Túl a harmincon... :)

Lehel ma épp 31 hetes. A hasam mérete az utóbbi napokban még számomra is látványosan nőtt. Sajnos ez a fránya fertőzés még mindig nem múlt el megnyugtatóan, vagyis nem merem kijelenteni, hogy minden ok. Ráadásul a dokim most ment két hét szabadságra, így várok most egy kicsit és ha nem nyugszom meg, keresek valaki mást. Olyan jó lenne, ha nem kellene a koraszülés rémképével ébrednem... Bár többnyire úgy érzem minden rendben lesz, de most már jó volna, ha egy szakavatott személy is kijelentené ezt. Lehel viszont szépen gyarapszik, erősödik. :)Érzésem szerint az UH óta is lenn maradt a fejecskéje, többnyire pedig a jobb oldalamat támasztja, csak néha alvás közben fordul át balra... :) Kezecskéi általában lent mozognak, de néha a bordáim közt is érzem... :) Térdét, talpát pedig sokszor tapintom.. :))) Általában későn este, mikor Leó már alszik, akkor a legaktívabb, van, hogy nem tudok aludni sem tőle, annyira mocorog, helyezkedik, vagy épp úszóedzést tart odabenn... :) Hjaj fiúk, mi lesz velem, ha majd felváltva ébresztetek éjjel... :))) Bár Leó mostanában igen kegyes hozzám és leszámítva az egy-két "Hadd fogjalak meg Mami!" éjszakai hozzámbújást, nem ébred föl, csak 6körül reggel, akkor is elég, ha megsimogatom, vagy kihúzom neki az éjjeli fényt, és alszunk 8-ig... Próbálok minél többet aludni, ha lehet, egy kicsit nap közben is, mert az éjszaka mostanában még így is kevésnek bizonyul. Sokat ábrándozok mostanság arról is, hogy milyen érzés lesz majd Lehelt a kezemben tartani, egyre többet pakolgatom ide-oda a kisruhákat (mert mosni-vasalni még nem kezdtem, az még kicsit korai lenne). Na és a héten megkezdjük az előkészületeket a hálószobacseréhez, ugyanis a felnőtt és gyerekháló helyetcserél hamarosan. :) Készülődünk és ez olyan jó... :)