Süni csoportos

Pillanatképek szavakkal:
A teremből Leó kiabálása hallatszik. Laci benéz és azt látja, hogy a szőnyeg közepén Leó lábujjhegyen megragadja a csoport legnagyobb fiújának kezét (akitől még lábujjhegyen állva is jó fél fejjel alacsonyabb) és két centiméterről az arcába ordítja: "Nagyfiú, én is olyan nagy vagyok, mint Te!" Az óvónők helyeselnek, "Igen Leó, tényleg nagyon magas vagy, majdnem akkora vagy, mint az Ádám..."
Jár két hároméves szőke ikerfiú a csoportba, olyanok, mint két tojás. No és ördögfiókák természetesen... Az egyik épp Leót kezdi ütögetni, mert egy játékot szeretne elvenni tőle. (Leó újabban nem üt vissza, csak közli, hogy van ebből még egy a polcon, játsszon azzal...:) Az óvónő rákiabál! "Bende!" Mire a terem másik végében békésen játszó ikerpárja kapja fel a fejét... "Akkor Ágoston!" :) ...és mindenki nevet.
Ma reggel Ágoston épp bekakilt, mire Szandra néni (a dadus) nagy szeretettel és melegséggel a hangjában, tapintatosan bevezeti a fürdőbe, "mindenkivel megesett már ilyesmi" és máris zuhanyozza a kisfiút.
Az óvónőkről...
Zenghetnék ódákat arról, milyen vér profik. olaszos temperamentumúak, hangosak, energikusak, van egyfajta jókedvű hömpölygés odabenn, ami magával ragadja az embert. De ami a legfontosabb, szeretik, jól szeretik a gyerekeket. nincs kétségem afelől, hogy Leónak minden javára válik, ami ott benn történik majd vele... és olyan jó így elengedni őt. :)))
Leó délben hazajön...
és hozza magával ezt a vidám nyüzsgést, föl van pörögve és huncut. Persze rögtön jön és megölel, majd közli, mennyire szeret, majd mesél. :) majd ebédel még egyszer. :) hazait is. :) Majd nem tudom elaltatni. (A háromból kétszer marad el az alvás, no ez durva, mármint kibírni egy fedél alatt vele estig, mert hulla fáradt, nulla ingerküszöbbel). De máris beazonosítottam két szófordulatot, amit biztosan az óvónőktől jön (és ez olyan furcsa és egyszerre jó érzés:)))
Ütögeti a kezemet az asztalnál. Mire én szóváteszem, hogy ez fáj. Folytatja. "Leó, szeretsz Te engem?!" "Igen mama, szeretlek. Ez a Te szerencséd!" :))
Ebéd után megengedem, hogy válasszon magának desszertet a "kekszes fiókból". Kisvártatva egy csokival bevont ostyával robog felém. Én döbbenten jegyzem meg, hogy eddig nem szerette a csokoládét, mire Ő: "Ó mama, most már megbarátkoztam vele!" :)))
Ma volt az első igazi (fél)napja az oviban. Laci reggel elvitte, reggeli után otthagyta, már ebédeltek, mire visszament érte. Hirtelen nem is látta, hol van, majd észrevette a csillogó szemű Leót az asztalnál az óvónéni mellett... :)