Véletlen?

A képen Leó legújabb alkotása látható, aminek története is van persze... :) Egy esti sétánk alkalmával, (mert újabban ilyenek is vannak, amikor már sötét van és kéz a kézben bandukolunk, közben pedig beszélgetünk, ami számomra igazi szellemi kihívás, de erről majd máskor....) szép sárga leveleket szedtünk, majd utunk egy postaláda mellett vezetett el, ahol persze rögtön kérdések hada árasztott el... :) Eleinte nem volt kedvem sokat magyarázkodni, de amikor Leó a megsárgult leveleit akarta bedobni, jobbnak láttam kicsit elmélyülni a témában. Így el kellett játszani legalább háromszor egy komplett "postaláda-történetet". Ami annyit tesz, hogy megírtunk ott helyben egy képzeletbeli levelet, Leó bedobta, majd postásbácsiként kinyitotta a ládát és a zsákjába ürítette a tartalmát... (A jobb érthetőség kedvéért Zénónak írtunk levelet, mert Leó tudja, hogy Ő Pátyon lakik, sőt a házukról is friss élménye volt.) Közben pedig megbeszéltük, hogy akár igaziból is írhatunk, rajzolhatunk Zénónak levelet, amit holnap majd igaziból is feladhatunk... Mire felértünk a sétából, elfelejtődött ez a kis program. Egyszer csak a konyhából félfüllel hallom, hogy Leó mondja, megyek Zénónak rajzolok egy levelet. Később vettem csak észre a művet és igencsak rácsodálkoztam, mert eddig Leó még egyszer sem rajzolt ilyen szép egyeneseket (valahogy mindig kör alakúak lettek a házikói), pláne nem háromszöget, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy tudja, hogyan néz ki egy levél, azaz egy boríték. Megkérdeztem mit rajzolt, "levelet", hangzott a válasz a lehető legtermészetesebb hangon... Véletlen lenne? Lehet, de ez itt akkor is egy levél. :)))