Míg el nem felejtem...

... Leó beszédfejlődésében (és a szakemberek szerint az én-fejlődésében is) nagy mérföldkő felé közeledünk, ugyanis kezd megjelenni az "ÉN" a fiatalember körmondataiban! :) Igen érdekes és szórakoztató a jelenlegi állomás, ugyanis az igék többségét már egyesszám-elsőszemély szerint ragozza, de még a "Te"-t használja többnyire önmagára az "én" helyett. (Illetve az "én"-t a másikra, ebből a játszótéren van némi keveredés, mikor Leó így szól a mellette álló kisfiúnak, akivel együtt várakoznak egy hintára: "előbb Te, aztán én, megbeszéltük?" :))) Viszont néhány esetben kezdi már önmagára is használni az "én"-t, erre most a legaranyosabb példamondatok következnek: Autóban ülünk, épp vonatozni készülünk, Leó magában fennhangon morfondírozik arról, ki hova ül majd a vonaton, valahogy így: "Én Mami középen, Én Api szélen, Én te ablak mellett." :) Játékból telefonon beszélgetünk, én megkérdezem, ki az, mire Ő közli, hogy "Te". Ki az a te, kérdem én, mire Ő: Én! :) Vagy a böngésző nézegetése közben felkiált, "Én, Leó, egy nagyon érdekes dolgot látok!" :)