...az gyógyír lehet mindenféle féltékenykedésben begyűjtött lelki sebre! :)
Sokféle szülői praktikáról olvastam, hogyan lehet elejét venni és orvosolni a testvérféltékenységet. Van azonban egy dolog, amihez nem kell sem szakirodalom, sem praktika, ami egy idő után adja magát, a Pici határtalan csodálata és szeretete a Kicsi iránt. :) Nálunk mindezt csak tetézi Lehelünk elragadó lénye, aminek zordon Őleósága sem tud ellenállni. Néha azon kapom magunkat ugyanis, hogy Leóval együtt mosolygunk Lehel sikongatásán, vagy gagyarászásán. Azt pedig mondanom sem kell, milyen élvezettel fürdőzik Leó Lehel csodálatában és végtelen szeretetében. Leó gyakorlatilag bármit csinálhat vele, türelmesen tűri, vagy egyenesen szórakoztatja. Az utóbbi időben pedig családi játékunk is lett, azaz átalakult. A sok Apás játék egyike, (amikor Laci a nagy sas, Leó a kis pocok én meg a pocokvédőangyal, akihez ha hozzábújik a pocok, elűzi a sast) új szereposztásban (ahol Lehel a kispocok, Leó a hős védelmező, Laci maradt jobb híján a Gonosz szerepében:) jelenleg a kedvenc közös játék. :) és mivel nekem ezúttal nem osztottak szerepet, dokumentáltam. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése