Húúúú, máris húúúúsz hónapos ez a nagyfiú! :) Nem is tudom, meddig kell hónapokban mérni a korát. :) Amilyennek most látom: Hihetetlenül tud figyelni, az ember azt hinné, ahová épp nem néz, azt nem látja... Nos, ez nem így van. :) Azt is látja, megfigyeli ami a háta mögött történik, mert a megfelelő időpillanatban leutánoz olyasmiket, amit én sose mutattam meg neki (DIREKT!)... :) Szerintem egyébként ez úgy lehetséges, hogy nem is a szemével figyel, hanem minden kis sejtecskéjével szívja magába az információt. :)(Mint annak idején az anyatejet, mert, hogy a száján nem sok ment be, az biztos! :) Minden érdekli, ami a világban történik. Sokkal jobban, mint bármilyen játék. Gyakorlatilag a játéka is abból áll, ami megragadja őt a nagyvilágból. Ennek a nagy figyelésnek az ára, hogy kissé lassú, vagy legalábbis az őt nem épp lekötő dolgokba nem fektet túl sok energiát... :) Mint például enni iszonyúan lassan eszik, akárcsak picike korában. Meg a tornán most látom, hogy a többi gyerek sokkal gyorsabban reagál bizonyos helyzetekben, Leóra meg rá kell néha szólni, hogy ébredjen és jöjjön vissza a gondolataiból körünkbe... :) Viszont rendkívül kommunikatív. Vicces ezt leírni, mert nem beszél még mindig, sőt szavak kimondásával egyáltalán nem is bajlódik, ellenben mindent aprólékosan lemutogat és a mimikája hihetetlen! :) Metakommunikációban pedig igen beszédes, be nem áll a "metaszája". :) Két biztos szó van, amit sűrűn ismétel: "Appa" és "Mamma".
Annyira szeretem, amikor Barbát meg Manyikát eteti, itatja, megmutatja nekik a csillagokat, a holdat (odanyomja a fejüket az ablakhoz abba az irányba, amerre a hold van, hogy ők is lássák)... Szóval még mindig kedves, szelíd, elbűvölő, huncut és nagyon-nagyon szeretjük! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése