Kukoricázik...

Eggyel hosszabb a lista... :)

...és mégis

Olyan nagyon jellemző az, hogy ki hogyan eszik. Leó már újszülött korában is ilyen komótosan, jóízűen, megfontoltan, közben pedig a világ dolgain elmélázva evett... :) A karalábéleves mindig nyerő, még ha kicsit fás is a karalábé... :)
A minifilm egyébként pedig elsősorban azért került föl, hogy cáfoljam a lentebb közzétett, az érzelmi túlfűtöttségemben kissé túlzó bejegyzésem, miszerint "nem eszik"... :)

Nem eszik...

Kétségbe vagyok esve, az irányítást átadtam Lacinak. Leó ugyanis éhségsztrájkba kezdett. Sosem volt "jóevő", de létezett nagyjából 5-6-féle étel, amit ismert és megevett. Ezeket variáltam. Mostanában kezdte a "lázadást", vagy a büntetésemet, azaz, hogy Ő nem hajlandó megenni semmit, amit adok neki, de eddig azért mégiscsak evett mindenből. Tegnap óta viszont nem. Reggelizni még reggelizett, de aztán egy falatot se, csak némi vizet ivott. Mikor pedig vacsorára is feltálaltam az el nem fogyasztott ebédjét, akkor sem tört meg. Így ment aludni, korgó hassal, mert nagyon éhes volt. (Két hete volt egy hasonló eset, de akkor adtam neki vacsira azt, amit kért és nagyjából három felnőtt ember adagját fogyasztotta el akkor). Tegnap semmit. Lacival jól összevitatkoztunk, szerinte ha csak tésztát akar enni, akkor egyen azt. Nem tudom. Éjszaka hányt kétszer, valószínűleg a kétnapos víztől, amit délután kortyolt az előszobában felejtett palackomból. Ma feladtam, Laci intézi az etetést. Reggelire piskóta, némi ropi fogyott, de csak alig-alig. Most krumplit főztem neki sós vízben, szegénykém kifejtette, hogy mennyire éhes, Ő vezényelte, hogy mennyit szedjek, még Ő maga a végén szedett magának egy szemet, de amikor az evésre került volna a sor, semmi. Nem hajlandó enni belőle. Most Lacival tésztát főznek. :(
Tudom, hogy Leó hamarabb törik, mint hajlik, nem érdemes vele szembemenni. Meg azt is tudom, hogy egy pici gyereknek nem lehet koplalnia napokat. Mert már jó egy kilóval kevesebb és ezt nem szedi vissza. Meg azt is tudom, hogy mindenféle testi ok kizárható, szimplán lelki eredetű a koplalása. Szeretnék erős lenni és nyugodt, ha nem eszik, hát nem eszik vállvonogatni, de nem megy. Iszonyú nagy felelősség. A másik út talán a ráhagyás, amit Laci javasol, nem ellentartani, így kihúzzuk a méregfogát. Csak attól félek, hogy néhány nap múlva addig romlik majd a helyzet, hogy már tésztát sem és vizet sem. Na akkor mit csinálunk? Mert iszonyú akaraterő van benne. (Ez olyan ismerős...:)
Azt hiszem, nincs más lehetőség, mint ez az utóbbi. Lazán, ráhagyva, megkérdezve mit kér, és ha kell ezredszer is megfőzve neki a tésztát... Nem tudok jobbat. remélem hamarosan jobb lesz.