Újabban a napunk jelentős része telik ellenkezéssel és "izmozással", vajon melyikünk az erősebb, kinek az akarata érvényesül majd. Pedig már azt hittem, lassan hátunk mögött hagyjuk a dackorszakot, és tessék, most elemi erővel tör ismét felszínre... Üvöltéssel és konok ellenszegüléssel jár minden egyes pizsamalevétel reggelente, vagy pelenkacsere a nap bármely időpontjában (kivéve ha épp kilátásba van helyezve valami nagyszerű dolog :) Érdekes módon ezeket sokkal nehezebben viselem, mint amikor igazi nagy könny-takony összefolyós öklendezésig sírós hisztiroham van valamiért, amire azt mondom nem, vagy nem most, hanem utána... Ezeket jobb kezelni, mert nem kell erőszakosan is rákényszeríteni az akaratomat (szemben a kakis pelenka eltávolításakor). "Csak" nyugodtnak és persze hajlíthatatlannak kell maradnom, és nem csinálni semmit, csak várni és persze figyelni, mikor nyílik meg egy kiskapu, hogy beférkőzhessen egy-egy értelmes, jól célzott mondat. Ha már az ölemben ül és két szipogás között rámfigyel, nyert ügyem van. :) ...és talán furcsán hangzik, szeretem nézni, na jó nem ez a helyes szó, de akkor is szeretem látni azt a mély, őszinte fájdalmat, amit megél ez a kisember, mikor a sziklakemény akarata csorbul és egy világ omlik össze benne... Képszerűen pedig: "Ó nem!" Közben pedig egyik kezével eltakarja az arcát és fejét félrebillentve hamarosan krokodilkönnyek peregnek az arcán és megindul a könny-takony áradat és az oroszlánüvöltés. Ezzel együtt pedig hihetetlen csoda ez az időszak, ahogyan egyre többet ért meg a világból, ahogyan napról napra okosabb lesz és olyan kérdésekkel bombáz, hogy csak ámulok és persze össze kell kaparnom magam, hogy érthetően lefordítsam számára a világot. ..és vannak pillanatok, amikor olyan jó ülni és figyelni ahogy van, ahogy játszik, ahogy magyaráz, hogy igazán nem is tudom, nevessek, vagy sírjak gyönyörűségemben. Azt hiszem, mindketten sokat tanulunk mostanában. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése