Félelmetes

Leó fél. Most épp a vulkántól. Néhány hónapja, hogy Lacival megnéztek egy videót, amin egy vulkánkitörés elsodort egy házat. Utána napokig magyarázta megállás nélkül a vulkánt (amit persze lerajzoltatott az apjával és a legapróbb részletekig mindent pontosan elmagyaráztatott magának, majd Ő is lerajzolta és elmagyarázta nekem vagy százszor. Eljátszotta ezerszer. Tudom, ez csak a felszín, a benne életkorából (is) adódóan munkáló szorongás most épp a vulkántól való félelemben ölthet testet. Igen ám, de szegénykém az utóbbi egy-két hónapban, szinte minden éjszaka felriad (holott eddig ez csak a betegségek előtti éjjelen volt jellemző, ebből tudtam mindig, hogy közeledik a cudar) és bár van, hogy a kis elemlámpájával csendben átszalad és bebújik mellém, de többnyire ordít, azaz kiabálva mamizik, míg meg nem jelenek. Ezt a kiabálást nem feltétlen kapcsolom össze a szorongással, rossz álommal, mert sajnos Leó természetétől nappal sem áll távol az oroszlánüvöltés, ha valami nem a kedve szerint alakul. Fogalmam sincsen, hogy szoktassam le erről, főleg, hogy én is szoktam kiabálni... Kis tükröm kíméletlenül. :) Iszonyú heves, magas lángon égő, szenvedélyes, temperamentumos apjafia, anyjafia, ez ok. Na de éjjel? Már nem merek a szomszédok szemébe nézni. Ugyanakkor meg nem tudok rá igazán haragudni, hiszen csak engem akar, a biztonságot, hiszen igazán fél ilyenkor a sötétben egyedül. Amint meghallja a hangom elhallgat, bújik, majd alszik tovább, kivéve mondjuk tegnap éjjel, mikor még vagy jó másfél órát feküdt mellettem némán, nyitott szemmel... Nem tudom, hogyan tudnám még Őt erősíteni nappal és biztonságot adni neki éjjel. Azaz persze kézenfekvő, hogy vegyem őt is magam mellé éjjelre, de ezt csak végső esetben tenném, visszalépésnek érezném, már több mint egy éve alszik egyedül (ma este kérte először, hogy ez ne így legyen). Egyelőre marad az éjszakai szaladgálás, kiegészítve néhány aprósággal, amiket egyébként ösztönösen alkalmaz... Soha nem volt ugyanis átmeneti tárgya, szerintem azért, mert nem volt szüksége rá, éjjel-nappal vele voltam. Mostanában azonban az elalváshoz (bár ott fekszem mellette), de már nem a csupasz bőrömet fogja meg:), hanem "fültakarót" kér (egy picike babapárna, amit a felül lévő fülére kell gondosan rátakarnom), illetve akkurátusan egész testét befedő takarózásba kezd. Ezek nélkül nincsen alvás. Még 30 fokban sem...
Ha valakinek van ötlete ilyen típusú kiabálással kapcsolatban, kérem ne tartsa magában! Köszönöm! :)