2012. október 7., vasárnap

Nagyfiú

Mostanság szinte minden nap rácsodálkozom, hogy mekkora. Elképesztő, mekkora változás zajlik a szemünk előtt, mind testileg, mind lelkileg. Néha megijeszt azzal, ahogyan a bőröm alá bújna be legszívesebben, vagy azzal, mennyire öntörvényű és hajlíthatatlan, máskor viszont (hozzáteszem derült égből villámcsapásként, nem pedig valamely következetes nevelési hatásom eredményeként :))olyan büszke vagyok rá, mert kezesbárány, jólelkű, megbízható, másokra figyelő, érett... óvodásforma... :)))
Így fest most ez a fess, majdnem háromésfél éves Fiatalember... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése