Ő az...

...aki miatt én az éjjel nem aludtam... és ha ez az első éjjel lett volna... Úgy tűnik, a sajt korai volt. Egyik karja ekcémás, éjszakáink rémesek. Tegnap éjjel pedig annyira készen voltam, hogy fölébresztettem Lacit (aki a lakás másik végében vendégszobában alszik, hogy legalább Ő tudjon pihenni), csak azért, hogy ventillálhassak. Így történt, hogy járkáltam előtte körbe körbe, ölemben Lehellel, és ontottam magamból a dühöt, máskülönben szegény Lehel kapta volna a szidalmakat. De legalább ettől fölébredtem, az empátiám is visszatért és tudtuk folytatni az éjszakát ott, ahol abbahagytuk. Régen voltam ennyire kipurcanva. Ennek megfelelően a mai nap sem én nyertem a "legtürelmesebb anya"-díjat... Talán majd holnap... :)