Önderítés...

Nehezen indult a nap. Leó tegnap nem aludt délután és ilyenkor nagyhalál van, annyira nyűgös. Mióta az ovi megkezdődött, megint nagyon nehezen alszik el, tök mindegy mennyire fáradt, sírdogál, hogy le akar csukódni a szeme, de Ő nem akarja... és persze hogy nem akarja, mert fél. Fél, hogy rosszat álmodik, illetve ilyenkor előjönnek a szorongások, amik mostanában elég erősek. Az oviban ugyanis van egy nagyon beteg gyerek, (róla nem akarok írni) akinek halálfélelme van... Lelkileg nagyon megterheli az óvónőket is, iszonyú nehéz helyzet, én nem is tudom, hogyan lehet ezt jól kezelni az óvónőknek. Mindenesetre Leó a kis érzékeny lelkével azonnal levette a lényeget... Annak örülök, hogy legalább elmondta nekem, ha nem is egyszerre. De ettől még nem tudok segíteni neki, tanácstalan vagyok és persze engem is felkavar a dolog. No és az ilyen reggeleken pedig türelmetlen és kiabálós. De legalább békében váltunk el... Félek, mi lesz, ha kórházban leszek, nem fogja tudni senki elaltatni Leót délután és az maga lesz a katasztrófa...
Persze bizonyára kissé túlzás azt gondolnom, hogy nélkülem megáll itthon az élet... :) Nem ártana ezt is elengednem, hogy csak Loriné legyek most egy kicsit... :)
Hát akkor jöjjenek a tegnap délutáni fagyizni menős kézenfogós képek, hadd örvendezzen egy kicsit a szívem... :)

Alszanak...

Általában a köztük lévő párnák helyén fekszem én. :) A párnák arra hivatottak, hogy megakadályozzák, hogy Leó (aki forgószél módjára alszik) fejbe rúgja Lehelt.

Ő az...

...aki miatt én az éjjel nem aludtam... és ha ez az első éjjel lett volna... Úgy tűnik, a sajt korai volt. Egyik karja ekcémás, éjszakáink rémesek. Tegnap éjjel pedig annyira készen voltam, hogy fölébresztettem Lacit (aki a lakás másik végében vendégszobában alszik, hogy legalább Ő tudjon pihenni), csak azért, hogy ventillálhassak. Így történt, hogy járkáltam előtte körbe körbe, ölemben Lehellel, és ontottam magamból a dühöt, máskülönben szegény Lehel kapta volna a szidalmakat. De legalább ettől fölébredtem, az empátiám is visszatért és tudtuk folytatni az éjszakát ott, ahol abbahagytuk. Régen voltam ennyire kipurcanva. Ennek megfelelően a mai nap sem én nyertem a "legtürelmesebb anya"-díjat... Talán majd holnap... :)

Félelmetes

Leó fél. Most épp a vulkántól. Néhány hónapja, hogy Lacival megnéztek egy videót, amin egy vulkánkitörés elsodort egy házat. Utána napokig magyarázta megállás nélkül a vulkánt (amit persze lerajzoltatott az apjával és a legapróbb részletekig mindent pontosan elmagyaráztatott magának, majd Ő is lerajzolta és elmagyarázta nekem vagy százszor. Eljátszotta ezerszer. Tudom, ez csak a felszín, a benne életkorából (is) adódóan munkáló szorongás most épp a vulkántól való félelemben ölthet testet. Igen ám, de szegénykém az utóbbi egy-két hónapban, szinte minden éjszaka felriad (holott eddig ez csak a betegségek előtti éjjelen volt jellemző, ebből tudtam mindig, hogy közeledik a cudar) és bár van, hogy a kis elemlámpájával csendben átszalad és bebújik mellém, de többnyire ordít, azaz kiabálva mamizik, míg meg nem jelenek. Ezt a kiabálást nem feltétlen kapcsolom össze a szorongással, rossz álommal, mert sajnos Leó természetétől nappal sem áll távol az oroszlánüvöltés, ha valami nem a kedve szerint alakul. Fogalmam sincsen, hogy szoktassam le erről, főleg, hogy én is szoktam kiabálni... Kis tükröm kíméletlenül. :) Iszonyú heves, magas lángon égő, szenvedélyes, temperamentumos apjafia, anyjafia, ez ok. Na de éjjel? Már nem merek a szomszédok szemébe nézni. Ugyanakkor meg nem tudok rá igazán haragudni, hiszen csak engem akar, a biztonságot, hiszen igazán fél ilyenkor a sötétben egyedül. Amint meghallja a hangom elhallgat, bújik, majd alszik tovább, kivéve mondjuk tegnap éjjel, mikor még vagy jó másfél órát feküdt mellettem némán, nyitott szemmel... Nem tudom, hogyan tudnám még Őt erősíteni nappal és biztonságot adni neki éjjel. Azaz persze kézenfekvő, hogy vegyem őt is magam mellé éjjelre, de ezt csak végső esetben tenném, visszalépésnek érezném, már több mint egy éve alszik egyedül (ma este kérte először, hogy ez ne így legyen). Egyelőre marad az éjszakai szaladgálás, kiegészítve néhány aprósággal, amiket egyébként ösztönösen alkalmaz... Soha nem volt ugyanis átmeneti tárgya, szerintem azért, mert nem volt szüksége rá, éjjel-nappal vele voltam. Mostanában azonban az elalváshoz (bár ott fekszem mellette), de már nem a csupasz bőrömet fogja meg:), hanem "fültakarót" kér (egy picike babapárna, amit a felül lévő fülére kell gondosan rátakarnom), illetve akkurátusan egész testét befedő takarózásba kezd. Ezek nélkül nincsen alvás. Még 30 fokban sem...
Ha valakinek van ötlete ilyen típusú kiabálással kapcsolatban, kérem ne tartsa magában! Köszönöm! :)

Jaaj nekem...

...és nem feltétlenül panaszkodni akarok, csak abban az esetben, ha a panaszkodástól nyerhet az ember egy kis energiát... :) Szóval az éjszakák. Már épp írni akartam, hogy ha nem figyelek éberen és fáradtabb vagyok a kelleténél, nem hallom meg Lehel forgolódását, cuppogását, cicikeresgélését, hát Ő bizony átalussza az éjszakát. Történt ez így már kétszer is az elmúlt két hétben, hogy 8-9 körül elaludt, én meg 5-6 körül arra riadtam, hogy "elfelejtettem" táplálni gyermekemet... :) Ha külön szobában aludna, minden bizonnyal már hetek óta olyan "jó", éjszakaátalvós gyerek volna... mert Ő bizony nem sír, csak keresgél és cuppog, hisz jobb híján csak az ujjacskáját találja. Néhány napja azonban vége a jóvilágomnak. Mert ébred, rá nem jellemző módon sírással, másfél-egy-fél óránként egész éjjel. Tegnap éjszaka még Leó is beleerősített 4 db. sírva ébredéssel, így ma zombi voltam. A napunk meg borzasztó, mert a gyerekek is fáradtabbak voltak persze, de délután ennek ellenére, vagy épp ezért nem sikerült összehozni az alvást, legalábbis Leót nem sikerült most úgy elaltatnom, hogy közben Lehelt ringatom, így elmaradt egy-két dolog ma, pl. a játszótér, no meg saját részről a felöltözésig sem jutottam el... Bár a pizsama csak de. 11 és du. 6 között ciki, így most épp nagyon rendben az öltözékem újra... :) Na és az okokról... Először persze azt hittem, elfogyott a kiapadhatatlannak tűnő tejözön, mert a cicizéssel is nehézségek vannak egy-két hete. De szerencsére nem ez az ok, a tünetek olyan ismerősek, Leónál épp így kezdődött a fogzás, így most Lehelnél is erre tippelnék. Csak remélni merem, hogy nem olyan érzékeny gyerek mint Leó és a folytatás nem lesz olyan nagyon hasonló. Mert különben jaj nekem jaj...
DE! Ha lúd, legyen kövér alapon, szegény Lehelem ha úgyis szenved a fogzástól (ami mondjuk napközben nem szegi kedvét és a cukiságmutatói nemhogy visszaestek volna de határozottan erősödtek), ma megtörtem a tehéntej-fehérje böjtöt és ettem SAJTot!!! Mert napok óta estefelé hányingerem van és hiába eszem éhes maradok mindemellett. Három hónapja csinálom a diétát, a szervezetem most kezdett el durvábban jelezni... Nos, nagyon jól esett. Holnaptól árgus szemekkel figyelem Kisklambót, mert a visszaesésnek a doktornő szerint komoly esélye van... De ezt most akkor is muszáj voltam... Holnaptól újra böjt. Remélem nem fog nagyon fájni egyikőnknek sem... :)
...és még valamit a mai napról. :) Lehel mozizik. :) A kis finomlelkü selyemhajú hurkagyurka boldogan és láthatóan nagy érdeklődéssel könyökölget hason a kiságyában a nappalinkban és figyeli Leót, sőt, néha kommentálja is, ahogy körülötte rohangál le-föl és a szokásos hangos módján játszik. Ez persze csak egy idilli kétgyerekes pillanatkép volna, de ami miatt igazi (öröm)hírértéke van a dolognak, az a hason örömmel levés és a nem megijedés a jóval hevesebb vérmérsékletű bátyótól... Juj de jó volt látni. :)))

Aludj el szépen Kislehel! :)

Lehelt hasfájós szenvedésében mégiscsak elnyomta az álom... :)

Aludj el szépen Nagyleó! :)

Érzem már egy ideje, hogy alakulóban van Leónál az altatással kapcsolatos igénye. Kezdetben volt a cicin elalvás, aztán (egy jó fél éve) jött a mese alatt elalvás, aztán elég volt, hogy ott fekszem mellette és mindketten csendben vagyunk, amíg el nem alszunk... meg utána is. :) Mostanában viszont a délutáni elalvás horror. és nem is attól függ, mennyire fáradt. Ott fekszem mellette, de játszik velem, azaz csiklandoz, nyomogat, hengeredik és minden egyebet, ami nem visz közelebb a célhoz. Mintha egyáltalán nem lenne álmos. De hogy aki képes minden nap legalább 2 órát aludni délután, sőt esetenként hármat is, az ne mondja nekem, hogy nem fáradt. Azt érzem, én vagyok fölösleges, vagy inkább zavaró tényező mellette. Tegnap altatás alatt épp azon gondolkodtam, hogyan lehetne arra rávenni, hogy én kimegyek, de Ő ne tegye, hanem maradjon szépen az ágyában, amikor Lehel fölsírt a szomszéd szobában. Felpattantam, egy "Lehel felébredt"-et vetettem csak oda neki, mert biztos voltam benne, hogy akkor ma újra nem alszik délután, és átrobogtam Lehelhez. Már legalább öt perce gyönyörködtem a Picike mosolygós pofijában, amikor feltűnt, hogy Leó sehol, sőt, se mamizást, se sírdogálást, egyáltalán semmit nem hallok odaátról. Hoppá! :) Még vártam egy fél órát, míg be mertem kukkantani és betakargatni az EGYEDÜL elalvó nagyfiamat! :))) 37 hónap kellett hozzá... :) Nem tudom hogyan tovább, de bizakodom, lesz ez még rendszeres! :)

Tejecske

A napokban Leó nyűgösen ébredt és "tejecskét" követelt. Mondtam, hogy menjünk, öntök neki, de Ő csak hajtogatta, nem, nem, tejecske. Nem nagyon értettem, mert ha cicit kér, eddig mindig "cici-nyam-nyam" volt a megnevezés, ha meg tejet, akkor miért nem jön... Végre kibökte, "tejecskét ciciből". Édes kicsi bogaram, kicsit megszakadt a szívem, sosem gondoltam volna (vagy legalábbis egy jó ideje már nem gondoltam:), hogy nem lesz, vagy nem lesz jó neki, ami van. Végül persze kiegyeztünk egy kis gyümölcslében, ami mióta megfázott, az új favorit. :) Aztán este valami egészen meglepő dolog történt, ami azóta az esti szett szerves részévé vált. Egy kiadós vacsora után (két virsli, két szelet kenyér, két bögre tej, némi gyümölcslé és keksz) elfogyasztása után megfürödtünk, pizsamába bújt, majd villanyoltás előtt közli, gyümölcslevet és tejet szeretne inni. Hát legyen, ebben a sorrendben felszolgáltam neki, Ő ragaszkodott hozzá, hogy a cicizős fotelban fogyassza el ezeket. A tejet szürcsölte, mikor elakadt a lélegzetem. Néhány korty után ugyanis a bögrét leengedve, másik kezét a szájához emelte összezárt ujjakkal (mintha az lenne a cici) és közben cuppogott hozzá a szájával néhányat, majd újra kortyolt hármat-négyet és újra cuppogott egy kicsit, majd újra kortyolt... és így tovább, egészen addig, míg jó másfél bögre tejet el nem fogyasztott. Mindezt pedig olyan átéléssel az arcán, hogy kétségem sem volt afelől, hogy most Ő cicizik, vagy legalábbis cicit-pótol. :) kicsit sírtam is, mosolyogtam is magamban, mert olyan megható, ahogy búcsúzik, ahogy nem ereszt, csak nagyon lassan és közben az Ő kis kreatív módján próbálja kitölteni az űrt... Az igazi cici azért még mindig szereplője az elalvásnak, mint utolsó esélyem és legfőbb szövetségesem, hogy befejezzük az altatás nevű néha végeláthatatlan műveletet. :)

Családi ágy

Kemény éjszakánk volt tegnap, családilag megviseltek vagyunk. :) Laci úgy interpretálta, mint "Leó bosszúja" az esti hajmosásért. Történt ugyanis, hogy Leó éjjel 1-kor felébredt és "Oda-oda!" kiáltásokkal jelezte, azonnal kikívánkozik a nappaliba. Én ismerve a Fiatalember visszaaltathatósági képességeit, ugrottam is, mint a nyúl és épp belebotlottunk szegény Laciba, aki akkor tért nyugovóra... Nem is részletezem olyan hosszan, mint amennyire hosszúra nyúlt, legyen elég egy rövid összegzés: 1-2-ig Mami próbálta sikertelenül visszaringatni, 2-3-ig Apa torkát nem kímélve próbálkozott az "álombameséléssel", 3-4-ig újra Mami szoptatott-ringatott-járkált-mesélt hatástalanul, majd 4kor újra Apa lépett színre, aki végül diadalmaskodott, fél 5-kor ugyanis épp a miágyunkban elszenderült Fiacskánk. Szülők ekkor kétoldalról védőfalként mellérogytak és hosszú idő óta először újra együtt aludt a család a "családi ágyikóban". Ami mégis új volt az egészben, az Laci aktív-éber közreműködése, amit úgy tűnik Leó is de én mindenképpen igen nagyra értékelek! :) Köszönöm!

"Aludj el szépen..."

Alvás szempontjából egy új, csodás perspektívával kecsegtető szakaszhoz érkeztünk. :) Két örömteli változásról számolhatok be. Az egyik, hogy Leó délutáni alvása közben NEM ébred föl, azaz egyhuzamban végigalussza a 2, 2,5 órát! Ez már önmagában szenzáció, ugyanis eddig fél óránként, de legalább kétszer-háromszor fölébredt és beszaladgáltam hozzá visszaaltatni... Ugyanez volt éjszaka is, változó gyakorisággal. Nos, tegnap éjjel másodszor a héten egyetlen egyszer ébredt föl éjszaka! :) Utoljára 4 hónapos korában volt ilyen nyugodalmas éjszakánk.
A másik kecsegtető dolog, hogy immáron másodszor LACI ALTATTA EL. Túl volt pörögve, már nem bírtam birkózni vele és elviselni, ahogyan rángatja a cicimet. Annyira bedühödtem, hogy fogtam magam és átadtam Lacinak a kis pörgő csomagot... :) Fél óra múlva Laci diadalmas arckifejezéssel jelent meg: "Elaltattam mesével!" :) Elmesélte neki a múltkori Normafás játszóterezésünket... Leó teljesen beleélte magát, néhol hangos bumm-bummot hallatott. A hazafelé vezető úton nagy dugóba keveredtünk, így itt meglehetősen ellaposodott a mese, viszont mire a mesében a Margit hídhoz értünk, Leó már aludt... :)

Jaj

Jaj nekünk, Leó megkezdte hátsó őrlői növesztgetését. Legalábbis erre utal a nyáltenger, az étvágytalanság és az alvás idejére eső nyugtalanság. Tegnap 3 óra 40 kor volt reggel mifelénk. Szegényem ilyenkor felül az ágyon és mutat kifelé. Menjünk. És megyünk. Fölveszem az ölembe és járkálunk a sötét lakásban le-föl. Néha lerogyok a kanapéra, kap cicit, de pár perc múlva újra mutatja az utat. Ha nem megyek vele, keservesen sír. Így aztán megyek, persze, hogy megyek, mindent megteszek, csak aludjon már végre. De nem alszik, pedig álmos. Ami elképesztő volt tegnap, hogy egy ilyen (neki) 5 és fél órát alvással töltött éjszaka után délután egykor altattam volna, de volt ereje megismételni az éjszakai sétáljunk-kört. Végül Fél háromkor, az asztalnál ülve csukódott le a szeme, mire bevittem az ágyba, de még akkor is felsírt, utolsó erejével még mutatott az ajtóra... Remélem gyorsan kinő még az a maradék négy őrlő...

Alvásról

Talán a legnehezebb téma nálunk az alvás. Mióta megkezdődött a fogzás, Leó felriad az alvásból. Napközben kb fél óra után, éjszaka az elalvástól számítva legelőször már egy óra múlva sír, az éjszaka folyamán legalább 8-szor, 10-szer ébred. Ha ilyenkor gyorsan cicit kap, azonnal visszaalszik, éjszaka gyakorlatilag fel sem ébred, mert ott vagyok mellette, csak odafordul. Néhány hete a nappali alvás a kiságyban történik, ha felébred, adok neki cicit és legtöbbször így visszaalszik. Tegnap éjjel vakmerően az éjszakát is megpróbáltam ezzel a módszerrel, én magam egy szivaccsal költöztem be a szobájába. Hajnal 3 körül feladtam, mert úgy tűnik "elkényelmesedtem" az együttalvós időszakban és nem bírtam 6-7 ébredés után a "felébred-fölkel-kivesz-szoptat-visszatesz-visszaalszik" szettet, inkább magam mellé tettem Leót a szivacsra én meg gyakorlatilag a földön aludtam reggelig.
Amire mégis jó volt ez a próbaéjszaka, az az, hogy legalább tudom, Leó ugyanúgy alszik /vagy nem alszik a kiságyában, mint a miágyunkban, gyakorlatilag teljesen mindegy neki, hogy hol van. Valamilyen belső probléma miatt ébred (fogzás, szeparációs szorongás, kitudjamicsoda) és mivel eddig mindig cicit kapott, ezért ez szükséges neki a visszaalváshoz.
Nem tudom mit csináljak, a probléma okát, a felébredést nem tudom megszüntetni. Ideális lenne, ha egyedül segítség nélkül vissza tudna aludni, kérdés, hogy egy egyéves gyerektől el lehet-e ezt várni. Nem alternatíva számomra az apás altatás, nem bírnám hallgatni ahogy sír és engem keres. Most visszaköltöztünk a miágyunkba és várjuk, hogy Leó "jóalvó" legyen.

Alszik, alszik, alszik!

Már egy hete, hogy Leó minden nap alszik napközben! :) Nem akarom elkiabálni, de ez azért már tendencia a javából! Ha nyolckor ébred reggel, akkor olyan fél 11 körül kér először cicit, közben elalszik és dél körül ébred (tegnap fél 2-kor!!!). Ha ilyenkor viszonylag hosszabbat alszik, délután nem tudom rávenni az alvásra, de ha rövidebbet, vagy nem alszik el, akkor fél3-körül újra alszik egyet. :))) Ez már akkor napirend lenne? A baj csak az, hogy reggel még nem tudom megmondani, mikor fog aludni, 2* vagy csak 1*, meg az, hogy a fent említett időintervallumok csak úgy igazak, ha közben egy cici van a szájában, de nem vagyok telhetetlen, már ez is haladás! És itt egy újabb Apa-Fia kép, csak mert úgy szeretem Őket! :)