Elmadadt a kétéves összegzés is. Laci röviden így jellemezte kétévesen: letagadhatna nyugodtan egy évet!" :), ugyanis nem beszélt (kivéve, hogy Mama, Apa, Pá-Pá, a védőnő kedvéért így összerakattam vele a Pá-pá Apa! kétszavas mondatot, hogy pipálhasson.... :))). Aztán eltelt két hónap és elkezdett páros lábon ugrálni és elindult a szóáradat. A magánhangzók nehezen jöttek, az a-á és az e-é megvolt, meg sok mássalhangzó és mivel nagyon jó a füle meg szégyenlős is, csak azokat a szavakat mondta, amiben ezek voltak. Aztán elkezdett utánozni mindent, mint egy kis papagáj. Így áprilisban már megjelent az "ÉN", ("én is én is, én is téjet"-formájában), illetve egyesszám első személyben beszél magáról és persze mindet kommentál, amit csinál (Felmásztam!, Hátradőltem! Piszkáltam és mindig leesik!) Május közepén pedig (hajszál pontosan mint anno Leónál) megjelent az első érzelmi közlés is: "Megijedtem!" Olyan nagyon kell vigyázni mert nagyon érzékeny, ha hirtelen mondok valamit a csendből, nagyon meg tud ijedni.... :) Kedvencem a "Szejetem Mamát!" és a hozzá tartozó ölelés... :))) Egész hosszú mondatokat is mond már: "Mit csinál Apa, nyírta a füvet a fűnyíróval!" Az "ó" és az "U", meg az "Ü" még mindig nincs egészen meg, de már sokkal érthetőbb, mint két hete... :) Újabban az időiségről is kezd alakulni valami benne, ha valamit megbeszélünk, hogy csinálunk majd, mindig sokszor megismétli, hogy "NEM MOST"... Kedvencem: -Mama, mie ez? -Csoki. -Megehetem? - Nem... -Lojin, Lehel, Leó ehet csokit, Lambo nem. Lambó még nősz-nősz, akkor ehet csoki. Nem most." :)))
