Szuperego avagy mégsem falrahányt borsó...

Van néhány biztató jel mostanság, amik arra utalnak, Leógyerek személyiségében alakulófélben van a "felettesén", azaz a sok-sok szülői tiltás és szabály kezd beépülni a pici buksiba és már akkor is betartja őket, ha én mint zord anya éppen nem vagyok jelen, mint élő lelkiismeret. :) Tegnap történt, hogy a játszótérről hazatérve egy ideig szokás szerint az előszobában játszadozott még, kinti cipőben... ekkor Nagyapa épp szerelni hívta valami apróságot, ami tegyük hozzá, Leó számára maga a mennyország. :) Leó szaladt is befelé, de a küszöbön kinticipős lábára nézve megtorpant... :) Itt persze megjelentem és dicsérgetések közepette cipőt váltottunk, kezet mostunk. Kisvártatva hallom Leót sipítani, úgy, mint mikor valamit nem tud megcsinálni... Megkerestem, hogy segítsek neki, az előszobaküszöb benti oldalán topogva találtam, és azért visított, mert nem tudott kimenni egy kint felejtett játékért, mert már a benticipője volt rajta... :)))) Leesett az állam! :) Bár ennyire nagy szigor azért nincs nálunk, sőt... :) Mindenesetre ez azért igencsak biztató jel. :) és persze nem ártana egy benticipő, amit egyedül is le-és föl tud húzni. :) Még egy érdekes adalék mindehhez, a böngészőkben több helyen szerepel rendőr, illetve szabálytalankodó biciklis, vagy zsebtolvaj. Nos Leó nemes egyszerűséggel letakarja a kezével ezeket a részeket, avagy ha mesélem neki, hátat fordít... Hmmmm. :)