Ami elsőnek eszembe jut róla, az a nyugalma. Van egy béke, ami árad belőle és ami mindenkit rabul ejt, aki csak néhány percre is a karjába veszi... :) Ha pedig nem vigyázunk, függőség alakul ki rövid időn belül. :)))
Ami a legszembetűnőbb változás az elmúlt időben, az az, hogy én magam, mint mama, be kell látnom, visszaszorultam a második helyre, legalábbis, ha szórakoztatásról és játékról van szó. A dobogósunk pedig egyértelműen Leó. :) Hihetetlen, de Ő kapja a legszebb mosolyokat, a legnagyobb érdeklődést és a kitüntetett figyelmet. Ez persze legyezi a hiúságát őkelmének, de erről majd egy másik posztban. :)
A hiperérzékenysége ami a hangokat illeti múlóban, már elviseli, sőt még kacag is, ha Leó pár centire a fejétől légkalapál, ami ugye még játékból is igen hangos... :) Ennek megfelelően pár hete beindult a mozgása is, vagy jobban mondva a manipulálása, az érdeklődése. Úgy tűnik, mégiscsak bizalmat szavazott ennek a tárgyi világnak is. Mert VÉGRE igazán nyúl a dolgokért, mindenért, ami mellette-körülötte van, mostmár mindent szívesen megfog, kíváncsian megvizsgál. Bár még így is visszafogottabb, mint bárki, akit eddig láttam volna, de ez már azért az, amit eddig olyan nagyon hiányoltam. Ellenben a nagymozgásokkal teljesen leállt, miután bemutatta, hogy tud Ő így is, úgy is forogni, gyorsan abba is hagyott minden ezirányú próbálkozást és most babrál a kezeivel. :) Nem baj. :)
A kommunikáció úgy tűnik az erős oldala, iszonyú édes, ahogy a maga visszafogott módján visongat. :) Beszélget is, legfőképp Leóval persze, a minap már három szótagú "szavakat" is hallatott. Olyan "bababa"-szerűt, csak még nem volt tiszta a mássalhangzó.
Az aggódnivalók táborában mostanra egyetlen dolog maradt meg, a tölcsérmellkas. Tegnap voltunk egy ortopéd orvosnál, aki diagnosztizálta, enyhe fokúnak titulálta, mást nem tehetünk ebben a pici korban, minthogy duplára emelte a D-vitaminját. Illetve visszarendelt minket, amikor már állni és járni is fog Lehel. Megnézi majd, progresszív-e az elváltozás és akkor majd meglátjuk mit lehet tenni. Elmondása szerint a gyógytorna és az úszás fölösleges most. Kornélék mást mondanak, meglátjuk. Azért az vicces, hogy ha orvosi lapokat olvasok, ott csak a műtét mint egyetlen alternatíva szerepel, ha gyógytornászok által írt ajánlást, ott pedig számos lehetőség, köztük a torna hatásos lehet...
A hat hónapos státusz pedig a következő :)
74 cm, 9,5 kg, két fogú, szőkülő hajú, sötétedő (még a végén barna) szemű, tiszta tekintetű gyönyörűség. Ezeddig csak anyatejet fogyasztott, tervezgetem, hogy lassan mást is adok neki, de még barátkoznom kell a gondolattal. Nehezen engedem el ezt a kizárólagosságot, annyira szeretem ezt a korszakot és ki tudja, lesz-e még így valaha... Lehel azért érdeklődik, szereti a kanálcsörgést és az ételek ropogását a szájban. :) hamarosan beadom a derekam, no... :)
Napirendjéről is illene írnom valamit. általában kétszer alszik egy nap, egy hosszabbat (1-1,5óra) délelőtt, meg egy rövidebbet (fél óra) délután. Ha meg mindkettő igen rövidre sikerülne mondjuk a hasa vagy a foga, vagy az utazgatás miatt, akkor estefelé még kidől egy fél órára. Próbálom az evést hozzáigazítani az alváshoz, így az esetek felében megúszom a ringatást, mert cicin elalszik, de sokszor még így is ringatni kell. Persze ha teljesen kerek a világ és semmije nem fáj, eleget evett és nagyon álmos, pár perc után ha leteszem, becsukja a kis szemét, bekapja a hüvelykujját és már alszik is. :) Remélem ez a tendencia erősödni fog, vagy nekem kell erősödnöm derékban és hátban... :) Nem olyan bújós, mint Leó, persze ha valami baj van, csak az ölemben vigasztalódik, de alváshoz nem igényli úgy a testkontaktust, mint Leó (még most is). Azért még mellettem alszik, mert nekem így jó. Enni nagyjából három óránként eszik, bár néhány napja megint fájhat valamije (hasa-foga), mert egyszerre kisebb mennyiségeket eszik, viszont gyakrabban kér, előfordul, hogy óránként. Éjszaka (eltekintve néhány rémes éjszakától, amikor félóránként kell ringatni) általában jól alszik, kétszer-háromszor, hajnal felé pedig óránként felébred. De ha jól van, megtörténik, hogy mikor kinyitom a szemem azt látom, hogy békésen fekszik mellettem nyitott szemmel és lelkesen szopja az ujját. :)
Mostanra teljesen "beépült" a családba, Leó is befogadta, már teríteni is terít neki (bár az asztal túlsó végén:). Úgy érzem, Vele vagyunk kerek egész. :) Isten éltessen kicsi Lehelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése