Na mi a durva?

"Mama, tudod mi a durva az Égig érő fában? Az, hogy az egész fönn játszódik a fán. Egy levélen."
Mondja Lehel, azokkal a nagyra nyitott kerek szemével... :)))

Ujabb szókreálmány Lorin-módra

Lehel tornára jár, erről majd később. Ma kiderült, hogy a bordásfal-nak sincs értelme egy majdnem négyévesnek, ezért inkább "rozsdásfal"- nak kereszteli... 😊 Látni igyanis nem látta, csak hallja, ahogy emlegetjük... :)))

Chill (Apa írása)

Lehel lebeg a Balatonban mentőmellényben, közben odaszól:
- Én egyébként most csillezek.

Lorin számol

"Mama, mikor leszek 6 éves?"

"Három év múlva."

"Nem Mama, a három év múlva a négy jön! Úgy van, hogy 1 2 3 4 5 6! Nem tudtad?!"

Lehel Világa...

Autoban utazunk, beszélgetünk. Egyszercsak Lehel: "Mama, szerinted van Élet a Világon kívül?"

"Nem tudom, Te mit gondolsz?"

"Szerintem van, mert az Úristen kilóg a Világból!"

:)

Hajnali szösszenet

Most, hogy mindenkinek saját (egyszemélyes:) ágya van, az éjszaka jelentős részét mindenki a helyén tölti. Ha Lehel, vagy Leó ébred, melléjük szoktam feküdni, kivéve, ha Lorin nagyon sokat ébredt és hulla vagyok, na akkor bekuckózik mellém az épp ébredő,(már ha van még hely:). Így volt ez valamelyik hajnalon is, Lehel bújt be mellém. Hallom, hogy suttog valamit. Épp bosszankodom magamban, hogy nem fog visszaaludni, ha már ilyen éber, mikor hallom, hogy SZÁMOL. :) "Öt meg kettő, az hét. Három meg egy, az négy." Aztán jött a SZÓTAGOLÁS egy nagy felfedezéssel: "MA-Mut. Ez olyan mint a MA-ma". (Itt nem bírtam ki, hogy fel ne nevessek...:) ..és ahogy ezt megállapította, a következő másodpercben már újra egyenletesen szuszogott... :)))
Lorin gyakran álmodik, ilyenkor vicces dolgokat kiabálva ébred. :) Most éppen valami ilyesmit sikított: "Neeeem, nem akarom, hogy ZÖLD legyen a szemem! (pedig az:) Legyen inkább akkor PIROS! :)
Hát, többnyire szórakoztató a gyerekekkel egy szobában aludni. :)

A malac és a láva (Apa írása)

Épp a vulkánokról bszélgettünk a fiúkkal, amikor Lehel megkérdezte:
- Apa, a malac gyorsabb, mint a láva?

Ajándék (Apa írása)

Beszélgetés Lorinnal a születésnapja előtt:
- Api segíts ajándékot csomagolni!
- Jó. És kinek lesz az ajándék?
- Nekem.
- És mi lesz az ajándék?
- Nem tudooom.. :(

:)

Telefonbeszélgetés

Mostanság (hogy a kullancsoltásba belevágtunk) Lorin egyik kedvenc játéka a doktoros. Ő, mint Petike (az annaéspetiből, az egyik babája Petike lett:) Anyukája telefonál nekem, mint doktornéninek, elmondja mik a tünetek, aztán kér egy időpontot, hogy megvizsgáljam... Rendszerint a torka vagy a füle szokott fájni Petinek, de néha előáll igen vicces tünetekkel is. Ma pl így zajlott a beszélgetés:
-Halló, Ki az?
-Én vagyok.
-Ki az az én?
-Lorin vagyok.
-Milyen Lorin?
-Ujvári Lorin, Petike Mamája.
-Tessék mondani, mi a baj?
-Nem érem el Petikét.

(Petike fönt sziesztázott a konyhaasztalon. Vicces volt, mert akkor jöttünk haza, még épp vetkőztünk, Ő csak emlékezhetett rá, hogy ott maradt...:)

Ki mit mond...

...Leó: Áll a kanapé kartámláján derékból kissé előre hajolva, kezeit előre nyújtva mozdulatlanul és közben így szól: "Dinócsontváz vagyok! Valaha egy dinó voltam!" :)
...Lehel: Leó kiabál a WC-ről, menjek kitörölni a fenekét. Hangosan bosszankodom, hogy ekkora gyereknek ugyan miért kéne, hogy én töröljem, meg, hogy az iskolában ki fogja majd... Erre Lehel odaszól, mert megint úgy érzi, Leó pártját kell fognia: "Majd az iskolanéni!" :)
...Lorin: Hihetetlen tempóban nyílik ez a kislány, nem, hogy saját akaratának tudatára ébredt már, de ennek hangot is ad, így 13 hónaposan! Mondja, hogy "NEM!" :) ez mindenképpen mérföldkő... :) (...és közben rázza a fejét és tiltakozik a kezével...:)

Miért nem akarok űrhajós lenni...

Fiaink rajonganak az űrhajókért, a világűrért és minden ezzel kapcsolatos ismeretet szivacsként szívnak magukba. Leó általában kilövést rajzol, sokszor el is játszották már az űrhajó megépítésétől kezdve a kilövésen, a visszatérésen át a komplett történetet. Mikor megkérdezem őket, szeretnének-e űrhajósok lenni, egyik sem akar... Az indok viszont különböző... :)
Leó: Félek, hogy felrobban az űrhajó.
Lehel: Nem akarok vízbe esni. (Tudja, hogy a visszatérőegység a vízbe csapódik...:)))

Az Öreg Bölcs... :)

Uzsonnáznak a gyerekek. Leó kér valamit, de nem várja meg a válaszom, vagy legalábbis úgy tesz, mint aki nem hallja, csak elrohan, hogy megoldja. Nagyot sóhajtok és az orrom alatt dünnyögök valami okosságot arról, hogy ez a gyerek nem hallgat az okosabbra...
Mire Lehel két harapás között azonnal a védelmébe veszi a bátyót és odaveti nekem:
"Nem baj, majd én figyelek rá.!"
(direkt visszakérdeztem, hogy kire is figyel, hát Leóra... :) Na így már nyugodt vagyok én is. :)

A kicsi NŐ...

...ül a szőnyeg közepén, két kezével a saját hajába kapaszkodik és visít... :)

Bicó, bicó...

Lehel borult egyet a pótkerék miatt a biciklijével, mert rosszul került alá egy lejtő... :) Azóta a kis Mimóza überóvatos, azaz iszonyúúúú lassan közlekedik a biciklin. Lehet, hogy a lassú nem is a megfelelő szó, mert gyakorlatilag áll, vagy éppen hogy csak halad, azt is inkább csak ha tolom... :) és minden dilatációs résnél leszáll a bicikliről és felkiállt, hogy Lejtő?! Tegnap nehezen jutottunk így haza a játszóról, gondoltam közben motiválom egy kis dalocskával:
"Bicó, bicó szaladjál,
világ végin megálljál!"
Ő figyelmesen hallgatta, majd szigorú tekintettel rámszól:
"Mama, ilyen butaságokat ne mondjál!"

Bóbita

Lehel még nincsen jól. A verhetetlen étvágya egyelőre nem talált még vissza hozzá, sőt, inni sem iszik szinte semmit. Ma a fülét is fájlalta, holnap kénytelen leszek megmutatni dokinak. Viszont humora a régi. :) Ebéd közben kérlelem:
"-Bóbita, igyál egy kicsit!
- A Bóbita nem iszik, hanem táncol!"
...jött a válasz...

Galamblelkű

Leó "árulkodik", "Mama, Lehel meg akar ütni azzal a lapáttal!". Lehel a szoba másik sarkában áll, mire erre nem védekezésképp, de még csak nem is nekem, hanem az orra alatt dörmögi: "Nem akarom megütni ezzel, ez kemény." :)

Occá núúúl (Apa írása)

Így bő félév távlatából írom le ezt, mert olyan aranyos, hogy semmiképp sem szeretném elfelejteni. Esténként ha én altatom el a fiúkat, mesélni szoktam nekik az ágyban. Általában a napi történéseket fűzöm bele egy mese keretébe, ami legtöbbször a Kockásfülű Nyúl.
Így az ágyba igyekezve Lehel már előre hangosan kéri a mesét: "Occá núúúl, occá núúúl, .."

Mozgásban...

Altatás, Leó dobol a lábával a lepedőn. Rászólok ne mozogjon, mire Ő:
"De Mama, hát ÉLEK! és ha élek, mozgok!"

Én és a Kisöcsém...

Laci szombaton egy legoboltban járt a Fiúkkal, ahol Ők persze odaültek egymással szemben az erre a célra odakészített asztalhoz és legoztak kedvükre a tömérdek kockával... míg nem egy Lehel méretű fiúcska odaült Lehel mellé és szisztematikusan elvette tőle a kockákat, amiket rakosgatott. Lehelt nem nagyon érdekelte a dolog, ha statikailag fontos elemet vett el a másik, akkor egyszerűen visszavette. De egyszer csak a kisfiú egy nagyobb csapást mért az építményére. Ekkor az eddig csendben játszó szemközt ülő Nagytestvér felpillantott és tekintélyt parancsoló hangsúllyal csak ennyit mondott: "Nana!", majd újra elmélyült saját építményében... :)
...a védelmező bátyó szerepében:

Fecsegő...

...épp Lehelt hámozom ki a kakis pelusból, ezért csak fáziskéséssel jutnak el hozzám Leó szavai, aki körülöttünk pörög közben...
"Mama, ez érdekes. Képzeld, amikor pörgök, mindig hozzád közeledek. Szerintem ez azért van így, mert az Úristen így csinált meg, amiért szeretlek."
:)