23 hónapos Kiskirálylány

22 hónapos Kisasszony

Nagyocska. :) Mondja a fiúk után, hogy "Mami" a Mama helyett és "Api" az Apa helyett... és a hangsúly hozzá leírhatatlan... :))) Megkapta a 15 hónapos oltását, a 11. naptól négy napig alvás után durva foltok jelentek meg rajta, néhány órán át, majd megszűntek, majd alvás után ismét. Mostanra elmúlt. Az első nél elvittem a dokihoz, aki szúnyogcsípésnek titulálta és szerinte nem az oltás miatt van, de így utólag biztos hogy az volt az ok. Mindegy is, lényeg, hogy elmúlt. A bal lábacskájának tartása Kingának nem tetszik, újra sokat kell labdán ülnünk. Szerintem nem romlott a helyzet, a beszéde pedig olyan szépen fejlődik, hogy nem aggódom. A képen látható kalap (és még oly sok nőies holmi) Lily ajándéka, azaz tőle "örökölte" Lorin, külön köszönet érte itt is, mert a Kishölgy nagyon szereti őket, minden alkalommal Lilyzik is hozzá egy kicsit.. :)

21 hónapos a Kisszöszi

...és nincsen már babám. :( Mert nagyocska. Akarata erős, akárcsak a hangja és nem fél használni. :) Na nem baj, volt már erre precedens minálunk. :) Azért mégis lányosan finom és édes de nagyon. Elkezdte mondatokba fűzni a szavakat, vagyis pakolja őket egymás mellé, bár minden szó után hagy egy nagyobbacska hatásszünetet. :) Megjelent már a Mi ez Mi az kérdés is, na azon teljesen ledöbbentem. Vicces, mert a lépcsőházban ugyanazt csinálja, mint anno a majdnemkétéves Leó, leül, lefekszik és szeret hosszan időzni, persze csak fölfelé, lefelé szalad ha fogom a kezét, ha nem, akkor még gurulna... Állandóan énekel, néha táncol is a zenére, mostanában kezdett pörögni is. Ami még újdonság, hogy kifejezetten félős. Amolyan lányosan. :) A múltkoriban megcsípte egy darázs, azóta a szobába betévedt légytől is fél. Sőt, még másnap is gyanakodva tekint körbe, nincs-e még mindig ott... :) Harmadikként magabiztosan használja a kérem és tessék szavakat, vagy ha ezek nem segítenek, hát a hangját... :) Szeret főzőcskézni, babát tologatni, a fa lovakkal ügetni (közben "ha-ha-ha"-zni, ami a nyihaha megfelelője:), de el is altatja őket ("Pszt, alszik!"). A böngésző neki is a megunhatatlan kedvence. Most mégis a legkedvesebb játéka egy kismotor, amihez bácsi is van sisakkal. Ha kintről motorhangot hall, a következő szavakat ismétli: "Motor! Bácsi! Sisakja! Kereke! Gurul! Elment!" Gondolom ez már egy mondat volt. :)
Esti kedvencem pedig, mikor leteszem az ágyába magam mellé, de még nem alszik, én sem, csak én úgy teszek. Ő egy kis idő múlva szorosan a rácshoz dugja a kis arcát, közvetlenül az enyém mellé és nagyon halkan így szól: "Mama!" ...."Cici! Kiszáll!" és már mászik is. :)

Lorin 20 hónapos

...és a legkisebbnek már nem jár minden hónapra összefoglaló... :)

Lorin 19 hónapos!

Lorin másfél éves

Jár, kis túlzással beszél, kristálytisztán énekel, kacarászik felhúzott orral és tündérpofival, szemébe lógó hajjal. Puszit ad. Nem is akár milyet! :) Először is koncentrál és mosolyogva kissé csücsörítve közelít, majd mikor már néhány másodperce pusziközelségben tartja a kis arcát, cuppant egy hallható és érezhető puszit... :) Bőszen osztogatja testvéreinek, babáinak, Apának és persze nekem. Ha pedig valamiét beütötte, jön, mutatja és hasonló arckifejezéssel, mint mikor Ő készül adni, várja a puszit... :) Ennivaló szőke kis falatka. Súlya 10 kiló fölött van éppen, haja egyre több és hosszabb, kissé hullámos szőke zuhatag, szeme gyönyörű meghatározhatatlan színű, valahol a szürke-zöld-világosbarna között félúton. :) Nagyon sokmindent ért már, és rengeteg mindent mond is magától, felismerhetően, sok dolgot pedig utánam mond. Nem tudom már felsorolni, mert annyi szót ismer, köztük bonyolultabbakat is, pl. helikopter ("opter"), papagáj. :) Ő az első gyerekünk, aki magára használja a "baba" szót. Kezdi összefűzni a szavakat, pl. "baba csat", ami annyit tesz, kéri a csatos dobozát, vagy hajgumiját. ...és igen, nagyon lányos, minden reggel elkéri a csatos dobozkáját, hogy kedvére átválogathassa, melyiket tegyük a hajába. Ha kezébe kerül egy ruhadarab, bájosan a nyaka köré tekeri és learatja a nézőközönség elismerő pillantásait szépségére vonatkozóan... :) Szeret babázni, ölelgeti puszilgatja, ringatja őket, szereti ha bevisszük és egymás mellé ültetjük a sátorban őket, megszámolja, majd megeteti-itatja valamennyit. :) Biztos sikere van a böngészőknek, persze csak labdán ülve az igazi (a sok labdán ülésnek meg is lett a gyümölcse, Kinga szerint nem kell szupináló cipő!!!),de bármely könyvet élvezettel lapozgatja, szereti a kiskonyhát és persze legozik kislegoval, mint a Fiúk... :) Sajnos kétszer volt már csúnya fülgyulladása és a doktornénik igazán ért a riogatáshoz, így mindkétszer antibiotikumot kapott szegény. Bízom benne, legközelebb lesz egy kicsivel több bátorságom és kihagyjuk az életünkből a gyógyszert. Bár a cicás doktorbácsink szerint ha az én nyugalmamnak ez az ára, hogy Lorin több antibiotikumot kap, hát legyen... :)
...és még valami. A kedvenc részem a napi rutinnak, amikor Lorint kiemelem este a kádból (még mindig a kiskádban fürdik:))) és felállítom a mosógép tetejére, hogy megtöröljem, Ő egy határozott mozdulattal maga elé rántja a zuhanyfüggönyt, hogy elbújjon. Nekem jó sokszor kell megkérdeznem, hol van, mire kikukucskál sandán a függöny mögül és ami ezután történik, az olyan édes... elengedi a függönyt és rám mutat a mutató ujjával meg is bökve a mellkasomat, közben pedig ellágyult hangon mondja: "Mama". Majd magára mutat, ujjával ugyanott megérinti saját mellkasát és egészen lehalkítja a hangját, ünnepélyes kinyilatkoztatással, megdicsőült arckifejezéssel súgja lehelet finoman: "Baba!". Édes drága öntudatra ébredt kicsi boldog leánykám! Nagyon szeretlek! :)))

17 hónapos Kisvirág

16 hónapos a kiskonyha Tündére

Igazi kisgyerek lett a minilány! Olyan rohamosan fejlődik, hol van már a babánk! :) Bár még mindig négykézláb közlekedik, aminek a szívem mélyén örülök, mert jaj úgy fog hiányozni a tenyerek csattogásának hangja, ráadásul Ő ha jókedvű, zenél a ritmusával...:) ezt leszámítva semmiféle babásságot nem mutat már a Hölgy. :) Mutogat, megnevezve a megmutatott dolgot. Hatalmas lépés ez! :) A kutyát, a lámpát, a babát és a Lehelt érthetően mondja. Képeskönyvben mutogat és egy kedves hosszabb dallamos hangot (mindig ugyanazt) mond hozzá. Gyönyörűen énekel, tökéletesen felismerhető a dallam (ezt már nagyon régen csinálja), nemrég fel is vettem a telefonommal, ha nem felejtem el fel is rakom ide nemsokára.)... és hogy mennyire kislány. Ha valamelyik testvére sírva fakad, szalad odamászik és simogatja a bánatos buksit. Nagyon szereti a Fiúkat, reggel is első dolga, hogy mindkettőt megsimogatja. Nappal le sem veszi a szemét róluk, amint lehet csatlakozik a játékba. Babákat magához szorítja, majd énekelve ringatja őket, kiskonyhában bőszen kavargat, dobozokból ki és bepakol, ha étkezések után morzsát seprek, jön és segít, kis kezével felszedi és a lapátomra teszi. Újabban vasal is. Egyelőre még csak a játékvasalóval. :) Kedvencem még mindig a fürdés utáni ölelkezésünk. :))) Tíz kiló és jó hosszú. Jelenleg 8 metsző, négy őrlő és két szemfog büszke tulajdonosa... Már csak hat van hátra! ;)

15 hónapos a Kisszöszi

Nagyon szeret, nagyon szeretem. :) Ennyi. (is lehetne, de azért írok még...:) Csak mert tele van a szívem Vele, és mert tökéletes az összhang és mert olyan kedves nekem ez a korszak, amiben van most éppen. :)
Elkezdett mutogatni, főként a lámpára. :) Fura, hogy csak most, a többiek ilyenkor már rég mutogattak. De még nem teljes az interszubjektivitás, mert ha én mutatok, gyakran még az ujjamat nézi... szóval tényleg fura.
Elkezdett ugatni, azaz mondja, hogy "Vau-vau", a fiúk nagy örömére. Egyik este a vacsoraasztalnál három gyerek ugatott boldogan. :))) Meg ma a kocsiban oviból hazafelé, Lehel incselkedett Leóval valamin és kárörvendően mondta, hogy "HahaHa", mire Leó bosszús lett, csak akkor kezdett el nevetni, mikor Lorin is rákezdett a "HahaHa"-ra és egész úton hazafelé ismételgette a Leheltől hallott hangsúllyal... :)Sokmindent ért, de még félúton van az igazi értésig, mert ha pl. a lámpáról beszélünk és megmutatjuk, hogy hol van, és utána kérdezek vmi mást, hogy az hol van, akkor is a lámpát mutogatja... Vagy általában a hol van kérdésre a lábát mutatja meg, mert leggyakrabban azt szoktam tőle kérdezni (mondjuk naponta százszor, hogy ne üljön be a lába közé...:)
Már elkezdett oldalazni a bútorok mellett, de a járás még messze van, mert még nem áll meg egyedül, viszont már függőleges felületek mellett is feláll egyre ügyesebben.
11 foga van (vagy több), szőke haja kicsit göndörödik, ahogy annak idején Leónak (Úderégenvoltmáraz:), keveset és lassan eszik, nehezen alszik el, főleg este, fogja a kezem, hogy ellenőrizze, megvagyok-e... Sha sikerül kiosonnom és Ő fölébred pár perc múlva és nem talál, keservesen zokog, s mikor kiveszem az ágyból olyan erősen karolja és szorítja a nyakamat, mint még soha egyik fiam sem...
Deszeretem... mikor hozzám bújik... mikor éjszaka a rácsos ágy rácsai között átnyúl felém egy kis kezecske, fogjam meg... mikor a csípőmön van és oldalról belehajol az arcomba gyönyörű kis arcocskájával és a szemembe néz kíváncsian (ez egyébként egyfajta kukucsjáték szerintem, mert azt százféleképpen folyamatosan játssza...)... mikor hasalok a földön és Ő négykézláb körberohan vigyorogva jó sokszor, majd a hátamra mászik... mikor velem énekel, vagy utánam, de olyan pontosan a hangján a dallamot, mint egy óvodás, vagy egy iskolás... mikor azt mondja engem utánozva visszhangként, hogy "Na..." :)))
...és hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon de nagyon szereti az Édesapját! :) Az első gyerekem, aki a karomban sír, mert az apja kiment az ajtón, vagy apától épp nem akaródzik mamához jönni... Hát, ilyen még nem volt. :) Nem bánom! ;)

14 hónapos kis Beteg...

A hónapforduló betegségben telt, Lorin első komoly, magas lázzal járó betegséggel küzdött meg hősiesen. Kicsit meg is ijedtünk, mert bő egy hétig tartott a magas láz, éjjelente hányás és nemalvás tarkította a képet, napközben pedig ha ébren volt, szakadatlan sírt. Közben egy felső őrlője is előbújt, így igen keveset cicizett és azt is csak nagy kínok között. Így aztán minden együtt volt, hogy kimerítsenek minket a tünetek... :( De mostanra visszakaptuk a gyönyörű mosolyú szőke Lorinunkat! Úgy hiányzott az éneklése, a mosolygása, az, ahogyan azt mondja "Nem!" és hozzá ingatja a fejét és rázza a kezét, vagy ahogy hallom közeledni csattogó tenyereit a parkettán, vagy ahogy ül és nyújtja a kezét, vegyem föl, vagy menjek oda, vagy épp mutat valamit... Isten hozott nálunk újra kicsi Lorin! :)

...és máris 13 hónapos

Ő az első gyerekem, akiről nem készült 12-hós összefoglaló, mert addig halogattam, míg 13 hónapos lett... :(((
Most aztán gyorsan rögzítem az akkori adatokat: Súlya 9.60kg, magasságáról jelenleg nincs adat, pótolni fogom...
Szeme már nem kék, viszont bármely színben pompázhat a fényviszonyoktól függően... :) Haja egyre szőkébb és egyre hosszabb! :) A fiúk nagyon szurkolnak neki, hogy csak nőjön, nőjön, nem tudom, honnan a lelkesedés... :)
Mozgásban egyre ügyesebb, szélsebesen mászik, szinte egyedül ül már a labdán is, bútorok mellett föláll (ez 13 hónapos produkció, egyévesen még nem csinálta). Kilenc foga van, így az éjszakák végre nyugalmasabbak. Enni háromszor eszik egy nap, kétszer nagyobb mennyiséget (ez is 13 hós produkció:), cicizni annyiszor cicizik, mint eddig. Inni szinte semmit, de ezt már a fiúknál megszoktam.
Mindent utánoz. Így énekel, mondókázik hibátlanul ismételve a dallamot, az énekekben a hangmagasságot is tökéletesen eltalálja(!), orrot fúj zsebkendőbe, mutogatja a "fujjaaszélafákat"-ból a "reccs"-et, :) tapsol, lányosan sóhajtozik, kacag, bújócskázik megállás nélkül, gyakori szavakat ismétel: gyere, labda, szoknya. Erre a háromra van saját szava, utánam próbálja mondani. Játékokat ki-be pakol nagy lelkesedéssel, legozik, érti, hogy kérem, tedd bele, vedd ki, rakd rá (legoelemet), ruhadarabokat a megfelelő helyre illeszti saját magán (zoknit a lábára, bodyt a fejére próbálja húzni). Mikor pelenkázom, tartja a lábát... Nagy kedvence a morzsaseprűhöz tartozó kislapát gumis szélének rágcsálása, a mosogatógép kinyitása és kipakolása (ha nem én vagyok a gyorsabb...) és persze a konyhaszekrények nyitogatása és edények kipakolása, fedőkkel való kopácsolás, rágcsálás... :) szóval otthonosan mozog a konyhában, nem szeretném kedvét szegni. :) Még mindig szerelem a labda, de nagyon szívesen lapozgat könyveket, újabban hasra fekszik közben és a lábaival kalimpál hátul, úgy figyel... :) Két testvére nem épp kesztyűs kézzel bánik vele, de Ő mégis odavan értük, ahogyan az lenni szokott, akkor teljes a boldogság, ha mindhárman együtt, de legalább egymás mellett játszhatnak. Még mindig bújós, érzékeny, nagyon lány... Mama legkedvesebb leánya. :)

Mindeközben...

... 11 hónapos lett Lorin lányunk... Visszaolvastam a fiúk 11 hós összefoglalását és meglepődtem, mennyi mindent tudtak már ők akkor... Lorin se nem áll, se nem lépeget széket tologatva maga előtt, se nem mutogat (most ellenőriztem, de még az ujjamat nézi, ha mutatok, nincs még interszubjektivitás), se nem érti a "hol van a..."-val kezdődő kérdéseket. Viszont elkezdett csücsülni, mondókázik, azaz utánozza a különböző mondókák dallamát és ritmusát felismerhetően, mamamatrica lett Ő is, szerintem elhatározta, hogy egyéves korára a meglévő 8 (!) mellé növeszt még két (rágó)fogat is... :) és a mászás sincs már messze, ugyanis néhány "ütemet" már négykézláb tesz meg, ha úgy adódik. Jelenség Ő is, mint a többiek, jelenlegi kedvencem, amikor felhúzott orral vicsorogva hangosan fújtat és vigyorog... Nagy csibész lesz, mondtam már? :) Tegnap egy tükör előtt játszottunk épp, és észrevettem, hogy engem megismer már a tükörben, de a saját képmásával még nem tud mit kezdeni... Gyanakodva szemléli és csodálkozik, hogy miért utánozza Őt az a baba?! Mint abban a játékban, ahol az a cél, hogy olyat csinálj, amit a többiek nem tudnak utánozni, Ő is elkezdte mórikálni magát, ide-oda hintázott, grimaszolt, húzgálta, emelgette a játékokat és figyelte, mi történik a tükörben... :) Nagyon cuki volt... Végtelenül szeretjük mi mind...
Itt pedig a három 11 hónapost mutatom...

10 hónapos

Még két hónapig van itthon egy csecsemőnk. :) Akinek a huncut vigyora olyan ismerős, vagy, ahogyan megáll a mellkasán lévő kis tölcsérben a víz a fürdetésnél... Mégis olyan kislány, olyan más, mint a Fiúk. Hatalmas zsivány lesz (van:). Egyszerre érzékeny, finom és stramm, belevaló kislány. Szeretem, ahogy a testvéreit szereti, ahogy megkínál a megrágott játékaival, ahogy kukucsjátéknál boldog mosollyal húzza le a leplet a saját fejéről, ahogy megnyugszik, amint felveszem, amikor fürdésnél koncentrálva mosolyog, amikor a fülét és az arcát mosom, ahogy tapsolni próbál és nézi a kezemet, majd a sajátját, ahogy felemeli a buksiját félálomban, hogy ellenőrizze, megvagyok-e, s ha meglát, már teszi is vissza, ahogy édes hangján mondja, hogy "Tá-Tá-Tá-Tá!", majd jól hallhatóan sóhajt egy igazán lányosat... :) Szeretem mind a kilencésfélkilóját! :)
(Kép is lesz hamarosan...)

9 hónapos

A nevezetes hófordulóra előre kúszva indult be a kis Vigyorink. :)
Az első gyerekem, aki kúszik.
Az első lány. :)
Az első, aki szól, ha kakis. :)
Az első, aki puszta (!) kézzel hajlandó megérinteni egy gyümölcsöt, még akkor is, ha nedves, sőt, mindezt azzal fokozza, hogy jóízűen rágcsálja. :)
Az első, aki füvet is eszik és úgy általában mindent, ami a keze ügyébe kerül.
Az első, akinek 8 hónaposan már 5 fog fehérlik a szájában és nem fél használni őket (csikorgatja, borzasztó).
Az első, aki lányosan sóhajt és énekel (mondom, hogy lány...:).
Az első, aki ha nézi, ahogyan a testvérei játszanak, elragadtatásában sikongat és gurgulázva kacag, ha tehetné, közéjük ugrana...:)
Az első kékszeműnk.
Az első, aki nem zaklat éjjel túl sokat, (na jó, mostmár igen, de messze nem annyit, mint a fiúk...)
...és immár 18 hónapja velünk a Kisgerlice... Szerelem Ő is.

8 hónapos a Kékszemű

 

Van nekünk egy kék szemű, miféle szőke pici tündérünk! :) Még mindig nem szoktam meg a teregetőállványon a pici rózsaszín foltokat... :) Nagyon jó ez a lányos anyaság. Más dimenzió, belőlem egészen új színeket hoz elő és ez még csak a kezdet... De most róla akarok írni, erről a huncut szemű guruló kisgombócról... Babából kisgyerek lett... Ami miatt még nem egészen, az csak az, hogy még nem ül, ezért úgy fogjuk mint egy pici csecsemőt... (Egyik legkedvesebb képem, amikor reggel Laci karján a rózsaszín kiscsomaggal jelenik meg, a Kiscsomag pedig úgy gömbölyödik és bújik, mint aki a Világ legjobb helyét kapta volna meg és ahogy Laci tartja... :) De ezt leszámítva nagyonis nagyosodik már ez a Picike. 

Gurul. Szenvedélyesen, a mozgás öröméért, másrészt, hogy mindent elérjen és megrágjon, amit kiszemelt... Néhány cm-t kúszik is már, a hátrafelé tolatás régóta megy, de ő az első gyerekünk aki gurul és kúszni is próbàl. Nem tudom lesz-e belőle igazi kúszás, mert már a hasát is emelgeti, lassan négykézlábazik és akkor mászás lesz belőle... 

Zajkeltő. Élvezettel ütöget, kocogtat ráz, húzgál mindent, csak hogy zenei, vagy kevésbé zenei hangokat produkáljon. Szerencséjére az alsó szomszédunk nem költözött még be, így teljesen szabadon kibontakoztathatja művészetét a parkettán... :) újabban két kezében lévő dolgokat össze is üt, főként a duplo kockákat kedveli kocogtatni... :)  De bátran játszik a hangjával is, sikongat, brümmög, köhögve fújtat vagy inkább krákog, :) de van már "babababa" és "bebebebe" is bibi! :) ( A fiúk néha Énekesnőnek hívják a Művésznőt:)

...és hát 8 hónapos, így zokon veszi, ha kikerülök a látóteréből, ha csak ketten vagyunk, nem is tudom magára hagyni, mert keservesen zokogni kezd... Ha a Fiúk is vannak, sokkal jobb a helyzet, az Ő jelenlétük megnyugtatja... Egyébként minél többen vagyunk körülötte, annál jobban van. :) Kimondott idegenfélelem még nincs, csak hozzám ragaszkodik nagyon erősen. 

Evés. Gyenge kezdés után erős visszaesés jellemzi ezt a területet. :( kizárólag anyatejen tengeti napjait a kis éhezőművészem... Ez persze nem látszik rajta, derűs, nyugodt, jó húsban van ès kiváló egészségnek örvend, így nem esem kétségbe, majd ennek is eljön az ideje.

Olyan jó, hogy jött hozzánk ez a Minilány... Kicsit Leós, kicsit Leheles, nagyon Lorinos drága Kincs.

Felező

Ma megkérdezték, mennyi idős... mindig lefelé szoktam kerekíteni, ha tegnap kérdezték volna, öt hónapot mondtam volna... :) De mivel ma kérdezték, kénytelen voltam beismerni, hogy kereken fél éves! :)Még barátkozom a gondolattal, és folytatom a posztot egy kiadós összegzéssel, most csak annyit, hogy nagy-nagy szerelemben vagyunk mi ketten, Ők ketten Apával, Ők ketten Leóval és bimbózó szerelemről beszélhetünk Lehel és a Kisnyúl esetében... :)
Összegzés számokban: 71 cm tömör gyönyör, súlya 8,4kg. Ő a legkisebb gyerekünk, mondhatni törékeny virágszál... :))) Szeme kék, s talán ez már így is marad, aminek úgy örülünk! Végre valamit tőlem is örökölt valaki! :)
Mozgásában nem nagyon tudok újat mondani, nem forog semerről semerre, még az oldalára sem fordul a hátáról, bár egyszer-egyszer megesik. Ha én forgatom hasról oldalig, onnan szépen visszafordul hasra mindkét irányba, de jobb oldalra van egy kis feszítés, aszimmetria. Jobb karját ha nagyon fáradt gyakran viszi a teste mellé hátra hason, szerintem ezért sem fordult még meg, bár aki látja, azt gondolná, hogy jé mindjárt sikerül neki, mert a fenekét már nagyon tolja fölfelé hason, de mivel a kezét nem helyezi előre, ez így nem fog menni... Majd rájön, próbálom a tanult módon forgatni, játszani vele. Nem ütögeti össze a játékokat, nem veszi át egyik kezéből a másikba, csak a szájába tömködi az összeset és nagyon szereti a zörgő gyűrni valókat, meg a színes fa csengettyűs kisautót. No és a Fiúk nagy műanyag kukásautóját, meg a legovasútat..
Néhány napja fél a fürdéstől, csak találgatunk a miértekre... Laci néhány napja fürdés előtt a fürdőszobában vágta le a haját a géppel, ez is lehet, vagy előtte én fürdettem egy kicsit melegebb vízben, ki tudja. Remélem gyorsan kiheveri a traumát, mert olyan nagyon szeret fürdeni és pancsolni a kiskádban, hogy azt még nézni is öröm.
Két fogacskája van, a felső kettő egyesek pedig most vannak épp áttörés előtt, már duzzadt és vörös az íny, szegény Kisnyúl pedig szenved, nappal félórákat alszik csak, éjjel egy fokkal jobban bírja, háromszor-négyszer ébred most. Egyébként ha nem fáj semmije, nappal már elég neki a kétszeri alvás, mondjuk napi kétszer másfél óra, amit az erkélyen babakocsiban abszolvál. A kósza méhekre és darazsakra való tekintettel kihúztunk fölé egy szúnyoghálóbaldahint, nagyon tündérkirálylányos lett így az összhatás... :) majd mutatok képet. :)
A kommunikációja szépen fejlődik, nagyon élvezi, amikor megnevettet minket és aztán újra produkálja magát, hogy újra nevessünk... :) Szeret buborékot fújni, berregni, biggyeszteni, csücsöríteni, mosolyogni, alsó, majd felső ajkat eltüntetni majd előbújtatni, kiabálni, papagáj hangon rikácsolni, majd ezen jót kuncogni, ha valaki összevont szemöldökkel ránéz ilyenkor. Szereti a lábával ütni a ritmust a parkettán, és úgy egyáltalán a kis lábak mindig mozgásban vannak, ha meg ránézek, akkor turbó fokozatra kapcsol a boldogságtól. :) Ha még közel is megyek hozzá és éneklek is, akkor földöntúli az öröm és az elragadtatás. Igyekszem minimalizálni a harmadik gyerek szindrómát, azaz nem váratni, ha nem muszáj és fölvenni, ha csak lehet és igényli. Szívesen magamra kötném ilyenkor, de slingbe már nem jó neki, függőlegesen meg szerintem nem szabad még tenni, így marad a kezem, vagy a lábam, mikor melyik van kéznél. :) Neki mind a kettő tökéletes. :)
Tündér kislány. Olyan hálásak vagyunk érte!

4 hónapos

Négy hónapos lett a pici lány... :) Pontos méreteket majd beírom, meg teszek föl "szép" képet is, ez csak egy fránya mobil kép, ebédfőzés közben... :)
Továbbra is érzékeny, nagyon intenzíven figyelni tudó, sokat aludni akaró, de többnyire nem tudó, így nyűgösködő, kék szemű, mostmár megrövidített hajú (igen, levágtuk!:) csoda kis Kincs... és Ő sem tökéletes, csak, hogy legyen min aggódnom, meg, hogy vele is foglalkozzam sokat! :) A mozgásfejlődésével van egy kis gubanc, nem támaszt még mindig kellő képpen, illetve mindezt kissé aszimmetrikusan csinálja, így az egyik válla sokszor lenn marad, a feje félrebillen, az ellentétes láb jobban kinyújt... Viszont ha épp nem fáradt, jónéhány percig szinte tökéletes a tartás. Bár a képen ébredés után van, azért ott is látszik valamennyire a félrebillenő buksi. Rendületlenül hason van, és játszunk, ahogy Kinga mutatta... remélem segít.

Lorin 3 hónapos

Olyan régen írtam róla (is) és azóta olyan sok minden változott... Nem picibaba már. Hol van már a sírós hasfájós, nemalvós időszak... :) Na jó, nem oly messze, de most a hasfájást felváltotta a fogzás, a sírást a nézelődés és ez már olyan nagyos... :) Gondoltam, hogy Karácsonytól könnyebb lesz, és ez így is lett. Nappal nagyjából három-négy óránként eszik, "lehelesen", azaz gyorsan és sokat. :) Éjszaka pedig egyszer ébred három-fél négy körül, de olyanra is volt már példa, hogy csak hatkor. Nappal viszont nem alszik túl jól, ezért folyton fáradt, de az utóbbi napokban még erre sem lehet panaszom, remélem ez már tendencia lesz... Súlya 7 kg fölé emelkedett (7.11), hosszát majd beírom, jövő héten méri a védőnő. Haja oldalt kikopóban, fönt még hosszú, mint születésekor, színe világosodik, mert a barna hajzuhatag alatt ott figyelnek a szőke tincsek... :) és Ő is koszmós, mint eddig mindegyikük... vakargatjuk. Szemei gyönyörű kékek eddig és a mosolya mindenkit levesz a lábáról. Mozgásilag kicsit le van maradva, mert eddig az ébrenléti időt szinte teljes egészében karban, vagy kisebb hányadában sírva a kiságyában töltötte, így nem sokat támasztott és emelte a buksiját... a kezecskéi még többnyire ökölben, karja inkább kétoldalt, mint törzse előtt , de remélem gyorsan beéri magát ha majd most tud aludni nap közben és friss lesz és üde egy kis játékra és tornára... :) Meg kell még jegyeznem, hogy Ő is nagyon szereti, ha éneklek, rögtön mosolyog és nagyon figyel, sőt van egy kedvenc dala, (Kicsi a Lorin, de majd nagyra nő...), amivel még nagyobb sírásokból is jobb kedvre deríthető... Még nem nyúl a dolgokért, és a kezét sem fedezte föl, legalábbis nem nézi még, viszont az öklét dugdossa a szájába, szerintem hamarosan megtalálja majd az ujjacskáját és ujjszopós lesz, mint Lehel volt.
...és nagyon kislány. :) Finom, érzékeny, szelíd, kitartó, erős és nekünk a legszebb... :)

2 hónapos

Négy hetes Kisasszony

Vannak már pillanatok, amikor teljes egészében jelen van. :) Hatalmasra nyitja gomb szemeit és az arcára vannak írva a gondolatai... "Nahát, hova kerültem, hát Te meg ki vagy?" Engem viszont megismer (Leó állítása szerint Őt is...:), és szebbnél szebb mosolyokkal örvendeztet, ami néha már érzésre túlmutat a "gázmosoly"-on és mintha már nekem, vagy legalábbis az éppen aktuális jóérzésnek szólnának. Felismer már helyzeteket is, tudja, mikor, hogy fogom emelni, letenni, mikor a szoptatós párnára kerül, máris megnyugszik... :) A fürdés továbbra sem a kedvence, olyan nagyon érzékeny, megijed, ha "hirtelen" rálötykölök egy kis vizet, nagyon-nagyon óvatosan és fokozatosan szoktam a kezét, majd karját vizezni, akkor szép lassan elkezdi nyitni a kis kezét és látom rajta, hogy egy-egy pillanatra el is lazul, de olyan kis bizalmatlan, nem meri még elengedni magát... Ismerős?! :) Mintha nem is a migyerekünk volna... :))) Nagyon Leós nekem. :) Egyébként pedig gyönyörű, gömbölyű, eszméletlen cuki fejeket képes vágni, kedvencem, mikor csücsörít a szájával, vagy sírás előtt másodpercekkel legörbül a szája és irtó bánatosan néz, vagy felcsillan a szeme, amikor meglát és olyan kis huncut arcot vág, hogy rögtön arra gondolok, mi lesz itt két év múlva... :))) Néha kifejezett kommunikációs céllal torokhangot hallat, ezen mindig meglepődöm, hogy ilyen korán, nem emlékszem, a fiúknál volt-e ilyesmi...
Napjainkban nincs rendszer, nagyvonalúan úgy szoktam fogalmazni, hogy vannak "A" és "B" napok, az előbbin nem alszik, csak 10-20 perceket, esetleg egy órácskát a nap közepén és irtó sokat sír, így gyakorlatilag karban abszolválja a napot és ezeket a nehéz napokat rendszerint egy "B" nap követi, amit néhány ébredéstől és egy-két ébren töltött órától eltekintve végigalszik... szerencsém van, ha épp aznap főzök. :)
A méreteket illetően Ő is óriás bébi, ma meg is ijedtem, hogy a babakocsi mózesébe alig fért be mellé 10 deka sajtos rúd... :) 5350g volt négy hetesen, azaz heti fél kiló ugrik rá még mindig. A lábai már egy hete csecsemősen teltek és hurkásak, ma este fürdésnél pedig láttam, hogy karban is úszógumikat növeszt... :) Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy meg kell válnunk a legkedvesebb picike ruháktól és hamarosan a 0-3 hós overált is le kell cserélnünk egy nagyobbra... Most Ő a szívem csücske, meg a másik kettő. :) Hjaj. De jó nekem... :)