Balatoni tavasz...

Hej, Balaton,
Balaton,
de boldog volt a két gyerek,
meg a két szép szülejek
a te csodás partodon!
Nem volt gondjuk semmi másra,
csak játszásra:
sarazásra,
homokozásra,
labdázásra,
hintázásra,
úszásra,
pecázásra,
szerelésre
és a csöpp kis Lehelkének
az örökös cicizésre...
(Kormos István után szabadon... :)

Állatkertben (Apa írása)

Ma délelőtt - ovi és munka helyett - elmentünk kettesben Leóval az Állatkertbe. Szerintem én is gyerekkoromban jártam itt utoljára. Szép, gyerekbarát hely, bár szerintem a nagyvadaknak elég szűkös. A tematikus házakban ezúttal nem voltunk, viszont láttunk jó sok madarat, kőszáli kecskékkel kekeckedő páviánokat, gorillákat, fókát, zsiráfot, meg az alvó kiselefántot Ashát. Kis gidákat is simogattunk és játszótereztünk. Jól éreztük magunkat.

Még két lovas videó szombatról

Lapzárta előtt... :)

Nem mehetek még aludni anélkül, hogy meg ne emlékezzem Bobókánk utóbbi napokban nyújtott "teljesítményéről"... :)))
Növeszti a 7. 8. fogacskáját, így már érthető, miért fáj a hátam és miért nem jutok egyről a kettőre semmivel itthon néhány napja... ;)
Ha valamire azt mondjuk neki, hogy "nem szabad!", rámutat és édesen rázza a fejét (és vagy) a kezeit is... még úgy is, ha épp most nem is mondtuk, hogy azt nem...:)
Újabban derogál neki négykézláb közlekedni, a fal mellett araszol, ha pedig fog valamit a kezében, de legalább egyik kezével a másikat :), akkor felbátorodik és pár lépést már önállóan is tesz... :)))

Íme...

"Egy kupac kopasz kukac...

...meg még egy kupac kopasz kukac...

...az két kupac kopasz kukac!"

Vajon...

...kinek melyik kupac haj hiányzik reggel óta a fejéről? :)
avagy: Figyelem, a következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak... (vigyázat, hamarosan a hajkupacok gazdáiról is teszek föl képeket! :)

Gyí paci...

Leó ma először ült lovon és először próbált csettintgetni az ujjaival az oktató kérésére... :) Cuki. :)))

Leó és a lovak

Csütörtökön hirtelen felbuzdulásból elvittem a gyerekeket a közeli lovardába. Mi mind nagyon városiak vagyunk a szó legrosszabb értelmében, így mind először voltunk ilyen helyen... :) De nagyon tetszett, elfogott egy romantikus hangulat, megsimogattuk a lovakat, Leó megállapította, hogy "szúrós a bőre", megnéztük a kutyákat, majd kissé csalódottan (Leó a lego farmház alapján még bárányokat és teheneket is várt) de élményekkel telve, istállószagúan, nyakig porosan hazajöttünk és gyorsan be is jelentkeztünk szombatra az első lovaglásra... :) Meglátjuk, ha kitart a lelkesedés, buzgón látogatjuk a pacikat... :)

Édes ébredés

Leó egy éve alszik nélkülem az ágyában. Általában átalussza az éjszakát, csak akkor ébred, ha beteg, akkor pedig visítva mamizik... Pár hete azonban nem visít, nem mamizik, hanem fogja a bekészített kis elemlámpáját és átjön hozzánk. Van, hogy fel sem ébredek rá, csak később konstatálom, bővült a létszám. :) Olyan jó, hogy nem kell szaldgálnom ide-oda éjjel, arról nem is beszélve, mennyire szeretem magam mellett tudni őket és hajnalban gyönyörködni bennük, ahogyan alszanak. Ma éjjel is zsebpámpával érkezett Leó, reggel pedig Ő ébredt először. Majd rámdőlt és én vissza is aludtam, csak Lehel sírására ébredtem föl teljesen és akkor tudatosult bennem az a kellemes jóérzés, amit percek óta éreztem, Leó csücsült mellettem és a kezemet simogatta... Jaj de jó nekem! :)

A 4. szülinap

Délelőtt ovis köszöntés, délután négyesben ünneplés. Torta, porcukor, gyertya, papírsárkány, színezés, sárkányeregetés szél nélkül, Apifuttatás... :) Jó volt... :)

Leó 4 éves

Egyszerre csibész-huncut és mosolygó-jóságos a szeme... Mióta ismerem... :) Egyébként pedig Mamiimádó, Lehelbosszantó, Apirajongó, ha jó napja van angyal, ha nem, hát jaj nekünk.... Borsószem királyfi, hatalmas akaraterővel, elszántsággal és belső energiákkal, szenvedélyesen belemerül mindenbe, amit csinál, de éppen annyira szenvedélyesen a világ dől össze, ha kudarcot vall. Mégsem tágít, míg nem éri el a célját. Hihetetlen kreatív, érdeklődő és nagyon nem átlagos... azt is mondhatnám, furcsa... :) mert egy dalt, mondókát sem ismer, nem is érdeklik, mégis dalolászik, ha jó kedve van (egészen kicsi kora óta ugyanazt a dallamot, ami a sajátja:), mégis skandál hangosan érthetetlenül hablatyolva, látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy teljesen "értelmetlen" "szöveget". :) A játékok az Ő értelmezésében továbbra sem arra valók, amire a gyártói kitalálták, illetve játéknak minősül minden, amit szülői engedéllyel a kezébe vehet... és állandóan játszik. Eljátssza az Életet. Mindent, amit látott-hallott-átélt, és ehhez használ föl mindent, amit épp talál otthon. Deszeretem... :)))
Egyébként pedig kétkeréken biciklizik, pelenkát csak alváshoz hord, egy éve egyedül alvó (de nem elalvó!:), nagytestvér, óvodás. 18 kiló és kitudjahánycenti... :) De nagyon szeretem! Isten éltessen Leó!
Mostmár azt is tudjuk, hogy pontosan 108cm... :)

április 16.

Noel. Nem lesz soha szülinapi tortája és ajándéka sem... de ma neki süt a nap és nyílik a sok virág. Az Ő nevét éneklik a madarak és suttogja a szél. Ma minden neki és érte van.

Ünnepeltünk

Az első szülinap első ünneplése. :) Volt torta gyertyával, szigorúan tüzijáték nélkül, ismervén Lehelem bizalmatlanságát... :) De ezen óvintézkedés ellenére sem lepődtem meg, hogy nem kóstolta meg a kis Ünnepeltünk a tortáját. úgy tűnik, nálunk ez hagyomány... Sebaj, még néhány év és megérik a tortaevésre. Biztató jel, hogy legalább PUSZTA KÉZZEL (!) megpiszkálta. :) Mindenesetre igen finom volt, gyorsan elfogyott, bár mi már mind elmúltunk egy évesek...

...és aznap estére két "deja vu" is jutott nekünk, mert mikor az ajándékbontásra került a sor (na nem ám Leó plédbe csomagolt ajándékdömperére gondolok, amit nagy viháncolás közepette fülig érő szájjal csomagoltak ki), hanem a hivatalos miajándékunkra, Lehel fiúnak jobb programja akadt, sürgősen át kellet kocognia a másik szobába egy kis porszívózásra (ott ugyanis az orrszívás miatt most fix helye van a porszívónak)... én háromszor próbáltam visszahozni az Ünnepeltet, de Ő mindháromszor faképnél hagyta az egybegyülteket, így aztán nélküle hámoztuk le a csomagolópapírt... :)))

A ma esti kedvencem... :)

Lehel 1 éves

...avagy a Kisfiú a kanapéról... :) mert mostanság csak kanapés képeket rakok föl, de mit tehetnék, ha kedvenc helye, ahonnan az imádott forgókat szemmel tarthatja?! :)
Lehel egy évesen...
...olyan, mint amilyen a pocakomban is volt, végtelenül finom, férfiasan erős, hatalmas. Bizalmatlan az ismeretlennel, lassan oldódik, barátkozik, de ha valakit/valamit közel enged barátságos, csupamosoly, harapdáló, huncut kisemberré változik. Jókedvű és igencsak kiegyensúlyozott (nem tudom kitől örökölte! :) Elmélyülten figyeli a világot és mostanra mindent utánoz. Ha tudna, létrára mászna és ablakot pucolna, de ezt még nem tud, így csak fölállva a falat súrolja egy ronggyal, vagy a padlót törölgeti, vagy brümmögve porszívózik, vagy lelkesen kalapál, vagy ecsettel falat fest, vagy fakanállal keverget, vagy játék késsel játék gyümölcsöket vagdos... Ismerős?! :))) Elkezdett kommunikálni is, bőszen mutogat, van, hogy kétszavas mondatokat mutogat el, azaz összefűz két mutatni valót és azt hiszem, mondja azt, hogy "ott!", meg persze hogy "Mammmma" sok-sok m-mel. Illetve van egy jolly-joker szavajárása: "Ájá!" ezt minden szó helyett mondja határozott közölnivaló esetén... :), szabadon behelyettesíthetünk bármit, vagy bárkit.
Önállóan még nem jár, csak székeket tologatva (nem tudom, hogy a küszöbökön hogy viszi át, még sosem láttam, de valahogy mindig megoldja), illetve ma reggel egyik kézzel az apja kezét fogva sétált be hozzám... :) Kapaszkodás nélkül áll, (főleg, ha közben markol valamit :) illetve guggol, sőt, guggolásból kapaszkodás nélkül fel is állt már. nincs már messze az elindulás... de nem sürgetem, úgy szeretem hallgatni a tenyerek csattogását a parkettán. :)
Naponta kétszer eszik főzelékfélét, kétszer gyümölcsöt, de inni nem hajlandó, ellenben cicizik, ha rajta múlik kétóránként. Mint egy újszülött... :) Nem tudom miért ilyen gyakran, próbálok táplálóbb főzelékeket készíteni és itatni is, de mind hiába... Ezirányú szokásához igen erősen ragaszkodik, s ha nem veszem a lapot, mikor vinnyogó kiskutyaként teper utánam négykézláb, akkor elkezd harapdálni és megeszik ruhástúl-bőröstül... :)
82cm, 12,10kg, szőke, szeme kívülről befelé haladva: kékesszürke-zöld-barna. :) hosszú, fekete pillás. Leó hangú, erős akaratú, bújós, hihetetlen kis csoda. Mostanra olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Jó vele nagyon! :) Szeretjük!!!

Vajon...

...mi lesz az ajándékom???? :)

Leó köszönt...

A borzalmas éjszaka után (ami tán egy újabb betegség előszele) Leó a mai ünnepi napon ünnepi kedvességekkel örvendezteti meg boldogságkönnyekben amúgy is úszó anyai szívemet (persze itt most szemet kell hunynom a délelőtt későbbi történései felett...:)!
Reggel közölte, miután tegnap együtt csomagoltuk be Lehel ajándékát, hogy ma egyedül csomagol be Lehelnek néhányat a saját játékai közül, hogy ezután azok már KÖZÖSEK legyenek... :)
Tortasütés közben, beszélgetünk, megkérdezem, örülne-e, ha lenne még egy kistestvére. Bőszen bólogat, lelkesen mosolyog. Meglepődöm. :) Tovább kérdezek, fiúnak vagy lánynak örülne jobban, mire Ő: "Még egy Lehelnek!" :)))

Egy éve...

Egy évvel ezelőtt már a kórházban voltunk és a fájások is beindultak...
Egy éve újra szoptatok...
Egy éve újra ágyon alszom (bár inkább ülök, mint fekszem... :)
Egy éve a szívemnek újabb Csücske van...
Egy éve, hogy itt van velünk a maga teljes mackó-valójában ez a drága finom lelkű, putto testű, kezdetben pici csomag, mára kisfiú... :)
Isten éltessen drága Napsugaram! :)

Tojásfestés

Megörökítendő Leó első festett húsvéti tojásait..

Kettesben (Apa írása)

Ma úgy alakult, hogy Lehel fiam velem tartott egy kávéházi megbeszélésre. Ő a maga nyugodtságával élvezte a helyzetet, nekem pedig igazi élmény volt. Így indul egy igazán szép nap.

Kint és Bent

Mintha a külvilág a belsőm tükre lenne mostanában. Persze nem ér engem megkövezni az időjárás miatt... :)
De úgy tűnik, ami máskor "magától" működik, az most nem megy. Se bent, se kint. Nem fakadnak maguktól a rügyek, nem virágoznak a fák, eltelt a Húsvét anélkül, hogy észrevettük volna "megváltódtunk", közelednek a születésnapok és még egy ajándékot sem tarok a kezemben, de még a fejemben sem. "Valami valahol eltörött, valami valahol nincsen rendjén..."
Szükség lenne a Barátokra, a Találkozásokra, legfőképpen pedig az Időre, amikor a lelkem készülődhet. A lecke, amit nem tanultam még meg, hogy az Ünnep nem megy magától... és itt most nem a terülj-terülj asztalkámra gondolok, mert az érdekel a legkevésbé. Hanem hogy a profán időből átkerüljünk a szent időbe, a hétköznapból az ünnepbe. ..és valójában nem kell hozzá sok, csak rászánni az időt, hogy belül megtörténhessen, elindulhasson valami. Mondjuk minden este 10 perc, egy égő gyertya, egy sötét szoba, egy ének, mi és Ő. Én így képzelem. :) Meglátjuk, hátha kint is kitavaszodik. :) mert annyira várom már a születésnapokat, a mihúsvétunkat, az ünneplést, a megváltást.

Bobóka