16 hónapja bújt ki a pocakomból picike újszülöttként. Ha most visszanézem azokat a képeket, már ott is annyira önmaga, annyira Leó. :) De most, így 16 hónaposan érzem először igazán, hogy nem baba már, hanem kisgyerek. Jó érzés, nehéz érzés, legalább olyannyira ambivalens vagyok, mint Ő, ezzel a változással kapcsolatban.
Mert amikor hozzámbújva szopizik, egy hatalmas babát látok a karomban, de amikor ellök magától, vagy csak figyelem, ahogyan tesz-vesz, magyaráz, szaladgál, énekel, háta mögött összetett kezekkel komor ábrázattal sétál, vagy épp elnyúl teljes hosszában az ágyon, egy kisfiút látok már. :) Mégis, ma először érezni is ezt érzem, KISFIÚ. Talán kezdem elengedni a babámat... :)))
Leó kisfiú 16 hónaposan:
Szociális dolgok: Szereti a gyerekeket és az öregeket! :) Nem idegen tőle, hogy idegen gyerekeket ölelgessen... még ha azok viszonzásul ütnek is... :( A játszótéren megölelt egy nála idősebb kisfiút, miután az bemutatta neki a mászókák használatának csínját-bínját... :) Nóriék esküvőjén egy öreg nénivel szemezett, aki kedvesen mosolygott rá, majd Leó odahúzta Papát egy előzőleg felfedezett rugós kutyához, megmozgatta és a nénire nézett és megmutatta neki a kutyát... :) Idegenekkel szemben óvatos, de érdeklődő, barátságos.
Beszéd: mama, nem, brümm, bumm, és az állathangok, a vau-vau jellegzetesen erős csücsörítéssel kísérve... :)
Mozgás: Szerintem már szalad is... :) itthon legalábbis. Tornyot épít, kupakot csavar le-föl. Lépcsőn fölfelé néhány fokot már egyedül is megy, többet nem hagytam, mert leesne... :)
Alvás: Éjszaka még mindig sokat szopizik, de legalább nappal is legény...:) Nem rendszeresen, de általában késő délelőtt és késő délután alszik egy keveset. (Ma semmit semmikor, de ez azért ritka)
Evés: Ami a fogára való, az jöhet, (kivéve ha nem). Kedvencek kedvtelési sorrendben: Cici, Kölesgolyó, Fruttapura, Mamirizottója, Rizs, Hús, Főzelék, Krumplipüré. Szájnyitogatása kiszámíthataln, van, hogy megmakacsolja magát, pl napok óta a vigantolt sem hagyja, hogy beadjam, pedig eddig magától tátotta a száját... (???)
Leóról szubjektív szülői szemmel: Annyira büszkék vagyunk Rá! Nagyon jólelkű, mosolygós, szeretnivaló tünemény! Újabban különösen szereti, ha különböző feladatokat adok neki, főleg, ha valami házimunkát... :) Kincs ez a gyerek! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése