történt, a CTG-sufniban, ahová egy szoptatás erejéig húzódtunk be és ahol hat hete még pocakkal vártam, hogy Erzsike valahogy megtalálja a szívhangot... :)
Lorin csecsemő lett. Talán nincs még egy ilyen éles határ két fejlődési szakasz között sem, mint itt. Kézzel foghatóak a változások, amik a napokban zajlottak. nincs már újszülöttünk itthon... Mert Lorin már nem a fejünk fölé néz, ha fölé hajolunk, hanem a szemünkbe, megijed már az erős hangoktól, nemcsak alszik, s ha ébren van sír, hanem nézelődik is, talán a hasa sem fáj már annyira, ha a hátára teszem, szépen érdeklődve körbeforgatja a fejét mindkét irányba, hogy mindent jól megnézzen, szereti a színes dolgokat, főleg a halacskás zuhanyfüggönyt, mosolyog rám és torokhangokat hallat, ha meglát, volt már, hogy öt órát átaludt éjszaka, szeret már fürdeni, kinőtte a 0-3 hós szettet is, súlya a hatodik hét betöltésekor kereken 6 kg volt. :) ...és persze elfogult vagyok, de egyre gyönyörűbb... :) Nagy szerencsém pedig, hogy úgy tűnik csecsemőként is szeret a mellkasomon aludni (bár már nem tudom olyan magasra húzni, hogy a lába ne érjen a lábamra...:), mert ezt úgy szeretem... :)

Azok a kedves részletek...

Igyekszem magamba szívni és elraktározni az apróságokat, amik idővel a feledés homályába tűnnek, de most, hogy újra egy újszülött van a háznál, megelevenedtek a régmúltból... :)
Picibaba cicizik... :) de nem talál "fogást" rajta... :) Óriásira nyitja a száját, szájában a cici, de valami mégsem jó. Próbálkozik még egyszer, majd megpróbálja még hatalmasabbra nyitni a száját, de hiába... Leó itt keservesen sírva fakadt, Lehel próbálkozott még néhányszor, majd dühösen sírva fakadt, ez a Lorin lány pedig csak próbálkozott és újra meg újra, míg én áttettem a másikra vagy megfordítottam, vagy végül rájöttem, hogy ilyenkor segít, ha a felső szájpadlásához közelítem a cicit... :) Lorin szinte soha nem esett kétségbe vagy lett dühös... A nyugalmát nem tőlem örökölte... :)
Fulldoklik a sok tejtől, mert még nem bír akkorát nyelni, vagy csak gyorsabban jön mint ahogy nyelni tudja a mennyiséget, vagy nem tudja összehangolni a nyelést a levegővétellel... Lorinnal sokszor megtörténik, hogy félrenyel és köhög, majd keservesen legörbül a szája és igen fájdalmas arcot vág, majd végre egy nagy levegőt vesz három beszippantással, ilyenkor sissegek a fülébe megnyugtatásképp és gyorsan a szájához érintem a cicit, (jelzésként, hogy még meg van :) különben ugyanis keservesen sírni kezdene... :) Ha éberebb, akkor rafkós módon ilyen esetekben egyszerűen kiköpi a cicit, ha nem bír lépést tartani, kicsit kifújja magát, nyel, lélegzik néhányat, majd újra "alámerül és úszik tovább" azaz folytatja a műveletet... :) Okos lány. A fiúk ilyet nem csináltak. :)
Megtéveszt... :) Ugyanis hasfájás esetén is igen hasonlóan viselkedik, mint mikor éhes, nyujtogatja a kis nyelvét, az öklét a szájába dugja és ha cici vagy valami hasonló kerül a közelébe azonnal rácuppan és olyan erővel szívja, mint egyébként nem, viszont ha megindul a tej, akkor kiköpi, sírvafakad, vagy egyszerűen csak öklendezik tőle... Csak néhányszor dőltem be, mert Lehel is ezt csinálta... :)
Ágyut is durrogtathatnak mellette... ha cicizik vagy alszik éppen, az sem számít, ha szemébe süt a nap, vagy ketten kiabálnak a közvetlen közelében, vagy felettünk épp fúrják a vasbetont...
Utálja a fürdést, majd később már csak a törölközést, ahogy ruhát érez a testén megnyugszik... :)
Megnyugszik ha ritmikusan sissegek, ha gombócba csomagolva, rugózva teszem ezt, az pedig szinte minden helyzetben nyerő, kivéve pocakfájás esetén, mert akkor koalafogás dukál természetesen rugózással itt is, vagy ha nagyon nagy a baj, akkor rugózva járkálással igazán megnyugtató... :) (rosszabb erőnlét esetén a rugózás kis szerencsével kiváltható labdán ülve vagy trambulinon állva...:)

Négy hetes Kisasszony

Vannak már pillanatok, amikor teljes egészében jelen van. :) Hatalmasra nyitja gomb szemeit és az arcára vannak írva a gondolatai... "Nahát, hova kerültem, hát Te meg ki vagy?" Engem viszont megismer (Leó állítása szerint Őt is...:), és szebbnél szebb mosolyokkal örvendeztet, ami néha már érzésre túlmutat a "gázmosoly"-on és mintha már nekem, vagy legalábbis az éppen aktuális jóérzésnek szólnának. Felismer már helyzeteket is, tudja, mikor, hogy fogom emelni, letenni, mikor a szoptatós párnára kerül, máris megnyugszik... :) A fürdés továbbra sem a kedvence, olyan nagyon érzékeny, megijed, ha "hirtelen" rálötykölök egy kis vizet, nagyon-nagyon óvatosan és fokozatosan szoktam a kezét, majd karját vizezni, akkor szép lassan elkezdi nyitni a kis kezét és látom rajta, hogy egy-egy pillanatra el is lazul, de olyan kis bizalmatlan, nem meri még elengedni magát... Ismerős?! :) Mintha nem is a migyerekünk volna... :))) Nagyon Leós nekem. :) Egyébként pedig gyönyörű, gömbölyű, eszméletlen cuki fejeket képes vágni, kedvencem, mikor csücsörít a szájával, vagy sírás előtt másodpercekkel legörbül a szája és irtó bánatosan néz, vagy felcsillan a szeme, amikor meglát és olyan kis huncut arcot vág, hogy rögtön arra gondolok, mi lesz itt két év múlva... :))) Néha kifejezett kommunikációs céllal torokhangot hallat, ezen mindig meglepődöm, hogy ilyen korán, nem emlékszem, a fiúknál volt-e ilyesmi...
Napjainkban nincs rendszer, nagyvonalúan úgy szoktam fogalmazni, hogy vannak "A" és "B" napok, az előbbin nem alszik, csak 10-20 perceket, esetleg egy órácskát a nap közepén és irtó sokat sír, így gyakorlatilag karban abszolválja a napot és ezeket a nehéz napokat rendszerint egy "B" nap követi, amit néhány ébredéstől és egy-két ébren töltött órától eltekintve végigalszik... szerencsém van, ha épp aznap főzök. :)
A méreteket illetően Ő is óriás bébi, ma meg is ijedtem, hogy a babakocsi mózesébe alig fért be mellé 10 deka sajtos rúd... :) 5350g volt négy hetesen, azaz heti fél kiló ugrik rá még mindig. A lábai már egy hete csecsemősen teltek és hurkásak, ma este fürdésnél pedig láttam, hogy karban is úszógumikat növeszt... :) Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy meg kell válnunk a legkedvesebb picike ruháktól és hamarosan a 0-3 hós overált is le kell cserélnünk egy nagyobbra... Most Ő a szívem csücske, meg a másik kettő. :) Hjaj. De jó nekem... :)

2 hetes

Szeretem az időt hetekben számolni... :)A változás a szemünk előtt zajlik. Egyre gömbölyűbb, már alakulnak a hurkák combtájékon, az arca szépen kerekedik, szépen lassan nyílik kifelé ez a kis Gyöngyszem leányka. Érzékeny, finom kicsi lány. Leóra emlékeztet sokmindenben, de szerencsénkre a hangokra nem oly nagyon érzékeny, mint Leó. Lassacskán kezdek fölfedezni valamiféle ritmust a napjaiban, reggel 7 körül, amikor a többiek ébrednek, Ő cicizik egyet és visszaalszik kilencig, majd délelőtt ébren van (kivéve, ha lemegyünk sétálni, mert akkor a babakocsiban elalszik) és 11-12 körül alszik el újra, de akkor délután fél négy-négyig, természetesen cicizni fölébred néhányszor (néha meg én etetetem meg álmában, hogy ne akkor ébredjen, mikor a fiúkat altatom... :) Aztán megint két-három óra aktivitás után este még egy fél óra szunyókálás, majd vacsora körül fölélénkül, hogy együtt "viháncoljon" a fiúkkal este... :) Éjszaka pedig eszik-alszik. :) Változó, hogy mennyit és mikor van, hogy 2 óránként, van hogy három, de négyre is volt már példa... Mamabarát. :) Két hetes, 4300g, nem jók már rá a legkisebb rugik, amiket a kórházból hazajövet kimostunk és most került vissza a szelrényébe, máris dobozolhatom... :( Hjajjjj. :)

Egy hetes! :)

Lorin babánk tegnap volt egy kerek hetes. :) Egyre gyönyörűbb, ahogyan simulnak a kis ráncok, ahogyan gömbölyödik a pofi (és valóban, fél kilót hízott /3870g/ szerda óta... de ezt rezignáltan vettük tudomásul Lacival, mikor fürdés előtt lekaptuk gyorsan a mérlegről, nehogy többet mutasson... :) Azért jó, hogy úgy tűnik nála sem kell aggódnom a gyarapodás miatt... :) Nagyokat alszik, főleg a levegőn, nagyokat cicizik, néha abbahagyja és nézelődik érdeklődve nagy kék szemecskéivel, néha pedig sír egy kicsit. Apa karjai rá is jó hatással vannak... :)) A hajacskája olyan finom selymes... Az illata pedig hmmmm... Mondjam még?! Bele vagyok szerelmesedve teljesen... ha egy picit is nem figyelek, akkor meg nő és csak nő... Óh jajj... :)
és tudom, a poszt fényképért kiált. Hamarosan. :)