2010. szeptember 17., péntek

17 hónapos Leó


Nehéz összeszedni, de megpróbálok egy pillanatképet adni arról, milyen most ŐLeósága:
Mozgás: tovább ügyesedett a finommozgása, a mágneses méhecskéket nemcsak, hogy felhúzza már, hogy zenéljen, de a kis fém pöcköt le is tudja csavarni, majd újra visszaillesztve a csavarra visszacsavarja... :) Szalad, ha vau-vau kutya van a láthatáron. Természetesen a vau-vau irányába (bár mami inkább az ellenkezőbe szaladna... :)
Psziché: Hatalmas érdeklődéssel és boldogsággal figyel minden új műveletet, legfőképpen amit én vagy Laci csinálunk. Alapvetően boldog és kiegyensúlyozott, baj csak akkor van, ha a foga kínozza, mert a fájdalmat rosszul viseli. Van, hogy dühös rám, mert nem jöhet utánam a konyhába... ilyenkor bedobja a rácson lévő borzot, vagy valami olyat csinál, amit nem szoktam megengedni neki. :) Viszont egyre jobban kimutatja ragaszkodását, napközben rengetegszer odaszalad hozzám és átöleli a lábamat, vagy odabújik hozzám, Lacihoz, a nagyszülőkhöz. De minden és mindenki máshoz is, aki tetszik neki, a játszótéren gyerekeket ölelget, sorra megöleli a plüssállatait, vagy néha még a vasalódeszkát is... :)
Beszéd: NEM, MAMA, PA (apa), BO (boci), BUMBU (panda), HAM (evésnél) és számtalan szó, aminek a kezdő hangzóját ejti csak. Meg van egy saját nyelvezete, amit használ, pl. EM-EM (ha valamit meg akar szerezni...) De nagyon sokat mutogat, újabban "kétszavas mondatokat" mutogat, megmutatja az alanyt, meg az igét... :) és néha Ő az alany... :))) és persze a sok-sok állathang utánzása.
EVÉS: Sok-sok cici elsősorban, másodsorban ez-az, ami kiszámíthatatlan mind a mennyiség, mind a tartalom tekintetében. Gondolom nem marad így... :)
ALVÁS: Újabban kezd átállni a napi egyre, a délelőtti ezen a héten rendre kimaradt. De még így is volt, hogy csak 4 körül dőlt ki, ami kicsit késő. Ami új, az az esti elalvás előtti küzdelem. Eddig nem volt gond, szépen elaludt cicin, most viszont úgy érzem, mintha nem akarna aludni, sírva mutogat a sötét lakásban és körbe-körbe sétálok vele, Ő mutatja az utat. Az út persze öncélú, mert mikor falba ütközünk, mutatja az ellenkező irányt... :) Úgy érzem nem akarja elengedni ezt a világot, ami olyan izgalmas neki... :) Vagy esetleg már félne az egyedülléttől? Passz. Mindenesetre nehéz. Meg közben olyan nagyon szívmelengető, ahogy cipelem a sötétben és kapaszkodik egyik kezével a nyakamba, másikkal biztos-ami biztos, fogja a cicimet... :)
EGYÉB: Új szokása, hogy megmutatja a "varázsujját". Ez azt jelenti, hogy az egyik mutatóujjával megmutatja a másik mutatóujját. És azért varázsujj, mert az indítja be csodálatos módon a brümm-brümm autót, porszívót, fúrót, mosogatógépet, mosógépet és még sorolhatnám mimindent... :)
Kicsi Napsugaram! Nagyon szeretünk!!!! (Képünkön az egyre bővülő kedvenceivel fényképezkedett.)

1 megjegyzés:

  1. Nem szeretnek aludni, hiszen nem akar lemaradni semmiről! A kicsik értelmi fejlődését a kutatóvágy hajtja, testük azonban nem tud még ezzel lépést tartani: nyűgösködés, gyakori elesés, ügyetlenkedés, kisebb balesetek jelzik a fáradtságát. Ilyenkor saját érdekükben szükséges a pihenő, fáradtan ugyanis nem tudja a hasznos élményeket, tapasztalatokat feldolgozni az agy. Figyeld meg, mikor kezdődik a nyűgösködés, ne várd meg amíg túlfárad, kínálj neki pihentető tevékenységet.
    Pl: néhány párnával és puha takaróval, nagy plüssállatokkal alakíts ki neki meghitt helyet akár a nappaliba a kanapén, akár a gyerekszobában a matracon. Ha itt olvasgattok, észrevétlenül álombazuhanhat. Vagy délelőtti séti meleg ebéd után. Búj te is ágyba vele, ha azt látja te is pihensz vele, hamarabb elalszik és nem érzi úgy csak ő marad ki valami jóból.
    Nem írtad le mit teszel a nem alvás ellen, így ha nem haragszol, egy kis véleményt írtam, hogy szerintem mi segíthet a hasonló helyzetekben.

    VálaszTörlés