A tetejéig!

Lehel 13 hónapos

Hihetetlen tempóban válik babából kisfiúvá. A leglelkesebb leórajongó. A legártatlanabb, legtisztább szemű óriásmaci, akit valaha láttam. :) A mostani életem kicsiny akkumulátora Ő... :) Igazi kis napocska. Aki még mindig kétóránként cicizik. Aki mostanság egyedül kanalazza az ételt. Akit egy "ott!" felkiáltással azonnal ki lehet zökkenteni a legnagyobb elkeseredéséből is. :) Aki egyedül fölül és lemászik a kisszékről, fülöl a dömperre, állva hintázik a hintalovon, ugrál rugózik a trambulinon és rajongó szeretettel követi mindenben és mindenhová a testvérét. Aki bár már jó néhány lépést megtesz önállóan, még nem hiszi el, hogy tud Ő járni is... :) Aki élvezi az önállóságát... akinek máig az egyetlen szava volt az "OTT" gyönyörű hosszú t-vel, de ma hirtelen Lacira mutatva felkiáltott: "Appmmmm" és mi pedig örömmámorban úsztunk... :)

Lapzárta előtt... :)

Nem mehetek még aludni anélkül, hogy meg ne emlékezzem Bobókánk utóbbi napokban nyújtott "teljesítményéről"... :)))
Növeszti a 7. 8. fogacskáját, így már érthető, miért fáj a hátam és miért nem jutok egyről a kettőre semmivel itthon néhány napja... ;)
Ha valamire azt mondjuk neki, hogy "nem szabad!", rámutat és édesen rázza a fejét (és vagy) a kezeit is... még úgy is, ha épp most nem is mondtuk, hogy azt nem...:)
Újabban derogál neki négykézláb közlekedni, a fal mellett araszol, ha pedig fog valamit a kezében, de legalább egyik kezével a másikat :), akkor felbátorodik és pár lépést már önállóan is tesz... :)))

Kis Balerinánk... :)

Vérző szívvel nem teszek közzé most egy videót, amin Leó és Lehel együtt játszik, Lehel feláll közben a kanapénak támaszkodva és végigsikongat és gagyarászik tőle nem megszokott élénkséggel... :) ugyanis a videó egyetlen szépséghibája, hogy nem jól tartottam a telefonomat, így 90 fokos fejdöntést követelne az élvezetes megtekintése... :(((
Viszont mégiscsak posztolnom kell a fent látható kecses kis Buddha mai teljesítményét. Nagyjából egy hónapja felállt, (lásd lentebb:) egy fénykép erejéig, azóta mellőzte ezirányú törekvéseit. A hétvégén viszont egyre többet és egyre több minden mellett gyakorolta az ácsorgást. Ma pedig, mint aki mindig is ezt csinálta volna, olyan természetességgel tolta maga előtt a parketten Leó egyik kisszékét és lépegetett utána. Így tett meg legalább 3-4 métert, tovább is ment volna, de a szék megakadt... S ha a szék meg nem akadt volna, az én mesém is tovább tartott volna... :)

Cím helyett... :)

Ma este, már pizsamában mutatta be legújabb tudományát a Fiatalember. Mikor megláttam, sikítottam egy visszafogott "Gyerelaci!"-t, majd gyorsan széles mosollyal biztattam az ettől kicsit elbizonytalanodott Macinkat... :) A képek egy gyorsan előkapott telefonnal készültek, de jól látszik az állómagasság "füligmosoly" kíséretében, majd a pillanatnyi "hogyantovább?" tétovázás, majd a sikeres landolás. Másodjára is olyan csoda... :)))
(Zárójelesen jegyzem meg, Kornélnál kedden voltunk és mindent a legnagyobb rendben talált, csak egy hónap múlva hívott vissza, mondván addigra jócskán állni fog már, majd megnézem, hogyan... amennyire én látom, ez is rendben van ám! :)

Lehel 8 hónapos

Néhány napja egyenes háttal ücsörög! :) ...és játszik. :) Nem tudom, hogy csak az ülő helyzet miatt, vagy tényleg minőségi ugrás történt a mentális fejlődésében is, de mintha a játéka is egyre inkább kisgyerekes lenne és nem babás. :) Kedvencei a Leókedvencek, szereti a nagydömpert, a síneket-vonatokat, és legújabb nagy szerelme az a zsinór (eredetileg ablakredőny felhúzó), ami a labdatartó kosárból lóg le a szőnyegre. Csak ül mellette, mindkét kézzel húzgálja, kóstolgatja, rágcsálja és persze sikongatva magyaráz neki/vagy nekünk... :))) Régi megunhatatlan kedvencei a könyvek, lapozgatja, csörgeti, majd kifejti véleményét az olvasottakról :) és új "szájbavalója" az a zsiráf amit direkt fogzáshoz vettem neki. Mert igen, mostanra 6 db foga van, a felső egyesek között némi szünettel... :)) Kornélnál épp tegnap jártunk és mindent rendben talált. Szerinte nemsokára mászni fog, mondta kedden, Lehel pedig szerdán, a hónapfordulóján megtette első mászó-"tempóit", így vagy másfél métert haladva előre az áhított célért. :) A mászás és ücsörgés mellett még egy újdonság, hogy négykézláb egészen felnyomja a popsiját úgy, hogy csak a keze és a lába van lenn, lábfeje kifelé néz saroknál szorosan összezárva... :) Nagyon cuki, majd teszek fel róla képet. :)
Kommunikációban is szépen fejlődik, már hallgat a nevére, illetve elszántan magyaráz, de nem az a be nem áll a szája típus, csak ha van mondanivalója. :) Ebben olyan, mint Leó volt. :)
Mára már olyan természetességgel ülünk az asztalnál négyen, mintha mindig is velünk lett volna. Leó is hiányolja már, ha nincs kint a szőnyegen vele, mert épp alszik. Bár a játékokon való osztozkodás újra felszakítja a testvérféltékenység sebeit, de ez már nem olyan elementáris, mint anno. Mégiscsak egy dömperen és nem mamin kell most megtanulni osztozni. :) Kapcsolatuk most ennek megfelelően inkább a "se veled se nélküled" hangulatot idézi, de azért édesek. Nekem különösen. :)
...és a számok, 76 cm és 10,45kg. Ezzel újra Lehel vezeti a nemlétező testvérsúlyversenyt. :) Kezd izgalmassá válni, kérem megtenni a téteket a 9. hónapra... :)))

Pillanat

Két hete visszhangzik a fejemben a mondat, amit valaki mondott nekem, mikor a gyerekekről beszélgettünk: "Élvezzetek ki minden pillanatot!" Eddig is tudtam, hogy kivételes ez az időszak, (a gyerekeinkről nem is beszélve:) de mostanában tényleg próbálom beszippantani és megőrizni a pillanat minden morzsáját... :)
Ma különösen kápráztattak. Talán mert az alvás elmaradt, így még intenzívebben és (hosszabban) csodálkozhattam rájuk.
Lehel az 5.-6. fogát növeszti és bújósabb mint valaha, érzékeny mamamatrica, aki tud már egyenes háttal is ülni HA akar, kúszni is HA akar és a hideg futkározik a hátamon a gyönyörűségtől, ahogyan a nyiladozó értelmű púderillatú pihe-puha Gyönyörűségemet hurcolom magamon körbe a lakáson és figyelem, ahogyan megjelenik az arcán AZ a bizonyos mosoly... amelyik végtelen bizalommal és kíváncsisággal gyönyörködik mindenben és mindenkiben ezen a neki még olyan csodálatos és titokzatos világon...

Leó nem bontja ki az ajándékokat, hacsak nem nagyon muszáj. :) De estére ezt a rejtélyt is megfejtettem! :))) Mert amit tőlünk kap, azt persze azonnal. De a mikuláscsomagjához reggel nem volt hajlandó hozzányúlni puszta kézzel, nekem kellett kivennem a csomagból a könyvét, s hasonló sorsra jutott az óvodai csomag is, meg aztán beugrott, hogy milyen kellemetlen, amikor (neki) ismeretlen emberektől kap valami becsomagolt ajándékot és minimális érdeklődést sem mutat az ajándék iránt... A titok nyitja banális, akit nem ismer, attól nem fogad el ajándékot... Hihetetlen...
Ma sikerült némi mesélésre rávennem az óvodai délelőttjéről, és kiderült, hogy távcsövet épít bent az ablak mellett és leül mellé, azon nézve, vajon érkezik-e Mami vagy Api... :))) Lefekvés előtt pedig épp pelenkába csomagolom, mikor elkapja a szeretethullám és mondaná, hogy Mami én ennyire nagyon szeretlek, de közben megtorpan, mert ehhez demonstratív ölelés is dukálna ám, így most kénytelen puszta szavakkal kifejezni... kicsit gondolkodik, majd így szól: "Mami én olyan nagyon szeretlek, mint egy betonkeverő!" :))) "Mikor holnap elmegyek az oviba, tizen....(itt újra erősen csattognak a kis fogaskerekek, hogy egy megfelelően nagy számot találjon)....tizenhétet puszit fogok adni!..." de ahogy kimondja, egy kicsit máris elégedetlen a szám nagyságával, így még gyorsan hozzáteszi: "...vagy annál is többet!" :)

Új szék, új tudomány, új perspektíva, új gyerek... :)

azt hiszem, a címmel mindent el is mondtam... :) Lehel már egy-két hete próbálkozik egyik és másik irányba is kiülni a négykézlábból, több-kevesebb sikerrel. Ezen felbuzdulva tegnap meg is vettük neki a széket, azaz végül Leó lett a szép új zöld szék tulajdonosa, (hamár egyszer az Ő kedvenc színe a zöld), Lehelé meg lett a régi piros (hiszen az Ő kedvence pedig a piros:). Otthon csak úgy égett a fiúk keze alatt a munka, s máris felavathattuk a széket egy kis sütőtök uzsonnával. :) Lehel pedig annyira lelkes lett, hogy azóta egyre sikeresebben próbálkozik, hogy önállóan is "helyzetbe" hozza magát, hogy ma sikerült is neki szépen szabályosan a négykézlábas pózból oldalra kinyomva popsiját felegyensedni és csücsülni boldogan egy darabig! :) Így lett belőle "új gyerek". Mert ahogy Leónál, most nála is lenyűgöz az az átváltozás, ami a függőlegesbe emelkedéssel történik. :) ...és persze Ő nem kevésbé boldog és elégedett! :)

Esti virgonc vigyorink :)

Lehel játszik

Lehel mozgás és egyéb nyalánkságok

Van egy kis restanciám, ami Lehel mozgását illeti, ugyanis nem írtam, de jó három hete (még öt hónapos kora előtt) megfordult a hasáról a hátára és ezt a tudományát minden nap egyszer meg is ismételte legnagyobb örömömre. :) Bár úgy két hete ezt a fajta forgást teljesen befejezte, de pont egy hete elkezdett az oldalára fordulni és van, hogy már hasra is fordul ilyenkor, azaz tulajdonképpen abszolválta a hátról hasra fordulatot is. De Lehel és a mozgás, csak nagyon távoli ismerősök... :) Hihetetlen, amilyen ez a Kisklambó! :) Kornél szerint simán megy neki a forgás mindkét irányba oda-vissza, amennyiben nem teszi, az a motiváció hiánya. Mi sem egyszerűbb, hát akkor motiváljuk... Na ja... Nem lehet. :) Ha csörgetek, éneklek, mutatok szebbnél szebb, kívánatosabbnál kívánatosabb játékokat, Leójátékokat, bármit, (még ennivalóval is próbálkoztam, némileg nagyobb sikerrel:) rám néz, mosolyog, majd csodálkozik, nyújtja a kezét, megfogja, majd ijedten visszahúzza a kezeit és ez ismétlődik hosszú perceken keresztül. Bizalmatlan Kornél szerint. Szerintem kifejezetten fél. Fél, ha túl nagy, vagy túl hangos valami, vagy ha csak számára ijesztő a hangja... Így aztán ez a "meg is érintem meg nem is" barátkozás olyan sokáig eltart, hogy közben biztos történik valami érdekesebb, ami eltereli a figyelmét... :( Persze van néhány kedvence, amire rögtön "rávetette" magát. :) De azért aggodalomra ad okot, hogy még mindig nem fog pontosan, nem tudja bemérni a távolságot, sokszor mellényúl és van, hogy irreális dolgokért lendíti a kezét. Kornél szerint a fogyatékosság szinte teljesen kizárt, úgy egy ezrelék a valószínűsége. Ha nem lendül be mozgásilag és még mindig be tudom pelenkázni gond nélkül két hét múlva is, akkor rendszeresen járunk majd hozzá egy kis mozgatásra.
Ami a másik aggodalmam, az a "tölcsér mellkas". Eddig is láttuk, hogy van egy behúzódás a mellkasán, a háziorvos szerint öröklődik és majd kinövi, ahogy megerősödnek az izmok. Kornéltól megtudtam, hogy ez mellkasdeformitás, és hogy gyógytornára kell járni, magától nem növi ki, célzottan erősíteni kell az izmokat, nehogy romoljon az állapot. Persze az interneten mindenféle szörnyűséget olvastam, műtétekről, visszanövésről és nem túl derűs prognózisról, de ezt inkább hagyjuk, kaptunk egy időpontot ortopédiára, hogy egy orvos is lássa. Bízom benne, hogy kutya baja sem lesz.

Kornél

A történet ott kezdődik, hogy Lehel négy hónapos lett és még mindig nem nyúlt háton fekve sem a tárgyakért, bár a kezeit már jó ideje nézegette. Ráadásul volt ez a szem mizéria, illetve, hogy én néha láttam egy kis aszimmetriát az oldalhasználatában. Így aztán bejelentkeztünk Kornélhoz és a Gézengúzhoz is egy kivizsgálásra, mert ha vinni kell rendszeresen és egyeznek a vélemények, inkább utóbbi helyre hordtam volna a közelsége miatt... A Gézengúznál megvizsgálta egy neurológus és alapvetően mindent rendben talált, minimális aszimmetriát ugyan érzékelt, bár ezt az egyik vizsgálat a jobb, a másik a bal oldalon jelezte... (?) Majd végül ráírták a papírra, hogy nyaki és vállövi hipotónia, mivel olyan, mit a "palacsinta" ez a gyerek és felhúzva nem emeli a fejét. A javallat pedig heti kétszer úszás (sok ezer forintért) és heti egyszer gyógytorna (sok ezer forintért)... Az illetékesekkel majd vegyem fel a kapcsolatot (de csak szeptemberben, mert addig úgy is szabadság van), hogy addig (majd egy hónap) mit is csináljak a gyerekkel, arra kitérő válaszokat kaptam.
Még mielőtt megkövezne valaki, nem, nem sajnálom a pénzt a gyerekem egészségére. DE. Dühös lettem, mert ha van baj, akkor miért nem történik egy hónapig semmi? Vagy ha nincs, akkor miért kell majd sok-sok pénzért sok-sok programra hurcolnom? Azt, hogy jó szakemberek-e nem tudom megítélni. De azt, hogy gyanúsan a pénz áll az első helyen, azt igen. Ami önmagában nem is dühítene, csak azzal együtt, hogy a babák egészsége szorul a második helyre...
Így aztán vártam nagyon Kornél véleményét. Korai fejlesztő központ, Biatorbágy, így ingyenes azok számára, akik korai fejlesztésre szorulnak (ami alanyi jogon jár egyébként). Kornél megnézte hason, kb. fél perc múlva mondta, hogy nem hipotón, aztán labdán, majd megmutatta, hogyan játsszak vele. Szerinte teljesen egészséges, csak a motivációja kevés. Föl kell hergelni, hogy nagyon akarjon nyúlni, mozogni. Egy hónap múlva pedig újra megnézi, hogyan fejlődik.
A háziorvosunk azonban kekeckedett, a Gézengúzos orvosi papírt lobogtatta, miért nem viszem a gyereket úszni... Így elmentünk a Kornél által adott neurológushoz is, aki "megpörgette" Lehelt, majd közölte, nem hipotón, viszont lassú egy kicsit a fejlődés, valószínűleg alkati dolog lehet, kérdezzük meg a nagyszülőket, melyikünk volt ilyen... De azt még hozzátette, hogy a fogyatékosok is négy hónapos koruk után kezdenek csak nyúlni a dolgok után... Első körben megnyugodtunk, aztán meg persze álmatlanul forgolódtunk... Engem személy szerint az nyugtalanított a legjobban, hogy minimális Lehelnél az önindította manipuláció. Mintha nem érdekelné a dolog, vagy könnyen elterelődik a figyelme. Most azt gondolom, nincs baja. Az összes többi területen szépen fejlődik, a finommozgása pedig több dolog miatt késhet. Egyrészt egész álló nap mozizik, nézi Leót (tegyük hozzá iszonyú érdeklődéssel, majd kiugrik hozzá a kiságyból:), ez ugyebár nem kedvez a sajátmozgásnak. Ha pedig el is kezd babrálni, egy-egy hanginger gyorsan eltereli a figyelmét. Igazán hatékonyan csak akkor tud(na) világot felfedezni, mikor Leó alszik, de van, hogy ilyenkor Ő is bóbiskol. :) Ez a nyugalom egyébként az alacsony ingerküszöbe miatt is kellene neki, hogy el tudjon mélyülni a tevékenykedésben... Ami megnyugtat, hogy amikor igazán belemerül, vagy épp játszunk és beszégetünk, pont azt a huncut fényt látom a szemében, mint anno Leónak... Adja Isten, hogy még sok bajom legyen a kis csibész megfékezésével! :)

Zászló, Kornél, elengedés, megnyugvás

Juj de sok minden történt röpke két nap alatt... :) Tegnap óvodai játszódélelőttön voltunk Leóval, ma délelőtt Kornélnál Biatorbágyon Lehellel, délután pedig én ovis szülőértekezleten. Mindről külön posztot kell írnom, mert igazán van miről, de most túl fáradt vagyok és csak úgy zsong a fejem, a lelkemről nem is beszélve... :)
Így most röviden csak a hírértékű tények:
Leó jele a zászló lesz az oviban, ahol nem hétfőn, hanem majd októberben kezd.
Kornél teljesen egészségesnek találta Lehelt. :)))
Így ami Lehelt illeti, megnyugodtam.
Délután viszont durván sokkolt, hogy el kell engednem Leót, vadidegen emberekre kell rábíznom, akiket méregettem és persze az összes többi óvónőt nagyságrendekkel szimpatikusabbnak találtam, mint akiket nekünk "adott" a sors. De muszáj leszek megbízni bennük, rájuk bízni, aztán majd elválik, bírnak-e, tudnak-e. Olyan jó lenne látni, hogy megszeretik Leót. Ez az egyetlen, ami megnyugtatna. A többiről pedig majd később, most egyelőre csak képekben. :)